Leült mellém Ashley, visszafordított, és megfogta a kezemet.
- Linda, miért küldted ki szegényt? - nézett rám értetlenül. Hát igen az a szarházi nem merte a legjobb barátnőmnek elmondani, hogy mit is tett velem. Na de hogy is Bill se számoljon be a jegyesének?! Na ez jópofa. Bár lehet, hogy csak a testvérét akarta óvni, meg Ash-t, a csalódástól. Nem volt elég, hogy én kómában vagyok. Mindez Tom miatt?! Megértem hát, miért nem mondta el. De ez nekem szörnyen fáj! :@ Egyedül az bánt még, hogy nem tudom, mi történt a veszekedésünk után.
- Hogy miért? Szegény? - förmedtem Ashley-re, aki most úgy nézett rám, mint ahogyan én néztem a dokira, amikor megtudtam, hogy kómában feküdtem. :/
- Igen. Miről nem tudok? - fordult oda Bill-hez Ash, és kérdően, dühösen nézte párját.
- Ja igen. Szerintem majd ha Tom akarja, elmondja.
- Mi az hogy ha TOM akarja? Az Isten szerelmére magyarázzátok már meg! - Billnek igaza volt. Legyen annyi férfiasság és becsület abban az ismétlem magamat "szarháziban", hogy majd ő elmondja, mit művelt. :@ Itt hol rám, hol Billre nézett.
- Majd Tom! - szólaltam meg.
- Mi? Miért van az, hogy mindent én tudok meg utoljára? Hm? - nézett rám most.
- Nem tudom Ash, nem tudom. Ezt nem nekem kell elmondanom. Nem én tettem ezt vele, nem én bántottam meg ennyire. Hanem Ő! - majd megint elfordultam. De nem sírni. Nem tudtam sírni, inkább két kézzel akartam megfojtani Tomot. Hogy a francban tehette ezt velem? És most még lakjak majd együtt vele? :/ Tehetetlen vagyok. Szeretem, tudom. Megint érzem, amint meglátom. Minden az eszembe jut, csak az az este nem. A veszekedés végéig minden tiszta, de utána homály. :S
- Na, hogy érzi magát? Kérem, ne fárasszák le a hölgyet! - trappolt be a doki.
- Jól vagyok. Mégis meddig fogok még itt poshadni? - kérdeztem.
- Pont ezért ne fárasszák le. Megvizsgáljuk most, és holnap délelőttre meg lesznek az eredmények. És ha minden klappol, akkor akár már holnap is hazamehet. - mondta.
- Mi? - reménykedtem, hogy még kb. 3-4 napot döglök itt, és védelmet vagy őrizetet kérek vagy mit is tudom, hogy Tomot távol tartsam magamtól. De nem jött be. :S :/
- Jól hallotta. Most kérem hagyjanak minket, kisasszony, Önt áttoljuk a röngenbe, és a légzési osztályra. - vajon minek a röngen?! Gondolkodtam. Na passz! :S Mindegy.
Így is lett.Tom ott ült a székeken kint, és megintcsak a kezébe temette azt az édes arcát. Meglátott, és felémrohant.
- Lind! Linda kérlek, beszéljük már meg! Mégis hova viszik? - halmozott el a mondandójával. Csöppet sem érdekelt. Sőt nagyjából leszartam. :D
- A röngenbe, és a légzési osztályra! - kiadta Tom és a többiek útját a doki. Hamar megvolt a röngen, vagy mi, meg a másik cucc. :D
- Rendben. Holnap meglátjuk mi lesz! Jó éjszakát, aludjon jól, hogy holnap mehessen haza.
Én erre a mondatra megrántottam a vállamat, és motyogtam az orrom alatt.
- Ja persze. Akkor nem alszok. - vágtam be a durcit. :)
- Hogy mondta? - nézett az orvos. :/
- Semmi semmi. Alszok. - és kiküldtem a dokit.
Őszintén szőlva nagyon bántottak a történtek. Miért tette ezt? És ha tényleg megbánta? Vajon nekem lett igazam vagy az a csaj az a... Áááá nem igaz hogy nem jut az eszembe a neve. :S Mindegy. Vajon Tomé a kölyök, és most az én házamban (a mi házunkban xD) neveli azt a sátánfajzatot? :O Na nem! Ha igen, takarodjon Tom a kölykével és a szajhájával együtt kifele! :@ Nem kell eltűrnöm. Nem! :@ Ezeken gondolkodtam. Nem tudtam aludni. Viszont valamikor csak sikerült, mert arra ébredtem, hogy ráznak.
De nem volt reggel. Este volt még, valószínű éjszaka. De ki a franc?
- Hagyjon doki,álmos vagyok, most aludtam el! - mocorogtam, és dörmögtem a kapucnis alaknak. Hát nagyot csalódtam, mert nem a doki volt. Bizonyára nem hord kapucnit, és fekete bazinagy pulcsit. Megéreztem az illatát. Tom volt az! :)
- Nyugi Linda, aludj csak. - válaszolt, és nem dörmögött az az édesen mély hangja, hanem szinte csilingelt. :) Megsimogatott, és mellémfeküdt. Elszállt a fél "kómában" (már nem voltam félig sem kómában, ez az álmos fejem xD) lévő haragom, és csak megölteltem. Ő visszaölelt, és puszit nyomott a homlokomra. Érdekes, de nem próbálkozott a csókkal. Még szerencse. Csak az illatát akartam érezni, és szorosan magamhoz ölelni. Majd megszólalt megint. - Annyira hiányoztál! Ne haragudj rám kérlek. Mindenben igazad volt, és sajnálom.
Na erre meg én mit mondjak? Lehet hogy csak álmodok? Nem foglalkoztam vele. A karjai közt szerettem volna lenni, és így is lett. :) Elaludtam. Semmit sem éreztem. Kicsit fáztam, mert a takaró rövid volt, és le volt véve a fűtés. Biztosan észrevehette hogy didergek, mert hirtelen egy hatalmas nagy,meleg, puha valamibe bújtatott bele, és így már sokkal jobb volt. :) Mostmár nyugodtan elaludtam véglegesen.
Reggel a mentőautó szirénájára keltem. Sietett be a kórházba, hallottam, hogy egyre közeledik a zaja. :D :| Körülnéztem, és senki sem volt a szobában, csak én. Álmodtam volna az egész éjszakát? Hogy simogatott, puszilt, és ölelt?
De nem álmodtam, mert egy nagy, fekete pulcsit fedeztem fel magamon. 5-ször belefértem. Tudtam kié ez a pulcsi. Tomé! Ki másé is lehet ez az XXL-es ruhadarab?! :D Már merengtem, éreztem azt a finom illatot, amit a pulcsi adott magából, Tom illatát. :) Álmodozásomat a dokim zavarta meg. :@ :|
- Jó reggel Hölgyem! - mosolyogva jött, egy nagy kupac papírral a kezében.
- Önnek is doki! - :) simán letegeztem, mert kb 4-5 évvel volt tőlem idősebb. De ez csak most tűnt fel nekem! :)
- Jó híreim vannak. A laboreredmények remekül sikerültek, némi agyrászkódás és semmi több nincs. Semmi szövődmény, semmi. Nuku. :) - erre a "nuku" szóra felnevettem. Ezután az este után kezdtem felengedni. :P
- És az jó ugye? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel. Erre csak ennyit mondott.
- Igen, de nem illik a saját orvosunkkal kikezdeni! - erre mindketten elkezdtünk nevetni. - Csak hogy komolyabb legyek, hazamehet bármikor. Itt a zárójelentése. Tessék. - és a kezembe nyomta a papírt.
- Köszönöm! - mondtam.
- Esetleg hívjam fel a barátait? - nagyon segítőkész volt. Hiába! Jó pasi, és jó doki volt! :P 2 az 1-ben. :D
- Azt megköszönném. - válaszoltam. - De kérem mondja meg nekik, hogy valami ruhát is hozzanak. Mert nincs semmim. - mondtam.
- Rendben. - azzal kiment, és már csörgette is a többieket.
***Ashlyéknél***
- Bill, Szívem, vedd fel a telefonomat! - kiabált ki a fürdőből Ash, barátjának.
- Rendben. Háló, Ashley Günter telefona! - vette fel.
*************************
- Ez nagyszerű, máris indulunk! - és letette.
- Ashley, Szívem, mehetünk Lindáért, csak pakolj nekiegy pár cumót még. Ruhákat.
- Rendben, te menj szólj Tomnak. - válaszolt Ash. :)
Így is lett. Jöttek be hozzám. Csak Ashley-vel találkoztam, majd felöltöztem. Már a fiúk is jöttek. Tom odajött, és megölelt. Nem ellenkeztem. Szörnyen jól esett megint ezt érezni. Majd átadtam neki a pulcsiját.
- Ezt itt hagytad! - mosolyogtam. Azt hiszem már annyira nem haragudtam rá. Már nincs is okom. Megtudtam Ash-től, hogy még akkor kiderült, hogy nem az övé a gyerek, és ki is dobta VÉGLEGESEN! :D
- Köszi! - elvette, átkarolt a derekamnál, és kikísért a kocsihoz. :)
Úgy döntöttem, mostantól írok nektek ide egy kicsit. Na hogy tetszik? :) Nyomjatok kommikat ide, e-mailbe, msn.re(ismerősök:P). Annyit elárulok, hogy a kövi részekben rengeteget fog javulni Linda&Tom kapcsolata. ;) Jó szórakozást az olvasáshoz! Puszi, mindenkinek! L. (K) Bogi.=)
