Amit még Ő sem érzett sose!

Halí emberek! Gondoltam írok egy röpke tájékoztatót. Nem kapok kommikat.           :( Pedig igazán jó lenne, ha írnátok! De se baj, én írok nektek. Várom mégis a hozzászólásokat! Amint tudok, írok. Lesznek olyan napok, amikor 2-3 részt teszek fel, de lesz, amikor nem kerül fel egy sem, vagy éppen csak egy. Remélem olvassátok még a blogot!! :) puszi.szerk.Bogi.=)

Ui.: Ja, és mivel még egy kicsit új nekem ez a blogírás, segítséget kérek. Eddig kaptam egy kommit T.I-től, köszönöm neki. Sietek, és mint mondtam írok teljes gőzzel. .. ;) És ha tudjátok, hogy hogyan nézhetem meg a blogban a kommik külön, a rész alatt, akkor is írjatok! Előre is köszönöm... Pusszó.(L)

4 évvel később...

4 év alatt rengeteg dolog történt. Jók, rosszak, vegyesen. Linda kiköltözve Amerikába örökre elfeledte már Tomot, azt amit tett. Nem is gondol már rá sohasem, talán néha-néha, ha a tv-ben meglátja. Nos, ezt a rengeteg dolgot, nehéz lesz mind elmondani. De akkor kezdeném is.

Kint élve Amerikában, sok minden megváltozott, nagyrészben jó felé. :) Már 4 éve élek itt. Ingrid befejezte az iskolát, és edző (kézilabda) egy sport egyesületnél. Én elköltöztem tőle, mert beindítottam saját divatcégemet. A Hübsch Fashion-t. :) Eléggé felkapott divatmárka lett világszerte, aminek én természetesen csak örlüni tudok! ;) Hatalmas lett a cég, mindenfelé kérik az árukat. Folyamatosan készülnek a jobbnál jobb kollekciók. :) Mint mondtam elköltöztem Ingrid nyakáról. :P Egy igen kényelmes, nagy házba. :D Los Angeles-ben maradtam. Megszerettem ezt a környezetet, ezért is döntöttem így. Nagyon sok minden történt velem ezalatt az idő alatt. 4 év nem igazán kevés idő. De nem is túl sok. :P Sok kapcsolatom volt, de 1-2 olyan, ami komolyabb lenne. Most is jelenleg együtt élek a pasimmal, David-del. :) Most szeptember 1-én leszek 27 éves. Pont erre a napra esik az évfordulónk. Nem, nem házasodtam meg! :D Csak most egy éve leszünk együtt David-del. Nagyon édes srác, gyönyörű mogyoró barna szemei vannak, és sötétbarna haja. :) Egyszerűen imádom, és szerintem, ő legalábbis azt mondta, hogy ő is engem! :P Mindent megkapok tőle, azt hiszem jobb barátot el sem tudok képzelni! :D Szóval őrülten szerelmes vagyok. Együtt is lakok vele. Itt él nálam. :P Ő egyébként orvos. Méghozzá nőgyógyász. xD Tehát az időpontok kérését megspórolom magamnak. :P Egyébként csak 6 évvel idősebb mint én. :D Hát nincs mit tenni, én az idősebb pasikra bukok. A modellkarrierem is sikeresen beindult. Több újságnak is fotózok, de a vetkőzést azt nem vállalom. :) Azt mondhatom, hogy remekül alakult az életem... ;) Ashley-ékkel tartom természetesen a kapcsolatot, csak mostanában nem hívtuk egymást. Nem volt még meg az esküvőjük. Azt mondták, még egyikőjük sem érzi úgy, hogy itt lenne az ideje. Ahhoz képest, hogy már 5éve vannak együtt. Szerintem jól döntöttek. :) Nem túl sokat tudok Tomról, csak amennyit a tv-ből értesülök. Az is annyi, hogy nincs komoly kapcsolata már megint. Úgy értem a már megintet, hogy volt egy korszak, amikor mindenki azt hitte, megváltozott. De nem. Megint úgyanúgy kihasznál minden adandó alkalmat. :/ Pedig már 34 éves. Nem kéne már a jövőn gondolkoznia, hogy mihez kezd, ha vége a karrierének?! Hát úgy tűnik ezt ő nem így gondolja. De engem egyáltalán nem izgat. Örökre kitöröltem a fejemből, és a szívemből egyaránt. Legalábbis elég sokáig tartott ez a folyamat, de sikerült. Ma már nem úgy gondolok rá, mint egy hatalmas csalódádra. Persze, csalódásként gondolok rá, de ha ez nincs, nem ismerem meg az itteni életet, nem kezdek teljesen újat, és nem találkozok David-del. :) Márpedig ő fantasztikus, és néha nem értem, miért pont velem van. Amikor 1000× jobb nők rohangálnak, és keresik őt. Neki mégis én kellek, és azt hiszem meg is becsül. ;) Ez, a sok dolog közül, amit imádok benne! ;) Lehet, hogy ő lesz az a férfi, akivel leélem az életemet, de nem tervezek még házasságot. :D Még kb. 3-4 évig nem szeretnék se esküvőt, se gyerekeket. :) Szóval minden rendben van velem, és tudtom szerint a többiekkel is. ;) Nos, nézzük mi is történik az új életemben. :)

- Jó reggelt Édesem, hogy aludtál? - nyitottam ki a szememet simogatásra, és erre az édesen csilingelő hangra.

- Oh, köszönöm jól. És te? - ültem fel, majd nyújtóztam egy kiadósat.

- Én is. Melletted milyen lehetne?! - vicceskedett. xD

- Hát ebben van valami! - nyújtogattam a nyelvemet, amit ő egy édes mosollyal nyugtázott.

- Na látod! - ölelt át.

- De miért keltettél fel? - érdeklődtem, mivel tudtom szerint éppen szombat volt. És nálam a hétvége szent! :D David inkább koránkelős, én meg hétalvó vagyok. :P

- Ja, azért, mert keresett valami Ashley Hamburgból. - gondolkozott el, hogy jót mond-e. - Igen, Ashley Hamburgból keresett. - vigyorgott.

- Hogy ki? Jaj, nagyon régen beszéltem vele. Remélem semmi baj nincs... - ijedtem meg. Miért hívna, ha nem azért mert valami történt? :O Remélem semmi komoly... :S

- Azt mondta, hívd vissza. Majd, ha felkeltél. De akkor jól tettem, hogy felkeltettelek. - nevetett.

- Igen, köszi. - mosolyogtam, majd adtam egy kis csókot, és szaladtam le a telefonomért.

****Beszélgetésünk, Ashley-vel****

- Szia, kerestelek! - köszönt vidáman. Ha vidám, akkor csak nem lehet gond! :)

- Szia! Tudom, David fel is keltett. Most az egyszer elnézem neki. - nevettem, mire ő lejött, és hátulról ölelgetett, meg puszilgatott. - Már elég régen beszéltünk, valami baj van? - váltottam komolyra.

- Nem dehogyis. Nincsen semmi. Csak... - állt meg, direkt, hogy húzza az agyam.

- Mit csak? - akadtam ki.

- Összeházasodok Billel, és azt akarom, hogy te legyél a koszorúslány! - ujjongott, de én erre nem voltam perpillanat felkészülve. :S

- Ha? - kérdeztem vissza.

- Jól hallottad, akkor lennél a koszorúslány? - kérdezte.

- Hát ha nagyon szeretnéd! Okés, leszek! - ugráltam már én is, David drágám pedig csak mosolyogva, nyitott szemekkel leste, mit csinálok, és miért. xD

- Köszönöm!

- Szivesen. És mondd csak. Mikor lesz a "nagy nap"? - viccelődtem.

- 1 hónap múlva.

- Micsoda? És csak most szóltál? - húztam fel magam.

- Igen, mert nem mertem megkérdezni. :S - ijedt meg.

- Mégis miért nem merted?

- Hát tudod, ami régebben történt... Én nagyon sajnálom, de nem én akartam. - szontyolodott el, hallottam a hangján.

- Semmi baj, Ashley. Már el is felejtettem mi is volt. - vidítottam. :)

- Akkor jó. Szóval 1 hónap múlva, szombaton. - erre az időpontra pontosan emlékszek. Ugyanis mához 1 hónapra, születésnapom van.

- De, nekem aznap lesz a szülinapom! - sikítottam. Nem éppen ezt terveztem. :S Na mindegy.

- Igen tudom. És az ikreknek is! Pont ezért tettük erre a napra! - mondta.

- Mi? - na itt esett le, hogy találkoznom kell Tommal. :S Neeeeeeeem! - Tom ugye ne lesz ott?

- Linda! A saját öcsse házasodik. Már hogyne lenne ott?! - kérdezett. Vagy mit csinált! :S

- Hát nem tudom... - húztam a számat.

- Figyelj csak! Ami a ruhádat illeti, e-mailben elküldöm azokat, amikre én gondoltam. És kiválasztod. Vagy iderepülsz, és akkor együtt keresünk valamit?

- Áá, nem. Küldd nyugodtan. - Isten ments, hogy én hamarabb is találkozzak Tommal. Nem! Még csak az kéne. :S

- Rendben. Akkor amilyen gyorsan tudom, küldöm őket. Na leteszem, mert hazajöttek a fiúk.

- Még mindig ott laknak mindketten? - csodálkoztam.

- Igen. Tom nem zavar, szóval... Na tényleg leteszem, szia! Puszi!

- Oks. Szia, puszi! - köszöntem el én is.

****Telefonálás után****

- Na? - kérdezett David. :)

- Koszorúslány leszek. A barátnőm esküvőjén. - mondtam elgondolkozva.

- És ennek nem örülsz? - húzott magához, és odadörzsölte az orrát az enyémhez. :)

- Hát... Hosszú. Örülök én, csak pont a születésnapomon lesz a lagzi! - húztam a szám.

- Ja, az más. Majd következő héten bepótoljuk a bulit! ;) - kacsintott. Olyan édes volt, ahogyan próbált vidítani. :D

- Ja, aha. De remélem tudod, hogy jössz te is! - húzogattam a szemöldökömet.

- Hát, csak akkor nem úszom meg! Haj... - vágott szomorú fejet, majd felkapott, és bevitt a tv elé. :) - Gondoltam DVD-zhetnénk egy kicsit!

- Nekem jó. De mégis mit? - néztem rá kérdően.

- Amit szeretnél. Válassz!

- Válassz te valamit, addig én csinálok egy popcorn-t! - pusziltam meg az arcát, és ő engedelmeskedve felállt, és a DVD-k között kezdett keresgélni.

Kimentem, betettem a mikroba a popcorn-t, és leültem vissza. A tv-ben éppen egy riport ment a Tokio Hotel-el.

****Riport****

- És Bill, hallom meglesz az esküvőtök Ashley-vel! - mosolygott a riporternő. Gondolom már mindenki tudta, hogy összeházasodnak. A kapcsolatukat nem tudom mikor vállalták fel, de már régebben. Ahogyan értesültem róla.

- Igen. - bólogatott szorgalmasan Bill.

- És Tom, te nem tervezed a házasságot? - fordult a férfihez.

- A-a. Nekem ez így ahogyan van tökéletes. - mosolygott.

- De nem szeretnél szerelmes lenni? Kipróbálni, hogy szeretsz igazán, szerelemből egy nőt? - kíváncsiskodott a nőci.

- Hát... Az igazság az, hogy már voltam szerelmes. Egyszer, régebben. Nem működött, mert egy dolgot elszúrtam, és rohadt rossz érzés volt. Így inkább maradok a mostani életemnél. - tudtam, hogy az a szerelem én voltam. Legalábbis sejtettem.

- És, nem árulnád el a hölgy nevét? - ez már-már tapintatlanság szerintem, amit csinál ez a nő.

- Nem. - adott egyenes választ Tom.

- Esetleg a keresztnevét?  - már a torkomban dobogott a szívem.

- Linda. - elmondta? :O Ez teljesen megveszett? :O

- Oh, értem. - nevetett a nő.

Majd elköszöntek, meg minden, még beszélgettek, de inkább kikapcsoltam a tv-t. Legalábbis el erről a csatornáról.

- Hé, miért kapcsoltad el? - nézett rám David.

- Csak... - dobtam el a távirányítót.

- Linda a csaj neve. Érdekes. Téged is így hívnak! - nevett fel. :/

- Ja... - lettem vörös.

- Álljunk meg... - jaj ne! Bár nem szeretem Tomot, nincs mitől tartanom.

- Ugye, te voltál az, akibe beleszeretett? - ült mellém. Én csak bólogattam. - Értem. És ezért nem akarsz vele találkozni? Mert akkor gondolom az az Ashley is az az Ashley. - nézett rám.

- Pontosan az az Ashley. - viszont a másik mondatára nem igazán reagáltam.

- De miért nem akarsz vele találkozni? - na ne. Kezdődik a vallatás! :S

- Hát ez hosszú... Nem, és kész. De Ashley és Bill miatt nem csinálok semmit sem, inkább elmegyek. - húztam a szám.

- Értem. Na ez jó? - kérdezte, és felmutatta a DVD-t.

Este sokáig filmeztünk, elmentünk aludni,és másnap reggel David mellett keltem. Még ő is aludt. Óvatosan leszedtem maramról a karját, felvettem a fekete selyemköntösömet, és beültem a gép elé. Hát jól sejtettem, mert Ashley máris elküldte a ruhákat.

http://www.diamond-house.eu/admin/images/koktel005.jpg

Én emellett döntöttem, így meg is írtam neki. Rá kb. 25 perc múlva jött a válasz, hogy rendben, megrendeli a méretemet, meg minden. És el van intézve. -.-

Felkelt David, és csöndesen töltöttük el a vasánapot. :)

Hamar elment ez a pár hét, és már csak 4 nap volt az esküvőig. Ashley ragaszkodott hozzá, hogy én már 4 nappal a lagzi előtt mennyek. Persze Daviddel együtt. :P Szóval pakoltunk éppen. :D

- Drágám, hol van a borotvám? - kiabált ki David a fürdőből.

- A polcon. - nevettem. Ugyanis sosem talál semmit sem. xD

- Megvan! - majd kijött, és betette.

- Akkor ma délután megyünk. - hajtottam le a fejemet.

- Na, ne szomorkodj. Semmi probléma nem lesz! - adott egy csókot, és lement, mert csöngettek. Megérkezett a kaja! :D

Behozta, megettük, és mindketten elmentünk fürödni. :) Együtt beszálltunk egy hatalmas nagy kád vízbe. Mikor végeztünk, felöltöztünk.

Felöltöztem így: http://images2.fanpop.com/image/photos/9200000/party-in-the-usa-party-in-the-usa-miley-cyrus-9284781-1024-768.jpg Hát, eléggé jó lett ez az összeállítás. :P De nekem így tetszett. :D Fogtuk a cókmókunkat, és elindultunk a reptérre. ;)

- Hát tulajdonképpen én magam sem értem, hogy miért kérte ezt. Amikor már eleve régen láttam Charlotte-ot, meg nem is tetszett, meg semmi... - forgatta az édes szemeit. :)

- Mégis összetörted a szívét! - néztem rá. Tudom, hogy Tom milyen volt anno. Ezért nem is értem, hogyan változhatott meg ennyire. Mostanában vagyis az elmúlt 2-3 évben komolyabb kapcsolatai voltak, nem pedig egyéjszakás kandjai. :|

- De tudod milyen voltam! - próbált védekezni.

- Tudom... - na most erre mi a csudát válaszoljak?! Fogalmam sincs... :/

- Ennyit mondasz? Legaláb te nem kezdesz el prédikálni... Ez jól esik! - ölelt meg. Hm... Ezt nem igazán értettem. Miért ölelget? Na mindegy, legalább neki jól esik, hogy nem prédikálok. :D

- Miért prédikálnék? Nem vagyok az anyád... - mosolyogtam, mire ő csak felnevetett.

- Még szerencse, mert minden pasi elszedné az én csodálatosan gyönyörű anyukám! - ölelt át megint. :)

- Gondolod? - mosolyogtam, ő meg csak bólogatott hevesen. :P

- Minden rendben akkor? - kérdezte aggódóan Ash.

- Igen. - válaszoltam.

- Tom, miért kérte, hogy járj megint a húgával? És hogy istenítsd? - fordult bátyjához Bill.

- Fogalmam sincs. :S - vont vállat.

- Még szerencse, hogy csak ennyit kért! - mondtam.

- Igen. Azt hittem, valami durvábbat talál ki! - Tom.

- Hát ja... - válaszoltam. :)

Hazamentünk, és felmentem a szobámba. Egyszerűen nem igaz, hogy velem mindig történik valami! :/ Mindig mindenhol olyan jókor vagyok ott! :S Nem tudok ez ellen mit csinálni, csak én lehetek ennyire szerencsétlen. De már csak 6 nap és elhúzok innen! :) Viszont Tom hiányozni fog... Azt hiszem! :S Mostanában tök jól kijövünk... Viszont nem szeretnék beleszeretni. Tudom is én miért, de akkor sem! :|

Később, úgy kb. fél óra múlva, letusoltam. Nagyon jó érzés volt frissnek lenni. Egyedül az volt a baj, hogy az utazásom miatt megint azt a falatnyi pizsit kellett felvennem. :D

Ashley, amikor már pont kész lettem, felkiabált, hogy kaja van. Lementem, de most valahogy nem volt kedvem ahhoz, hogy szivassam szegényt. Egyszer lehet hogy meg kell majd beszélnünk ezt de az nem most lesz. Az tuti! Nincs nekem ehhez erőm. :/ Főleg így, hogy ez a barom ezt tette. Hiába volt olyan szemét, tök aranyos volt! :$ Hát most gondolom mindenki azon agyal, hogy ,,Jesszusom, ennek mi baja? Ilyeneket tett vele, ez meg arról beszél hogy cuki! Nem normális!". Gondolom ezek járhatnak a fejetekben. Na de mindegy, ezzel nem foglalkozok. Szóval nem szivattam.

- Milyen? - kérdezte kb. a vacsi közepén.

- Nagyon finom! - mosolygott Bill. Soha sem várnám el tőle, hogy utálja Ashley-t, amiért ezt tette. Hiszen szeretik egymást, akkor na... Az a legrosszabb, hogy én így gondolkodok, amíg Ashley teljesen máshogy. :/ Ő neki nem számított, és nem is számít, az, hogy én kivel lennék boldog! Pont ezért nem értem magamat. Már lassan 4 éve vagyunk a legeslegjobb barátnők, legalábbis én így érzem, és ő mégis képes ezt tenni. Azt hiszem, nem is ismertem ezt az embert! :S

- És, Linda, akkor 6 nap és mész? - fordult hozzám Ashley.

- Pontosan. - válaszoltam röviden, és tömören. Próbáltam inkább enni, nem beszélgetni velük.

- De ez biztos? - kérdezett Viktor.

- Az. - megintcsak tömör voltam, hogy még véletlenül se tudjon belémkötni.

- Értem. Ennyi? - nézett bambán.

- Ennyi. - szerintem ezekkel a válaszaimmal az őrületbe kergettem Ashley-t és Viktor-t, de lesz*rom! Erre Tom csak nevetni kezdett Billel együtt. :D

- Tömör, és rövid! ;) - kacsingatott Tom, majd Billre nézett, és mindketten elkezdtek nevetni.

- Ez miért olyan nevetséges? - vágott hülye fejet Viktor.

- Közöd? Nem tartozunk neked magyarázattal. Inkább azt mondd, hogy mikor húzol már el? - buksókodott Tom. Ez tetszett! :D

- Nem tartozok én sem neked magyarázattal. Amire Linda hazajön, már nem leszek itt. - hajtotta le a fejét. Na ne már hogy még elkezdjék őt sajnálni! Görény! :@

- Ez az! - akaratlanul is kicsúszott a számon, amire Tom mosolyogni kezdett.

- Szóval tényleg azt szeretnéd ha elmennék minél hamarabb? - kérdezett Viktor.

- Azt. - hát a rövid válaszok megmaradtak! :D

- Akkor, ígérem nem zavarok később sem. Mire hazajössz, már nem találkozunk. - teljesen magábafordulva mondta ezt a mondatot.

- De mikor akarsz menni? - kapcsolódott újra be Ash.

- Hát még nem tudom. Talán 1 hét, és megyek. - gondolkozott el.

- Értem. - Ashley nem volt ettől a mondattól boldog, se vidám, de Istenem mit tegyek! Ő bántott meg, Viktorral együtt, és én nem fogom ezt elviselni. Azon gondolkodok, hogy jobb lesz elköltözni innen. Tomot is elfelejtem és Ashleyt is. Igen, kint maradok a meccsek alatt, és keresek valami kis pecót. Ha jól értesültem, akkor Ingrid kimegy Los Angeles-be lakni. Mert ott folytatja a sulit. Akkor lakhatunk együtt ha szeretné. :)

- Figyeljetek! - kezdtem bele. Inkább most mondom el nekik, mint hogy utána elkezdjenek rinyálni. - Viktor, nem kell elmenned, ha hazajövök, akkor sem! - erre mindenkinek kinyílt a szeme.

- Akkor maradhatok veletek? - csillant fel a szeme.- És nem utálsz? - vágott még mindig hülye fejet. Tom és Bill nem tudtak szóhoz jutni. Jut eszembe! Nem mondtam, hogy megkerestek kinti melóval egy divattervezői állással. És már kintről modelleket is keresnek, és azzal is hívtak. Szóval, most elmondom.

- A-a. Maradhatsz, velük. - emeltem ki a szó végét, hogy értsenek.

- Mi az hogy velük? - akadt ki Tom. Eléggé. :/

- Elköltözök. - adtam megint rövid választ.

- Hogy mit csinálsz? - akadt már ki Bill és Ashley, no meg Viktor is.

- Elköltözök. - ismételtem magamat.

- De nem... Ezt nem teheted! - hadonászott a kezeivel Tom. - És mégis melyik utcába, vagy Münchenbe mész vissza? - kérdezősködött.

- Nem. Nem szeretnék tovább itt élni! - adtam egyenes választ.

- Mi az hogy itt, mi az az itt? - Ashley.

- Németországban. - már gondolkoztam, biztos jó ötlet-e ez. De arra jutottam, ha el akarom felejteni Tomot, hogy szeretem, és azt amit Ashley és Viktor tett, akkor ez lesz a legjobb amit tehetek. :(

- Ki Németországból? - szörnyűlködött Tom. - És mégis akkor hova? - nem hagyta abba a vallatást. Megértem.

- Igen. Los Angeles-be. Sajnálom gyerekek! - álltam fel az asztaltól, és felmentem a szobámba.

Felmentem msnre, és szerencsémre fent volt Ing.

***Beszélgetés msnen*** Ingi_cicc:): Ingrid ; Lindácska.Drága.=): Linda ; rövidebben: I: Ingrid ; L:Linda :)

L: Szia Baby (L)

I: Szia neked is Baby (K)  

L: tényleg kimész, és ott is maradsz LA-ban?

I: igen... már a suli is megvan. :D miért??

L: mit szólnál hozzá, ha én is kint laknék veled, és dolgoznék, vagy suliba járnék?

I: úú az nagyon cool lenne... de ez hogy jött? BIZTOS vagy te ebben?? hm??

L: teljesen biztos vagyok benne... akkor nem lenne baj, ha kint laknék veled? a lakbért persze én is fizetném fele felében. :)

I: persze hogy jöhetsz. :D legalább nem leszek egyedül ;) de miért költöznél el?

L: el szeretném felejteni a dolgokat... Ashley-t és Viktor-t is.

I: és Tom? vele mi lesz?

L: meglesz nélkülem is. hidd el!!

I: de szereted Linda! most meg elhagynád? :O

L: pontosan... nem szeretnék szerelmes lenni belé. :S

I: ezt meg hogy érted?

L: az nem fontos... akkor benne vagy??

I: naná ;) most viszont mennem kell. bocsi. :S de találkozunk 6 nap múlva :D Szia jó8! (K)

L: oksi. nemgond!! puszi. (L) jó8 sziaaa(K)

Na, megbeszéltem ezt is... Egyre csak Ingrid mondata jár a fejemben... de Linda szereted! most meg elhagynád? Hát pont ez... nem tudom mi legyen.:S Kopogtak.

- Linda, bejöhetek? - kérdezte Tom.

- Gyere! - kapcsoltam ki gyorsan a gépet.

- Komolyan elköltözöl? Ezt nem teheted Linda, kérlek ne menj el! - jött oda szomorúan.

- Tom, ne kérj, mert így is úgy is elmegyek innen! - ráztam a fejem.

 - De szeretlek! Linda, nem hagyhatsz így itt! - majd megcsókolt. Erős volt, és nagyon is akaratos. Ami nekem nem tetszik!!

- Engedj el! - fordultam ki az öleléséből.

- De Linda, kérlek! Nem teheted ezt velem! Eléred, hogy belédszeressek, most meg elhagysz?

- Nem kértem hogy belémszeress! Nem is járunk, nincs közöttünk semmi sem! - akadtam ki.

- Már hogyne lenne! Szerelmes vagy belém, és én is beléd, de nem akarsz velem járni! Miért?  - nézett mélyen a szemembe. Ez nagyon fájt... Az, hogy igaza volt. Szerettem volna vele járni, a szívem ezt mondta. Viszont az eszemre hallgatok mindig, és nem leszek neki egy a sok közül. Engem nem fog agyoncsalni másokkal! NEm és nem! :@

- Nem szeretlek Tom! És te sem, csak bebeszéled magadnak! Még sohasem szerettél szerelemből senkit sem! Gondolod hogy most ez szerelem?

- Igen, és pont te vagy az, akibe szerelmes vagyok! Linda kérlek nem menj el! Nem fogom nélküled kibírni. Linda ne! - kérlelt, de nem. Ezt most nem.

- Sajnálom. - álltam volna fel. Viszont ő visszarántott.

- Akkor azt mondd meg, min változtassak, és megteszem! - nézett elkeseredetten.

- Semmit sem. Tom, hiába szeretlek, ez nem fog menni! - nem is tudtam, hogy kimondom.

- Szóval szeretsz!

- Nem... ööö... Nem! - próbáltam visszaszívni.

-Dehogyisnem! És megfosztasz tőled engem! Ezt nem teheted! Én szeretlek! - kapálózott Tom.

- Nem... Kérlek, hagyj engem! Pontosan ezért megyek el! - csuktam be a szemeimet, igyekeztem nem az övébe nézni.

- Ugyan miért? - éreztem az én orromnál az övét. Éreztem az illatát, és egyre jobban fájt.

- Mert minden bonyolult lesz! A lehető legbonyolultabb! Te híres sztár vagy, én meg egy kis senki! Keress magadnak olyat, akit elfogadnak a puccos ügyfeleid is! - küszködtem a könnyeimmel.

- Ezt te sem gondolod komolyan! Ezzel akarsz elijeszteni! - az volt a legsz*rabb, hogy megint igaza volt. :S 

- Nem, ne kérlek! - majd megint megcsókolt. Nem tudtam ellenkezni. 

- Most mondd, hogy nem szeretsz! A szemembe! - mutatott a mogyoró barna édes szemeire. 

- Nem szeretlek! - néztem padlót. Nem tudom a szemébe mondani! :S 

- A szemembe mondd! - erősködött.

- Tom menj ki innen! - kapálóztam. Ő nem engedett el, csak újra meg újra megcsókolt.

- Nem megyek, amíg be nem vallod hogy komolyan szeretsz!

- Na jó szeretlek! És mostmár tűnj el innen! - kiabáltam.

- Tudtam! Engem nem csapsz be! - simogatta az arcomat.

- Tom menj innen! - vedtem le a kezét, és kilökdöstem az ajtón. Sikerült bezárnom. Gyorsan bepattantam az ágyba, és már húztam is a szunyát.

Reggel lementem készen, mert indultunk be dolgozni. Elmentünk egy fellépés helyszínére. Bent a fiúk öltözőjében adtak interjút, és egy irtóra csinos riporternőt kaptak. Bent kérdezgetett a nő, mi az ajtó előtt álltunk, néha- néha bekukkantottunk. :) Nagyon le voltam törve a tegnap estétől. :S

Végeztek az interjúval, és a többiek kijöttek, egyedül Tom nem. Nem törődtem vele, elmentem beszélni a többiekkel. Megbeszéltünk mindent, és nekem mondták, hogy szóljak Tomnak. Közben hívott Ingrid, hogy változott a terv, már ma este repülünk. :) Bementem a szobába, ahol az interjú volt,  és mit látnak szemeim? Hát hogy is mondjam... Nem volt valami kellemes látvány. Tom félpucér volt, a nőn csak egy melltartó volt felül, alul még minden rajta volt... MÉG! :/ Nagyban smároltak. Hát ez baromi szarul esett. Tegnap este vallott szerelmet, most meg?! Sosem változik. Elegem van, elmegyek mostmár biztosan!

- Pontosan ezért nem! - ordítottam, mire mindkettő rámnézett, és Tom már állt is fel.

- Linda, Linda várj! - nyúlt a kezemhez, de hidegen kitéptem a karomat a szorításából, és szedtem a lábamat, amilyen gyorsan csak tudtam. - Várj már! - kapott a kezemhez, de megismételtem az előbbit.

- Hagyj békén Tom! - ordibáltam.

- Linda ez nem...

- Mi nem? Szánalmas barom vagy! Tudod mennyire megaláztál? Tudod? Nem hiszem egy tuskó barom állat vagy! Utállak! - kiabáltam, majd az arcomon folytak a könnyek. Itt megállt, és kis idő után megint rohant utánam.

- Tudom, de ez...

- Hagyj már békén! Azt akartam mondani csak, hogy még ma elmegyek! Változott a terv! És a fiúk kint várnak!

- Mi? Ma? Elmész? - nézett tátott szájjal, de baromira hidegen hagyott. Otthagytam a kétségbeesett Tomot, és már Ashley-éknél voltam.

- Na szóltál neki? - kérdezte Bill.

- Igen. Mondtam hogy ma repülök? - néztem rájuk.

- Nem de... Te sírtál? - nézett Ashley.

- A-a. Csak allergia. Sajna kijött! - tüsszentettem egy műt.

- Ja, akkor jó. Már jön is! - jött Tom.

- Bocsi srácok, de nekem mennem kell! Tudjátok, repülök 2 óra múlva! - mosolygotam. Cseppet sem volt kedvem mosolyogni, inkább sírhaténkom volt. :S

- Linda, Linda állj meg! - kliabált utánam Tom, de gyorsan bepattantam a kocsimba, és hazahajtottam. Otthon már összepakoltam. Nem tudom, de mindig több nappal az utazás előtt bepakolok. Minden mást szaporán betettem, és már kint a csomagjaimat pakoltam be a csomagtartóba, amikor Tom kocsija hajtott be. Nem tudtam gyorsabban, még pont elért.

- Linda, ez nem az volt! - próbált magyarázkodni.

- Nem érdekel. Látod? Tényleg nem megy. Te sosem változol, és baromira megaláztál Tom Kaulitz! Öröke ki akarlak törölni az életemből! És többet nem akarlak látn! SOHA! - kiabáltam.

- De Linda! Én szeretlek! - kiabált már ő is.

- Nem! Te beetetted velem mindezt! És engem már nem érdekelsz! - majd beszálltam, de ő dörömbölt a kocsi ablakán.

- Linda! - halk szavakat hallottam. Majd elindultam. Bememtem a stúdióba, tudtam hogy ott lesznek Ashleyék.

- Sziasztok, mennem kell! - mentem puszit adni.

- Máris? Ne vigyelek ki? - kérdezte Bill.

- De az jó lenne köszi. Ashley hazavinnéd a kocsim? - kérdeztem.

- Persze. -majd odadobtam neki  a kulcsokat.

- Köszi. - mosolyogtam.

Majd minkettőjük arcára puszit nyomtam, és már ki is mentünk a reptérre. Ingrid már kint állt, és meglátva engem, odajött és üdvözölt.

- Akkor szia Linda, remélem azért még hazajössz, mielőtt kiköltözöl! - mosolygott szomorúan Bill.

- Persze. Ne aggódjatok, jól leszek! - intettem, majd felszálltam a gépre, és bekapcsoltam az mp3-at.

Ingriddel utaztunk, és egy számra figyeltem fel. Ez volt a Tokio Hotel Spring Nicht. Eléggé régi egy szám, viszont erről Tom jutott eszembe, és akaratlanul elkezdtem pityeregni.

- Minden rendben, Linda?- fordult hozzám Ing.

- Nem... Elcsente a szívemet, és kidobta az ablakon! - kezdtem el zokogni. :(

- Na, nincsen semmi baj! Nyugodj meg! Mindennek vége, új élet kezdődik! Ne emészd magad! - simogatott.

- Igazad van, egy ilyen tuskó után én nem sírok, akármennyire is fáj! - fújtam ki az orromat.

- Na, ez a beszéd.

Eléggé sokat utaztunk. Amikor odaértünk, bementünk a hotelbe. Lecuccoltam, meg minden.

****Most ugrunk egy pár hetet ;)****

- Linda, készen vagy? - kiabált Ingrid a fördőbe.

- Igen! - jöttem ki felöltözve,kisminkelve. :)

- Akkor mehetünk! - felszedtük a cuccainkat. No meg a kupákat, amiket a bajnokságon nyertünk. :P

A gépre felszálltunk.

- Szerinted készen vagyok én erre? - fordultam Inghez.

- Hát ezt neked kell tudnod.

- De megfojtom, ha mégegyszer találkozok vele.

- De csak 1 napot maradsz ott. Nem lesz semmi gond. Utána hozzám átjössz, és másnap már fel is száll a gép!

- Igazad van. Köszönöm, hogy te itt vagy nekem! - mosolyogtam.

- Nincs mit.

Most nem repültünk annyit, mert Londontól nem olyan hosszú az út. Megérkeztünk.

- Na akkor sok szerencsét! - veregette meg kedvesen a vállamat Ing, majd elindultam AHHOZ a házhoz. :S Gondoltam csöngetek.

- Igen? - nyitott ajtót Ashley. - Linda! - ugrott a nyakamba.

- Szia neked is! Megjöttem! - mosolygotam.

- Látom, gyere be! - a konyhaasztalnál ült Bill. Tom sehol.

- Szia Linda! - köszöntött Bill. - Tom sajnálja hogy nincs itt, de nem tudott eljönni, mert el kellett utaznia valamire. - gondolkozott el Bill.

- Hát én nem sajnálom hogy nincs itt! - húztam a számat.

- Hallottuk mi történt. Tudod, milyen tuskó tud lenni a bátyjám! De nem... - lezdett bele, de nem mossa ki ebből Tomot.

- Nem kell, bele se kezdj! Én nem akarok többet vele foglalkozni. Már azt sem tudom ki az a Tom... Milyen Tom is?- vágtam gondolkozó fejet.

- Én... Nem mondok semmit sem.

- Gyertek enni! - kiabált Ash.

Ettünk, és másnap reggel frissen keltem. Indultunk ki a reptérre, mert mondtam Indgridnek, hogy mivel nincs Tom, maradok.

- Mehetünk? - kérdezte Ing.

- Igen. Köszönök nektek mindent, telefonon beszélünk mindig majd! - puszit nyomtam mindkettőjük arcára. - Vigyázz Sütikére!  -öleltem meg Ash.

Felszálltunk, és elkezdődött az én vadonatúj kis életem... :)

4 évvel később...

Na, hát egy kicsit hosszúra sikeredett, de megteszi szerintem. ;) Jó olvasást, és én is kíváncsi vagyok, mi lesz Linda új életében! :)

- Engedj el! - toltam el magamtól hidegen. Még csak az kell, hogy újra beleszeressek, itt hogy elmegyek. Na nem... Nem kell nekem hogy most mindent összezavarjon. :/

- Mi a baj? - ijedt meg.

- Ne nyúlj hozzám! - mordultam rá. Tulajdonképpen nem tudom, hogy miért tettem ezt.

- Most miért? - nézett kíváncsian.

- Mert engedj el... - rántottam el a karomat.

- Ne haragduj! - vágott kétségbeesett fejet.

- Nem baj, csak ezt hagyjuk! - fordultam el. Nem akarok a szemébe nézni! Az olyan megalázó lenne. Én sem tudom, miért nem szeretnék vele járni. De akkor sem, hiába egyre jobban szeretem. :S - Elég nekem Ashley! - próbáltam terelni.

- Mi történt közöttetek? - kérdezte.

- Semmi, nem akarok erről beszélni. - adtam választ.

- Jó, de te hoztad fel. - vonta meg a vállát.

- Igazad van. Bocsi. - szontyolodtam el. :S

- De hogy értetted, hogy kibeszéltél neki mindent, ő meg szaladt Viktorhoz? - kíváncsiskodott.

- Nem érdekes, a lényeg, hogy csalódtam Ashley-ben.

- De én így nem értem. - vágott hülye pofát, mint aki tényleg nem érti a dolgokat. :/

- Jaj, neked mindent el kell mondani? - fordultam felé enyhén "hülye vagy?!" fejjel.

- Hát lehet. - mosolygott.

- Oh! - forgattam a szemeimet.

- Na? Elmondod? - vigyorgott.

- Jó. Szóval... Amikor valamelyik nap tudod lent Viktor szobája előtt hallgatóztam, amikor te lejtöttél, és mondtam, hogy rossz érzésem van. Hát igazam volt! - húztam el a számat.

- Mármint Ashley csinált valamit? - értetlenkedett.

- Mondjuk... Amikor elmondtam neki, hogy tetszettél, múlt időben ugye - mosolyogtam. - akkor azt hittem hogy ő a legjobb barátnőm. De nem. Tévedtem, hatalmasat.

- Értem. De ennek mi köze van? Mit szövetkezett ellened? - kérdezgetett.

- Ja, hát elmondta mindezt, amit rólad mondtam Viktornak. És megbeszélte Viktorral, hogy majd rádmásztatnak egy kis p*csát, és rádkenik. Ha összejövünk. Meg hogy mi vesszünk ezen össze. És hogy te menj el, és akkor majd szabad lesz a terep nálam... - forgattam a szemeimet.

- K*csög! Ezt nem hiszem el! Hogy milyen egy görény ez a Viktor! - mérgelődött. Annyira édes volt, ahogyan igazat adott nekem. :)

- Hát az... De Ashley! - kanyarodott le a szám sarka.

- Én nem gondoltam volna róla ezt... Bár az unokatestvére, és hát... - mi??? Most neki ad igazat? Cöh...

- Kössz. Azt hittem, hogy nekem hiszel, nem pedig annak! - akadtam ki.

- Bocsi. Igazad van, csak hangosan gondolkodtam. - védte magát. :)

- Jó. De már késő van, és álmos vagyok! - meresztettem be az ágyam felé a szemeimet.

- Vettem a lapot, már itt sem vagyok! ;) - kacsingatott. Adott egy homlokpuszit, jó éjszakára, és kiment. :)

Befeküdtem az ágyamba, és szerencsémre voltam olyan fáradt, hogy el tudjak hamar aludni. :) Szóval elaludtam hamar. Reggel semmi különösre nem keltem, hála Istennek! :P Megbeszéltem Bill-el, mert átérezte a helyzetemet, hogy elviselem még egy hétig Ashley-t és Viktor-t, mivel utána úgyis elmegyek. Lebaktattam a lépcsőn, már felöltöztem, és úgy döntöttem futok egyet. Lent a konyhában nem volt senki sem, egy cetlit találtam.

*,,Sziasztok! Elmentem Viktorral egy pár dolgot elintézni, meg bevásárolunk. Kb. úgy 4-re itthon leszünk, mert át kellett mennünk egy szomszédos falucskába. Szóval vacsorát kaptok, főttet, addig is húzzátok ki rendelt kajával! Puszi. Ash. :) "*

- Ez az! - kiáltottam fel, amire az álmos és kómás ikerpár ballagott le a lépcsőn.

- Hát te? - dörcsölte édesen a szemeit Tom.

- Hát én? Itt lakok! - nem igazán értettem minek mndja, hogy ,,Hát te?".

- Tudjuk, Tom úgy értette, hogy miért melegítőben, nem pedig fehérneműben állsz a konyha közepén? - nevetett Bill.

- Ja... Hát megyek futni! Eszek egy műzlit, és irány! - kacsintottam rájuk.

- Mi nem mehetünk veled? - nézett rám Bill.

- Biztos ez? - kérdeztem tőlük.

- Hát, igen! Tomra is ráfér egy kis edzés! - bökte meg bátyját.

- Tom, te mit gondolsz? - néztem Tomot.

- Felőlem mehetünk, ha ebben a feszülős naciban maradsz! :P- nyújtogatta a nyelvét.

- Jaj, Tom! - forgattam a szemeimet.

- Na akkor mehetünk? - bocizott Bill. :)

- Gyertek. - sóhajtottam.

- De jó! - tapsikolt Tom.

Ettünk egy tál műzlit, legalábbis én, a fiúk rántottát szalonnával. :P Felmentem, összeszedtem még magamat rendesen, és már indulhattunk is.

- Na mehetünk? - néztem a melegítős srácokra.

- Igen! - kacsingatott Bill.

- Jól áll a piros! - húzogatta a szemöldökét Tom, mert piros melegítőm volt. Akkor még nem is sejtettem, hogy a tegnapestére érti. :)

- Mert, most mi bajod van a melegítőmmel? - néztem rá. Mint mondtam, még nem esett le.

- Jaj, ez aranyos volt! - nevetett Tom. Aranyos?! Már megint? :O

- Aranyos?! - néztem rá értetlenül.

- Igen. - most nem terelt, meg semmit sem.

- Akkor mindegy, indulnunk kell mostmár! - mondtam nekik.

- Igenis, asszonyom! - tette mindkettő a fejéhez a kezét, olyan tábornokosdin.

- Jaj, fiúk! Akartok futni velem vagy nem? - viccelődtem.

- Naná! - pattant ki Bill.

Elindultunk, és Tom kérésére lassabban mentem, mint a múltkor. Kb. csak 10 perce futhattunk, és Bill nyavajgott máris.

- Linda, nem állunk meg? - bocizott.

- A-a. Nem. Még bírjad, csak 10 perce futunk. 1 óra és egy fagyi a McDonald's-ban. ;) - kacsintottam, a fagyi szó hallatán mind a két fiú elmosolyodott, és csillogni kezdett a szemük. Viszont az 1 óra futásra, nem lettek valami vidámak. :D

- 1 óra? - nézett Bill tátott szájjal.

- Igen. De utána mondtam nem? Ne legyél puhány, nézd meg a bátyád! Egy szót sem szól, csak fut! Tegyél te is így! - nevettem. :D

- Jó. - szomorodott el.

- Na, nyugi van, pihenünk, még 10 percet bírjatok ki a parkig! - mosolyogtam, ami tetszett mindkettőjüknek. :)

 Kb. tényleg 10 percbe telt, amire megérkeztünk a parkba. Hulla fáradtan dőltek le egy padra, én meg egy fának dőlve fújtam ki magam.

. Na fiúk, milyen eddig? - kacsingattam.

- Hát szerintem a legközelebbi futást kihagyom! - nevetett Bill.

- És neked Tom, hogy tetszik? - mosolyogtam.

- Én se szeretek futni, de a látvány kárpótol! Hátul meghúzom magam, és minden cool! - húzogatta a szemöldökét. :D

- Isten ereje! - néztem az égre. - Add nekünk, hogy Tom Kaulitz valaha életében változzon annyira, hogy ne a lányok fenekét, és mellét stírölje! Bármikor amikor meglát egy formás popsit és nagy melleket! - nevettem el magamat. :D

- Haha, nagyon vicces vagy! - játszotta, mintha ő is jól szórakozna a viccemen. :D

- Tudom! - kuncogtam. :D

- Most megint kiröhögsz? - kacsingatott, tudtam, hogy a csikizésre készül.

- Nem, én nem. - tettem magam elé e kezeimet.

- Most megúsztad, de legközelebb...  - vigyorgott SUNYIn. :D

- Na indulhatunk? - tereltem a témát.

- Aha. - mondta Bill.

Elindultunk, és elfutottunk a McDonald's-ig, és vettünk egy fagyit. Ránsötétedett, és már nem volt kedvünk hazafutni. Sétáltunk inkább. Nagyban beszélgettünk, amikor a sötétben hat alak tűnt fel. Úgy gondoltuk, lehúzódunk, mert nagyon is részegeknek tűntek. Az egyik nagyon elázott. Majd hozzámszólt, és a fenekemre csapott, majd fütyülgetni kezdett.

- Helló Cica! - röhögött. - Apucikád elengedett? - még mindig nevetett.

Nem szóltam, csak tovább akartam menni, de nem hagyta abba.

- Héé, hozzád beszélek! - kapta el a vállamat.

- Engedjen el! - mondtam nyugisan. Majd megpillantottam ismét a társait.

- Na, mi baj van Kiscsillag? - szólalt meg megint.

- Engedjen már el!- kiabáltam mostmár.

- Hé haver, vedd le a kezed a hölgyről! - mondta Tom.

- Óóó, a híres nevezetes Tom Kaulitz! Azt hiszed el tudsz bújni, a meleg öcséddel együtt? - vigyorgott. Undorító volt.

- Bill nem meleg! - kiabáltam.

- Na, ez a kis vadmacska a csajod? Tüzes a kicsike, kölcsönadhatnád egy estére! - ráncigált.

- Szállj le rólam, és a barátaimról! Nem bújkálok, nincs mi elől! - mondta Tom.

- Ó, dehogynincs. Majd megtudod, mennyire fáj az amit teszel!

- Ha a húgodra gondolsz, akkor nem én kezdtem! Ismerhetett volna az újságokból, és már akkor is eltelt másfél év! - akadt ki Tom.

- Andy? - nézett Bill.

- Fiúk, ti ismeritek ezt? - néztem undorral a csávóra, aki még mindig a kezemet szorította.

- Ismernek biszony. Főleg Tom! - nézett gonoszan.

- Nyugi Linda, hagyd! - legyintett Tom.

- Hagyd? - nézett. - Ha a csajodat félted ennyire, akkor majd őt elintézzük! - (sátáni kacaj) :/

- Ezt hogy érted? Ne merj egy ujjal sem hozzányúlni! - emelte fel a hangját Tom.

- Fenyegetsz? - közeledett Tomhoz.

- Annak veszed, aminek akarod! De hagyd Lindát!

- Linda? Hm... Szép név! Elmegy! Na gyere cica, Tom bácsi miatt, most elbeszélgetek veled! - majd elkezdett ránicgálni.

- Engedd el! - nyomott le egy hatalmasat Bill annak az Andy-nak. :@

- Te kis! - majd az állatok közé dobott. - Vigyázzatok rá, amíg elintézem ezt a két seggfejt! - majd Tomékhoz közeledett, én meglendítettem a lábamat, és jól tökönrúgtam.

- A k.............. - ordított fel. Odajött hozzám és felpofozott.

- Ááá! - kiáltottam fel.

- Neee! Mit akarsz, mondd, csak ne bántsd! - ordított Tom.

- Nem kell nekem semmi, majd most megtudod, mit érzett szegény Charlotte, amikor otthagytad a tudjuk hol... - majd a hasamba vágott. Szerencsére fáztam, és a kezeimet a hasam fölé tettem, ami egy kicsit tompított az ütésen.

- Áááá! - kiáltottam megint.

- Ne! - fogták le Tomot, és Billt.

Megütött megint, és elkezdett vérezni a szám sarka. Csípett nagyon.

- Áááá! - szisszentem megint.

- Jó, mit akarsz, és megkapod! - fodult, amennyire tudott a sok állat kezei között a csávóhoz.

- Azt akarom, hogy te most elmész szépen és... - Hogy mi? Ezt hogy képzeli? Mégis mit akar ezzel elérni? Szánalmas.

- Tom, nem kell! - kiabáltam. De megint felpofozott egy benga állat. - Hagyj már! - fordultam ki magamból. Kirántottam a kezei közül magamat, és nekimentem. ott ütöttem, ahol értem. Többször is orrbarúgtam, amire Tom és Bill is elkezdte ütni a többit. Jöttek rám, és hátulról lefogtak. Még egyszer elmentem egy önvédelemről szóló előadásra, íg tudtam mit tegyek. Hasbavágtam, aztán tökön és orrba. Sikerült kiszabadulnom, és intettem a fiúknak, hogy futás.

Ahogyan csak bírtunk elkezdtünk rohanni. A számból ömlött a vér, de nem érdekelt. Örültem, hogy egy szájbetöréssel megúsztam. Már nem bírtam, és a hasam is fájni kezdett. Már leráztuk őket, de én összeestem, mert nagyon elkezdett fájni a hasam.

- Linda, minden rendben? - jött oda Tom és Bill lihegve.

- Igen, csak a hasam fáj! - majd felhúztam a pólómat, és inkább az oldalam felé volt egy tenyérni kékes zöld folt.

- Úúú, indulás haza, mielőtt utolérnek! - kapott fel Tom, és Bill segített neki. Nem éreztem magam valami jól, de sikerült fognunk egy taxit. Josh volt a taxiban éppen.

- Linda? Jézusom Linda! - nézett rám, majd Tom szólt neki.

- Kérem, a kórházba! - azzal bele is taposott a gázba. Odaértünk, megvizsgáltak, és nincsen semmi komoly bajom.

- Kint ültem a váróban a fiúkkal, amikor Ashley-ék jöttek.

- Úristen Linda! - jött oda Ash és Viktor.

- Hagyjatok semmi bajom.

- Nem is lenne, ha nem lógnál ezzel a ... - majd elhallgatott Viktor.

- Mivel?  néztem rá.

- Mindig csak bajbakever! Miatta történik veled minden! Ami rossz! - lett dühös.

- Hagyd már Tomot! Rólad ne is beszéljünk! - akadtam ki.

- Hazamehet. - jött ki a doki. Átadott egy kenőcsre való receptet, majd lekezelte a számat, és hazamentünk.

- Minden rendben? - ült le az ágyamra Tom este.

- Igen, csak a szám és az oldalam fáj. - szisszentem. - De miért kellett volna ezt tenned? Vagy mi volt ez tulajdonképpen?

- Hát régen a húga, pontosabban másfél éve,egy koncert után feljött, és hát rámmászott. Én meg másnao elküldtem. Tudod milyen voltam.- mosolygott. Bár szerintem semmi mosolyognivaló nincs azon, hogy így kihasznált minden csajt.- Szóval elküldtem, és elújságolta a bátyjának, ennek az Andy-nek. Az meg ránkszállt. De sikerült lerendezni nagynehezen. :S

- Értem. De mi volt ez a kérés? - néztem kíváncsian Tomra.

Na ennyi a 30. rész! Remélem izgultok, vajon mi lehet az a kérés! Puszi.Bogi.=)

- Linda, milyen Chicagoról beszél az edződ? - nézett rám Bill.

- Öhm... Majd otthon megbeszéljük. - mondtam. Tényleg el akartam mondani ezek után, úgysem úszom meg, szóval már mindegy volt. :/

- Akkor, indulás haza! - mondta Tom.

- Mi? Ööö... Nem. Még egy kicsit maradnék itt a mentőben. - próbáltam nem haza keveredni. :D

- Elmehet. - mondta kb. rá 5 percre a mentős, ahogyan mondtam, hogy még maradnék egy kicsit. 

- Szuper! - húztam el a számat. :/ 

- Na mehetünk? - mondta Ashley. Persze az én állítólagos "legjobb barátnőm" nem maradhat ki a dologból. 

Bólintottam, még összeszedtem a cuccomat az öltözőből, majd hazamentünk.  Alig értünk be a házba, már jöttek is hozzám, magyarázatot kérni. -.-" Csakhogy most szerencsémre Viktor támadt le. :D

- Úristen, mi történt veled? - nézte a papírzsepit az orromban. xD

- Betökrték az orromat. - mondtam neki. Legszívesebben megköszöntem volna neki, hogy most kimentett.

- Gyere csak. Megnézhetem? - kérdezte félően.

- Meg. - válaszoltam, és odamentem hozzá. Felemelte a fejemet, és megnézte az orrom.

- Úúú, ez eléggé megsérült. - mondta.

- Áááá. - szisszentem fel, mert megtapogatta ELÉGGÉ és hát fájt. -.-

- Bocsi... - engedte ez az orromat, inkább csak a karomat fogta.

- Szedd már le róla a kezeidet! - jött oda Tom. O.o

- Most mi van? Még meg sem nézhetem az orrát? - kapta fel a vizet Viktor. Jogosan, mondjuk. Mit szól bele Tom? '_'

- Tom, hagyjál már engem békén. - mordultam rá.

- Jó. De gyere, beszélni akarunk veled! - kapta ki a karomat Viktor kezei közül, és húzott a konyha felé.

- Oké, de ne szorítsd el a véremet! - rántottam ki a karomat a szorításából.

- Boccs... - majd elengedett VÉGRE, és bementünk. Az asztalnál Ashley és Bill ült, majd én is leültem, és Tommal együtt Viktor is.

- Na, elmondanád mi a francot beszélt az edződ Chicagoról? - nézett rám Bill és Ashley, no meg a másik kettő. Viktor eléggé hülyén nézett, mivel hogy ő nem tudhatta. De tök aranyos volt azzal a fejjel! :)

- Jó. Nem akartam ilyen hamar mondani. Mivel még 2 hét hátra van.  - kezdtem.

- Mégis meddig? Vagy mitől? - nézett Ash.

- Hát megyek el. 2 hónapra innen. - vontam meg a vállamat, amire mindenki rámnézett. Ashley és Bill tátott szájjal, Tom és Viktor kétségbeesett arccal.

- Hogy mi? - kérdezett Tom.

- Jól hallottátok, 2 hét múlva, pontosabban 16 nap múlva elmegyek innen 2 hónapra. Chicagoba, New Yorkba, Oroszországba, azon belül is Moszkvába, majd Angliába, Londonba. - mondtam nekik. Még mindig nem tudtak szóhoz jutni. :D

- És mégis mikor akartad elmondani ezt nekem? Nem hagyhatsz csak így itt! - kapálózott Viktor. Azt hittem meghúzza magát, és csönben marad. De nem így lett. -.-

- Hát most elmondtam, nem? Amúgy meg nem tartozok egyikőtöknek sem magyarázattal. - álltam fel, mire Ashley szava állított meg.

- Még nekem sem? - nézett rám furcsán.

- Eltaláltad. Hagyjuk inkább ezt a szerepesdit! - néztem undorral.

- Hogy mit? - nyíltak ki a szemei.

- Tudom, hogy képes lettél volna ennek a görénynek a kedvéért valamibe belevinni. - mutattam Viktorra. - Én elmondtam neked mindent, még Tommal kapcsoltaban is, te meg rögtön Viktorhoz szaladtál vele. Majd persze, hogy te nem állsz az én boldogságomnak az útjába! Én sem álltam a tiedbe, akkor te miért teszed? És ha Tommal lennék boldog, elvennéd tőlem? - néztem, majd küszködtem a könnyeimmel. Nem akartam, hogy sírni lássanak, de Ash csak lefagyva Viktort nézte, és meg sem próbált magyarázkodni. Hát fel is rohantam, de már folytak a könnyeim rendesen. :S

Fent sírtam a szobámban, amikor kopogtak.

- Linda, bejöhetek? - kérdezett egy hang, mégpedig Tomé.

- Senkivel sem akarok beszélni! - kiabáltam ki zokogva. Annyira fájt, hogy Ashley meg sem akarta magyarázni a dolgot. Ami azt jelentette, hogy igazam volt. :(

- Kérlek, jobb lenne ha bejönnék, neked is! Hidd el! - erősködött.

- Nem! - kiabáltam, és még mindig zokogva. Majd bementem a fürdőbe, és kiengedtem a vizet, ezzel is jelezve Tomnak, hogy hagyjon békén. - Fürdök! - kiabáltam ki, amire nem jött válasz.

Kb. úgy másfél órát ülhettem a kádban. Amikor kiszálltam, felvettem egy pizsamát. Sajnos csak azt a rohadt rövid izécskét találtam, mert mindent ki akartam mosni az útra. Telefonáltam, és rendeltem egy pizzát. Az ablakban figyeltem, mikor jön a pizzás srác, és kiálltam az erkélyre, amikor megjött. Kiszállt, és az ajtó felé vette az irányt, amikor én lekiabáltam. Mellesleg ismertem én azt a pizzás fiút. :) Ő volt Brad. A neve talán hasonlított Brad Pitt-ére, de a külseje cseppet sem. Ő fekete volt, gyönyörű barna szemekkel. :P

- Ide! - kiabáltam le.

- Linda! Fel, biztosan? Utoljára akkor kérted fel, amikor összevesztél Ashley-vel, és nem mentél ki a szobádból, ha jól tudom 6 napig. - nevetett. 

- Pontosan ez történt. - bólogattam bőszen. Amikor valaki kintről megszólalt. 

- Linda, kijöttél már? - Tom volt. Ott gubbasztott az ajtóm előtt?? :O Nanee! :D 

- Ha? - fordultam be, a gombás pizzámmal a kezemben a szoba felé. Majd ledobtam egy pár €urót. A pizzáért. :D 

- Bemehetek mostmár? - nyöszörgött kintről. 

- Gyere. - húztam el a számat, majd kinyitottam a pizzámat, és Tom vigyorgó arcát láttam meg. Nem mentem be, az erkélyen kezdtem el. Mivel rendes lány vagyok, megkínáltam őt is. Úgyis hatalmas adagot kértem, a lehető legnagyobbat, mivel nem terveztem, hogy most is 7 nap alatt egyszer is lemegyek. xD 

- Nocsak, hogy kerül ide fel pizza? - mosolygott.

- Jó haverom a pizzás srác. - vontam meg a vállamat, majd beleharaptam a szeletembe.

- Ja, hogy haver. -nevetett.

- KÉrsz? - néztem rá.

- Hát, ha már így megkínáltál. Talán. - mosolygott. Majd elvett egyet, és mellémült a padra. - És mi volt ez a lenti? - nézett komolyan.

- Micsoda? - kérdeztem, úgy téve, mintha semmi sem történt volna.

- Ne mondd, hogy nem tudod. - mosolygott. - Valami baj van? - váltott komolyra megint.

- Hát baj az van. De legalább már csak 16 nap, és elhúzok innen, és végre nyugtom lesz. 

- De nem fogom kibírni néküled. - simogatta a karomat.

- Valahogy kibírod majd. - vontam meg a vállamat. - Ott vannak a csajok, csak az én szobámat hagyd ki kérlek!

- Nem. Nem fogom. Miért mondasz ilyet?  - rázta a fejét, és nézett gúvadt szemekkel.

- Hidd el nekem, sikerülni fog. Azért, mert ismerlek. - simogattam meg az arcát.

- És tényleg velem akartál boldog lenni? -SUNYIskodott. (Flóra.:P)

- Mi? - néztem rá. - És ha igen? Megnyugodhatsz, már nem. - kezdtem ideges lenni, és éreztem hogy kipirulok, vagy el.

- Aha. Már nem. Azért pirultál el ilyen édesen! - mosolygott.

- Hagyj már! - akadtam ki.

- Na. Ne legyél ilyen harapós! - vigyorgott elégedetten.

- Nem vagyok harapós, te vagy undok! - néztem szúrósan.

- Undok? - még mindig sunyin vigyorgott.

- Mit vigyorogsz? - néztem rá.

- Csak olyan szép vagy! - mosolygott.

- Tom! - forgattam a szemeimet, mire ő csak megsimogatta az arcomat. - Ezt miért csinálod? - néztem az arcomon a kezét.

- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - majd odahajolt, és meg akart csókolni, de felkaptam a pizzámat, és bele akartam harapni, csak nem úgy jött össze. xD

- Bocs, ne haragudj! - kaptam a számahoz, majd elkezdtem rajta nevetni.

- Miért nevetsz ki? - nézett szúrósan, mert az arcán landolt a pizzám. De én továbbra is csak röhögtem. - Igen, kinevetsz? - majd odajött, és a mellemre nyomta a pizzáját.

- Héééé! - néztem a paradicsomos mellkasomat.

- Tényleg, még mindig jól áll a piros! - nevetett.

- Igen? - majd a pucér mellkasának nyomtam én is a pizzát.

- Hééé! - nézte ő is magát. - Ez nem fair!

- Bocsika! - nevettem. De hirtelen magáhozhúzott, és megcsókolt.

Ennyi a 29. rész! Még mindig nem kapok kommikat, csak msnen. Ide is írhattok! :P Na majd jön a kövi, remélem izgultok érte. Bár nem hagytam annyira félbe a végét, viszont nem tudni:P, hogy Linda hogyan reagál a csókra. :D Szóval olvassátok! Puszi. Bogi.=)

- Csak el tudom dönteni, hogy szeretlek-e vagy sem! - morogtam neki, de mintha a falnak beszélnék. :/

- Mondjad csak, nem hiszem el úgysem. - nevetett.

- Szóval hazudok? - néztem rá eléggé mérgesen.

- Nem ezt mondtam. - védekezett.

- Hanem? Had döntsem már el én, hogy kit szeretek! - mondtam. Majd fogtam magam, és kimentem a konyhából, és leültem az asztalhoz. Akkor vettem észre, hogy Viktor szobájában Viktor beszélget Ashley-vel. Odamentem, és hallgatóztam egy kicsit.

- Kérlek, akkor minden megoldódna! És Tom is eltakarodna! És csak az enyém lenne a terep! - rázogatta Ash karját. Tudom, mivel hogy be is láttam.

- De ő a legeslegjobb barátnőm! Nem fogom elszedni ilyen kis... Hogyis mondjam... Érted. Szóval nem fogom elszedni tőle Tomot, ha vele boldog! - magyarázott teljes gőzzel Ash. :)

- De nem érted? - tárta szét a kezeit. - Nekem kell Linda! Gyönyörű, okos, helyes, és egyszóval tökéletes! Szeretem! - nézett mélyen unokatestvére szemébe.

- Nem tudom Viktor. Ő a barátnőm, és nem tudok neki hazudni. Nem manipulálhatom!

- Dehogyis nem... Csak elég ügyesnek kell lenned. - majd odament Ashley-hez, és az asztal felé húzta, amit én már sajnos nem láttam, ugyanis Tom jött le.

- Hát te mit csinálsz? - jött.

- Tom... Kuss! Csss... - csitítottam.

- Mivan? - suttogta.

- Rosszat érzek. - hajtottam le a fejemet. :(

- Mi az a rossz? - suttogott még mindig.

- Valamire készül Viktor, és Ashley-t is be akarja vonni. Ellenem. Nem hiszem el, hogy Ash ilyenre képes lenne! - konyult le a szám széle.

- Na... Ne már. Szerintem Ash semmit sem tervez. - simogatta meg a vállamat. Ami hát nem azért, jól esett, de cseppet sem nyugtatott meg. Az nyugtatott volna meg, ha Ash jön oda, és mondja, hogy nincs semmi. :(

- De tudom Tom. Amióta itt van ez a tuskó nincs nyugtom. - majd megint lehajtottam a fejemet. Tom már kezdte volna, de az emeleten megszólalt a telefonom. - Bocsi. - majd felszaladtam. A kijelzőn ez a név állt: *Ingrid*

- Háló? - vettem fel.

- Szia Linda! Minden rendben? Olyan nyúzott a hangod! - ijedt meg.

- Ja, nem semmi. - füllentettem.

- Ja, akkor oké. Képzeld, nem fogod elhinni, mi történt! - virult ki.

-  Na mondd, had ne képzeljem el! - próbáltam vicces lenni.

- Az edző, mondta, hogy megyünk meccsezni, másmerre! Egy huzamba! - tapsikolt.

- És hova? Mit megint bemegyünk Berlinbe, aztán München, Frankfurt, meg stb.? - kérdeztem.

- A-a. Nem. Hanem kint lenne egy Chicago-ba, aztán New York, asszem. Majd vissza európába, és Oroszország, Angila. Ez az úti cél. És kb. 2 hónapig lennénk el. - nevetett. - Azt mondta Edző Úr, hogy kérdezzelek meg. Hiába holnap meccsezünk, akkor is!

- Nos, igen már hogyne! - visítottam. Ez az! Most elmegyek, és végre megszabadulok tőlük. Igen! Végre mindent rendbe tudok magamban tenni.

- Ez szuper! Ne feledd, holnap meccs! - tapsikolt.

- Jaj, Ing, nem felejtem el! Nyugi... Hány órára is kell menni? - kérdeztem.

- Öhm... Asszem hogy fél 3-ra. - gondolkozott.

- Oksam. Akkor holnap találkozunk! - nevettem. :)

- Rendicsek. Na szia! - köszönt.

- Szia! - köszöntem én is, majd letettük. :)

- Kivel beszéltél? - jött be Tom.

- Csak Ingriddel. - válaszoltam, és letettem a telefonomat az éjjeliszekrényre.

- Mit? - kíváncsiskodott.

- Majd megtudod, ha itt az ideje! - mondtam sejtelmesen.

- De ez olyan komoly? - tátotta a száját.

- Igen. - mondtam, majd fel akartam állni, amikor Ashley jött be. Csakhogy tökre vigyorgott.

- Hogy hogy itt együtt? - nézett minket.

- Mi az, már beszélgetni sem szabad senkivel a házban? Majd ha Billel állok le, akkor találd ki, hogy megcsal, méghozzá velem! - akadtam ki. Tudtam, hogy valamire készül a hátam mögött. Ezért nem is leszek vele kedves! És kész! :/

- Jó, bocs hogy élek! - tette maga elé a kezeit. - Már megyek is. - majd megfordult, és kiment.

- Ez meg mi volt? - nézett rám Tom.

- Micsoda? - kérdeztem ártatlanul.

- Hát ez... Olyan undok voltál!

- Ki én?! - akadtam ki. - Inkább hagyjuk ezt. Holnap meccsem van, és még készülnöm kell.

- Hogyan készülnél? - érdeklődött.

- Elmegyek futni, aztán pedig a közeli edzőterembe. - mondtam.

- Oh... Edzőterem, futás? Veled tarthatok? - kérdezte sunyin.

- Te bírnád? Nem hiszem. - nevettem.

- Én bírom, ne aggódj! Na akkor mehetek veled? - bocizott.

- Gyere... De én szóltam! Akkor 1 óra múlva megyünk, szóval szedd össze magadat! És kérlek, melegítő és nem farmer! - néztem végig rajta. Majd elnevettem magamat.

- Jó, jó. Vettem! Majd kiment, és én is felvettem egy fekete feszülős melegítőt, mert a kéket nem találtam, egy sárga toppot, és a melegítőhöz tartozó pulcsit. Egy órába telt, és lementem. Tom már lent volt, napra készen. A cipőjét húzta.

****Lent, amíg öltöztem****

- Hát te? - kérdezte Bill, bátyját.

- Megyek futni, aztán edzőterembe. - húzogatta a szemöldökét.

- És kivel? - nevetett Bill.

- Lindával.

- Nocsak. Mi lesz itt?!

Amikor betoppant Viktor.

- Ki megy hova Lindával? - érdeklődött.

- Ahhoz neked nincs közöd! - mondta Tom.

- És? Szóval, Bill? - nézett Billre.

- Már bocs, de én erről semmit sem tudok. - majd felállt az asztaltól, és bement a fürdőbe.

****Már lent****

- Tom! Tom hol vagy? Készen vagy? - kérdezgettem.

- Itt vagyok Szivi! - nevetett.

- Szivi? - kérdezte Viktor.

- Hát te? - néztem undorral. Viktorra. -.-"

- Hát csak gondoltam kijövök a konyhába. - magyarázta.

- Jó. Mehetünk? - néztem Tomra.

- Mégis hová mentek? - kérdezte Viktor.

- Mondtam, hogy nincs közöd! - háborodott fel Tom.

- El innen. - majd karoncsíptem Tomot, és elindultam kifele.

Felvettük a cipőt, és már kint voltunk. Elkezdtem futni, a saját tempómban. Csak pár perce, kb. 2, futottunk a hátam mögött lihegve nyöszörgött Tom. :)

- Állj, nem bírom... - fogta az oldalát. - Nagyon rosszul érzem magamat! - nyögött.

- Mi? - néztem hátra, és úgy döntöttem, megállok inkább. - Na mondd, hol fáj!

- Itt! - tette a kezemet a szívére. :P

- Tom! Te hülye vagy! - kaptam el a kezemet.

- Mert? egyébként tényleg fáj az oldalam! - nyavajgott.

- Mert nem jól vetted a levegőt! Húzd ki magad, és lélegezz egyenletesen! - egyensítettem ki a hátát.

- Köszi, már jobb. - mosolygott.

- Na akkor gyerünk tovább! - parancsoltam.

- Jaj, egy kicsit várjunk még! - kérlelt.

- Jó. De nem sokat, még sötétedés előtt majd haza kell érnünk, és még edzőterem! - mondtam.

- Jó. Csak egy picikét! - mutatta az ujjával. :)

- Na mehetünk? Már 10 percet pihentünk. - mondtam kicsit később.

- Oké, mehetünk. - én sokat pihentem, legalábbis nekem soknak tűnt, úgyhogy meglódultam. :D

- Héé, lassíts! Nem vagyok agár! - nevetett.

- Kössz... - majd begyorsítottam.

- Na várj már meg! - kérlelt.

Pont odaértünk az edzőteremhez, és Tom kipirulva, lihegve állt meg.

- Mondtam, hogy várj meg! - nyögött.

- Boccs, de  egy agár gyorsabb mint egy csiga! - kekeckedtem.

- Jó, értem. Bocsi, nem is rád értettem.

- Ja aha. Na inkább gyere a futópadra! - nevettem.

- Na nem! - rázta a fejét.

Elmentem a kondigépekhez, és gyúrtam. Csak nő módjára! :D De láttam, Tom jól keni neki! :P

Miután végeztünk, ittunk, és indultunk haza. Tom kikönyörögte azt, hogy visszafelé sétáljunk.

- Na ez jól esett! - mosolyogtam.

- Aha. Régen voltam már. A futást nem bírom, de a kondizás megy! - nevetett.

- Ja, láttam. Nekem inkább a popsimra kell gyúrnom! - csaptam a fenekemre. :D

- A-a. Az tökéletes. Nekem elhiheted. De szemügyre venném, és akkor már jobban meg tudom ítélni.  - húzogatta a szemöldökét, és közeledett a kezeivel.

- Na na! Nem kell, köszi. A kezeidet, tartsd csak a zsebeidben! - - húzogattam a szemöldökömet.

- Jól van. Nem akarok futni, szóval jókisfiú leszek. - nevetett.

- Na akkor jó. - mosolyogtam.

Hazaértünk, és ettünk. Majd felmentem fürdeni, és készültem a holnapi meccsre, szellemileg. :)

- Bejöhetek? - kopogott Ash.

- Gyere. - felvettem egy ál mosolyt.

- De jó, hogy nem szeded le a fejemet, amiért bejöttem. - mosolygott. . Mi ütött ma beléd?

- Ja, csak Viktor.

- Ja, értem.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Bebújtam az ágyba. És el is aludtam.

Reggel frissen keltem. Lent már ebédeltek a többiek, ugyanis fél 1 volt.

- Jézus Isten! - mentem le, amikor megláttam az órát a konyhapult fölött.

- Hát én is ezt mondom! - méregetett Tom, és Viktor.

- Hogy mi? - néztem rá.

- Hát... Köhm... - krákogott Ashley. Akkor jutott eszembe, hogy csak egy melltartóban, és bugyiban voltam. :S Na... -.-

- Bocs... - majd felszaladtam, és felvettem egy köntöst. Vissza lementem. - Bocsi. Már itt vagyok.

- Nem kellett volna felszaladnod! - nevetett Tom.

Ettünk, és már 1 óra volt. Másfél óra múlva meccsem van! Vagyis akkorra kell mennem.

Felöltöztem, és összepakoltam a cuccot a táskámba. Indultam is, negyed 3 volt.

- Mi is kimegyünk, szóval gyere! - jött oda Ash.

- Nekem mindegy. - majd kimentünk.

Beértem, és lepakoltam, átöltöztem. A többiek már kint voltak, és az első sorban ültek.

- Na lányok, melegítünk! - szólt az edző. Általában hozunk magnót, és állatkodunk, utána nyújtunk.

- Csajok! - majd benyomta Ingrid a magnót. Hát a többiek elől titkoltam, miket tudok. :) Egydül Ash tudja, hogy kezen állok, szaltózok, és spárgázok. Mert tornáztam is. :) Régen.

- Na, ezt nézzétek! - bökte meg Tomot és Billt Ashley.

- Linda, jöhet? - húzogatta a szemdölökét Ingrid.

- Naná. - mondtam. Nekikészültem, és már jött is a szaltó, majd megálltam kezen.

- Aztaaa!! - néztek a fiúk.

- Nyújtás! - nyújtottunk. Kinyomtam a spárgát, majd megint mindenki nézett.

Már a meccs legvégén voltunk, amikor rá akartam dobni. Egy benga állat elém állt a 6-osnál, és úgy orrbahúzott, hogy azt hittem ott pusztulok meg. Ismertem ezt az érzést, ugyanis már többször is betörték az orromat.

- A rohadt életbe! - feküdtem a földön, és felálltam, szaladtam Ashley-hez. A kezemen csurgott végig a vérem, mert baromira vérzett az orrom.

- Úristen Linda! - nyúlt hozzám Tom, majd Ash tudta mit tegyen ilyenkor. Felállt, és szaladt ki a mentőhöz.

- Nincs semmi baj fiúk! - nevettem, de nagyon fájt az orrom.

- Már hogyne lenne?! - szörnyűlködött Tom.

- Nyugi, elődordult már egy párszor! - mosolyogtam, de felnyikkantam. - Áááá!

- Biztosan jól vagy? - nézett Tom, és Bill.

Megjött Ashley a mentősökkel, akik bevittek a kocsiba. Elláttak, és nyertünk is.

- Jaj, nagyon megijedtem! - szaladt hozzám Ingrid. :)

- Nincsen semmi gond! - nevettem.

- Biztosan jól vagy? - jött oda Bill. Majd Ash, és Tom. :)

- Igen. Mehetünk? - kérdeztem.

- Linda! Nagyon ügyes voltál! És sajnálom az orrodat, de a kupa mad vigasztal Chicago-ban! - mondta az edző.

- Chicago? - nézett Tom, Bill, Ashley.

- Na ne mááár. - húztam a számat, és nyikkantam mert fájt az orrom. - Áááá! - nem tudtam kimagyarázni magamat.

- Mondd! Mi van Chicago-val? - kérdezte mindenki.

- Ahh...Neee....- nem akartam ilyen hamar elmondani. :/

- Mégis mire várjunk? - pattant fel idegesen.

- Nem tudom. - eléggé aggasztott, hogy megkérdezte, akarok-e vele járni, de én még nem érzem, hogy készen lennék egy új kapcsolatra. Most valahogy nem akarok senkit sem. :(

- Mit nem tudsz ezen? - kiabált.

- Tom, ha csak ordítani tudsz, akkor inkább fejezzük be ezt a beszélgetést! - mondtam tök dühösen.

- Bocs... - és kiment. Ez meg mi volt?! Aztán megint bejött, és ezt mondta. - Én akkor is harcolni fogok érted, ha tetszik ha nem! - vigyorgott sunyin. Na és ez mi volt?! Nem semmi. Az előző mondatát se tudtam hova tenni, de ezt. :S

Miután "beszélgettem" Tommal, megint kopogott valaki. Na ehhez már tényleg nem volt enegrigám.

- Nincs kedvem senkihez sem! - kiabáltam.

- Linda, Viktor vagyok, kérlek engedj be! - hallottam kintről.

- Mondom senkihez sincs kedvem, és te eléggé nagy senki vagy! - ordítottam torkom szakadtából. Elegem van!! :@

- Kérlek! - dörömbölt, de megszívta, mert kulcsra zártam az előző beszélgetésünk óta Tommal.

- Nem! - üvöltöttem.

- De nem gondolod, hogy meg kellene beszélnünk?

- Eltaláltad. Nincs mit megbeszélni. - bámultam a plafont.

- De Holly... - kezdte a szokásosat, hogy "MÁR NAGYON MEGBÁNTA" persze... AZT! :[

- Lesz*rom Hollykát! Te semmit sem tudsz! És most takarodj az ajtómtól! - tiszta dühös lettem. Majd kintről hallottam.

- De én szeretlek! - Ha????????????? Szeret??????????? BAROM!!! :@

- Húzz el! - ordítottam még mindig.

- De kérlek már! - könyörgött már szinte.

- Hééé, nem hallod, hogy a kisasszony nem szeretne veled beszélni? - hallottam meg Tom cuki hangját. :)

- Majd nem te fogod megmondani, hogy mit csináljak, és hogy Linda mit csináljon! - akadt ki a "sztárocska"... a Másik. -.-"

- De nem akar veled beszélni, fogd már fel! - magyarázta Tom. Amikor is egy hatalmas nagy pukkanást hallottam, és Ash sikítását.

- Úristen! Viktor te teljesen megőrültél? - kiabált. Nagyon is ijedt volt a hangja.

- Azt kapta amit megérdemelt! - mondta Viktor.

- Igen? - és megint pukkanást hallottam. Na ebből elegem van, nem érdekel mit csinálnak. Felőlem akár szét is verhetik egymás fejét. De remélem jól elintézi Tom azt a görényt! :)

Mérgemben kimentem a fürdőbe, és nem tudtam mit tegyek. Hallottam hogy a fiúk már ütik egymást, de lesz*rtam. Néztem magamat, és a kisírt szemeimet, amikor fogtam magam, és ököllel behúztam egyet "magamnak". Mármint a tükörnek. xD Bazinagyot szólt, és a kezemből folyni kezdett a vér. Nagyon sok helyen megvágta a kezemet a tükör. De nem izgatott. Amikor is már csak a fiúk hangját hallottam.

- Úristen! Linda! Linda! - ordibált Tom.

- Linda gyere ki! - majd Viktor.

Nem mentem, csak akkor amikor már szédülni kezdtem. Szorítottam a véres öklömet, és kimentem nyugival. Tom szörnyűlködve nézett, de már nem igazán láttam élesen.

Le akartam botorkálni, amikor valaki felkapott, és levitt. Ashley-t láttam még, amint hívja a mentőket. Elájultam. Hát ez az én formám! :S

- Hölgyem, hogy érzi magát? - egy mentőautóban feküdtem hordágyon.

- Mi? - néztem szét, és az egyik kezemet Tom, a másikat Ashley szorította. Gondolom ha lett volna még 3. és 4. kezem, azok Billé, és Viktoré lettek volna. De ők inkább mellettem álltak, és figyeltek.

- Hall engem? - hadonászott a szemem előtt egy lámpával.

- Igen. - válaszoltam. - De mi lenne ha nem égetné ki a szememet? - próbáltam elhesegetni a szemem elől.

- Rendben. Minden rendben. Azért egy röngenre bevinnénk. - mondta.

- Nem kell, jól vagyok! - erősködtem.

- Drágám, inkább engedd meg! - Tom. Drágám?! Naneee....ez komolyan gondolta azt a ,,én is akkor is harcolni fogok érted, ha tetszik ha nem! " mondatot. :) :| Na ezzel mit kezdjek?!

- Nem vagyok senki drágája, és nem megyek be, saját felelősségemre! - ültem fel, de amilyen fürdgén felültem, olyan lendülettel vissza is csapódtam az ágynak.

- Szerintem menj be! - szorította a kezemet Ash. :) - Hidd el, csak jót akarnak! - mosolygott. Kedves, de én nem akarok bemenni! :/

- Jó. - egyeztem bele. - De nem maradok bent! - mondtam a dokinak, aki nevetett egyet, és már inuldtunk is. Csak Ashley-t engedtem, hogy a mentőben velem jöjjön.

Beértünk a kórházba, és a rég nem látott dokimmal (kómás dokixD) találkoztam.

- Jó napot! Azt hittem, nem látom már itt! Jobb lett volna! - nevetett.

- Mondtam, hogy jövök sűrven látogatni! - próbáltam szédülten mosolyogni.

- Ja igen. Majdnem elfelejtettem. :) - vigyorgott. - Na akkor megint meglátogatjuk a röngent! - kacsingatott. :P

- Hát... Ha maga lesz bent! :P - vigyorogtam.

- Ez természetes! - majd egy tolókocsiban betoltak, és kb. 1 óra alatt készen is voltunk.

****Eközben kint a váróban****

- Na hol van Linda? - pattant be Tom.

- Röngenben. - válaszolta Ash, Bill karjai közül.

- Szerintem minden rendben van vele! - nyugtatgatta barátnőjét Bill.

- Remélem. - hajotta Bill mellkasának a fejét.

- Hol van Linda? - jött be Viktor. -.-

- Neked nem tök mindegy? - fordult hozzá idegesen Tom.

- Nem. - válaszolt. - Szóval?

- Röngenben. - válaszolt neki Ashley.

- És?

- Most mit és? - nézte Tom.

- Megvannak az eredmények? - érdeklődött.

- Te nem csak tahó, hanem hülye is vagy! - röhögte ki Tom Viktort.

- MI? - kérdezte.

- Ha egy kicsit is több eszed lenne egy kupac sz*rnál, akkor tudnád, hogy nem lesznek meg az eredmények 5 perc alatt. - röhögte ki Tom.

- Jó... - húzta a száját. - De legalább normálisabban nézek ki mint te! - nézte.

- Hát nem hinném.... Olyan madár szarta fejed van. - nézte undorral Viktort Tom.

- Jajj, neked meg kötelek állnak ki a fejedből! Még jó hogy lecserélted azt a kupac f*st, mert fogadjunk már a tetü is megült benne. - röhögött Viktor.

- Most magadról beszélsz? - nevetett Tom.

- Nem hagynátok abba? - üvöltött Ash. Éppen akkor toltak ki. - Ott jön Linda! - mutatott rám.

****Nálam****

Amikor kitoltak, majdnem egymásnak ment Tom és Viktor. Úristen, mi lehetett itt! Jesszus...-.-"

- Na? - kérdezte Ash.

- A dokiM volt. - nevettem.

-Ja... És mit mondott?- kérdezte-

- Hogy 2-3 nap múlva jöjjek vissza a leletekért, majd bekötözte a kezemet. - mutattam a kézbe tekert kézfejemet.

- Eléggé nagy kötés! - szörnyűlködött. Mondjuk tényleg nagy volt. :D De nem zavart.

- Minden rendben? - érdeklődött Bill.

- Ahha... Megmaradok, szóval nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen! - próbáltam oldani a feszkót.

- Jaj, te buta! Még csak az kéne! - nevetett, majd a kezemre vigyázva megölelt.

- Mehetünk? - kérdeztem.

- Linda jóll vagy? Minden oké? - kérdezte Tom.

- Jaja... - válaszoltam. röviden, tömören. xD

- Máskor ilyet ne merj tenni! - nézett Viktor.

- Mert mi lesz? - néztem szúrósan.

- Ha? - kérdezte.

Hazamentünk, és megint fent gubbasztottam a szobámban, amikor Tom megint megjelent. -.-

- Bejöhetek? - kérdezte, de bejött mielőtt válaszolhattam volna.

- Hát minek kérdezed, ha fejössz? - néztem rá, de ő csak vigyorgott. - Minek örülsz ennyire? - vágtam értetlen fejet.

- Semmi, semmi... - még mindig elégedett vigyorral ült le mellém.

- Ja látom. - mondtam unottan.

- Tudom, hogy tetszem neked! - jelentette ki büszkén.

- Mi? Honnan szeded ezt a hülyeséget? - kérdeztem. Nem akarom, hogy megtudja! Az kéne! :S

- Ja. Hát az most lényegtelen. Csak tudom hogy tetszem neked. Nagyon is...- piszkálta a piercingjét megint.

- De nem... - de mire befejezhettem volna a mondatot, magához húzott, és meg akart csókolni, csakhogy nem engedtem. :D

- Tom nee.... - fordítottam el a fejemet.

- Na. Ne kéretsd magad... Mondtam... Én várok rád és harcolok érted! - húzogatta a szemöldökét.

- Nem érdekel, azt csinálsz amit akarsz, de engem hagyj békén!

- Na Linda... Tudom hogy remegsz amikor hozzádérek, és igenis szeretsz! - vigyorgott.

- Nem, én nem... - de csak a mogyoró barna szemeit láttam, amik mosolyogtak. Ezerrel! :D

- Nem kell semmit sem mondanod! - tette a mutatóujját a számra, és megcsókolt. Ezt a csodálatos pillanatot valaki zavarta meg. -.-

- Ti mi a fenét csináltok?

- Hát minek látszik? - kérdezte Tom, én pedig eltoltam magamtól.

- Vedd le a mocskos kezedet Lindáról! - közeledett, és meg akarta ütni Tomot, de én nem hagytam.

- Ha jót akarsz elhordod magadat innen! - álltam fel, és Tom elé álltam, jelezve, hogy hagyja békén.

- Linda! Ez a seggfej csak átvág! - mutogatott.

- Mert te? - néztem. - Azt hiszed különb vagy? - tártam szét a kezeimet, és ő csak bólogatott, majd elkapott, és megcsókolt. Erre Tomnak sikerült leszednie rólam.

- Húzz el, vesztettél! - kiabált Tom.

- Aha... Majd Linda megmondja! - néztek mindketten rám.

- Én... - nem tudtam na ehhez mit szóljak.

- Mondd! Melyikőnket szereted? - tárta szét a kezeit Viktor, de én csak álltam. Viktorban volt valami, ami tetszett. De átvert, ha lehet mondani. És én mindig is Tmot szerettem, de most nem tudom. Melyikőjük legyen? Nem tudom... :/

- Fiúk kérlek... Én nem.... - de már nem szóltam semmit sem. - Viktor te... - kezdtem bele, de Tom felémfordult, és szomorúan nézett rám.

- Azt hittem, hogy te tényleg... - majd ki akart menni. De Viktor még megállította.

- Szívtad haver! - röhögött Tom arcába.

Tom indult kifele, amikor én ellöktem Viktort, és megragadtam Tom pólóját, magamhoz húztam, és megcsókoltam. Majd befejeztem az előző mondatomat.

- Mint mondtam Viktor te nem érdekelsz. És ha hagytátok volna, hogy végigmondjam, sok mindent megspórolhattam volna! - mondtam.

- Na ki szívta? - vigyorgott Tom.

- Elmegyek! - majd kirohant Viktor, le Ashleyhez.

- Tudtam, hogy szeretsz! - karolt át Tom, de nem szerettem, inkább csak jobban tetszett. Már régóta.

- Nem szeretlek, csak helyesebb vagy mint Viktor. - védtem magam.

- Ja persze. - kacsingatott.

Hát igen. Nos, nem szeretném még ha összejönnének. Pont ezért minden javaslatot, ötletet szívesen várok! Írjatok, hogy szerintetek mi legyen benne! ;) Puszi és olvasni teljes gőzzel emberkék! :) Bogi.=) (K)

Kinyitottam a szememet. Nem ugrott be, hogy hol vagyok, csak percekkel később. Az sem ugrott be, hogy egyáltalán miért fekszik szinte majdnem rajtam Tom. Szóval feleszméltem, és rájöttem, hogy Tom szobájában vagyok. Mellettem mint említettem majdnem rajtam feküdt, és még édesen durmolt. :) Felültem kómás fejjel, amire sajnos felébresztettem a cukin alvó Tomot.

- Mi az.... Még egy kicsit. Lécci... - fordult rám.

Nem szóltam semmit, inkább a szobára néztem, ésazt hittem elájulok. :S

- Tom, Tom kelj fel! - rázogattam.

- Naa... Neee... - nyöszörgött.

- Tom, ezt látnod kell. - erre felkelt.

Ketten néztünk a szoba közepére, és hol egymásra hol a padlóra tekingettünk.

- Ez... - dadogott Tom.

- Ez mi? - értetlenkedtem.

- Hát... - nézett rám kétségbeesett arccal.

- Ezek mit keresnek itt és ... - mepiszkáltam a fejemet, és Tomra néztem. - Őt nem hívtuk! Én nem...

- Én se... Gondolhatod! - még mindig szörnyűlködve néztünk a földre.

Viktor volt ott, és rajta egy terhes nő. Csakhogy az a terhes nő nem más, mint Hollyka drága volt. Tomon látszott, hogy mindjárt visszaalszik, inkább. De én nem itnéztem el ennyivel. Ja, és hogy mégszebb legyen a látvány, Holly-n csak egy bikini alsó volt, és Viktor-on meg egy szál gatya. -.-"  Mint mondtam, nem hagytam ott őket. Felkeltem, és megrugdostam Holly hátát. Persze úgy, hogy a babának ne essen baja. Pedig az lett volna a legjobb! :@ Azok után, amit velem tett, meg Tommal, megérdemelné igazán. :@ De ne a gyerek bűnhődjön.

- Holly. Mi a francot keresel itt? - rugdostam kitartóan.

- Linda? - nézett fel Viktor, amire felkelt. - Linda ez ez nem... - gondolom ki akarta magyarázni, de nem  kell. Vak nem vagyok. Azt hittem, hogy egy rendes srác, de nem. Egy tahó. Valószínű nem tudja, hogy ő Holly, remélem.

- Tudod ki ez a lány? - mutattam a mellette durmoló majdnem meztelen lányra.

- Holly? - kérdezte kómásan. Na szuper! Tudja, pedig kezdtem reménykedni. Vajon azt tudja, hogy mit tett? :O

- Tom? - nézett az ágyon ülő fiúra, aki maga elé bámult, majd hirtelen felpattant, és felszedte a földről a lányt.

- Holly, húzz el innen, ha jót akarsz magadnak! - majd az ajtó felé vezette.

- Hagyj, már! - ordibált.

- Nem. Mégis ki a fene hívott? - nézett mélyen a szemébe Tom.

- Hát csak jöttem, hozzád. - nevetett gúnyosan Holly. Nem igaz, hogy nem bírja felfogni, hogy VÉGE! Azok után amit tett.... :|

Én nem akartam ezt a beszélgetést végighallgatni, inkább lelépni akartam.

- Ne menj el! Mi nem... - magyarázkodott Viktor, ami hidegen hagyott.

- Hullára hidegen hagy a nyomord Viktor Schreklich! - kiabáltam, és inkább karoncsíptem Tomot, aki nem tudta mit tegyen mert Holly teljesen bekattant.

Lementünk, és ő a konyhába ült. Én inkább kimentem a medencéhez. Majd utánam jött.

- Ez mégis... Miért? - nézett rám, majd lesütötte a fejét.

- Nem tudom. Azt hittem hogy ez a c*fka többet nem jön ide! Elegem van. - mondtam neki szomorúan.

- Azt hitted mi, hogy Viktor majd más? - nézett rám.

- Hát... Lehet. - húztam el a számat, és már a könnyeimmel küszködtem. Nem értem. Miért ver engem át minden pasi?! :/

- Na... Nem azért mondtam. Gyere ide! - és megölelt szorosan.

- Köszi... Legalább te is itt vagy nekem. - hajtottam a fejemet a mellkasának.

- A tegnapi este... - kezdett bele.

- Nem kell mondanod. Tudom, hogy be voltál rúgva, ezért mondtad  a dolgokat.

- De nem.... - próbált mentegetőzni, azt hiszem.

- Mondom, felejtsük el. - simogattam meg az állát.

- De én nem akarom elfelejteni! - fordított maga felé. - Én komolyan gondoltam amiket mondtam. - nézett mélyen a szemembe.

- De Tom... - el akartam tolni, de ő megcsókolt. Annyira édes volt.

- Kérlek Linda... Legalább próbáljuk meg! És ha nem szeretnél járni velem, akkor... Csak próbáljuk meg! - kérlelően nézett rám.

- Hát ti? - jött ki Ashley.

- Mit mi? - húzódtam el tőle.

- Mit csináltok itt kint? - kérdezte.

- Csak Lindának fájt a feje, és kijöttünk. Az enyém is hasogat. Kaphatunk valami gyógyszert? - terelt Tom.

- Ja igen. Bocsi. Gyertek! - hívott be. Tom segített felállni, és egy "később megbeszéljük?" fejet vágott.

Bent ittuk a kávét, és kapkodtuk a gyógyszert, Ashley kihívta a takarító céget, Bill a konyhában nézte az egyik étterem étlapját, hogy mit rendeljen ebédre. Amikor is Mr. Seggfej és Ms. Seggfejecske caplattak le.

- Sziasztok! - köszönt Holly.

- Úristen! Te? - nézett Ashley és Bill Tomra, aki csak engem nézett.

- Megy! - mondta Tom.

Azzal kiment Holly, és csatlakozott hozzánk Viktor.

- Viktor te ezzel? - tette le a telefont Ash. - Ki hívta meg ezt a r*bancot? - lett ideges.

- Én biztosan nem! - mondta Tom.

- Hát én se. - húztam a szám.

- Mi se. - mondta Ash és Bill.

- Figyeljetek... Tudom mit tett Holly... De biztosan már nagyon megbánta... - védte azt a ******! :@

- Hogy megbánta? - akadtam ki totálisan. - Ez a szajha soha se bánná meg! Mit tudsz te?! Most jöttél ide, és mindig nyalják a seggedet! Sohasem kell semmiért sem megdolgoznod, kivéve a tv-t. És most osztod az eszet, amikor majdnem meghaltam miatta! Mert ha ő nem tette volna azt amit tett, akkor nem veszekedtünk volna Tommal, és akkor nem mentem volna a parkba, és megspóroltam volna 7 hónap kómát! - ordítottam. Ő csak állt tátott szájjal.

- Én ezt.... - kezdett bele, de nem hagytam.

- Lesz*rom! Én elmegyek innen! Nem vagyok hajlandó ezzel egy házban élni! - majd felszaladtam, és éreztem, hogy a könnyeim gördülnek végig az arcomon.

Kb. 1 órát gubbaszthattam, és közben feljött Ash, és megbeszéltük, hogy legalább 1 hetet bírjak ki. Baromi ismétlem baromi nehezen beleegyeztem. Amikor már az ágyamon feküdtem, és a plafont bámultam kisírt szemekkel, valaki kopogott.

- Senkivel nem akarok beszélni! - kiabáltam ki.

- Linda, Tom vagyok! Bejöhetek? - kérdezte kedvesen.

- Gyere. - mondtam.

- Minden rendben? - nézett rám. Majd leült az ágyamra.

- Hát úgy tűnik? - néztem rá.

- Bocsi nem akartam...

- Én bocsi, csak most nem vagyok túl jó passzban. - húztam a szám.

- Megértem. És éppen ezért nem szeretnélek felzaklatni a mai beszélgetésünkkel.

- Hát inkább ne... Figyelj Tom... Nem tudom erre most mit mondjak. Nem akarok egy lenni a sok közül.

- De nem Linda. - sütötte le a fejét.

Felültem, és melléültem.

- Tom. Várjunk kérlek. Ezzel. - simogattam meg a puha arcát.

- Mégis mire várjunk? - pattant fel idegesen.

- Hogy mi? - néztünk egymásra Tommal. Nem tudtunk megszólalni.

- Jól hallottátok, eljegyzett Bill! - dicsekedett Ash. :)

- De Bill! - szaladt öccséhez Tom. - Erről nekem nem számoltál be. Vagyis arról nem, hogy ilyen hamar! - értetlenkedett Tom. :P

- Miért kellett volna? Akkor kérem meg Ashley kezét, amikor akarom! - vonta meg a vállát Bill. :)

- De komolyan miért nem szóltál? - nézte öccsét.

- Csak. Mert egyeül akartam. - mondta Bill.

- Jó... De nem korai ez még egy kicsit? - kérdezte Tom, mondjuk igaza volt.

- Miért lenne korai? - csatlakozott a beszélgetésbe Ash. :)

- Mert hát... Te még csak 23 éves vagy. - hadonászott Tom a kezeivel. :P

- És?

- Hogy hogy és? A korodbeli lányok pasiznak, buliznak, isznak, nem pedig az esküvői magazinokat bújják, főznek a pasjukra, az esküvőt tervezgetik, és gondolkoznak ilyeneken. Nézz csak Linádra! - mutatott felém.

- Mi van? - néztem hülyén. Már hogyne néztem volna hülyén, amikor fogalmam sem volt, hogy miről beszélgetnek. Nemrég keltem, ne várják hogy friss legyek. -.- - Mi van velem? Tom! - akadtam ki.

- Most mi van? Nem ez az igazság? - tárta szét a kezeit.

- Nem tudom, hogy miről folyik a vita, de engem hagyjatok ki belőle. - fel akartam menni, amikor Ash elkapta a kezemet.

- Nem. Te is ezt gondolod? Hogy korai és nem kéne? - nézett rám szomorúan. :(

- Nézd... Őszintén szólva, én sem gondoltam hogy összeházasodtok. De én tudod jól, hogy mindenben melletted állok, és elfogadom ahogyan döntesz. Ha tényleg boldogok vagytok, akkor miért ne? A ti döntésetek, és ha szeretitek egymást, akkor nincs mit mondanom. És szerintem Tom is örül neki, csak nem tud most mit mondani. - mutattam az értetlen Tom felé. :) - De ugye gyerekről még nincs szó? - a gyerek szóra Tom már majdnem hanyatdobta magát. :D Erre Ash csak felnevetett.

- Tudtam! - szaladt hozzám, és megölelt. - Tudtam, hogy mellettem állsz. - ölelt még mindig, majdnem kiszorította belőlem a szuszt. xD

- Aha, csak hagyj életben! - próbáltam beszélni. Na meg levegőhöz jutni. :P

- Annyira örülök. Még ha Tom se lenne ilyen! - nézett szúrósan és szomorúan Tomra.

- Jó bocsi, én sem ellenzem, csak meglepődtem egy kicsikét. - próbált mentegetőzni, ami ugyan sosem ment neki, de annyira aranyos volt! :) ^_^

- Semmi baj. De ígérd meg, hogy nem szólsz bele az életembe! - kérte bátyját Bill.

- Ígérem. - tette a mellkasára a kezét, és büszkén húzta ki magát.

- Na végre. Ehetnénk? Baromi éhes vagyok! - törtem meg a "szeretetteljes" pillanatot, és fogtam a korgó hasamat. :P Erre mindenki elkezdett rajtam nevetni. - Most mi van? - tártam szét a kezeim.

- Jaj Linda... Olyan aranyos vagy! - nevetett rajtam Tom. Aranyos?! :O Miiii? Ezt meg hogy érti? :O -.-"

- Aranyos? - néztem meglepetten.

- Öhm... Inkább együnk. - próbált kibújni a szitu alól.

 Leültünk az asztalhoz, de én nem hagytam hogy egy bejelentéssel elintézzék.

- És mikorra tervezitek? - érdeklődtem.

- Hát jövő nyárra gondoltunk. - nézett Bill a mosolygó Ash-re. :)

- Az jó. Meleg is lesz, meg minden. Ez jó! - vigyorogtam mindkettőre. :P

- Tom,neked mi a véleményed? - kérdezte bátyját Bill.

- Szerintem is az tök jó dátum. - válaszolt, bár szerintem még mindig nem volt magánál. :P

Megreggeliztünk, és úgy döntöttünk, hogy az egész napot végigtunyuljuk. :D Úgyis meló holnap.

Ültünk 4en a kanapén, és a fiúk kérésére valami akció és kabaré ötvözetet néztünk. O.o Ashley kiment a mosdóba, én meg ott maradtam a két röhögő "állattal". xD

 Láttam, hogy Ash telefonja pittyog, és ez nála az sms. :) Inkább szóltam neki róla. :D

- Ash, sms-ed van! - mire ő törcsivel a kezében szaladt kifele.

Meglátta az sms-t, és felkiáltott.

- Igeeeeeeeeeeeeen! - ugrált, és tapsikolt örömében.

- Mi az Drágám? - kérdezte Bill.

- Ez az! Jön ide! - ugrált még mindig. -.-

- Kicsoda? - nézte Tom.

- Az uncsim! Gondolom ha titeket nem dobtalak ki, akkor őt sem fogom. - mondta Ash.

- Jól van, csak kérdeztem.

- És ki az uncsid? - kacsingattam Ash-nek, mert tudtam, hogy meg van az a pasi, akivel féltékennyé tehetem Tomot. ;)

- Viktor Schreklich. - húzogatta a szemöldökét.

- Hogy ki? - na erre még én sem számítottam. Azt hittem hüyül azzal, hogy híres legyen. Húúú, hát ő fantasztikus egy pasi! Azok a szemek... Bár én a barna szeműeket szeretem, mégis az övé... jaj! :D De miért nem mondta nekem? Hogy híres az uncsija? És hogy majdnem egész Németo. legjobb pasija az uncsija. -.-" Cöh... - És ezt nekem miért nem mondtad soha? - érdeklődtem.

- Mit számít? Folytathatnánk a filmet? - szólalt meg Tom.

- Megint kezded? - néztem rá.

- Bocs... - tette "ártatlan" pauzba a kezeit. :D

- Szóval jön ide, a hétvégén. - mondta Ash.

- Hogy hogy csak a hétvégén? - kérdeztem.

- Nem tök mindegy?- akadt ki MEGINT Tom.

- Nem. - vágtam oda Tomnak.

- Jó. - majd visszahangosította a tv-t, és végre bedugult. xD

- De akkor a bulira jön? - kérdeztem.

- Ahham. Szerencsére! - tapsikolt megint. ^_^

- Na hála istennek! - próbált humorizálni Tom.

- Tom! - néztem rá szúrósan, ő meg csak elfordult.

Este még hallgattuk a fiúk röhögését, aztán elmentünk aludni.

A hét hamar elment. Már holnap buli van. Mindent megrendeztünk, elrendeztünk. A fiúk nagy bulit akartak, de mi nem, de rávettek minket. xD Mindent megrendeltek, és mi meg kidíszítettük az udvart. :)  Tök szép lett. A lámpácskák és az égők este fel lesznek kapcsolva, és tök jó. :)

Reggel felkeltem, és gondoltam most kivételesen felöltözök. Hát júl döntöttem! :D

Felöltöztem így: http://cotcot.hu/assets/0001/5355/polo_vall.jpg

Lementem, és hát ki ül a konyhában? VIKTOR SCHREKLICH! :D

- Szia Linda, jó hogy felkeltél, és hogy felöltöztél! - nevett Ash, egy kanna teával a kezében.  - Kérsz te is? - mutatta.

- Igen, köszi. - majd odamentem, és leültem. Tiszta piros voltam, mert még szerencse hogy felöltöztem.

- Szia, Viktor vagyok, te biztosan Linda! - nyújtotta a kezét. Tök ari volt. :)

- Szia, igen. Ashley már sokat mesélt rólad. ;) - mosolyogtam. :)

- Igen? Remélem csak jókat! - viccelődött.

- Persze. - nevettem.

Tök jól elbeszélgettünk, és közben mondta Ash, hogy a fiúk még rendezik a DJ-t. :) Éppen azt mesélte, hogy hogyan öntött le egy szigetecske vezetőjét, vagy mijét. :S Annyira nevettem. Hirtelen a fiúk jöttek.

- Sziasztok! - köszönt udvariasan Viktor.

- Hello! - bökte oda Tom. -.-

- Szia! - kicsit kedvesebben Bill.

Tom odajött hozzám, és elkezdte.

- Minden okés a DJ-vel. - mondta nekem.

- Oks. Gyere Viktor, megmutatom a szobádat! - fogtam kézen. Ami Tomnak egyáltalán nem tetszett. :D

- Oks. Remélem azért a tied mellett van! - viccelődött. :D

- Abszolút. ;) - kacsintottam. Láttam, hogy Tomnál itt telik be a pohár, és mindjárt felrobban, de Bill lenyugtatta. :D

Délután már készültünk a bulira. A fiúk kint ökörködtek a medencében a vendégekkel, akik már itt voltak.

Mentem be Ash-hez, és ő csak 2földre terített fürdőruhát bámult.

- Hát te? Ezt minek hoztam? - nyújottam neki az anno hozott trikinit.

- Oh, Istennő vagy! - majd elvette, és bement felvenni.

- Na milyen? - kérdezte.

Ash trikinije: http://cotcot.hu/assets/0000/6509/trikini.jpg

- Csini! ;) - kacsintottam.

- És te mit veszel fel? - kérdezte.

- Ezt! - rátam szét a köntösömet.

- Hűha! Dögös! ;) - kacsintott rám. :D

Trikinim: http://storage0.dms.mpinteractiv.ro/media/2/2/7248/4739361/3/trikini3.jpg  

- Tudom ez a cél! - nevettem.

Indultunk kifele, és a medencénél, a fiúk csak megálltak és szépen végigmértek minket.:D

- Aztaaa! - bámult tátott szájjal Tom.

- Na milyen? - tártam szét a kezeimet.

- Dögös! - vágta rá. Még mindig csak nézett.

- Ez gyönyrű!- jött oda Viktor.

- Köszike! - mondtam, és Tom szinte mindenhova elkísért. Aztán az már nem nagyon láttam csak egy pár csajjal, és elmentem a puncshoz. Hirtelen valaki átkarolt, és a hasamat simogatta, majd puszilgatni kezdett.

- Nem jössz a medencébe Cica? - kérdezte. Cica??? Tom! -.-"" Hát igen ő volt, kicsit részegesen.

- Tom, te részeg vagy. - fordítottam magam felé.

- A-a. Csak jól érzem magamat! ;) - kacsingatott. Olyan édesen csillogtak a szemei! Azok a mogyoró barna szemek! :) Haj...

- Látom. Már majdnem mindenki elment, szerintem, menjünk be. Ash! - szóltam.

- Mondd!

- Majd holnap kihívunk egy takarító céget, menjünk szerintem. Már mindenki elment. És a fiúk... - mutattam Tomra, és láttam Bill is jól érzi magát, ahogy Tom mondaná! :)

- Oks. Akkor majd holnap találkozunk! - majd felszedte Billt, és bement.

- Nem akarok bemenni! - nyafogott Tom.

- Gyere már! Tomi Cica! - nem láttam Viktort, biztos már bent húzza a szunyát.

Felvittem nagy nehezen Tomot, és le akartam tenni az ágyra, amikor rosszul fordultam, és én is ráestem, ő meg rám, és csak mosolygott csukott szemmel. Biztos voltam benne hogy elalszik hamarosan, de megszólalt!

- Linda, én... - a szemembe nézett és olyan édes volt. Az arcomat simogatta, majd megcsókolt. - Szeretlek! - fejezte be a mondatát.

- Hogymi? - néztem rá. Olyan aranyos volt. De tudtam, hogy azért csinálja ezt, mert részeg. :(

- Kérlek ne menj el! - mondta, amikor próbáltam magamról levakarni. - Csak ma aludj velem kérlek! - bocizott. Nem tudtam nemet mondani, és belementem. Mellémfeküdt, de én nem igazán tudtam aludni. Hirtelen megfordult (álmában:P) és átkarolt. Belefúrta az arcát a nyakamba, és hallottam ahogyan édesen szuszog. Én is elaludtam, és reggel furcsa látványra ébredtünk mindketten. :/

- Minden rendben? Linda minden oké? - csörtetett felém a sötétben. Leült az ágymra, és felkapcsolta az éjjeli lámpácskámat. Akkor láttam meg, hogy Tom az. Mit keres itt? Ennyire hangos lettem volna? Az egy dolog hogy a mellettem lévő egyik vendégszobában volt, de ennyire hangos nem lehettem! -.-

Én erre csak a könnyeim folyása közben ráztam a fejemet. Nemre. Hogy mire?! Miért nemre? Miért nem igenre? Hát fogalmam sincs. Nagyon rossz volt, és azt akartam, hogy megint megnyugtasson. De nem... Mégsem!

- Igen. - válaszoltam, és még mindig csak gördültek végig a könnyek az arcomon.

- De az előbb... - akarta mondani, de én nem hagytam.

- Bocsi hogy felkeltettelek. Boccs... - és elfordultam, de ő visszafordított, és elmosolyodott. :)

- Nem keltettél fel. Még nem is aludtam. Csak nagyon megijesztettél a kiabálásoddal. - mosolygott még mindig. :P

- Bocsi... - majd lesütöttem a fejemet, de ő nevetett egyet.

- Semmi gond. Minden rendben? - nézett rám.

- Aha. Csak rosszat álmodtam. Megint... - fordultam el, amire ő gondolom tudta, hogy mi is lehetett az a rémálom. :/

- Ja értem. - most ő sütötte le a fejét. - Akkor én visszamegyek, feltéve, ha minden renben. - majd megsimogatta a karomat.

- Persze, menj csak. Aludj jól!

- Te is. És ha bármi van...

- De nem lesz semmi, menj már! - parancsoltam neki kedvesen, és ő ki is ment. Milyen rendes és cuki! ^_^ Annyira édes. :)

Az este folyamán már nem gyötörtek rémálmok, és nagyon jól aludtam. Örültem, hogy holnap még hétvége. Vasárnap. Vagy mi?! :D

Reggel sikítozásra, és sírásra keltem. Viszont valahogy nem rossz volt az a sikítás. :P

Idegesen caplattam le a lépcsőről, amikor magam mellett fedeztem fel Tomot. Rémnézett egy "hát itt meg mi a fene van?" fejjel és én csak egy "fogalmam sincs" fejjel válaszoltam. Együtt mentünk le, amikor Billt, és Ashley-t egymás nyakában találtuk meg.

- Nektek mi bajotok? - kérdezte kicsit tapintatlanul Tom, de elnézzük neki, mivel most kelt fel.:)

****Viktornál****

(Viktor szemszöge.Ash uncsija.)

Eléggé kifáradtan keltem. A tegnapi estét végigbuliztam, és csajoztam. Már 3 hete szakítottam Sandra-val. :S De nem működött már. :( Muszáj volt! A telefonom sms-t jelzett. Meggnéztem, és ez állt az üzenetben.

*Kedves Viktor, drága uncsitesóm! :P Tudom, régen beszéltünk, de mit szólnál, ha eljönnél hozzám 1-2 hétre. Ha ráérsz, és szingli vagy! Najó, ha nem vagy szingli, akkor is gyere! Nagyon régen nem láttalak, és nem beszéltünk. Szeretnék veled lenni egy kicsit. Szóval gyere, és írj, vagy hívj, hogy hogyan döntöttél! :) Várom a hívásodat, vagy leveledet! Ezer puszi... Ash.ed. (L) :)*

Ashley? Jaj, de régen láttam. Naná, hogy elmegyek! :P De vajon mire értette hogy szingli? Remélem akkor valami kis barátnőjelöltet tartogat nekem. :P :) Nagyon jó a kapcsolatunk, és még szerencse, hogy itt telepedtem le Hamburgban. :) Jó lesz egy kicsit ott lenni. Dehogy 1-2 hétre költözzek be?! Azt nem tudom. Talán. :/ Most mit tegyek? Nem baj, írok neki. ;)

SMS:

* Kedves Ashley, drága uncsitesóm! :P Természetesen elmegyek. Egyedül a költözésben nem vagyok biztos. Jó ötlet nekem hozzádköltözni? Vagy csak nyaralni is? Nem tudom... Viszont nagyon szeretnék már veled találkozni, úgyhogy rendben. Mikor és hova menjek? Nekem csak a hétvgétől jó. Bocsi. :( Akkor szia, puszi. Viktor. :)* 

Na hát elküldtem neki az sms-t. Kíváncsi vagyok, lehet hogy felhív. :) 

****Otthon****

- Ashley, mondjatok már valamit! - mondtam idegesen.

- Nem fogjátok elhinni! - tapsikolt Ashley. Erre Bill csak nevetett.

- De ugyan mit? - kérdeztük tökre egyszerre Tommal, és ezen is elkezdtek nevetni.

- Valaki mondja már el mi a jó franc van! - akadt ki Tom, jogosan.

- Jó... szóval... :) - Tomnak és nekem leesett az állunk. Hűha! Ez nem semmi. Én megértem de nem korai ez még egy kicsikét? Elvgére Ash még csak 23. Bill meg 30. -.- Hát az ő dolguk. De akkor is furcsa! :)

Sziasztok! Gondolkozhattok megint, hogy mi is a nagy hír. Ez a hír megváltoztatja Tom és Linda életét, Ashley és Bill-éről már nem is beszélve. ;) Jó olvasást, és remélem kíváncsiak vagytok! :P pusz.Bogi.=)

Miután megbeszéltük még Ashley-vel, hogy jövőhéten, szombaton lesz megtartva a buli, és hogy kiket hívunk meg, meg hogy kiadjuk a fiúknak vagy is csak Bill-nek xD , hogy hívjanak még ők is emberkéket, úgy döntöttünk, elmegyünk aludni.

Egyedül feküdtem az ágyamban, Sütike mellettem a saját kis kuckójában. :) Még mindig nem tudtam, Ash-nél mi volt ez a hirtelen felindulás, és csalódás. Hát na... Majd megtudom! :P O.o

****Eközben Ashley a konyhában****

(Ashley szemszöge.)

Nem sikerült elérnem Viktor-t. :( Gondoltam inkább hagyok neki egy sms-t, érdeklődök, hogy itt van-e még Hamburgban. Mert 1 hete még itt volt. :D Őt szánom Lindának arra, hogy a TomAkciót nyélbe üssük! :) Ő egyébként egy unokatesóm. Nem igazán hangoztattam, hogy Viktor Schreklich az unokatestvérem. Ő egy német "popsztár". :D Legalábbis a tv szerint! :D Tudni kell, róla egy pár dolgot.

 Külseje: Szőke haj, gyönyrű tengerkék szemek. :) Minden csaj ilyen pasiról álmodik. Erős, izmos felsőtest, mivel jár gyúrni. xD Nagyon jó a stílusa, pont olyan, mint amit Linda szeret! :) Olyan tipikus "jólfésült" német srác. Szőke herceg fehér lovon! Kb. :D

Belső: Na hát igen. Ő egy kis macsó! Hogy jól fogalmazzak. :) Teljesen kiköpött Tom. :) Vagyis... Hát csak annyiban különböznek, hogy ő nem használja ki az összes csajt aki szembe jön vele. :) Amúgy 26 éves. ;) Próbálja magát mindig a legkeményebbnek feltüntetni, dehát tudjuk, hogy belül igenis érzékeny. Pont ezt imádják benne a csajok. Sokszor mentem el hozzá hétvégékre, meg stb. Minden csaja oda volt érte, és tényleg nagyon remélem hogy szingli. :) 

Ennyi róla. Mivel nem tudtam elérni, és valószínű azt sem tudja, hogy én kerestem, mert mióta hívtam, lecseréltem a telcsimet, írok neki inkább egy sms-t. :P 

SMS: 

*Kedves Viktor, drága uncsitesóm! :P Tudom, régen beszéltünk, de mit szólnál, ha eljönnél hozzám 1-2 hétre. Ha ráérsz, és szingli vagy! Najó, ha nem vagy szingli, akkor is gyere! Nagyon régen nem láttalak, és nem beszéltünk. Szeretnék veled lenni egy kicsit. Szóval gyere, és írj, vagy hívj, hogy hogyan döntöttél! :) Várom a hívásodat, vagy leveledet! Ezer puszi... Ash.ed. (L) :)*

Na hát szerintem nagyon is jól sikerült az sms, ezért elküldtem, és elmegyek aludni. :) Kíváncsi vagyok összejön-e, remélem igen! :P És lehet hogy a végén még jobban megkedveli Linda Viktort, mint Tomot. Bár ezt kétlem. De Tom mégiscsak hát hogy is mondjam.... Szóval nem hiszem, hogy Linda a Tomnak való barátnő. Linda nem szereti ha becsapják, és attól félek, hogy Tom csak kihasználná. De ha neki ő kell, akkor támogatom meg minden. :) Na elmegyek aludni. :)

****Fent, már nálam****

(Linda szemszöge.vissza.)

Fent gondolkodtam az ágyamban. Vajon Ashley mi a francot csinál még lent? Ha... Hm.... Most hallom, hogy feljött. Na remek. De nem jutok közelebb ahhoz, hogy mi volt nála ez az egész. Mivel nem tudtam aludni, lementem.

Gondoltam iszok egy kis langyos tejcsit. Szóval lementem, és betettem egy bögre tejet a mikroba. :) Felültem a pultra(amit mellesleg Ashley mindig megszól, mert utálja.:P) és ott iszogattam a langyos tejecskémet. :P Amikor is valaki jött le a lépcsőn. Tom volt kómásan, és csak engem bámult. Akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem felvenni a köntösömet, és egy szál melltartóban és bugyiban ülök a pulton. :$ Miután végigmért, mesgzólalt. -.-'

- Hát te? - kérdezte tökre flegmán.

- Iszok. - válaszoltam vissza úgyanúgy. Nehogymár! Ha Ő ilyen, akkor én is! :P - És te?  - kortyoltam bele a tejbe.

- Lejöttem, mert nem tudok aludni, és mert szomjas vagyok. - majd elindult a hűtő felé.

- Értem. - ennyit mondtam, és inkább a tejcsimre koncentráltam. :P

- Amúgy mi bajod van velem? - kérdezte, mialatt kiöntött egy pohárba jegesteát.

- Nekem semmi. Te kaptad fel rögtön a vizet, amikor azt mondtam, hogy valaki jól néz ki. - vágtam oda neki. :)

- Én ugyan nem! - vörösödött el, és eléggé ideges lett a hangja.

- Hát pedig nagyon úgy néztél ki. Most is vörös vagy, és ideges. Nem vagyok vak. - mondtam neki teljes nyugival. :P

- Én nem! - vágta le a poharát a pultra mellém, és leöntötte a combomat a teájával.

- Kössz... Ááá ez hideg! - szisszentem fel. :S Tényleg baromi hideg volt. Erre ő megint vörösen le akarta törölni a combomról, amit sikerült odaöntenie, de inkább megállítottam.

- Kössz majd én. - és kikaptam a kezéből a kendőt.

- Most mi bajod van? Véletlen volt. - próbálta magát kimagyarázni. :P

- Semmi, te lettél ideges, és öntöttél le. - megint nuygodt lettem, és ezt ő nem tudta hova tenni.

- Bocs. - ennyit mondott, és elfordult. Erre én lepattantam a pultról, és csak odaböktem neki.

- Jellemző. - majd elindultam felfele de ő elkapta a kezemet.

- Mi a jellemző? - nézett rám tök furcsán.

- Mindegy hagyjuk. Elengednél? - és szépen elengedte a kezemet. Én pedig elindultam felfele, amikor utánam kiabált.

- Hé! Ne menj el! Beszéljük már meg! - odríbált.

- Az Istenit! Halkítsd le magadat, alszanak! - mutattam fel. Erre ő csak felemlte mind a két kezét, az ártatlan pauzba:P, és elfordult, és kiöntött még magának teát. Én fejcsóválva mentem fel, és feküdtem le az ágyamra. Valahogy jobban éreztem magam, és el is tudtam aludni. :)

- Ezt mégis hogy képzelted? Ha? - Tom volt az, tiszta vörösen.

- Most mi bajod van? Mit képzelek? - értetlenül néztem.

- Jajj, ne add nekem az ártatlant. Tudod jól, hogy miről beszélek. Nem iyennek gondoltalak! De hogy ilyet merj tenni! - és szinte már undorral nézett rám.

- Miről beszélsz? Beavatnál? - ekkor megragadta a karomat. - Tom engedj el! Ez fáj! - kiabáltam. Nem tudtam, hogy merre visz. Megállt egy ajtó előtt, és bevonszolt. Holly egy széken sírt, és lila, zöld volt a karja.

- Na, most magyarázd ki magad! - Tom velem szemben volt, Holly arcát nem látta. Holly elégedetten vigyorgott.Nem értettem még mindig, de beugrott.

- Egy szánalmas ribanc vagy! - vágta a fejemhez. Nem érdekelt, én nem tettem semmit sem. Nincs okom bánkódni. De ez már sok volt. - Linda Schmidt, te egy utolsó szajha vagy! Undorító k*rva! - ez már sok lett. Egy hatalmas nagy pofont levágtam neki. - Mégegyszer ne merd a nevemet a szádra venni! -Kirántottam a kezemet a szorításából. És futottam végig a folyosón, amilyen gyorsan csak tudtam, és éreztem, hogy elered a könnyem.*

- Neeeeeee! - ordítottam. Folytak a könnyeim, és tiszta víz voltam. Csak sírtam, de fogalmam sem volt, hogy miért. :S

- Minden rendben? - kérdezte valaki. Ő meg mit keres itt? :O

Otthon ültem a kanapén, Ashley-vel. A fiúk melóztak, már megint. Persze nem hivatalosan, mert akkor mi is bent lennénk. Hanem hát el kellett még próbálniuk 1-2 számot. :)  Szóval tunyultunk a kanapén. :D Én meg a tegnapon gondolkoztam, hogy mit is mondott. Azt, hogy nem alszik ma velem. De nekem ez pont jó! :) Mint mondtam, beindítom a TomAkciót! :D Teljes gőzzel. És a rengeteg jó hírt kaptam. Klaus is felhívott, hogy van meló, ha jól érzem magamat. Már hogyne érezném magamat jól?! xD Persze elvállaltam, de csakis akkor, ha nem kell a TH-nál ki-be szambáznom. Már hogy ne menjen a "hivatalos" meló rovására. :) Még pluszban ugyebár tervezgetem a kollekciómat! Jaj, rengeteg ötletem van, amiket le is rajzolok. :) Még szép! Szóval minden klappol, és a kézicsapatban is benne vagyok ismét. Jövőhéttől már megyek is szobatonként edzésre! :D És járni fogok teljes gőzzel bulizni. :D ISMÉT!! ^_^ Ezt, a már szinte gyönyörű gondolatmenetemet drága barátnőm szakította félbe! :S

- Linda, min gondolkodsz? - bökött meg Ash, amikor reklám lett a filmünkben. :)

- Ja, semmin. - majd inkább próbáltam terelni a témát, de ő szemmel láthatólag nem hagyta.

- Aha látom. Mondjad csak! Látom, és nem vagyok vak, szóval látom, hogy valami nyomja a kicsi szivedet. - bíztatott, hogy mondjam el neki. Sokat filóztam, végülis max. 10 perc lehetett, és ő értetlenül és kíváncsian bámult rám. Úgy döntöttem, elmondom neki.

- Hát nem tudom.

- Mit nem tudsz?

- Hát azt,hogy mondjam-e el neked.  - haboztam.

- Kössz... Ha jól tudom én vagyok a legjobb barátnőd, te meg nem mondasz el nekem mindent. Én pedig igen. Kössz szépen....

- Na jó, jó, tudod, hogy nem úgy értettem. Csak nem tudok ezzel mit kezdeni. Hogy vállaljam-e vagy ne. - gondolkoztam. Ha tényleg bevállalom ezt az akciót, lehet hgy megbántom Tomot. És azt nem akarom. Akkor inkább már hagyom az egészet, és legalább a barátom marad. :)

- Jesszusom.... Ugye nem vagy terhes? - kapott a szájához Ash. :) Jézus, ez a gondolata! :D Ilyeneket is ő tud feltételezni.

- Jaj, Ash ne hülyülj! Nem erről van szó. Azt még nem tervezem! - nevettem, mire ő is elkezdett kacagni. :D

- De akkor mit nem mersz bevallani? Hm? - nézett rám.

- Tudod, ott van Tom. - sütöttem le a fejemet.

- Ja... Hogy Tom. Hát igen. Látom, hogy bejössz neki, és a gyanúmat Bill is beigazolta! - mosolyodott el. 

- Mi? Tetszek neki? - néztem értetlenül. :O 

- Hát én azt hallottam. De mi a baj vele? Úgy veszem észre, hogy neked sem közömbös. :D

- Hát, igazából... Nem. Nagyon is tetszik. Amikor megismertem, belezúgtam, csak közbejött a kómám, a veszekedés, és kiábrándultam belőle, azt hiszem. De a szívem mélyén mindig is szerettem. :(

- Jaj, Baby... Ne izgulj, én mindenben segítek. Szóval mibe is akarsz belevágni? - simogatta meg a hátamat. :)

- Arra gondoltam, hogy egy kicsit megleckéztetem, így kiderül, hogy tetszem-e neki. És ha tetszem, akkor érezni fogja azt, amit én, akkor, amikor megvádolt, meg stb. - válaszoltam Ashley kérdésére. :D

- Aha értem. Szerintem ez remek ötlet! De mégis mit értesz a ,,megleckéztetem"-en? -  nevetett.

- Hát én arra gondoltam, hogy beindítom a fantáziáját. - húzogattam a szemöldökömet.

- Ja értem! - húzogatta ő is. - Ez remek ötlet, tudjuk, hogy Tom milyen. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Pontosan! Éppen ezért gondoltam erre. - magyaráztam. :) - Csak még egy jó pár ötleten kell törnöm a fejemet. - keseredtem el. :(

- Ne izgulj, segítek! - kacsintott.-Inkább szedjük össze, hogy mik jönnek szóba. Vannak már ötleteid? - kérdezte tőlem. :)

- Hát kb. úgy 2-3 ötlet született. Több nem! :S - húztam el a számat. 

- És mik azok? Hm?

- Hát gondoltam jobbnál jobb pasikat felhordok. - kacsintottam. - Meg tudod a rucik! - nevettem.

- Na igen. Ez az első! A ruhák! Ugye tudod, hogy minél vadabban kell hogy kinézz!

- Aha tudom. :)

- A pasik a legjobb ötlet. Jó pasik kellennek, jobbak mint Tom. :D

- Igen. Máskülönben kiröhögne. :D Valami híres, és jóképű kell. - kuncogtam. :)

- Igen. Basszus! - pattant fel. Felszaladt, és lehozta a mobilját.

- Mivan? - néztem rá, mint aki nem tudja, hogy fiú-e vagy lány. :S

- Semmi. Ahh francba! Majd később megpróbálom. - dünnyögött. :)

-  Micsodát? - még mindig nem mondta el. :@

- Ja semmi, majd megtudod. :D - nevetett. - Inkább van mégegy ötletem. Mit szólnál egy medencésbulihoz? - húzogatta a szemöldökét.

- Itt nálunk? - néztem rá.

- Aha. Szexi fürdőrucik, cuki pasik. xD

- Ez a lehető legjobb ötlet drágám! Te zseni vagy! A legjobbtól tanultál! - vicceltem vele. :)

- Jaja. :D - nevetett rajtam. :)

- És mégis mikor legyen? - ekkor belépett Tom, és Bill.

- Mi legyen mikor? - nézett Tom, Billre. Majd ránk. :)

- Ja semmi. Csak beszélgettünk. Meglepi! - vágta oda Ash, és Bill nyakába ugrott. :)

- Hát jó! Ashley nem jössz fel? Fáradt vagyok. :S Én biztosan lefekszek. - mondta Bill.

- Még muszáj itt lennem egy kicsit Lindával. Tom? Te? - nézett Tomra Ash.

- Én megyek aludni. - megint műdurcit vágott be, de én nem hagytam magamat. :D

- Jó, akkor kérlek pakold ki a cuccodat a szobámból! - mondtam flegmán, és közben, hogy mégjobban érzékeltessem vele, hogy nem érdekel hogy velem alszik-e vagy nem, a tv-t néztem, és közben mondtam. xD

- Jó. - mondta unottan, és feltrappolt morcosan. Azt hiszem, mostmár nem megjátszotta hogy dühös, hanem tényleg az. :D Annál jobb, minél dühösebb.

- Ennek mi baja? - nézett rám Ashley, majd elmosolyodott, és tudta, hogy kezdetét veszi az akció. ;)

Na hali emberkék! Mondtam, amit mondtam! ;) Még mindig nem kapok kommikat, és ez bánt! :( Kérlek, ha tudtok írjatok. Ha van ötletetek, vagy kérésetek, hogy esetleg mi legyen még pluszban a blogban! :) Szóljatok, és beleteszem. Pussz.(L)

Másnap kicsit kómásan keltem fel. Szerencsére a dokim megnyugtatott, hogy max. 2 nap és már mehetek is haza. :)

- Komolyan? - néztem rá. - Ez szuper! De akkor ki fog rám odafigyelni? - néztem sunyin rá.

- Komolyan. Majd a barátai, de visszajárhat kontrollra. - kacsintott. Nos, hát kb. velem egyidős lehet. Talán 1-2 évvel idősebb, mert már ő dolgozik rendesen. Én pedig még csak bontogatom a szárnyaimat. :)

- Rendben. Amilyen sűrven tudok, visszajárok.:P - kacagtam, mire ő is elkezdett nevetni.

- Akkor, még pihenjen, mert holnap irány haza! - adta ki az utamat, és ki is ment. Amikor ő kiment, váltották. :)

- Jajj, Linda annyira aggódtunk érted! - ugrott a nyakamba Ash. ;)

- Nem kell. A dokim szerint ételmérgezés. - vontam vállat, de kedvesen. :P

- Igen, mi is hallottuk. - válaszolt.

- Nagyon ránkijesztettél. - jött oda Tom, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Tudom, és sajnálom. - sütöttem le a tekintetemet. :)

- De miért nem szóltál nekem, vagy a többieknek? - kérdezte értetlenül Tom.

- Nem akartalak titeket felkelteni. Amúgy is megszokott dolog nálam ha... - inkább nem folytattam a mondatomat, hiszen mindenki tudta, mi lesz a befejezése. :)

- De akkor is! Máskor felkeltesz, és ha hazamegyünk, akkor kb. még vagy 2 hétig nálad fogok aludni. ;) - kacsintott rán.

- Rendben. ;) - kacsintottam vissza rá. :P - De nem muszáj ha nem akarod. - viccelődtem.

- Már hogyne akarnám? Annyira édes vagy amikor alszol. - húzogatta a szemöldökét. :D

- Oh, köszönöm, de ha este engem bámulsz, és nem alszol, akkor nincs értelme nálam aludnod. :D  - röhögtem, mire ő csak mosolygott, és megrázta a fejét.

- A-a. Ott alszok, és kész! :) - majd átengedte a többieknek a terepet, hogy hát ők is had szóljanak már hozzám. :D

- De tényleg, ha mégegyszer ilyen van, akkor felkeltesz engem is. - mondta Ashley. :)

- Rendben, rendben. De nem lesz mégegyszer ilyen, ígérem. - tettem a mellkasomra  a kezemet. :)

- Ne esüdözz, ha nem tudod betartani! - szólalt meg végre Bill is. -_-"

- Oh, kössz... - felhúztam a szemöldökömet, de most valahogy nem úgy ahogy szoktam. :/

- Naa... Nem úgy értettem. ;) - kacsintott. - Inkább azt mondd, mikor jössz már haza! Sütike megint hiányol, és a meló is... - nyújtogatta a nyelvét Bill.

- Jesszusom! - kiáltottam fel, és a számhoz kaptam.

- Mi a baj? - nézett ijedten Tom rám.

- Elfelejtettem! - csóváltam a fejemet. :/

- Ugyan mit? - nézett rám, mint Rozi a moziban. :D

- Hát a csapat... Most azonnal fel kell hívnom Ingrid-et! (ő egy kézis csaj, aki a csapatban van, és Ashley-n kívül, ő nekem még a jó barátnő;) )

- Az meg ki? - már megint értetlenül bámult engem, és ilyenkor olyan cuki. :P Erre én csak nevetni kezdtem. :D - Most meg mit röhögsz ki? - vágta be a műdurcit. :)

- Semmit. Ingrid egy kézis barátnőm. - simogattam meg Tom fejét, mint amikor Sütikét szoktam, ha valamit jól csinált! :)

- Nem vagyok a kutyád! - vágta ezt hozzám, de én persze tudtam, hogy mű az egész. :D

- Na jó.... - és már nem simogattam. :)

- De azt nem mondtam, hogy nem esik jól! :P - most akkor mit akar? Simogassam vagy ne? Döntse már el! :O :D

- Eldöntenéd, hogy mit akarsz? - vágtam be most én a durcit. :)

- Mindegy, hagyjuk. Arról nem lehet szó... - és lesütötte a fejét.

- Tom, megint mit műveltél? Drogozol? Vagy mi? Vagy csak csempészed? - néztem kigúvadt szemekkel felé. :O

Erre csak röhögött rajtam annyira, hogy már a hasát fogta. -.-'

- Kössz... - majd elfordultam Ashley felé. - Ideadnád a telómat? - bociztam. :P

- Persze. - ide is adta, majd tácsáztam. ........

******

- Szia Linda! Hallottam mi történt, jobban vagy? Mitől kaptál ételmérgezést? - Ingrid természetesen tudta, hogy kómában voltam. És ezt is tudta. :D

- Csak azért érdeklődök, hogy mit szólt Edző Úr? - viccelődtem.  

- Ja... Azt mondta, akkor jössz vissza amikor csak akarsz. :)

- Igen? Dehát meg vagytok ti nélkülem is! Jó a 2. helyezés a szezonra. Ügyik vagytok!

- Linda, ne hülyéskedj, nélküled lettünk a másodikak. Veled elsők lettünk volna tutira. Edző Úr ezért is ragaszkodik hozzád! - nevetett.

- Oh, komoly? - kérdeztem kuncogva.

- Ahham. És szokásos helyen, és időben van edzés. Ha gondolod gyere. De csak ha a doki is engedi! - "fenyegetett" Ingrid. :)

- Vele lepacsiztam. Tudod milyen jól néz ki? - erre a mondatomra Tom nézett rám.

- Gondolom. Vigyázz, mert még doktorosdit játszana veled! - röhögött. :D

- Oks. Majd vigyázok! ;) Akkor megyek a héten edzésre, majd ha találkozol Edző Úrral, akkor megemlítesz neki? 

- Persze. De bocsi mennem kell, meló van. :S - húzta a száját, hallottam. :) 

- Oks. Bocsi, ha zavartalak. 

- Dehogyis... Te soha! Na pás! - majd letettük. 

****** 

- Mégis ki néz ki jól? - Tom, mikor letettem a telefonomat. 

- Ááá... Senki! -nevettem rá. :D

- Ja persze. Most már meggondolom, hogy aludjak-e veled. - húzta a száját.

- Te dolgod. - adtam neki az utat. Most féltékeny?! Vagy miért viselkedik így? Biztosan, féltékeny! Háhá! :D Tom Kaulitz egy dokira féltékeny... Szupi, és én erre majd rásegítek. Ha annyira tetszem neki, ahogy mindig is hangoztatta, akkor kűzdjön meg értem! :)

- Jó. Akkor nem alszok veled holnap. Mehetünk? - nézett Billékre. Ashley rámnézett értetlenül, én meg csak legyintettem egyet. Szerencsére vette az adást. :)

- Szia Linda! - köszönt Bill, majd odahajolt, nyomott egy baráti puszit (mert ugye Ash a csaja, csak hogy senki se értse félre:P) és a fülembe súgta. - Bocsi Tomért, nem tudom mi baja. - erre is csak legyintettem, és elmentek.

Tudom, hogy Tom féltékeny. És ha azt akarom megtudni, hogy tetszem-e neki még, akkor teljes gőzzel mindent kiteszek majd, és nem csak bulikba xD , és sorra hordom fel a jobbnál jobb pasikat.:P Had egye a fene Tom Kaulitz-ot! Most megérzi, ha tetszem neki, milyen érzésem volt nekem, amikor megismertem, és belezúgtam! :D ;) Szurkoljatok! ;) :)

Na ennyi lenne a 21. rész! Remélem tetszik nektek, és izgultok, hogyan dobja be magát Linda! Tudom, nem lett olyan izgi most, de egy kis hatás szünet is kell néha! :P Szal írjatok kommikat, és olvassátok továbbra is! Puszi. Bogi.=) (L)

Mint említettem, még mindig csak zokogtam. Nem tudtam mit tenni, Tom csak ölelt, majd megszólalt.

- Cica, te reszketsz! - nézett rám, és én nem törődtem vele. Felállt mellőlem, kibújt az ölelésemből. Én csak felhúztam a lábaimat. A szekrényhez ment, és kivett belőle egy rózsaszín:P vastag, meleg pokrócot. :)

- Tessék, gyere! - majd magához húzott, és becsavart a takarómba. :)

Nagyon jól esett. Még mindig csak ölelt, és már nem fáztam annyira. Egyedül csak annak a férfinek a  képét láttam. :( Tom kérdezett, de nem válaszoltam.

- Linda, jobb már? - nézett rám. Én csak csukott szemmel bólogattam a karjaiban. :) Rendben, akkor gyere! - felállított, majd kézenfogva lekísért a konyhába. :)

- Most ülj le, kapsz egy teát! - parancsolt rám. Mivel még mindig nem tértem magamhoz, ezért ő ültetett le. Forralta a vizet, és amíg készült, mellém ült. - És mit álmodtál? - kérdezte, félénk volt. Hiszen még most is alig bírtam levánszorogni, annyira rossz volt. Mindent töviről hegyire ugyanúgy végigálmodtam, csak most 1000× rosszabb volt minden. Jobban fájtak Tom szavai, az, amikor a csöves megszúrt, és szinte reszkettem, amikor felismertem az arcát annak a ******.

- Semmit. - mondtam magam elé bámulva. Nem akartam mindezt kimondani. Biztosan hülyének nézett volna. Pontosan ezért mondtam azt, amit mondtam. Csak hogy ő ezt nem hitte el. Jogos! :)

- Nem kell elmondanod. De akkor legalább ne mondd, hogy semmit. - fogta meg az asztalon a kezeimet. Mosolygott, ami nagyon jól esett nekem. Inkább megmondtam.

- Azt álmodtam, amikor összevesztünk, és amikor megszúrt az a hajléktalan. - könnybe lábadt a szemem. Küszködtem a könnyeimmel, és sikerült visszatartanom, de ő ezt észrevette.

- Ne haragudj. Nem azért kérdeztem. - sütötte le a fejét.

- Nem haragszom. - mosolyogtam rá, amikor felemeltem a másik kezemmel a fejét. Ekkor már a víz is kész volt, és kiöntötte két bögrébe, majd hozott teafiltert, mézet, curkot, citromlevet. :)

- KÖszi. - néztem rá hálásan. :) Tényleg nagyon hálás voltam neki, azért, hogy megvigasztalt. Pont jókor aludt ott nálam. :) :D

- Szívesen. És mégegyszer ne haragudj rám, tuskó vagyok. - mondta nekem. :) Annyira aranyos volt! ;)

- Tom, nem vagy tuskó, még szép hogy megkérdezheted, hogy miért borultam így ki. Tudod, nagyon szörnyű volt. Nagyon fájt még így is, hogy csak álmodtam. :S - sütöttem le most én a fejemet. :(

- Sajnálom. Nem tudtam az igazat, nem kellett volna ezeket a fejedhez vágnom. - majd beleszürcsölt a teájába.

- Nem baj. - néztem rá, amikor én is beleittam a teámba. :) - Csak kérlek máskor ne vádolj. - letettem a bögrét, ami már üres volt.

- Mégegyszer mondom, ne haragudj, és nem fog többet előfordulni. :) - mosolygott cukin. ;)

- Rendben, rendben. Viszont mostmár menjünk vissza. Nagyon álmos vagyok, és fázok is. - mondtam neki.

- Fázol? Még mindig? - nézett rám. - Nem vagy te lázas? - meg akarta nézni, de nem engedtem.

- Hagyj, jól vagyok! - elhúzódtam és indultam.

- Jól van. Csak várj meg! - - szaladt utánam.

Tom csak dúrmolt mellettem, szerencsére nem horkolt. :D Iszonytosan fáztam. Kivert a víz, éreztem, hogy mindenemet teleizzadtam.. :S Reszkedtem. Ránéztem az órámra, és hajnali 3 óra volt. Szinte már szenvedtem. Nem akartam felkelteni Tomot, amikor hirtelen begörcsölt a hasam. Összekuporodva feküdtem, és csak halkan nyögtem, és éreztem hogy mindenem egyre forróbb lesz. Mélyeket sóhajtottam, rámjött a hányinger is. A hasam nagyon görcsölt, és nem bírtam felegyenesedni, hogy bevegyek egy gyógyszert. Amikor végre rászántam magamat, felálltam, már amennyire tudtam. Kúsztam a fürdő felé. A szoba közepén annyira elkezdett fájni a hasam, hogy összeestem.

- Ááááá.... - fetrengtem a földön, és éreztem hogy van vagy 40°-os lázam. Volt a padlón egy törölköző. Megfogtam, és a számba vettem a törölközőt, és haraptam ordítás helyett. Nem akartam Tomot felkelteni, pontosan ezért tettem. - Áááááá... - nem bírtam, és nyöszörögtem tovább a szoba közepén. Erre már sajnos Tom is felkelt, és ijedten kapcsolta fel az éjjeli lámpát.

- Linda! Úristen Linda minden rendben? - szaladt hozzám, én csak összegörnyedve szorítottam a hasamat. - Linda, szólalj meg! - megfogta a vizes homlokomat, majd ezt mondta. - Úristen, te lázas vagy! Tudtam én már előbb is.

- Tom, kérlek! Menj hozz... - majd nyögtem. - Ááá! Hozz egy gyógszert! - kiabáltam vele.

- Rendben. Maradj itt! - majd elrohant felkelteni Ashley-t.

- Ashley, kelj fel, nagyon rosszul van Linda! - rázta Ashley-t.

- Hol van? - kérdezte kómásan, majd szaladt a konyhába.

- Bent van a szobában! - válaszolta Tom.

- Hozd le! - utasította Ashley Tomot, aki engedelmeskedett.

Berohant hozzám.

- Gyere Linda, le kell jönnöd! - fel akart venni Tom, de én nem bírtam.

- Nem, Tom nagyon fáj! - szorítottam a hasamat. Ilyen fájdalmat csak akkor éreztem amikor 4 hónappal lejárt lazacot ettem. :D

- Jönnöd kell! Ashley ad gyógyszert! - megint fel akart venni, de komolyan nem bírtam. Csak megráztam a fejemet.

Nagy nehezen felkapart Tom a földről, és az ölében szaladt le velem a lépcsőn.

- Mi tartott eddig? - nézett rám Ashley, szörnyülködve. - Úristen Linda! Te csurom víz vagy! Gyere kapsz egy gyógyszert!

- A-a. Hívjatok mentőt, mert itt szülök meg! - ordítottam rájuk amire Bill caplatott le.

- Mi ez a... Jézusom! - kapott a szájához, amikor meglátott görnyedve és nyögve a kanapén.

- Bill, hívd a mentőket! - parancsolt öccsére Tom.

- Oks. - majd elment, és már tárcsázott is.

- Tessék, próbáld meg lehúzni! - nyomott egy hatalmas pohár vizet a kezembe Tom.

- Kössz, de most... - nem tudtam befejezni, mert megint iszonyatosan elkezdett fájni a hasam.

- Jönnek! - mondta Bill.

- Ashley! - szóltam neki. Rögtön ott lett mellettem.

- Mondjad!

- Ashley, úgy fáj, mint amikor... - és megint a hasamba nyilalt.

- Amikor? - kérdezte.

- Amikor romlott lazacot ettem. - lefehéredtem, és már alig voltam magamnál.

- Linda, Linda! - csak három Tomot láttam kiabálni, de utána már semmit.

Egy fehér szobában ébredtem megint. Bejött a doki, Sajnos nem a "dokim":P volt. :(

- Hogy van? - ez is helyes volt, de annyira nem mint az előző. :)

- Jól. Már nem fáj a hasam. - mondtam gyengén.

- Rendben. Sajnos ételmérgezése volt. De kimostuk a gyomrát, és akkor ezek szerint a fájdalom is megszűnt. Nem evett valami romlottat? - kérdezte.

- Nem tudok róla. - válaszoltam, majdnem leragadt a szemem. Álmos voltam, mert egész éjszaka szenvedtem. Már ameddig magamnál voltam. :)

- Rendben, nem fontos már. Semmi rosszat nem találtunk. - jelentette ki.

- Oké. De ne haragudjon, nagyon álmos vagyok. Kimenne? - néztem rá, amire a doki csak mosolygott.

- Persze.

Majd kiment.

***Az ajtónál***

- Bemehetünk végre? - kérdezte Tom.

- Éppen elaludt. Nagyon kifáradhatott. Az egész éjszakát szinte végig szenvedte, és a felénél már eszméleténél sem volt. - magyarázta a doki.

- Rendben. De ugye nincs baja? - jött oda Ash és Bill is.

- Nem nincsen semmi komoly. Egy egyszerű már ha egyszerűnek lehet mondani egy ételmérgezést.

- Ételmérgezés? - nézett tátott szájjal Tom. - Mégis mitől?

- Nos, azt nem tudni. - mondta az orvos. - Viszont nincs baja, ez a lényeg. 2 nap és hazamehet. Még megfigyelés alatt kell tartanunk, nehogy valami gond legyen. - befejezte a doki, és elment.

- Várjon, mikor mehetünk be hozzá? - nézett Bill az orvosra.

- Hagyják pihenni egy kicsit. Menjenek haza, tusoljanak le, vegyenek fel tiszta ruhát, és nem pizsamát, majd ígérem betelefonálunk, ha látogatható lesz. - azzal otthagyta a doki, és elment.

- Hát ez jó! - mondta Tom, és kicsit szomorkásan elindultak haza. :)

Na fiúk, lányok, nem kapok kommikat! :| Gyerünk, írni! :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre! ;) :D Írjatok! :P Puszi...Bogi.=)

Kértem kettőnknek fejfájás csillapítót. Szerencsére enyhült a fájás, de azért meg nem szűnt. :S Pihentünk, majd este elmentünk Ashley-vel hamar alukálni. :D

 Reggel fitten ébredtünk, még szerencse, hogy vasárnap volt. :) Már dél felé járt. A fiúk nagyban durmoltak. Aztán kiderült, hogy csak Tom durmol, mert Bill elment Ashley-vel. Mivel egyiküket sem találtam, gondoltam főzök valamit. Hát én és a főzés??! Ajjaj. Kétes! :D Találtam egy nagy tál paradicsomsűrítményt. Elővettem, úgy döntöttem, lazagne-t csinálok. Vagy ahhoz nem kell? Na mindegy, akkor lesz belőle spagetti. :D

Na elővettem a nagy tál löttyöt. :D Kiöntöttem, egy másik tálba. Megcsapott valami orbitális bűz.

- Fúúúúúúj! . kiáltottam fel. Szerencsére aludt Tom. Úgy döntöttem, kiborítom a WC-be. :D Így láttam a tv-ben, meg anyukám is így csinálta. :)

Kézbe vettem a tál izét. :D Elindultam a fürdő felé.

Tudni kell, hogy a fürdő a lépcső mellett van. Nagyban mentem a fürdő felé, amikor hirtelen megbotlottam Sütike játékaiban. :S

Végigöntöttem magamat. Szerencsémre csak egy melltartó és egy bugyi volt rajtam. Szóval tiszta paradicsomos izé lettem. Olyan volt, mintha kb. abban fürödtem volna.

-Ááááááá! Lindaaaaaaaaaa! A k*rva életbeeeeeeeeeeee...! - ordította Tom. Hát igen. Sikeresen elnyúlt mellém a padlón.

- Szia Tom! - röhögtem.

- Linda! Ezt te csináltad? - mellettem feküdt, csupa paradicsomos trutyiban.

- Asszem. - mondtam röhögve mellette.

Erre mindketten elkezdtünk nevetni.

- És ez micsoda? Amúgy.

- Paraicsomszósz. - válaszoltam mosolyogva. :) 

- Amúgy tudod, hogy jól áll neked a piros? - kacsingatott felém.

- Nem. - röhögtem.

- Pedig nagyon is. :P

- Oh, köszönöm.

- Ez az ebéd akart lenni? Hm? - kérdezte nevetve.

- Ja... De inkább felhívom a kajás srácot. - nyújtottam rá a nyelvemet. Erre  ő felhúzta a szemöldökét. :D

Csak egymás mellett feküdtünk, tetőtől talpig paradicsomban. :) Amikor is Sütike trappolt lefele.

- Jajj neeee! Sütikeeee! - kiáltottam rá, mert mégjobban összefröcskölt minket.

- Szedd le rólam ezt a zsebkabalát. - próbálta levakarni magáról Sütikét. Szemmel láthatólag nagyon bejött Tom Sütikének. :P

- Megkedvelt. - nevettem. :D

- Ja, látom. :D

Hazaértek Ashley-ék, és együtt felmostuk a padlót. Megkajáltunk, és úgy döntöttünk, hogy ma se megyünk bulizni. Nekünk elég volt már a tegnap előtti este. xD

- Jösztök tv-zni? - kérdezett minket Bill, amikor befejeztük a vacsit. :)

Éppen reklám volt. Állítólag a reklám után jön a film. :)

Egy 10 perces híradót lenyomtak, majd ez állt benne:

,,Elfogtak egy hajléktalant Hamburgban. Három fiatal lány késelt meg, majd ölt meg, miután kirabolta őket. Súlyos vádakkal fogták el, ezenkívűl még rengeteg lopással gyanusítjk. A hajléktalan, a parkokban kereste "áldozatait" a sötétben."

Elkezdtek dumálni, de én csak a tv-re figyeltem.

- Cssss... Hallgassatok már el. Hangosítsd fel! - mondtam Billnek.

,,Szerencsére elkapták a hajléktalant. 7 hónapig körözték. Szemtanúk szerint mást lányokat is bántott. Mindenkinek, akihez hozzáért, feljelentést ajánlott a rendőrség. "

 Megmutatták később a képét. Azt hittem, hogy ott ájulok el. Felhúztam a lábaimat. Elkezdtem zokogni, mire mindenki rámnézett. Csak annyit mondtam.

- Ő volt. -  a tv-re mutattam, de Ashley értette. A fiúk nem. - Álmos vagyok. - sírtam.

- Linda, mi baj van? - kérdezte aggódva Tom.

- Alszol ma velem? - néztem kisírt szemekkel Tomra, amire ő csak bólogatott.

Felmentünk. Lefeküdtem aludni, álmos voltam, és hamar be is aludtam.

Éppen bent a fiúk öltözőjében rajzolgattam. Ugyanis most nem volt a fiúknak meló, és le akartam vezetni a feszkót. Ekkor berontott hozzám valaki.

- Egy szánalmas ribanc vagy! - vágta a fejemhez. Nem érdekelt, én nem tettem semmit sem. Nincs okom bánkódni. De ez már sok volt. - Linda Schmidt, te egy utolsó szajha vagy! Undorító k*rva! - ez már sok lett. Egy hatalmas nagy pofont levágtam neki. - Mégegyszer ne merd a nevemet a szádra venni! -Kirántottam a kezemet a szorításából. És futottam végig a folyosón, amilyen gyorsan csak tudtam, és éreztem, hogy elered a könnyem. Bill-be és Ashley-be botlottam. Látták hogy sírok.

- Linda, mi történt? - kérdezték ijedten.

- Semmi hagyjatok békén! Én többet azzal a tahóval nem lakok egy házban! Vagy ő, vagy én! - és elrohantam a kocsimhoz. Bepattantam, és hazafele vettem az irányt. Otthon összepakoltam fehérneműt, egy-két napra való ruhát, fogkefét, fogkrémet, meg mindent ami kellett. Fogtam egy cetlit, és elkezdtem írni.

Megírtam a levelet, letettem az asztalra, és elmtenem a közeli parkba. Gyalog. Már sötét volt, és én csak egyedül akartam lenni.

Na itt vettem észre, hogy nem hoztam magammal a cuccot. Amit összepakoltam. Fekdütem a padon. Felültem, és Tom kocsiját láttam meg a ház felé menni. Na oda se megyek vissza! :/ Visszafeküdtem. Nagyon hideg volt. Rettentően. Már majdnem hogy elaludtam a hidegben. Hát be is jött. Azt hittem szétfagyok, és az eső is eleredt.

Naszuper! :/ Elaludtam. Egy meleg érintésre ébredtem. Azt hittem Tom volt az, de nem. Bárcsak nem erre a padra dőltem volna le! :S :O

- Húzz el innen te kis ribanc! Nem látod hogy ez az én helyem? - egy csontra elázott( most itt részeg az elázott xD) csöves ordibált velem.

- Elnézést, bocsánat! - álltam felfele, de előrántott egy kést, és csak a combomat találta el, majd beleszúrta a kést. - Ááááá! - kiáltottam fel.

 - Neeeee! - ordítottam, amire Tom is felkelt.

- Minden rendben Cica? - rámnézett és nem szólt semmit.

Zokogtam, csurom víz voltam, és féltem. Nagyon. Tisztán ki tudtam venni a hajléktalan arcát. Majd Tom magáhozölelt.

- Csss.... - csak rosszat álmodtál! Nyugodj meg! - szorosan ölelt. Nem tudtam visszaaludni, csak sírtam még mindig. Nagyon féltem, éreztem, hogy szinte remegek, és fáztam is.

Majd hirtelen megint elkezdett csikizni. :D Ezt nem tűrtem, hátráltam, ő csak az ágy felé tolt. Már majdnem belepusztultam a röhögésbe, amikor fordult a kocka. :D Ő volt az ágy felé. Akkorát löktem rajta, mint még talán életemben egyszer se kéziben, se sehol. :) Mint valami baba ráesett az ágyra, és bukfencezett egy kellemeset. :D Megint elkezdtem röhögni, de nem attól, hogy esetleg valaki csikizne, hanem attól, hogy a kis "produkciója" milyen remekül sikerült. :D Még mielőtt elkaphatott volna újból, rohantam a lépcsőn lefele.

- Segítsék, valaki van a szobámban! - kiáltottam. Erre Bill egy baseball ütőt húzott ki a hűtő mögül ( vésztartalékxD), és elindult felfele a lépcsőn, halkan. Tom éppen leszállt az ágyról, és indult kifele. Bill megállt az ajtóban, és készen állt, hogy leüsse az "idegent". :D 

Tom kijött, meglátta Bill-t, és elüvöltötte magát.

- Hééééé, neeeee merd! - tartotta a feje elé a kezeit. Tök nevetségsek voltak, a lépcsőrőlfigyeltük őket. Ashley elkezdett kuncogni, én meg JÓ hangosan felröhögtem. :D

Mindkettő jött lefele a lépcsőn, és elém álltak.

- Mi olyan vicces Cica? - húzta fel a szemöldökét Tom, mire kitört belőlem MEGINT  nevetés.

- Teee! - válaszoltam neki, megintcsak röhögve. :D Erre a többiek is elkezdtek nevetni. :D

- Na jó, Linda és Tom, ha kiröhögtétek magatokat, akkor akár ehetnénk! - mutatott a kaja felé Ash. - Most kívételesen rendelve van! - nevetett.

Mindenkinek nagyszerű kedve volt az este folyamán. Rengeteget baromkodtunk. xD Majd Tom (természetesen ki más :P) megszólalt.

- Én tök álmos vagyok. Bocsi de megyek aludni. - hát így is lett. Bill is bemonta az uncsit, örültünk Ashley-vel, hogy kicsit kettesben vagyunk. :) Ashley hirtelen se szó se beszéd kiment a medencéhez. (ugyanis nekünk elfelejtettem említeni, de van medencénk. és azt is elfelejtettem, hogy nem tavasz, hanem nyár voltxD. bocsika!) Vissza bejött az udvarról, és a konyha felé vette az irányt. 4palack pezsgőt kivett a hűtőből, és odajött hozzám.

- Gyere Baby, ma ünneplünk, a pasik nélkül! Valamikor már be kéne rúgnod! - kacsintott rám. Hát már hogyne mennék, jó lesz egy kis kikapcs. :)

- Oksi. - vigyorogtam rá. Felmentünk, és lehoztuk a trikiniket, amiket még én anno hoztam. :)

- Nagyon csini! - mondta nekem. Erre csak ennyit mondtam.

- Szexi!;)-kacsintottam. Fogtuk a pezsgőket, és irány kifele! :D

Ashley és én úgy döntöttünk, kettős ágyugolyót urgunk! :D Meg is lett.

- Gyere, add a kezed! - nyújtottam az enyémet. :) Megfogtuk egymás kezét, és torkunk szakadtából kezdtünk ordítani. xD 

- Vigyázz, kész, ágyugolyó! - kiabáltuk, és egy bazinagyot csobbantunk. Viháncoltunk a medencében, baromkodtunk, hülyültünk. No meg ittunk is, mint a szivacs! ;)

Valaki idegesen jött ki az erkélyre. Bill volt. Lenézett, majd megszólalt.

- Ti mi a jó büdös... - nem fejezte be, hanem látta, hogy hulla részegek vagyunk. Na jó azért hullára nem, csak lehet h a 4. üveget már nem kellett volna kibontani! :D

- Gyere Billi Maci! Hö.. - csuklott bele Ash a mondatába. :D

- Hagy... szóval hagy... hagyjál minket! - röhögtem Billnek.

- Lányok, ti részegek vagytok! - kapott a szájához.

- Jééé, na nézzed má'! Nem mondod? Egyébként hö... - csuklottam. xD - nem is vagyunk. Csak jóó.. jóó kedvünk van! - hadartam el csurom vizesen.

- Most azonnal befele! - mondta Bill, de engem nem fog bevonszolni a házba, csak mert ő ezt akarja. Én élni akarok, és nem begubózni. :@

- Neeeem megyüüüünk! - ordítottam. Erre már Tom is jött, csak ő hátul, az udvaron.

- Fogjátok már beeee! - kiabált.

- Jajj, Tomi Cica nyugi van! - mentem oda hozzá, és elkezdtem cirógatni a mellkasát. Mivel csak boxerben alszanak. xD

- Hát ezekbe mi ütött? - eszmélt fel Tom, amikor ugyebár a mellkasát birizgáltam. :)

- Hát nem látod? - mutatott a 3 palack pezsgősüvegért, és egy a medence szélén volt összetörve. :D

- Ja de. Jaj, hagyjad őket, kellett már nekik egy kis oldás. :) - Tom.

- Ez azz! Tomi Cica, gyere táncolok neked! - húzogattam a szemöldökömet. Remélem mindenki tudja, hogy nem voltam észnél. xD :)

- Okés. - nyalta meg Tom a szája szélét.

- Dehogyis, max aludni mentek! - parancsolgatott Bill.

- Rendben, akkor én leteszem Lindát, te meg tedd le Ashley-t. - adta ki öccse útját.

- Én nem vagyok álmos! Hagyj... - ellenkezett Ash. :) Hát végülis igen. Ők addig és akkor buliznak bármerre amikor csak akarnak. Nekünk meg ennyit nem bírnak elviselni! Hát ez már pofátlanság. :@

- Nem hallottad mit mondott Ash? - néztem csillogó szemeimmel Bill-re, aki erre csak nevetni kezdett.

- De. Viszont hidd el nekem Linda, Tom sokkal jobban el tud szórakoztatni, mint Ashley. - mutatott Tomra, és rá is kacsintott. Nem érdekelt mit kacsingálnak. :D

- Akkor gyere Tomi Cica, mutasd az utat! - mentem Tom felé, aki csak röhögni kezdett. Csurom víz voltam, de meggondoltam magamat. - Mégsem akarok bemenni. - indultam Ashley felé.

- Linda, nem vagy álmos? - kérdezte Tom. :) Természetesen mosolygott.

- A-a. - ráztam meg a fejemet.

Sikerült így, enyhén részeg fejjel kiharcolnunk magunknak, hogy még egy kicsit had maradjunk kint. :) Hála Istennek. Újra csak sikongíttunk, röhögtünk. A fiúk elaludtak, valószínű, mert már nem jöttek le. :D Tiszta vizesen úgy döntöttünk, hogy bent folytatjuk. ;) Így történt! xD Még vettünk ki pezsgőt, meg minden mást amit csak találtunk. Csináltunk popcorn-t, már amennyire sikerült. Megjegyzem, tényleg nem voltunk még csont részegek. :) Pont be bírtuk tenni a popcorn zacsiját a mikro-ba. :D 

Beültünk a tv elé piával, popcorn-nal. Ashley nekem dobálta a kukit, amire én ezt viszonoztam. :D Az egész nappali pattogatott kukoricában úszott. :)

Reggel iszonytos nagy röhögésre, és fejfájásra ébredtünk. A fiúk voltak azok, és miután kiszórakozták magukat rajtunk, megkérdezték.

- Itt meg mi a búbánat történt? - röhögött Tom. :D

- Semmi. - válaszolt Ash álmosan.

Egymásra dőlve aludtunk VOLNA tovább, HA Bill el nem kezdte volna énekelni, nekünk, csakis nekünk, ő mondta, a Humanoid-ot. :S Kómásan baromi sz*r volt a hangja! :D

- Jaj, Drágám ne sértődj meg, de hanyagoljuk most ezt! - bújt ki Ashley a hátam mögül, amíg én jóízűen húztam a szunyát. Bill elröhögte magát, majd elment a konyhába. Tom leült mellénk, és nézte a két nemnormális lakótársát. :)

- Látom jó volt a buli. - húzogatta a szemöldökét. :D

- Jaja. - mondtam csukott szemmel, félig aludva. :)

- És mire emlékeztek a tegnap estéből? - megint elővette sunyi mosolyát. xD

- Mire kéne? - pattantam fel. Tudni kell, hogy én nagy hülyeségeket tudok csinálni részegen.

- Ááá... Akkor semmi. Kishíján rámmásztál. - röhögött.

- Ha? - néztem tátott szájjal rá.

- Jól hallod. De ne izgulj, semmi sem történt. - majd elgondolkozott, és megint elkezdte. - Kár érte. - kacsintott rám, majd felállt.

Úristen. Remélem tényleg nem másztam rá. Nem akarok egy barátot elveszíteni, a saját hülyeségem miatt.

Visszajött, megint leült egy bögre kávéval a kezében mellénk, majd megszólalt.

- És egyébként itt mi történt? - mutatott a szemével a pattogatott kukival fedett nappaliraÉn erre csak ennyit mondtam. :)

- Popcorn. :) - majd mindketten felnevettünk, amivel felketettük a mellettünk durmoló Ash-t. :D

A kocsiban ültünk, én hátra ültem, Ashley mellé. Csak merengtem kifele az ablakon. Olyan jó érzés volt megint ölelni mint tegnap, meg most is. :) De komolyan! :P Ábrándozásomat drága barátnőm zavarta meg.

- Minden rendben Linda? - kérdezte, és Tom is hátranézett hirtelen. Majd néha-néha mindig visszanézett rám, akkor amikor már válaszoltam. :)

- Persze. Mi lenne? Csak olyan régen jártam már erre. - kinéztem az ablakon, és egy ismerős környéket láttam meg. Pontosabban egy parkot, azon belül is egy padot, és ruhákat a padon. Minden ismerős volt. Nem tudtam, mitől, vagy miért, így inkább Ashley-nél érdeklődtem. :D

- Mi történt ott? - és mutattam ugyanarra a padra ugyanabban a parkban, mint amit az előbb bámultam.

- Öhm... Nem tudom. - válaszolta, de nem tarotta a szemkontaktust. :S Hazudott.

- De tudod, csak nem akarod elmondani. - válaszoltam flegmán. :)

- Figyelj Linda! - kezdett bele.

- Mondjad, mondjad! - majd megrántottam a vállaimat, és figyeltem.

- Tudod jól, hogy magadtól kell hogy eszedbe jussanak a dolgok. - magyarázott, és hadonászott a kezével, hogy hogy is mondjam... Hogy értelmesebbnek tűnjön. xD Vagy nem tudom. Lehet, hogy nem ez a jó szó rá, de mindegy. :) Pont úgy, mint ahogyan Tom is szokott! ^_^*

 - Jó. Tudom persze. De mi a francért nem jutnak már az eszembe? - tökre pipa lettem. Nem igaz, ez így nagyon sz*r! Így, hogy szinte majdnem mindenről eszembe jut valami, mégsem tudom, hogy egyáltalán mi, vagy a többi. :S

Megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból. Bementem a házba, és egy annyira édes kiskutya jött oda nyalogatni. Az kezembe ugrott, és csak nyalogatott. A többiek csak mosolyogtak. Lettem a kis ebet, és Ash-hez szóltam.

- Ő kicsoda? Kérlek, csak ezt az egyet! - bociztam rá. Megenyhült, és ezt így is akartam. :) :D

- Na jó. Ő itt Sütike, a te kiskutyusod. - mutatott az ugráló kutyusra.

- Persze, már emlékszek rád. Hogy is felejhetnélek el! - megint felkaptam. Nagyon cuki volt! :) Ezután letettem. Mondtam a többieknek, hogy most inkább felmennék egy kis időre.

- Rendben, menj csak! - jött oda Ash, és szinte "felküldött". :D

Fent, a szobámban körbenéztem, és mint amikor bekapcsoljuk a tv-t, vagy váltjuk benne a csatornát, hirtelen minden az eszembe jutott. :) Úgy látszik amik/akik közel álltak hozzám, azok/ők így is úgyis megmaradnak! :) Még kész szerencse! xD Tv-ztem, meg minden. Beültem egy nagy kád vízbe. És csak pancsoltam. :D Amikor valaki kopogott.

- Igen? Ki az? - kiabáltam ki.

- Tom vagyok. Linda fürdesz? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam a gumikacsámmal a kezemben. Ez a kóma nem is tudom, rengeteg mindenre ráébresztett. Annyi sok dolog van az életben, amit még nem próbáltam ki. És mindennek hirtelen, akár 5 perc alatt vége szakadhat. Ezen gondolkodtam. Meg némi magánakción holnapra. xD :D 

- Ja, akkor jövök, szoríts nekem is helyet. - erre elkezdtem röhögni, azon, amit mondott, meg azon is, ahogyan ő röhög saját magán. Tök jól elszórakozik magán! :D De cuki! :) :P 

- Rendbem. Várj meg.

- De am nem kell kiszálnod. Csak azért jöttem, hogy... - elhallgatott. Nem hallottam a hangját. - De végülis akkor ki kell szálnod! :D - és megint elkezdett magán röhögni, én meg rajta. :D - Szóval kaja! - mondta röviden.

- Na és ezt nem bírtad kinyögni? Hm? - felnevettem, ő meg ezt válaszolta.

- Jól van, jól van. Linda Schmidt, még megjárod amiért kigúnyoltál! - majd nem hallottam tovább hogy beszélne. Majd megint. :D - Tudod, hogy még régebben is mi lett a vége. - majd elkezdett nevetni.

Pont hogy nem tudtam! :S És ezt mondtam is neki.

- Hát képzeld, nem tudom!- vágtam be a MŰdurcit. :)

- Jaj, ne haragudj Linda, kérlek! - szomorúra váltott a hangja. Ezalatt, amíg esedezett "bocsánatomért" xD , kipattantam a kádból, és felöltöztem a pizsimbe, amit mindig a fürdőmben tartok. :) Majd kinyitottam az ajtót, és véletlneül hátba vágtam. :D

- Ááá. - nyikkant fel. :D

- Bocsika. - majd levegőnek nézve, tartva a MŰdurcit, :D elmentem mellette.

- De tényleg, ne haragudj! - dörzsölgette a vállát.

- Jó. - tök komolyan ránéztem, majd elkezdtem csikizni. Éppen olyan helyzetben volt, hogy semmit se tudott tenni. Én nyertem! :D

- Áááá... - röhögött, majd egy-egy levegővétel között csak felnyögött. - Neee máááár! - :D annyira jól szórakoztam rajta. Hirtelen elkapta a derekamat, és viszonozta a csikizést. Na hát ez nem volt fair! :/ :D

- Héé... Most én nyertem, tudni kell elviselni a vereséget Drágám. - mondtam neki, miközben sikeresen kaptam egy röhögőgörcsöt. XD

- Drágám, én sose veszítek. -sunyin rámnézett, elengedett, felém fordult, majd hirtelen.......

Hát igen, ilyen befejezés kell! :D Törjétek csak a buksitokat, mi is történhetett. :D Puszi mindenkinek! :)

Leült mellém Ashley, visszafordított, és megfogta a kezemet.

- Linda, miért küldted ki szegényt? - nézett rám értetlenül. Hát igen az a szarházi nem merte a legjobb barátnőmnek elmondani, hogy mit is tett velem. Na de hogy is Bill se számoljon be a jegyesének?! Na ez jópofa. Bár lehet, hogy csak a testvérét akarta óvni, meg Ash-t, a csalódástól. Nem volt elég, hogy én kómában vagyok. Mindez Tom miatt?! Megértem hát, miért nem mondta el. De ez nekem szörnyen fáj! :@ Egyedül az bánt még, hogy nem tudom, mi történt a veszekedésünk után.

- Hogy miért? Szegény? - förmedtem Ashley-re, aki most úgy nézett rám, mint ahogyan én néztem a dokira, amikor megtudtam, hogy kómában feküdtem. :/

- Igen. Miről nem tudok? - fordult oda Bill-hez Ash, és kérdően, dühösen nézte párját.

- Ja igen. Szerintem majd ha Tom akarja, elmondja.

- Mi az hogy ha TOM akarja? Az Isten szerelmére magyarázzátok már meg! - Billnek igaza volt. Legyen annyi férfiasság és becsület abban az ismétlem magamat "szarháziban", hogy majd ő elmondja, mit művelt. :@ Itt hol rám, hol Billre nézett.

- Majd Tom! - szólaltam meg.

- Mi? Miért van az, hogy mindent én tudok meg utoljára? Hm? - nézett rám most.

- Nem tudom Ash, nem tudom. Ezt nem nekem kell elmondanom. Nem én tettem ezt vele, nem én bántottam meg ennyire. Hanem Ő! - majd megint elfordultam. De nem sírni. Nem tudtam sírni, inkább két kézzel akartam megfojtani Tomot. Hogy a francban tehette ezt velem? És most még lakjak majd együtt vele? :/ Tehetetlen vagyok. Szeretem, tudom. Megint érzem, amint meglátom. Minden az eszembe jut, csak az az este nem. A veszekedés végéig minden tiszta, de utána homály. :S

- Na, hogy érzi magát? Kérem, ne fárasszák le a hölgyet! - trappolt be a doki.

- Jól vagyok. Mégis meddig fogok még itt poshadni? - kérdeztem.

- Pont ezért ne fárasszák le. Megvizsgáljuk most, és holnap délelőttre meg lesznek az eredmények. És ha minden klappol, akkor akár már holnap is hazamehet. - mondta.

- Mi? - reménykedtem, hogy még kb. 3-4 napot döglök itt, és védelmet vagy őrizetet kérek vagy mit is tudom, hogy Tomot távol tartsam magamtól. De nem jött be. :S :/

- Jól hallotta. Most kérem hagyjanak minket, kisasszony, Önt áttoljuk a röngenbe, és a légzési osztályra. - vajon minek a röngen?! Gondolkodtam. Na passz! :S Mindegy.

Így is lett.Tom ott ült a székeken kint, és megintcsak a kezébe temette azt az édes arcát. Meglátott, és felémrohant.

- Lind! Linda kérlek, beszéljük már meg! Mégis hova viszik? - halmozott el a mondandójával. Csöppet sem érdekelt. Sőt nagyjából leszartam. :D

- A röngenbe, és a légzési osztályra! - kiadta Tom és a többiek útját a doki. Hamar megvolt a röngen, vagy mi, meg a másik cucc. :D

- Rendben. Holnap meglátjuk mi lesz! Jó éjszakát, aludjon jól, hogy holnap mehessen haza.

Én erre a mondatra megrántottam a vállamat, és motyogtam az orrom alatt.

- Ja persze. Akkor nem alszok. - vágtam be a durcit. :)

- Hogy mondta? - nézett az orvos. :/

- Semmi semmi. Alszok. - és kiküldtem a dokit.

Őszintén szőlva nagyon bántottak a történtek. Miért tette ezt? És ha tényleg megbánta? Vajon nekem lett igazam vagy az a csaj az a... Áááá nem igaz hogy nem jut az eszembe a neve. :S Mindegy. Vajon Tomé a kölyök, és most az én házamban (a mi házunkban xD) neveli azt a sátánfajzatot? :O Na nem! Ha igen, takarodjon Tom a kölykével és a szajhájával együtt kifele! :@ Nem kell eltűrnöm. Nem! :@ Ezeken gondolkodtam. Nem tudtam aludni. Viszont valamikor csak sikerült, mert arra ébredtem, hogy ráznak.

De nem volt reggel. Este volt még, valószínű éjszaka. De ki a franc?

- Hagyjon doki,álmos vagyok, most aludtam el! - mocorogtam, és dörmögtem a kapucnis alaknak. Hát nagyot csalódtam, mert nem a doki volt. Bizonyára nem hord kapucnit, és fekete bazinagy pulcsit. Megéreztem az illatát. Tom volt az! :)

- Nyugi Linda, aludj csak. - válaszolt, és nem dörmögött az az édesen mély hangja, hanem szinte csilingelt. :) Megsimogatott, és mellémfeküdt. Elszállt a fél "kómában" (már nem voltam félig sem kómában, ez az álmos fejem xD) lévő haragom, és csak megölteltem. Ő visszaölelt, és puszit nyomott a homlokomra. Érdekes, de nem próbálkozott a csókkal. Még szerencse. Csak az illatát akartam érezni, és szorosan magamhoz ölelni. Majd megszólalt megint. - Annyira hiányoztál! Ne haragudj rám kérlek. Mindenben igazad volt, és sajnálom.

Na erre meg én mit mondjak? Lehet hogy csak álmodok? Nem foglalkoztam vele. A karjai közt szerettem volna lenni, és így is lett. :) Elaludtam. Semmit sem éreztem. Kicsit fáztam, mert a takaró rövid volt, és le volt véve a fűtés. Biztosan észrevehette hogy didergek, mert hirtelen egy hatalmas nagy,meleg, puha valamibe bújtatott bele, és így már sokkal jobb volt. :) Mostmár nyugodtan elaludtam véglegesen.

Reggel a mentőautó szirénájára keltem. Sietett be a kórházba, hallottam, hogy egyre közeledik a zaja. :D :| Körülnéztem, és senki sem volt a szobában, csak én. Álmodtam volna az egész éjszakát? Hogy simogatott, puszilt, és ölelt?

De nem álmodtam, mert egy nagy, fekete pulcsit fedeztem fel magamon. 5-ször belefértem. Tudtam kié ez a pulcsi. Tomé! Ki másé is lehet ez az XXL-es ruhadarab?! :D Már merengtem, éreztem azt a finom illatot, amit a pulcsi adott magából, Tom illatát. :) Álmodozásomat a dokim zavarta meg. :@ :|

- Jó reggel Hölgyem! - mosolyogva jött, egy nagy kupac papírral a kezében.

- Önnek is doki! - :) simán letegeztem, mert kb 4-5 évvel volt tőlem idősebb. De ez csak most tűnt fel nekem! :)

- Jó híreim vannak. A laboreredmények remekül sikerültek, némi agyrászkódás és semmi több nincs. Semmi szövődmény, semmi. Nuku. :) - erre a "nuku" szóra felnevettem. Ezután az este után kezdtem felengedni. :P

- És az jó ugye? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel. Erre csak ennyit mondott.

- Igen, de nem illik a saját orvosunkkal kikezdeni! - erre mindketten elkezdtünk nevetni. - Csak hogy komolyabb legyek, hazamehet bármikor. Itt a zárójelentése. Tessék. - és a kezembe nyomta a papírt.

- Köszönöm! - mondtam.

- Esetleg hívjam fel a barátait? - nagyon segítőkész volt. Hiába! Jó pasi, és jó doki volt! :P 2 az 1-ben. :D

- Azt megköszönném. - válaszoltam. - De kérem mondja meg nekik, hogy valami ruhát is hozzanak. Mert nincs semmim. - mondtam.

- Rendben. - azzal kiment, és már csörgette is a többieket.

***Ashlyéknél***

- Bill, Szívem, vedd fel a telefonomat! - kiabált ki a fürdőből Ash, barátjának.

- Rendben. Háló, Ashley Günter telefona! - vette fel.

*************************

- Ez nagyszerű, máris indulunk! - és letette.

- Ashley, Szívem, mehetünk Lindáért, csak pakolj nekiegy pár cumót még. Ruhákat.

- Rendben, te menj szólj Tomnak. - válaszolt Ash. :)

Így is lett. Jöttek be hozzám. Csak Ashley-vel találkoztam, majd felöltöztem. Már a fiúk is jöttek. Tom odajött, és megölelt. Nem ellenkeztem. Szörnyen jól esett megint ezt érezni. Majd átadtam neki a pulcsiját.

- Ezt itt hagytad! - mosolyogtam. Azt hiszem már annyira nem haragudtam rá. Már nincs is okom. Megtudtam Ash-től, hogy még akkor kiderült, hogy nem az övé a gyerek, és ki is dobta VÉGLEGESEN! :D

- Köszi! - elvette, átkarolt a derekamnál, és kikísért a kocsihoz. :)

Úgy döntöttem, mostantól írok nektek ide egy kicsit. Na hogy tetszik? :) Nyomjatok kommikat ide, e-mailbe, msn.re(ismerősök:P). Annyit elárulok, hogy a kövi részekben rengeteget fog javulni Linda&Tom kapcsolata. ;) Jó szórakozást az olvasáshoz! Puszi, mindenkinek! L. (K) Bogi.=)

- Fiúk ez... - és megintcsak eleredt a könnye, és rettentő hangosan zokogni kezdett. A fiúk attól féltek, mert a doki egyszer említette Ashley háta mögött, hogy Linda akár meg is halhat kómában. 

- Drágám, mondd el kérlek! - bíztatta Bill Ash-t. - Hidd el, jobb lesz utána. - majd megölelte, és letörölte a lány könnyeit.

- Szóval... - Tomnak a torkában dobogott a szíve.

- Mit szóval? Monjdad már! - kiabált Ashley-re. - Ne haragudj Ashley, de kérlek mondd már! - visszafogott. Inkább csöndben maradt, mert tudta, most eléggé megbánthatja a többieket.

- Linda felébredt! - ordította ki magából Ash. :)

- Úristen! - Tom nem habozott, rohant a kocsihoz. Azt szerette volna, ha őt látja meg először Linda amikor felébred. :)

- Tom, várj meg minket! - ordított bátyja után Bill, de nem hallotta, minél hamarabb bent akart lenni.

Kinyitottam a szememet. Próbáltam beazonosítani, hogy hol a francban vagyok! :D De nem igazán sikerült. :S Ránéztem az ajtóra, és nagy fehér betűkkel ki volt rá írva "Kóma osztály". Mi a jó büdös eget keresek én itt? :O Kérdeztem magamtól. Mellettem megtaláltam a nővérhívó kütyüt. Megnyomtam, és kb. 5 perc múlva nem csak egy nővér, hanem már 3 nővérke, és 1 doki állt az ágyam mellett. Elővett az orvos egy lámpás cuccot, és elkezdte a szemembe világítani. Én nem tűrtem ezt! :D

- Héé... Mégis mi a francot csinál, és hol vagyok? - néztem értetlenül a röhögő orvosra. Miután kiszórakozta magát rajtam :@, megszólalt.

- Neve? - kérdezte.

- Linda Schmidt. - válaszoltam flegmán.

- Születési ideje? - kérdezte.

- 1987. (csak kitaláltam egy évszámot, ne nézzétek hogy jó-e a dátum xD) szeptember 1.

A doki ránézett a nővérkére, akinek a TAJ kártyám volt a kezében. Csak hevesen bólogatott.

- Szülei neve? Lakhelye? - megint kérdezett. :S :@

- Békén hagyna? - amikor már tényleg a szememben turkált azzal a cuccal.

- Válaszoljon kérem!

- Jó. Sandra Weltz és Andreas Schmidt. Hamburg. - válaszoltam neki.

Megint ránézett a nővérkére, és a nővérke csak bólogatott.

- Tudja most hogy hol van és hogy hogyan került ide? - nézett rám.

- Hát sajnos fogalmamcs sincs. - sütöttem le a fejemet.

- Ahogyan gondoltuk. - rázta a fejét a doki, majd indult kifele. Becsukta maga után az ajtót, amíg a nővérek nyomtak belém egy kis kakaót. :) Az ajtóban Tom fogadta.

- Felébredt? Minden rendben? Jól van? Behetünk? - ekkorra megérkezett Ashley Billel együtt.

- Igen felébredt. Rendben van, csak az lett amitől tarottunk. - magyarázta a doki.

- Micsoda? - kérdezték mindhárman.

- Hát agyrászkódása lett. Valószínű, hogy azért volt véres a feje is, mert beverhette. - olvasta a jelentésemet.

- És ezt mit jelent? - kérdezte Tom.

- Azt, hogy kérem nem kell majd megijedni, ha nem tudja egyből, kik maguk. Legyenek türelmesek, és nem kéne neki elmondani. Hagyni kell, hogy magától emlékezzen a dolgokra. - folytatta az orvos.

- Rendben. Bemehetünk hozzá? - kédezte Ash. :)

- Igen. De mint mondtam, türelmesek legyenek vele. Elvégre 7 hónapig kómában volt. Még én is visszamegyek, ugyanis tájékoztatni kell őt. Bent szeretnének addig is lenni? - kérdezte őket, és természetesen bólogattak. :D

Hirtelen 2 csávó és egy csaj jött be a dokival. Gondolkoztam, hogy kik lehetnek ők, mert eléggé ismerősek voltak mindhárman. Főleg a lány. De mielőtt megkérdezhettem volna, az orvos elkezdte mondani, mi is történt és hogy hol vagyok. Annyi gógyim ugye van, hogy felfogtam, hogy kórházban vagyok. xD Viszont hogy miért, arról halvány gőzöm sem volt. :S A három ember meghúzódott még az ajtóban amíg a doki tájékoztatott.

- Nos, kisasszony, kómában feküdt. Itt nálunk. 7 hónapig. Mégegyszer megkérdezem. Tudja, hogy hogyan került ide? - csak néztem. Én kómában? Na neeeee! Ez hülyeség. Lehetetlen! :S

- Mi? Én kómában? - bámultam kigúvadt szemekkel a dokira. - Nem tudom. - megráztam a fejemet. Eléggé elszomorított. Nem jutott eszembe kik azok az emberek az ajtóban, csak annyira ismerősek voltak. :S

- Rendben. Nem mondhatom el, csak annyit, hogy balesete volt. Már ha ezt balesetnek lehet nevezni. :/ - vonta meg a vállát. - Akkor én magukra hagyom Önöket. - és kiment a 3 nővérkével az ajtón. Az ismeretlen ismerősök közeledtek. Egy fonatos fejű csávó letámadt, és megöltelt. Szorosan ölelt magához. Őszintén szólva gőzöm sem volt, hogy ezt meg minek teszi. 

- Szia! Linda! - köszönt nekem a lány. A hangja hallatán minden az eszembe jutott róla. 

- Ashley? - kérdeztem, ő pedig leszedte rólam a fonatos srácot, és helyette ő szorította ki belőlem a szuszt is. :) Annyira megnyugtató volt az ölelése. Elengedett, majd közelebb lépett hozzám a másik srác. Eléggé nevetséges volt hogyis mondjam! :D Ki volt festve, és tök emo-s feelingje volt. :D 

- Szia! - ő is megölelt, majd megkérdezte. - Megismersz? - erre nem tudtam semmit sem mondani. Szörnyen ismerős volt, de nem tudtam.

- Sajnálom, de nem hiszem... - hajtottam le a fejemet, ő csak egy puszit nyomott a homlokomra és mondta.

- Semmi gond, úgyis eszedbe jut majd! - és rámkacsintott. Megint az a fonatos fiú jött oda hozzám, és megkérdezte szintén.

- És engem megismersz? - félelem volt a szemében. Nagyon hasonlított a másik fiúra. Eszembe jutott a másik srác neve, és rámutatva kimondtam, majd elmosolyodtam. - Bill! - erre ő csak rámnézett, megölelt, és üdvözlött.

- Jaj Linda! Hála Istennek. - a másik fiú elhúzódott, majd bánkódó arcot vágott, és rámnézett. Belenéztem a szemébe, és a torkomban dobogott a szívem. Igen, felismertem. Csak néztem, és éreztem, hogy a könnyeimmel küszködök, de nem tudom őket elfojtani. A mosoly lefagyott az arcomról, majd megnyomtam a nővér hívó cuccot. Tudtam ki ő. Ő Tom, aki darabokra szedte a szívemet, amikor beleszerettem. Megvádolt, és hülyének nézett. Elhordott mindennek. Bejött a nővér, és elüvöltöttem magamat.

- Vigyék ki innen! - mutattam Tomra, aki ellenkezett a nővéreknek, és kiabálta vissza nekem.

- Ne Linda! Kérlek! Kérlek ne! - de a nővérek enyhe erőszakkal "kikísérték", majd Billék rámnéztek, én pedig elfordultam tőlük, és elkezdtem zokogni.

- Elnézést, de megengedné, hogy befejezzem? - kérdezte Tomot, az orvos.

- Igen, persze. - válaszolta, és ekkorra már Ashley és Bill is beértek.

- Mi történt? Hol van Linda? - zokogott Ashley, Bill pedig vigasztalta.

- Na, most már, hogy mindanyijan itt vannak, elmondanám.

- Rendben. - mondták mindhárman egyszerre.

- Szóval. A kisasszony elég sok vért vesztett. Szerencséje volt, hogy Ön - mutatott Tomra - hogy behozta. Még pont időben voltak, mert még akár egy fél óra, és vége. - magyarázta a doki, Ash-ék pedig csak türlemesen figyeltek. - Sajnos, amikor beértünk a műtőbe vele, leállt a szíve. Viszont sikerült újraéleszteni. - mondta az orvos.

- Akkor mégis miért nem mehetünk be hozzá? - kérdezte Tom, idegesen.

- Nos, azért mert a hölgy kómába esett. Nagyon sajnálom. - veregette meg Tom vállát a doki, gondolom azt hihette, hogy Tom a barátom. :)

- De ez súlyos kóma, vagy hogy szokták mondani? -érdeklődött kisírt, könnyes szemekkel Ashley.

- Hát eléggé. Sajnos ez egy olyan fajta, aminél nem tudjuk meghatározni, hogy mikor ébred fel a páciens, vagy hogy egyáltalán felébred-e valaha még. - mondta az orvos.

- Úristen! - kapott a szájához Ashley, és megint kitört belőle a sírás. Nemcsoda, hiszen akár el is veszítheti a legeslegjobb barátnőjét. :( - És ilyenkor igaz váratlan dolgok is megtörténhetnek? - kérdezte Ash.

- Ha arra céloz, hogy felébredhet-e a hölgy, nem tudni. 50% hogy felébred, és megint csak 50%, hogy nem. - Tomnak könnybe lábadt a szeme. Nem hitte el, hogy akibe SZERELMES, akár meg is halhat, és miatta. Végre szerelmes lett, úgy érezte, és elveszítheti azt, aki számára most a legfontosabb.

- De igaz megtörténhet hogy felébred? - szólalt meg Bill is. - És meddig lehet kómában? Úgy kb.? - kérdezte.

- Megtörténhet, de kicsi az esély. Most is jelenleg alig, de mégis él, a gépek tartják életben. - mondta a doki. - Azt, hogy meddig lehet kómában, nem tudni, mint mondtam. Lehet, hogy 1 nap múlva, 1 hét múlva, vagy 5 hónap múlva ébred fel. Vagy akár 10 év múlva. Viszont, a 8 évi kóma után, már az új szabályok és kutatások szerint, le kell hogy kapcsoljuk a beteget a gépekről, ugyanis már nem valószínű, hogy valaha is felébred.

- Akkor ő most halott? - kérdezte könnyes szemekkel Tom.

- Végülis nem. Csak kómában van. Ez azt jelenti, hogy nincs eszméleténél. És nem tudni, hogy valaha lesz-e. - Tomnak szörnyű volt ez a beszélgetés. Az orvos elköszönt, majd elviharzott, hiszen orvos, és gyógyítania kell. Tom úgy ült le a székre, mint egy bábu. Nem tudta igaz-e, fel akart ébredni ebből a rémálomból. Csak egyet akart. Újra látni, hogy mosolyog Linda, hogy csillog a szeme, és csak ölelni akarta. Semmi mást. Ez nem lehet olyan nagy kérés! Gondolta Tom, miközben kezeibe temette arcát.

- Tom minden rendben? - kérdezte mellette Ashley, aki szintén nem fogta fel a történteket. - Neeem! Niiiincs! - ordított torka szakadtából Tom. Ki akarta adni a dühét, amit azért érzett, mert úgy gondolta, hogy ő hibás mindenért.

Teltek a napok, hetek, hónapok. Linda már 7 hónapja kómában feküdt. Az orvosok nem bíztatták túl jóval Billéket. Felkészítették őket, a lehető legrosszabbra. Arra is, hogy Lindának vége lehet. :(

Egy tavaszi szombat délután volt. Tom, Bill és Ashley otthon feküdtek, és nézték a tv-t. Tom ezalatt a 7 hónap alatt teljesen magába fordult, a banda is kevesebbet turnézott. Bill és Ashley kapcsolata egyre szorosabb lett. Annyira, hogy télen Bill meg is kérte Ashley kezét. Amire természetesen igen mondott Ash! :)

Nagyban tv-ztek. Amikor megcsörrent Ashley telefonja.

- Háló? - vette fel.

*********************

- Igen én vagyok.

*********************

- Úristen! Ez, ez... - kapott Ashley a szájához. Hirtelen eleredt a könnye.

******************

- Rendben máris megyünk! - majd sírva borult Bill nyakába. Nem szólalt meg, hiába kérdezték a fiúk, mi is történt. Csak sírt. Nem válaszolt. Majd megfordult a fiúk felé, és megszólalt.

- Húzz el innen te kis ribanc! Nem látod hogy ez az én helyem? - egy csontra elázott( most itt részeg az elázott xD) csöves ordibált velem.

- Elnézést, bocsánat! - álltam felfele, de előrántott egy kést, és csak a combomat találta el, majd beleszúrta a kést. - Ááááá! - kiáltottam fel. Iszonytos volt! Lelököttt a padról a hajléktalan, és nyugodtan lefeküdt. Majd rámkiáltott.

- Hord el innen magad! - és megint felmutatta a kését. Nem kellett több, elestem, és vonszoltam a csupa véres lábamat. Nagyon fájt. Megnéztem, és eléggé mély volt a seb. Majd nyögtem egy hatalmasat. - Jajj! - már zokogtam. Még rá tudtam állni a lábamra. Hát hazafelé indultam. Szerencse, hogy nincs messze a házunk a parktól.

***Közben Tomnál*

Kiszállt a kocsiból. Bement a házba, és egy cetlit talált. Elolvasta. Nagyon rosszul érzete magát. Nem tudta, mit tegyen. Ekkor valaki csengetett. Elment kinyitni, és szörnyű látvány tárult a szeme elé. Linda volt az, összeesve feküdt, véresen a küszöbön.

- Úristen Linda! Linda! Mondj valamit! - ordított, de a lány már nem volt eszméleténél. - Ne! Én tettem ezt! - és Tom Kaulitz arcán végigfolytak a hatalmas nagy krokodilkönnyek. Megfogta a csupa véres lány, és szaladt, amilyen gyorsan csak tudott a kocsihoz. Betette, és a gázra taposott. A lány arca, a pirospozsgásról, fehérre váltott. Szörnyűlködve nézte, hogy akár a lány itt halhat meg, és valószínűleg miatta. Rengeteg vért vesztett az úton is, már szinte nem volt olyan hely, ami nem lett volna véres. Beért a kórházba. Mindenki szaladt, és az orvos ezt kiáltotta. - Műtőbe gyerünk! - és bevitték. Biztosan volt a műtét kb. 2 órás, ezalatt Tom értesítette Bill-t és Ashley-t.

Az orvos kijött, és belekezdett.

- Doktor úr mi történt? - kérdezgette Tom, az orvost.

- Nagyon sajnálom, Kaulitz úr de, a hölgyet már ... - Tom csak állt. Nem fogta fel, amit mondott az orvos.

- Nem ez nem lehet! - ordított zokogva Tom.

- Ezt mégis hogy képzelted? Ha? - Tom volt az, tiszta vörösen.

- Most mi bajod van? Mit képzelek? - értetlenül néztem.

- Jajj, ne add nekem az ártatlant. Tudod jól, hogy miről beszélek. Nem iyennek gondoltalak! De hogy ilyet merj tenni! - és szinte már undorral nézett rám.

- Miről beszélsz? Beavatnál? - ekkor megragadta a karomat. - Tom engedj el! Ez fáj! - kiabáltam. Nem tudtam, hogy merre visz. Megállt egy ajtó előtt, és bevonszolt. Holly egy széken sírt, és lila, zöld volt a karja.

- Na, most magyarázd ki magad! - Tom velem szemben volt, Holly arcát nem látta. Holly elégedetten vigyorgott.Nem értettem még mindig, de beugrott.

- Mit kellenne nekem magyaráznom? - kérdeztem.

- Hogy üthetted meg Holly-t? Csak a gyerekemet hordozza!- mondta Tom.

- Én egy rohadt ujjal sem értem hozzá! - válaszoltam.

- Egy szánalmas ribanc vagy! - vágta a fejemhez. Nem érdekelt, én nem tettem semmit sem. Nincs okom bánkódni. De ez már sok volt. - Linda Schmidt, te egy utolsó szajha vagy! Undorító k*rva! - ez már sok lett. Egy hatalmas nagy pofont levágtam neki. - Mégegyszer ne merd a nevemet a szádra venni! -Kirántottam a kezemet a szorításából. És futottam végig a folyosón, amilyen gyorsan csak tudtam, és éreztem, hogy elered a könnyem. Bill-be és Ashley-be botlottam. Látták hogy sírok.

- Linda, mi történt? - kérdezték ijedten.

- Semmi hagyjatok békén! Én többet azzal a tahóval nem lakok egy házban! Vagy ő, vagy én! - és elrohantam a kocsimhoz. Bepattantam, és hazafele vettem az irányt. Otthon összepakoltam fehérneműt, egy-két napra való ruhát, fogkefét, fogkrémet, meg mindent ami kellett. Fogtam egy cetlit, és elkezdtem írni.

"Ashley! Megmondtam, hogy választanotok kell. Nem szakítalak el Billtől, így inkább én megyek el. Ki kell hogy szellőztessem a fejemet, túl sok minden kavarog most benne. Hatalmasat csalódtam Tomban. Olyanokért vádolt, amiket el sem követtem. Nagyon fájt, amiket mondott! Ne keressetek, dolgozni bemegyek majd, csak hogy Tom ne tudjon belémkötni. Majd jövök. Szia! puszi...Linda. (L) "

Megírtam a levelet, letettem az asztalra, és elmtenem a közeli parkba. Gyalog. Már sötét volt, és én csak egyedül akartam lenni.

***Miközben írtam a levelet***

Tom csak állt, és Holly zokogó arcát nézte. Amikor berontott öccse.

- Te mégis mit műveltél Lindával? - dühös volt, ahogyan Ash is.

- Semmit. Ő mit művelt! - indult fel Tom.

- Gyere csak, meséld el! - és elment ki a folyosóra Bill, Tommal. - Na mi is történt? Hm?

- Megütötte! Bill, Linda Megütötte Holly-t! - ordított Tom.

- Csss... - intette le bátyját Bill. - Nem hiszek neked! - tök nyugodt volt. - Nem ütötte meg Holly-t. Ugyanis hallottam, amikor a folyosón beszélgetett Linda és Holly. Holly megfenyegedte Lindát, hogy hagyjon békén téged. Mert különben "véletlenül" beüti valamijét, hogy lila legyen. És azt is hallottam, amikor Holly bevallotta, hogy nem a tied a gyerek.

- Hogy mi? - nézett Tom. Valószínű, hogy ő is tudta, most követte el élete legnagyobb hibáját. Nem kellett volna ezt tennie. Ismerhetné már Holly-t! Ő tudta, vagy csak sejtette, hogy nem ő a gyerek apja, de mégis naív volt, és bedölt annak a kígyónak. - Hol van most Linda? Hm?

- Nem tudom. Valószínűleg otthon.

***Nálam***

Na itt vettem észre, hogy nem hoztam magammal a cuccot. Amit összepakoltam. Fekdütem a padon. Felültem, és Tom kocsiját láttam meg a ház felé menni. Na oda se megyek vissza! :/ Visszafeküdtem. Nagyon hideg volt. Rettentően. Már majdnem hogy elaludtam a hidegben. Hát be is jött. Azt hittem szétfagyok, és az eső is eleredt. Na szuper! :/ Elaludtam. Egy meleg érintésre ébredtem. Azt hittem Tom volt az, de nem. Bárcsak nem erre a padra dőltem volna le! :S :O

- Hát te meg? :O - kérdeztem undorral, és kómásan.

- Szia, Tomhoz jöttÜNK. - válaszolta.

- De tudod mégis hány óra van?

- Igen tudom. Csak gondolTUK meglátogatJUK Tomi macit.

- Hát nekem mindegy, csak ha lehet kussban látogasd! - majd felmentem. Tom nem aludt. Benyitottam hozzá, ő meg felpattant az ágyáról. Jött felém, már szóra nyitotta a száját, de én gyorsabb voltam. :| 

- Nem érdekel, hogy mit akarsz. Vendéged van. Menj le hozzá, küldd el, vagy hozd fel, leszarom. Csak kussban legyetek, mert holnap, vagyis MA, meló van. - és kimentem. Tom még egy darabig értetlenül bámult utánam, majd lement. 

- Holly? Te itt? Ilyenkor? - zúdította Tom a kérdéseket EXcsajára. (mert ugye ex... bár így már nem tudni:|) 

- Igen, Tomi maci. GondolTUK, meglátogatUNK.   

- Holly, menj haza. Késő van. Valakinek dolgozni kell. Fogalmam sincs, hogy minek jöttél, de majd holnap elmondod.

- Hát csak gondoltam felvidítalak. - húzogatta a szemöldökét Holly.

Nem tudták, de én a lépcső feljárójánál, a földszinten hallgatóztam.

- Nem kell. Most nem vagyok erre vevő. - durva volt Tom, végülis megértem. Másfél hónapja kiadta az utat Hollynak, de az tudomást sem vett róla.

- Dehát... - értetlenkedett Holly. :D 

- Semmi dehát, menj el kérlek. - és rácsapta az ajtót Tom, a lányra. Indult volna már felfele, ekkor meglátott engem. 

- Hát te? - kérdezte.

- Tom, mi volt ez az egész? - nem igazán tudtam hova tenni. Én tényleg nem akarom elvenni egy kisbaba apukáját. Inkább visszavonulót fújok. :(

- Milyen egész? Sajnálom Linda, hogy neked akartam esni. De én már semmit sem érzek Holly iránt. - és lesütötte a fejét. :)

- Nem kell sajnálod. Ígérem, nem állok közétek. - és fel akartam menni, de elkapta a kezemet, és megcsókolt. Annyira édes volt. Már nem igazán éreztem semmit sem. Inkább csak azt éreztem, hogy határozottan szeretem! :) De nem tehetem. :( - Ne haragudj Tom, de nem választhatlak el a gyerekedtől!

- De Linda! Kérlek! - nem mondtam semmit, felszaladtam. Hamar el is aludtam. 8-kor csöngött az óra. Ideje felkelni! :S Lementem. Csak Ashley-t találtam az asztalnál, éppen evett.

- Hát a fiúk? - kérdeztem kómás fejjel. :)

- Ja, hamarabb bementek. Mondtam, hogy 10 körül mi is megyünk.

- Rendben. - ettünk, és elmentem öltözni. Fogatmostam. Megetettem Sütikét. Majd felvettem magamra egy sötétkék rövidnacit, sárga toppot, és szintén sötétkék magas sarkút. Magamra aggattam egy pár ékszert, smink, és már készen is voltam. Lemtentem, és elindultunk az én kocsimmal. Beértünk. A fiúk éppen próbáltak. Az egyik folyosón sétáltam, amikor megállított Holly.

- Nocsak, nem tudsz otthon lenni? Nem megmondtam hogy szállj le Tomról?

- Most mi bajod van?

- Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, el tudod tőlem szedni Tomot? A gyerekemnek apa kell! - hát ezzel nem tudtam mit kezdeni. Még szerencse, hogy nem egyedül voltunk a folyosón.

- Hogy mondod? Jajj, Holly, fogadjunk, hogy nem is a Tom gyerekét hordod. Valaki más felcsinált, és otthagyott. És most Tomot akarod befogni.

- Semmi közöd hozzá. És ha tényleg nem a Tomé ez a baba?! - kérdezte. Lesokkoltam. Igazam volt. Nekem is és Ashleynek is. - Majd elmondok olyanokat Tomnak, hogy megütöttél, és hidd el nekem, inkább fog nekem hinni mint neked.

- Nem mered! - lóbáltam a mutató ujjamat előtte.

- Dehogyisnem! - és elkezdett vinnyogni. - Majd "véletlenül" beverem valamimet, és zöld lesz. - nevetett fel. Azzal a tipikus sátáni kacajjal. :@ Ekkor valamit meghallottunk, és befogtuk. Bill volt az.

- Hát ti? - kérdezte.

- Csak beszélgettünk. - vetett egy elégedett mosolyt Holly, és elment.

Éppen bent a fiúk öltözőjében rajzolgattam. Ugyanis most nem volt a fiúknak meló, és le akartam vezetni a feszkót. Ekkor berontott hozzám valaki.

- Hogy mi vagy? - kérdezte Tom, miután lenyelte sikeresen a narancslevet.

- Terhes. - válaszolta Holly, teljesen nyugodtan.

- De... De... Holly! - dadogott Tom.

- Mondjad, Tomi maci! - mosolygott a lány.

- Holly, ez nem lehet! - akadt ki Tom. 

- Hát pedig lehet Édes! :) De inkább én nem zavarok. Majd holnap amikor mentek melózni, benézÜNK. - mondta Holly.

Tom semmit sem tudott mondani. Teljesen le volt fagyva. Nem is csodálom! :/ Egy ilyen dolog nem semmi. És mivan ha én beleszeretek? Nem vagyok éppen olyan lány, aki megfutamodik, ha egy pasinak csaja van. Na de egy gyerek?! Azért teljesen más. Nem szakíthatom el az apjától azt a babát. Jesszusom! :( :S 

- Tom, minden rendben? - kérdztem aggódva, mert még mindig nem volt magánál. :) 

- Ja igen. Csak... - habozott.

- Mit csak? - kérdezte Bill.

- Hát ez mégis hogyan lehet? -kérdezte Tom. :S

- Tom! Most pont neked kezdjem el magyarázni? - nézett értetlenül bátyjára Bill. 

- Ah, azt tudom. De én már másfél hónapja nem vagyok együtt Hollyval. 

Amíg így beszélgettek, én kikísértem utána Holly-t. Csak a kíváncsiság kedvéért megkérdeztem. 

- És hány hónapos vagy? - kérztem, féltem, hogy nem válaszol.

- Hát kereken 1. - válaszolta teljesen nyugodtan.

- Ja, értem. És ebben biztos vagy? Voltál nőgyógyásznál?

- Hát nem hiszem, hogy pont neked kellenne elmondanom. De amúgy igen.   

- Értem.

- Remélem azért nem szeretnéd elszakítani a kisbabát az apukájától. - mondta.

- Mi van? - kérdeztem. Ezt meg hogy a francba érti? :O :/ :|

- Hát csak szólok, hogy szállj le Tomról. Látom, hogy meg akarod szerezni!

- Húzz el a picsába! - és rácsaptam az ajtót. Hogy képzel ilyeneket? Hülye liba! :@

Bementem. Nagyon feldühített ez a Holly. Visszaültem, de Tom már nem volt lefagyva, inkább csak egy "nem értem, hogy hogyan lehet" fejet vágott.

- Linda, mit beszéltél még vele? - kérdezte Ashley.

- Ja, csak megkérdeztem, hogy hány hónapos terhes.

- És hány? - hirtelen Tom felnézett, és kíváncsian bámult.

- Azt mondta, hogy 1 kereken. - válaszoltam.

- Biztos? - kérdezte Tom.

- Igen, biztosan. Volt nőgyógyásznál is. Megkérdeztem.

- Hát akkor nem az enyém a gyerek! - pattant fel Tom, csillogó szemekkel.

- Hogy hogy? - néztünk értetlenül Ashley-vel Tomra.

- Hát én már másfél hónapja szakítottam Holly-val.

- Attól még lehet a tied. Nem tudjuk, tényleg volt-e nőgyógyásznál.

- Igen? - Tom visszaült, és megint magábazuhant.

A nap hamar elment. Úgy döntöttünk, majd a héten megyünk bulizni, mert holnap már meló. Este lefeküdtünk aludni. Nem tudtam aludni, így lementem a konyhába langyos tejet inni. Ugyanis ettől én el tudok aludni! :) Lent ültem a pulton. Tudom, nem valami szép dolog, de nekem így volt kényelmes. Nagyban iszogattam a tejet, amikor Tom baktatott lefele a lépcsőn. Rámnézett, majd megszólalt.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte.

- Hát nem nagyon. Gondoltam iszok egy kis langyos tejet, hátha megjön az álmosság. Kérsz te is? - kérdeztem.

- Ja igen, köszi. - és öntöttem neki. Ő csak állt velem szemben, és iszogattunk mindketten. Letettük a bögrét, és megszólalt.

- Miért nem tud minden lány ilyen rendes lenni, mint te? - kérdezett, és megint elkezdte piszkálni a piercingjét a nyelvével.

- Tom, mi bajod van? - néztem rá. Ő csak közeledett felém, és meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejemet. El akartam tolni, de csak szorított, és már simogatni is kezdett. Ellöktem magamtól, és lekevertem neki egy pofont. Megfogta a piros arcát. Rámnézett, és megint elkezdett szorítani. Nem tudtam már mit tenni. Ellenkeztem, ellöktem és felrohantam a szobámba. Lefeküdtem, és el akartam hamar aludni, hogy azt higyjem, csak álmodtam. Már majdnem elaludtam, amikor csengettek. Ránéztem az órámra, és hajnali 2 óra volt. Ki a franc az ilyenkor? Lementem, és hát nem tudtam mit szóljak, a hívatlan vendéghez. (legalábbis én nem hívtam:/)

- Valami baj van? Ne haragudj... - és lesütötte a fejét.

- Nem haragszom. - mosolyogtam. Nem is haragudtam, de tényleg. Csak azért húzódtam el, mert nem akartam közel kerülni hozzá. Azt hiszem! :S :(

- Hát akkor mi volt ez az előbb? - kérdezte, de már közelebb húzott magához. Amit én szintén nem akartam.

- Semmi. - toltam el magamtól. - Inkább menjünk vissza, biztosan keresnek már.

- Rendben. Ne haragudj kérlek!

- Tom, nem haragszom. - és rávigyorogtam. Lesütötte a fejét, majd felnézett, és már MEGINT babrálgatott a piercingjével. Na ettől én bedöglök! :) És elővette ugyancsak azt a sunyi mosolyát. - Most, megint miért vigyorogsz így? - értetlenkedtem.

- Hát csak mert szép vagy! - húzogatta a szemlödökét.

- Na jó, most már irány haza! - átkaroltam, ő is engem. És így hazabaktattunk. Annyira jó volt őt ölelni. :) Ilyet nem mindig érez az ember. :D

- Hát ti meg merre szaladtatok el ennyire? - kérdezte Ashley. Természetesen vigyorgott.:S

- Ja, Tom nem bírt már magával. - röhögtem.

- Na de Linda! Te beszélsz? - röhögött ő is. Itt jól hátba böktem, ami neki nem tetszett, de nem tudott mit csinálni.

- Na jó,én elmegyek kipakolni. - még mielőtt bárki is bármit mondhatott volna, felhúztam a csíkot. :)

***Lent, a földszinten :)***

- Tom, ez meg mi volt? - kérdezősködött Bill.

- Hát semmi. Láttad nem? Mondtam, hogy megszerzem magamnak! - húzta ki magát.

- Mi? Máris?

- Ja nem. De nagyon is alakul.

- De Tom,neked ott van még Holly is. És amíg nem voltál, addig hívott is, szóval szerintem hívd fel, mert eléggé boldog volt. :S

- Rendben. Felhívom. Majd...

- Nem, most! - és a bátyja kezébe nyomta a telefont Bill.

***Telefonálnak***

- Szia, Holly! Kerestél? Egyébként szerintem nem kéne. Megbeszéltük, hogy VÉGE! - és Tom kihangsúlyozta a vége szót.

- Hát Tom. Van valami, amit tudnod kéne.

- Na mondjad.

- Ez nem telefontéma. Holnap átmegyek délelőtt.

- Nekm 8. De Holly, VÉGE van!

- Majd meglátjuk. - és lecsapta a telefont Holly. :/

- Minden renben Tom? - érdeklődött Bill.

- Hát nem tudom. Megmondtam Holly-nak, hogy vége. A sajtós ügy után már nem akarok vele semmit se folytatni. És nem értem, de nem fogadta el. Holnap délelőtt átjön. Mert valami fontosaz akar mondani. Dehát már másfél hónapja szakítottunk.

- Hát nem tudom. Amúgy Ashley kérte, hogy menj fel és szólj Lindának, hogy fürödjön meg, és jöjjön DVD-zni.

- Oks.

***Nálam***

Már kipakoltam. Bent voltam és én már megfürödtem, és felvettem a pizsim. Tudni kell, hogy az én pizsim rettentő rövid, mert a hosszú mosásban van. Alighogy eltakarta amit kellett! :D Szóval Sütikét fürdettem. Már beledugtam a vízbe. Amikor kopogtak, és Sütike megzavarodott.

- Sütike! Sütike! Állj! Nyugi! - de nem hallgatott rám. Össze vissza fröcskölt, és mindem habos lett. A ruhámra nem ment annyi, mint a hajamra! Egy nagy habtömbbel a fejemen kérdeztem. - Ki az?

- Linda, Tom vagyok. Bejöhetek?

- Gyere, csak óvatosan. - be is jött. Röhögött rajtam egy jót. Majd megszólalt.

- Ne segítsek?

- A-a. - válaszoltam. Sikeresen megfürdettem Sütikét. Majd elkezdte.

- Azért jöttem, hogy gyere DVD-zni. Üzeni Ashley.

- Oks. - és kimentem vele, megvárta amíg ágyba dugom Sütikét is. :) Jó volt a film. Röhögni aztán lehetett rajta. De n inkább Tomon, meg a többieken nevettem. Annyira édesek voltak! :D Csak bealudtam a vége fele. Ekkor megkérdezte Ash.

- Linda, szerinted milyen ez a film? - viszont választ már nem kapott tőlem. Elaludtam.

- Szerintem menjünk fel, és lefektetem Lindát. - mondta Tom.

Így is lett. Az ölébe vett, és felvitt az ágyamba. Betakart, és csak ennyit éreztem.

- Jó éjt, Linda! - majd megsimogatott, és nyomott egy puszit az arcomra. Nem tudtam hogy álmodom-e vagy nem.

Reggel frissen keltem.Lementem és a többiekkel kezdütnk reggelizni. Amikor csengettek.

- Majd én nyitom. - vállalkoztam.

- Hát te meg ki vagy? - néztem kicsit kómásan az ajtóban álló lányra.

- Szia neked is! Tomhoz jöttem. - válaszolta.

- Oks, csukd be magad utána az ajtót. - mondtam neki. - Tom, vendéged van! - mutattam a csajra.

- Holly?

- Szia Tom! Most. hogy mindanyian itt vagytok elmondom amit akartam.

- Jó, jó. - türelmetlenkedett Tom.

- Szóval Tom, én ... - csak néztün. Tom félrenyelte a narancslevét, én meg egy hatalmasat a hátára vágtam, meg ne fulladjon. :/