Sosem láttam még ilyen gyorsan öltözni, meg az én cuccaim között turkálni sem. Tényleg, mintha puskából lőtték volna ki, úgy mozgott. :D Fájt a hasam, és már nem bírtam. Imádkoztam, hogy ne itthon szüljek meg, és érjünk már be a kórházba!

- Ááááááá! - ordítottam, és erre Tom még gyorsabb tempóra váltott.

- Tarts ki kicsim! - puszilt meg, majd rohant le velem a lépcsőn, amennyire tudott. Ugyanis meg-meg kellett állnunk, mert annyira fájt a hasam.

- Kérlek Tom... - ordítottam. Ilyen fájdalmat még sohasem éreztem, és azt akartam, hogy mindennek vége legyen! - Nagyon fáj... - szenvedtem a hátsó üléseken.

- Tudom, nyugi Cica, mindjárt bent vagyunk! - csitított Tom, és éreztem, hogy azért rendesen nyomja azt a gázpedált, de óvatosan veszi a kanyarokat is. :)

- Nem bírom tovább! - ültem fel lendületből.

- Jajj, Linda, kérlek nehogy itt a kocsiban szülj nekem! Itt vagyunk már, tarts ki! - állt meg, és már vitt is.

Betoltak a szülőszobába, és onnan már nem volt megállás.

Tom is bejött, de amikor már éppen jött a baba, lefehéredett, és kiment, mielőtt elájult volna. ^^ Nagyon édesen fogta a kezem, hagyta hogy mindvégig szorítsam. (:

Kint volt a babám, de nem szűnt meg a fájdalom, és nagyon kezdtem aggódni...

A szülés sikeresen lement. Egy bökkenő volt!

- Mondja, mi van a feleségemmel? - reszketve állt az orvos előtt Tom, hogy minden rendben van-e.

- Gratulálok, apuka lett! Kétszeresen is! - mosolygott elégedetten a doki.

- Mi? - tátotta a száját. - Kétszeresen? - nem hitt a fülének.

- Igen. A kicsi pont úgy feküdt, hogy a másik eltakarta, elég ügyesen. :)

- Húú... - ült le Tom, és szélesen boldog mosoly kerekedett az arcán.

- Bemehet a piciket megnézni, de kérem ne ébressze fel a feleségét, mert nagyon kimerült! - mondta az orvos, majd elment.

Tom boldogsággal telve ment be a szobába, ahol két kisbabájuk, és felesége feküdt. Reménykedett, hogy mindkét baba kék ruhában lesz, de kellemesen csalódott! :)

Ugyanis mindkét baba rózsaszín kisruhácskában szuszogott egymás mellett. Annyira szépek voltak, és mindkettőben volt valami báj. Az egyik kiköpött Tom volt, a másik pedig Linda. Gyönyörű babák voltak!

- Hm... - éledeztem, kinyitottam a szemem, és Tom mosolyával találtam szemben magam.

- Jó éjszakát már inkább! - mosolygott, és a kicsikre pillantott.

- Tom.... - húztam a szám. - Tudod, ugye, hogy kislány mind a kettő? A doki szerint azért lettek ikrek, mert nálatok is ti azok voltatok, és valahogy így. - mondtam, de tökre belemerültem még ebbe a mondatba is.

- Tudom. És azt hiszem, ennek mégjobban örülök! - nyomott egy puszit az arcomra.

Hazamentem a kórházból, és onnantól minden tiszta meló volt a babákkal. Billék persze ott segítettek, ahol csak tudtak.

Nőttek, és egyre kevesebb baj volt velük. Mindenbe beleszoktunk, még Tom is. :)

Szóval egy boldog házaspár voltunk, két csodaszép kisbabával! ;)