Amit még Ő sem érzett sose!

Csengettek...

- Mi van?! - nyitotta ki dühösen kicsit az ajtót Tom.

- Tom? - kérdezett vissza a látogató.

- David? - nézett Tom furcsán a hulla részeg, összevert férfira. Valószínüleg lehetett csak összeverve, a jelekből erre következtetett Tom.

- Tom, kérlek... - esett majdnem össze David, de Tom elkapta.

- David, minden oké?

- Öhm... - dünnyögött valamit az orra alatt.

Tom jobbnak látta bevonszolni.

- Hát ő meg?!  - álltam furcsán kettőjük elé.

- Szerintem összeverték. - jelentette ki Tom, miközben próbálta tartani Davidet.

- Hát valahogy szerintem is, de csak sejtem. - húztam a szám.

- Nem segítenél? - kérdezett Tom

- Eltaláltad. - fordultam el tőle.

- Cica, ne csináld már! - kérlelt.

- Már miért ne?! Nekem már semmi közöm ehhez a... - néztem végig undorral Daviden.

Nem sok jó emlékem van az elválásunkról, megérthetné Tom, hogy nem igazán a szívem csücske már. -.-

- Kérlek, nem bírom egyedül! - folytatta.

- Jaj, hogy miért van nekem aranyból a szívem! - forgattam a szemeim.

- Köszi. - fújta ki a levegőt.

Felvittük nagy nehezen Davidet. Elég nehéz volt, de sikeresen felvonszoltuk.

- Itt csak nem lesz semmi baja. - gondolkozott el Tom, miközben az alvó Davidet nézte.

- Pff... - fordultam meg.

- Na Cica, ne legyél már ilyen! Hiszen csak több mint egy évig voltatok együtt. Nem lehetsz ilyen vele! - vigyorgott sejtelmesen.

- Kit érdekel, meddig voltam vele. Lesz_rom. - mordultam Tomra.

Tudja jól, hogy nem szeretek erről beszélni. Nagyon megbántott David akkor, és nem értem mit csodálkozik. -.- Tom sosem hozta még fel Davidet. Akkor most minek?!

- Jól van, ne haragudj! Nem azért mondtam. - jött utánam, de nem érdekelt. Inkább elhúztam aludni, még hogy nekem Daviddel kelljen foglalkoznom. -.- Hát nem. Ha annyira érdekli Tomot David, akkor ápolgassa csak ő. Én nem fogom! :/

- Nem haragszom, elmentem aludni. - csaptam be az ajtót. Reméltem, hogy legalább felkel rá David, de sajna nem. -.-

- Linda!- kiáltott halkabban utánam Tom, de elengedtem a szólítását a fülem mellett.

Szóval elmentem aludni, és tudomást sem vettem Daviről, még Tomról sem. Kicsivel később bejött Tom, és befeküdt mellém.

- Cica! - suttogott.

Nem szóltam semmit sem, próbáltam azt tettetni, mintha aludnék. Gondolom látta nem reagálok, így abbahagyta a szólongatást is, átölelve benyomta az alvást. :)

Reggel magamtól keltem, megfordultam, és egy tálca reggeli volt az éjjeli szekrényen, mellette egy cetli.

,,Sajnálom Cica hogy nem tudunk együtt reggelizni, muszáj bemennem a stúdióba. Ezt itt hagytam neked, David még alszik. :) Majd nemsokára jövök, kérlek ne akaszd ki a csávót! :) Na puszi. SZERETLEK! Tom. "

 Elolvastam a cetlit, és próbáltam nem egy hatalmasat orítani. Még hogy én akasztom ki azt a hogyis mondjam... Minegy, lesz_rom. Most megpróbál kiengesztelni, de ennyivel nem fogja elérni a célját. Mindegy, mégsem Tomra kellene haragudnom. :/ David kavar mindig össze-vissza.

Megettem ott a reggelimet az ágyban, ha már behozta. :) Azután lementem, levittem magammal a tálcát, de David nem volt lent. Reméltem, hogy még alszik.

- Szia! - köszönt hót kómásan, lefelé jövet a lépcsőről.

- Szia! - böktem oda durcisan. -.-

- Tom? - nézett körbe-körbe.

- Elment. Mint látod.

- Értem. Figyelj Linda!

- Mondd! - csináltam éppen a kávét, rá nem néztem.

- Bocsi, hogy tegnap így beestem. De a csajommal már nem tudom mi történt, de összevesztünk, és kidobott a házából. Most nincs hová mennem, este se volt, szóval ezért jöttem ide.

- Értem. - majd fogtam magam, és felmentem. Nem akartam még végighallgatni a dumáját. Nincs erre szükségem, így felkaptam magamra néhány cuccot, és elmentem vásárolni, mert Tom mindig kiüríti a hűtőt csutkára. xD

Cuccom: http://divat-trend.info/wp-content/uploads/2009/07/Mayo-Chix.jpg

Cipőm: https://m.blog.hu/sh/shoeblog/image/nagy/090731b.jpg

- Hova mész? - nézett rám David a kanapén ülve, a tv-t bámulva.

- Vásárolni. Ugyanis már nincs semmi kaja itthon. Mondani akartam hogy érezd magad otthon, de látom nem szükséges! - nevettem gúnyosan, és kimentem.

*****Tom szemszöge, otthon, amíg vásároltam******

- Linda, megjöttem! - kiabált Tom.

- Nincs itthon, vásárol. - David.

- Értem. És te, még mindig itt?

- Hát igen. Már mondtam Lindának is, hogy kirúgott a csajom, és nincs hova mennem. Figyelj Tom, öreg cimbi nem maradhatnék itt pár napra? Csak amíg keresek valami lakást.

- Hát nem tudom David. Ezt Lindával kéne megbeszélned. Tudod hogy engem nem zavarsz, de hát hogy is mondjam Lindát...

- Kérlek Tom!

- Nem tudom.

- Kérlek! Csak ezt a szívességet tedd meg nekem! - kérlelte.

- Rendben. Megnézem mit tehetek, de ha Linda nem egyezik bele, menned kell.

- Köszönöm!

- Szívesen.

Majd felment Tom a szobánkba, és beült a gép elé.

Nemsokára hazaértem.

*****Már nálam, Lindánál*****

- Halihó! - üvöltöttem, mert már láttam Tom cipőjét az előszobában.

- Édesem! - jött le Tom, majd adott egy csókot.

- Mit akarsz Tom?! - kérdeztem, ugyanis nem szokott Édesemnek hívni. Én mindig Kicsim, Cica, Baby vagyok neki. Édesem csak akkor vagyok, ha valamit kérni akar. -.-

- Öhm... Hát izé... Figyelj, had maradjon már David még pár napig, amíg talál valami kérót.

- Mi?

- Mit mi?

- Ezt meg miért? Ne már.

- Kérlek Baby!

- Nem.

- Kérlek!

- A-a.

- Légyszíves!

- Ajj... Rendben, de pár nap. Nem 1 hét, pár nap.

- Imádlak! - ölelt meg, majd elkezdett csókolgatni.

- Jól van, elég a hízelgésből! Inkább rendelj valami kaját!

- Okés. - leszaladt, és már telefonált is.

Tom kiment a kocsihoz, és kettesben maradtam Daviddel.

- Örülhetsz, hogy itt maradsz! - vetettem neki oda.

- Örülök is. - mosolygott.

- Mégis mi a fenét vigyorogsz?

- Jajj, Linduska... - jött közelebb hozzám. - Tudom, hogy még mindig oda vagy értem. - vigyorgott hülyén. -.-

- Mi? - nyiltak ki a szemeim.

- Aha, nem csak azért engedted meg, mert Tom megkért, hanem mert belém vagy zúgva! Ismerd be!

- Mi? Szerintem meg pont fordítva van! Takarodj innen!

- A-a. Már megengedted, majd megbeszélem én ezt Tommal. Csak megengedi, ha már megtette.

- Szemét vagy! - kiabáltam vele.

- Jajj, persze. - jött közelebb, majdnem lesmárolt, de egy jókora pofont lekevertem neki.

- Szia David! - üvöltöttem. Erre bevadult, és nekem esett. Elkezdett fogdosni, és nekilökött a falnak. - Eressz el! Te köcs_g! - kevertem le neki egyet megint, majd bejött Tom.

- Oh, Tom! - kezdett el röhögni David.

- Tom, elegem van! Vagy a feleséged, vagy a barátod! - kiáltottam rá.

- Hé, nyugi Cica. Minden rendben?

- Nem, semmi sincs rendben! - kiabáltam még mindig. - Te nem veszed észre, milyen egy perverz állat! Az előbb nekem esett, szerencse hogy bejöttél!

- Linda, nyugi. Ez biztosan csak egy félreértés. - nézett furcsán.

- Félreértés?! Na elhúztam. - majd megindultam kifelé, de elkapta a karom.

- Várj Linda, mégis mi ez az egész?!

- Válassz! - kiabáltam rá, kirántottam a karom a szorításából, beültem a kocsiba, és egyenesen Billék felé vettem az irányt. Bekopogtam, majd ajtót nyitottak. Ashley volt az.

- Linda, minden rendben? - látta a kisírt szemeim.

- Nem, nincs! Bemehetek?

- Persze, gyere. - engedett be.

- Bill? - néztem körbe.

- Nincs itthon. Boltban. Minden oké Linda?

- A-a. - hajtottam le a fejem, de kopogtak.

- Megnézem ki az. Maradj itt!

- Oké. De Ashley, ha Tom az, mondd azt, hogy nem vagyok itt, csak letettem a kocsit. Ja, és azt is mondd hozzá, hogy eléggé feldúlt voltam. Így jobban beveszi.

- Oké. - kiment.

- Ashley, Linda itt van? Engedj be hozzá!

- Nem, nincs itt. Letette a kocsit, elment valahová, de eléggé feldúlt volt. Történt valami? - kérdezte, de felsírt a kicsi, így elment Tom.

- Na?

- Lerendeztem. De mostmár magyarázd meg, mi ez az egész! - nézett rám szúrósan Ash.

- Cica! Készen vagy már? - kiabált fel az emeletre Tom. :)

- Még nem Tom! Hova mennénk? Még van egy óránk! - kiabáltam vissza le neki, amikor még éppen egy szál törcsiben futottam ki a fürdőből.

- Nem, hát 5-re kell menni! - kiabált vissza. -.-

- Nem Édesem, 6-ra!

- Dehát nem 5-re?!

- A-a. Hívd már fel Bill-t! - üvöltöttem le, de inkább lecaplattam a lépcsőn.

- Oké, értem. Köszi. Cső! - tette le a telefont. - Tényleg 6-ra kell menni! - mosolygott kicsit pirultan. :) - Mm... Nem hinném hogy bármi ruha is szükséges még rád! Tökéletes vagy te így is! - mosolygott kacéran.

- Haha, nagyon vicces vagy Drágám! - gúnyolódtam. :P

- Köszi. Gyere csak ide! - kapott el a derekamnál, és elkezdte puszilgatni a nyakam.

- Te ebben jössz? - toltam el magamtól.

- Aha, miért? - közeledett vissza.

- Mert azt hittem, jobban ki kell öltözni. Azt mondtátok! - vontam kérdőre.

- Hát igen, de tudod ez az én stílusom, és nem igazán változtatom! - húzogatta a szemöldökét.

- Naaa, Tom engedj el! Nekem viszont kell valami ruhát felvennem! - nevettem. Ugyanis a nyakamat birizgálta úgy, hogy a szempilláját odatartotta, és pislogott. xD

- Tudom, hogy ezt szereted! - folytatta.

- Tooooooom!- kaptam már lassan röhögőgörcsöt. :)

- Lindaaaaaaaaa! - csinálta ugyanezt.

- Hé, nem ér kigúnyolni! - löktem arrébb, majd felcaplattam műdurcival a szobába. :P

- Kopp, kopp! - mondta. xD - Bejöhetek Baby? - dugta be a fejét az ajtón. Nem volt szerencséje, mert felvettem egy melltartót, meg egy bugyit, rá pedig a selyemköntösöm.

- Gyere... - forgattam a szemem.

- Haragszol Kicsim? - nézett rám bűnbánóan. Elővette a legeslegcukibb mosolyát. Azt, amivel mindig az ilyen helyzetekből mossa ki magát. :)

- Hát tudok én erre a szexi királyocskára haragudni?! - húzogattam a szemöldököm.

- Hát nem. - ugrott rám. Még szerencse, hogy az ágyon ültem, nem a földön. :D Koppantunk volna...

- Na akkor szállj le rólam, mert ki kell készítenem a ruhám! - próbálkoztam levakarni magamról.

- Most miért?! Szerintem így kellene jönnöd.

- Hát oké. De ne csodálkozz, ha lecsapnak a kezedről! - nyújtottam a nyelvem.

- Ah, inkább vegyél fel valamit! Még csak azt kéne! :D - nevetett.

- Na ugye... - nevettem vele. :)

- De még van egy óránk... - húzogatta a szemöldökét.

- Tom!- mordultam hátra.

- Oké, oké. Bocsi. - feküdt az ágyamon.

- Köhöm... Nem akarnál kimenni míg felöltözök? - krákogtam.

- Eltaláltad! - mosolygott.

- Nekem nyolc. - majd felvettem a ruhám.

- Én már úgyis teljesen készen vagyok. - mosolygott.

- Na milyen? - forgolódtam.

Elővettem a Tomtól kapott nyakláncomat is: http://hardverapro.hu/dl/upc/2009-10/214779_1374a.jpg :)

- Segítesz? - fordultam felé. Amikor már nem nagyon ment bekapcsolni. xD

- Persze. Gyere Baby! - húzott közelebb, bekapcsolta, és adott egy "pár" puszit a nyakamra. xD

- Köszi!

- Nincs mit! Indulhatunk?

- Nem. Még sminkelek!

- Ja, rendben. - nevetett. :D

Sminkeltem, és már készen is voltunk. :)

Elmentünk a helyszínre, nagyon jó kis hely volt. Leültünk, ittunk, majd elmentünk tánconi.

Nagyban táncoltunk, amikor valaki hátul megfogta a vállam. Hátrafodultam, és nem hittem a szememnek.

- Linda?! - Davdi volt. :/

- David? - tátottam a szám. Mellette rázta magát egy szőke ciklon szerűség. -.-

- Szia! - adott puszit az arcomra.

- Szia, de te mit keresel itt?

- Hát miután vége lett, itt maradtam.

- Értem. És ki az a részeg csaj ott melletted? - mutattam rá.

- Ja, ő itt Nancy. (Nenszi) - mutatta be. - Nancy, ő itt Linda. - dettó.

- Szia. - köszöntem, de láthatólag eléggé benyomott már a csaj. -.-

- Öhm. Nekünk mennünk kell. - David.

- Nem, nem kell, maradunk még... - rázta tovább magát Nancy... Vagy ki a fene.

- Oh Tom, nem is láttalak! - nézett végig Tomon David.

- Csá! - ezt nagyon bírom Tomban. Ugyanúgy vág vissza bárkinek, ahogyan  a másik.

- És veletek mi van? Együtt vagytok még mindig? - kezdett el nevetni.

- Linda a feleségem! - bökte oda Tom flegmán. Hát hogy őszinte legyek meglepődtem ezen. De annál jobban esett. :)

- Komolyan? - fagyott le a vigyor az arcáról.

- Komolyan. - mondtam már én is.

- Hű. - képedt el. Legszívesebben lekevertem volna neki egy kiadósat ez előző kis beszólásáért. Mármint hogy kiröhögött. :@

- Mit hű? - estem volna neki, már felemeltem a hangom, de Tom megakadályozott. - Mi van? - fordultam felé.

- Bocs David, de mi megyünk. Még dolgunk van otthon. - mosolygott kacéran Davidre.

- Á, értem. - húzta a száját. - Nem lenne baj, ha valamikor benéznék hozzátok?

- D... - kezdtem volna bele, de Tom befogta a szám.

- Dehogyis. Akarta mondani Linda. - nézett rám mosolyogva.

Elmentünk, és otthon inkább rákérdeztem, mi volt ez.

- Ez mire volt jó?  - néztem rá.

- Majd megtudod. - pattant mellém a kanapéra.

- Majd megtudom?! Ezt hogy érted?

- Jaj Linda, te is láttad, hogy megbámult David. Szerintem még mindig beléd van zúgva.

- Ez baromság. - ráztam a fejem.

- Szerintem meg nem. És minél jobb, ha látja, mennyire nincs már rá szükséged, mert én itt vagyok neked. - simogatta meg az arcom.

- Gondolod?

- Aha. - mondta, majd megcsókolt.

- Hát jó. De ha elkezd nyomulni, leverem! - néztem határozottan Tomra, hogy éreztessem vele, mit akarok.

- Rendben. Akkor még én is segítek! - kacsintott egyet.

- Okés. - mosolyogtam.

Megcsókolt, és nagyon jól elvoltunk, amikor csöngettek...

- Sziasztok! - mosolyogtunk előttük.

- Linda?! - tette szét Bill a két kezét.

- Bill?! - mosolyogtam még mindig.

- Ashley, gyere csak ide! Jaj, gyertek be! Tom, máris jobban nézel ki. Mondjátok, hogy szent a béke! - nézett, és már ő is mosolygott.

- Igen? - jött Ashley, majd ujjongva ugrott a nyakamba. - Végre! Tényleg, ugye nincs már harag? - vont kérdőre.

- Aha. - bólintottam, majd nevetve néztem Tom reagálását. :)

- Pontosan! - ölelt át.

- Hé, mit szólnátok, ha Gordon-t egy kicsit most lepasszolnánk, és elmennénk egy kicsit úgymond "bulizni"? Már amennyire mi tudunk. - nevetett Bill.

- Nekem jó. - Ash.

- Nekem is! - én.

- Dettó. - Tom.

- Na akkor ezt lebeszéltük. De gyertek már be! Tom, otthon vagy, nem tudom mit állsz ott az ajtóban, mint valami fagyott kutyagumi. - húzta fel a szemöldökét Bill.

- Már megyünk is! - tette maga elé a kezeit Tom, védekező pozícióba. :D

Bent sokmindenről beszéltünk, még olyanokról is, amiket Tommal nem beszéltem át. Kérdezték hogy mi volt kint, hogyan éltem túl Tom nélkül, mert hogy ugye Ashley nem bírta volna ki, ha Bill nincs vele akár 1 hétig. -.- Na szóval beszélgettünk, de felébredt Gordon, így hazamentünk inkább.

- Na, szenrintem mi megyünk! - nézett rám Tom.

- Máris? - állt fel Ashley az asztaltól, és elment megnézni a kicsit.

- Aha. - kiáltottam utána.

- Akkor sziasztok! - fordult vissza, puszi-puszi, majd Billtől is elköszöntünk, és hazamentünk.

- Hát itthon vagyunk. Nos, mi lesz a mai tervünkkel? - húzogatta a szemöldökét Tom.

- Hmm... - mentem közelebb hozzá, és átöleltem. - Szerintem minden meg van, megyek, rendelek kaját. - mentem volna el, de lekapott Tom. :) - Na, Tomi Baby, soha nem lesz kajánk, ha csak engem nyalsz, falsz! -  próbálkoztam kiszabadulni az ölelése alól. xD

- Rendben. Inkább mégsem! - rántott vissza.

- Hé, Tom! Ne csináld már! - nevettem.

- Ezen mi olyan vicces? Kinevetsz? - fenyegetett a tekintetével. xD

- Áá, én soha. - nem akartam, hogy leálljon csikizni, mert azt nem bírom. :)

- Na akkor jó. Menj, és rendelj, mondjuk egy, kettő pizzát! Egyet neked, egyet nekem!

- Tudod, hogy én sose eszek meg egy egész pizzát! - mosolyogtam.

- Nem baj, én igen, meg néha többet is! Szóval olyat rendelj magadnak, amit én is szeretek! - vigyorgott.

- A-a. Már csak azért sem! - nyújtottam ki a nyelvem, majd futásnak indultam. Tudtam, ha egyszer elkap Tom, nincs menekvés. :)

- Igen? - futott utánam. - Állj meg, tudod, hogy úgyis elkaplak! - nevetett.

Így is lett. Elkapott, és majdnem halálra csikizett, de megakadályoztam. xD Kibújtam mindig alóla, és rohantam a fürdőbe. Felkaptam a telefont, és közben, míg Tom elől bújkáltam a fürdőben, megrendeltem a kaját.

- HálÓ?  Igen, szeretnék egy sima gombás pizzát, sonka nélkül, és egy... Tom milyet is kérsz? - kiabáltam ki, miközben befogtam a telefon száját.

- Sonkás. - dörömbölt az ajtónál. :)

- Na akkor megismétlem. Lesz egy egész gombás, sonka nékül, és egy egész, sonkás pizza. Köszönöm! - majd letettem, még elmondtam a címet is. :P

- Cica! Gyere ki, tudod, hogy betöröm az ajtót, ha olyan kedvem van! - játszott a hangjával.

- Baby! Nem tudom, nincs neked akkora bicepszed, hogy így simán ki-be szedegesd az ajtót a tokjából! - röhögtem.

- Igen? - kezdett egyre erősebben dörömbölni az ajtón.

- Oké, kijövök. Csak ne kelljen szakembert hívni, mert nincs a helyén az ajtó! - röhögtem még mindig.

Sikeresen megúsztam a csikizést, kikönyörögtem magamnak. :) Megterített Tom, én átvettem a pizzát.

Ettünk, tök jól elszórakoztunk, majd betettünk egy filmet. Tom ragaszkodott, hogy horror legyen. -.- Végül belementem, nagy nehezen.

- Kicsim, ha félsz, nyugodtan hozzámbújhatsz! - gúnyolódott. Erre fogtam magam, felálltam mellőle, és egy teljesen pártfogatlan székbe ültem, a kanapé másik részére. Csak nézett. :)

- Nem félek semmitől! Nincs szükségem arra, hogy hozzádbújjak, mert tökös csaj vagyok! - vágtam be a műdurcit. :P

- Na, nem úgy értettem. Gyere vissza, kérlek! - tátotta a kezeit ölelésre.

- Nem. - húztam fel az orrom.

Elkezdtük nézni a filmet, és hát igen, egyre jobban paráztam. Nem tudom, de én valahogy nem bírom a horrort. :S 

- Cica, nem félsz? - húzogatta a szemöldökét Tom.

- Nem! - böktem oda flegmán.

- Akkor jó. - mosolygott.

Na már csak azért sem fogok odamenni nyafogni. -.- :D

- Drágám, én félek! - kezdte játszani a félőt. De kis rafinált! :D

- Nem megyek oda megvígasztalni, ha ezt akarod! - húztam még mindig az orrom. :P

- Naaaaa!

- Nem! Mi van Tom Kaulitz, villog a beszarás jelző? - húztam fel a szemöldököm. Nevetve. xD

- Nem! - majd elfordult, és tovább nézte. Nem is nagyon néztem a filmet, lélekben ott sem voltam, így nem volt mitől félnem. Egyre ezek jártak a fejemben:

Hogy lehet az, hogy most ennyire jól meg vagyunk?! Én imádom Tomot, de vaon ő is engem?!

Inkább kikapcsoltuk a filmet, és elmentünk aludni.

- Cica! - forgolódott Tom az ágyban mellettem.

- Hm? - fordultam felé.

- Még ha meg sem vígasztaltál, én azért szeretlek! - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. :)

- Én is! - adtam neki egy röpke csókot.

Elaludtunk, majd reggel dörömbölésre keltünk.

Lementem, és inkább én néztem meg, mert Tom még durvábban leteremtette volna a zavaró dörömbölőt.

- Ki az?!- kiabáltam. Bill volt. -.- - Hát te? Korábban nem tudtál volna jönni? Tudod te hány óra? Telefon nem létezik?

- Tudom, fél 2. Hívtalak titeket, de egyikőtök sem vette fel! Ma elmegyünk vásárolni, a ma esti bulira! Mert elég nagyszabású lesz. Bemehetek?

- Ja, gyere. Oké. Bocsi, a telefonunk a szatyrokban van, azok meg a fürdőben. Bocsi.

- Semmi gond. Ashley nemsokára csatlakozik, csak elviszi a kicsit az anyukáhájoz. Ma ő lesz vele. Tom?

- Éppen valószínűleg káromkodik, hogy ki a fene kelthette fel. :) - mosolyogtam.

- Értem. TOM! - kiabált fel, szinte már vircsogott. :/

- Hé, Bill a dophártyám! - kiáltottam rá.

- Bocsi.

- A jó édes anyukádat! - jött le Tom. :) Miután meglátta Billt, lenyugodott. Kicsit. xD - Muszáj neked mindig felkeltened?

- Aha. Készüljetek már, menjünk!

- Hová? - Tom.

- Vásárolni! - böktem rá, közben a lefőtt kávét ittam.

Felöltöztünk, majd elmentünk a plázába.

Cipőm: http://www.kristopherdukes.com/images/Alexander-McQueen-shoes-black-white.gif

Ruhám: http://cm1.theinsider.com/media/0/68/87/ri8.0.0.0x0.359x461.jpeg

- Mm... Nagyon jól áll! Ez legyen... - Bill.

- Tyű! Maradj egy kicsit így Cica! - méregetett Tom. -.- :)

- Na jó, nem vagyok kirakat bábu! Ashley, muti! - én.

Ashley ruhája: http://static.glamouronline.hu/db/00/93/mayo-200x-d0000309315adc449f77c.jpg Cipője az egy fekete tűsarkú.

Fogtuk a ruhákat, Tomék is vettek még ezt azt, majd hazamentünk, és elkezdtünk készülődni.

Vártuk a bulit...

Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, és egyre jobban hiányzott Tom. Már 3 hónapja nem láttam, nem beszéltem vele, direkt kértem, ne keressen. Itt töltöttem LA-ban ezt az időt, mert nem adtam el a házamat. Hiányzott Tom, de a sebeim sikeresen begyógyultak. Legalábbis úgy gondolom... :)

Reggel egy SMS hangra ébredtem. A telefonom jelzett.

Ez állt az üzenetben:

,,Ne haragudj Linda, megígértem tudom hogy nem kereslek, de bírom ki nélküled tovább! Hidd el 1000× megbántam azt amit tettem, vissza akarlak kapni! Nem bírom már ezt így, 3 hónap baromi sok nélküled... Kérlek, most az egyszer, hiszen mindenki megérdemel egy második esélyt! Szeretlek Tom."

Hát ezen annyira meglepődtem. Akkor talán mégis fontos vagyok neki?! Nem tudom, viszont igaza van abban, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Aztán azon is gondolkoztam, hogy szegénynek mennyi ideig tarthatott beírni ezt a hosszú üzenetet. :)

Végülis mindezek után arra jutottam, ideje hazamenni. Nem tudok már tovább így élni, talán itt van ennek az ideje is. Nem dughatom a fejem a homokba, mint majdnem mindig szoktam. Vagy talán nem is szoktam?! Na mindegy... Szóval megyek haza Tomhoz! :D

- Háló? - vettem fel a telefont, mert miután elolvastam az üzenetet, csörgött is.

- Linda?! - nem ismertem fel először a hangot.

- Kivel beszélek? - kérdeztem vissza.

- Linda, gyere haza! Engedjen el... - hallottam némi tompa pukkanást a háttérből, majd rájöttem, Tom az.

- Jézusom, Tom minden rendben? - ijedtem meg. Nem szokott ilyen ideges lenni.

- Igen, csak gyere kérlek! Egyébként éppen néhány paparazzi elől futkosok... - nevetett fel, de utána abbahagyta. :)

- Akkor jó. - majd letettem. Magam sem értem mi a fenének csaptam le. Kikapcsoltam a telefonom, és az ágyra dobtam, majd visszafeküdtem. Aludni már nem tudtam, egyre több gondolat rohamozta meg az agyam. :/

Lementem, készítettem valami ehetőt, mert már ebéd felé tartottam. Aztán elővettem egy repülési prospektust, mert vettem még régebben, ilyen kiruccanások kedvéért, és néztem a lehető leghamarabb gépet Hamburgba. :)

Találtam is egyet, ez volt a leghamarabbi. Fél 5-kor indult. Még pont lesz időm összeszedni a cuccaim normálisan, meg mindent lerendezni. Ugyanis a cég még, most is meg van itt, csak egy másik ember, a volt titkárnőm irányítja, mert ő itt van, de az enyém. És hát csináltam egyet Hamburgban is. :)

Megkajáltam, összepakoltam, kitakarítottam, és már 4 óra volt. Elmentem a reptérre, felszálltunk, és már úton voltunk is Hamburg felé. Nagyon vártam már ezt a napot!

Leszállt a gép, eléggé hosszú volt az út. De megérkeztünk sikeresen. Itt már délután volt.

A ház felé vettem az irányt, és már ott is voltam. A szívem a torkomban vert, és egyre hevesebben. Féltem is, újra találkozni vele, viszont annyira vágytam már arra, hogy megöleljen...

- Linda! - állt velem szemben Tom az ajtóban, miután csengettem. Meg volt lepődve, egy pár másodpercig rémület ült az arcán, de utána felcsillant a szeme.

- Tom! - mosolyodtam el, ledobtam minden cuccom, és megöleltem, majd megcsókolt.

- Hiányoztál! - suttogta a fülembe, majd a tenyerével az arcomat fogta.

- Te is! - mosolyogtam, és csak itt döbbentem rá, mennyire jól tettem azt amit tettem. Ez a szünet valahogy kellett nekünk, főleg most. Most, hogy ennyi minden történt, muszáj volt végre levegőhöz jutnunk. Nem volt könnyű, de végigcsináltuk...

Bementem, majd egymással szemben csak ültünk az asztalnál, és mosolyogva bámultuk egymást.

- Miért mosolyogsz? - törtem meg a csendet. Az iszonyatosan hosszú csendet.

- Mert gyönyörű vagy! - nézett végig rajtam, már amennyi tudott az asztal miatt.

- Köszi. - pirultam el. Valahogy olyan volt, mintha most találkoznánk először. Én mindig belepirultam abba, ha ilyenek mondott, és ő csak sunyi mosollyal az arcán vigyorgott, és folytatta. Mindig direkt zavarba akart hozni. -.- :)

- Imádom, ha elpirulsz! - mosolygott, majd elkezdte piszkálni a piercingjét.

- Te most flörtölsz velem? - nevettem el magam, nem bírtam már.

- Most miért nevetsz ki?! És ha igen, akkor mi van?! - nevetett már velem ő is. - Csak annyira imádlak. És örülök, hogy adtál egy második esélyt! És tudod, ez a 3 hónap különlét mágjobban ráébresztett, mennyire fontos vagy nekem! - közelebb hajolt, majd adott egy puszit a homlokomra.

- Reméltem. De ez kellett a kapcsolatunknak, vagy inkább már a házasságunknak! Azt hiszem... - sütöttem le a tekintetem. Tom nem szereti igazán ha azt mondom, hogy házasság. Igen, össze akart ő is velem házasodni, mégis úgy gondolja, ez csak egy pont egy pár életében. Nem áll le semmi sem, nincs megkötve a kezünk. Na de ugye a megcsalást az nem kéne... -.-

- Én is így gondolom. A házasságunknak. - emelte fel a fejem a kezével, majd mosolyogva nézett mélyen a szemembe.

- Úristen, ezt most Tom Kaulitz mondta? - nevettem el magam.

- Bizony. És jól hallgasd meg, mert egy darabig nem hallod újra! - nevetett ő is.

- Kössz... - forgattam a szemem.

- Jaj, tudod, hogy csak vicceltem! - jött oda mellém. - És mit szólnál, ha ma egy kis DVD-zős estét tartanánk? Előtte egy kis rendelt kaja, pezsgő, meg eper... - csukta be a szemét, miután kimondta az eper szót.

- Nekem jöhet. Imádom az epret! - dőltem én is hátra és becsuktam a szemem.

- Na akkor ezt megbeszéltük. Még akkor el kell menni vásárolni! - sziszegett.

- Megyünk együtt? - kérdeztem.

- Aha. Veled sokkal érdekesebb a vásárlás!

- Tudom én! - húztam ki magam.

- És kicsit sem vagy szerény... - csókolt meg.

- Azt is tudom. - mosolyogtam. - A legjobbtól tanultam. - nyújtottam a nyelvem.

Fogtuk a cókmókunkat, majd elmentünk bevásárolni. Mindent megvettünk, és utána benéztünk Billékhez...

Leállítottam a kocsi motorját, kiszálltam, majd az ajtóhoz mentem csengetni.

- Tessék?! - nyitott ajtót Bill. Bentről már gyereksírás hallatszott ki. :)

- Bejöhetek? - lábadt könnybe a szemem.

- Linda, minden oké? Persze gyere... - majd behívott.

- Gondolom pont téged nem hagyott ki a kis játékából Tom. - hajtottam le a fejem, közben pedig leültetett az asztalhoz.

- Miféle játékából?

- A kis ribancával. - néztem fel rá.

- Ja... - ült le mostmár ő is.

- Megmondtam. - támasztottam a kezemmel a fejem.

- Figyelj Linda!

- Ahh Bill, felesleges még próbálkoznod is! Ebből se te, se maga Tom nem mossa ki magát. - néztem az asztal lapját, és közben értetlenül ráztam a fejem.

- Nem is azt akartam. Csak annyit, hogy részeg volt Tom, és valószínű nem tudta, mire is vállalkozik. És nagyon maga alatt volt. Te is eltűntél... Szóval!

- Mondtam, hogy ez most nem fog menni. Arra szeretnélek kérni, hogy ezt a beszélgetést ne mond el Tomnak. Igazán nincs most erre szükséges, felesleges még az ő magyarázkodását is végig hallgatnom.

- Gondolod, hogy jobb, ha meg sem beszélitek?

- Igen. Tudod rengeget csalódtam már férfiben, és Tomban is elég sokszor...

- De akkor is! Nem futhatsz el a problémák elől!

- Nem érdekel. Hát te sem fogod fel? Most én nem tudnék a szemébe nézni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ez nekem most nem megy. Sajnálom...

- Megértem. Én csak jót akartam nektek.

- Tudom, és köszönöm is. De kérlek maradj ki ebből! Ez csakis ránk tartozik. Most pedig megyek. Szia! - majd felálltam, de megállított egy kérdéssel.

- Oké. De mégis most akkor hazamész hozzá? - értetlenkedett. - Vagy egyáltalán akkor merre?

- Nem megyek haza, nem lennék erre képes. És ezt nem szeretném, ha bárki is tudná.

- De nem tűnhetsz csak így el!

- Már miért ne?!

- Mert Tomnak szüksége van rád! Akármennyire is fáj, Linda te is tudod, hogy szeretitek egymást! És előbb utóbb visszamész hozzá.

- Szeretem, de egyenlőre megbocsátani nem tudok neki. Megcsalt, és én nem vagyok erre vevő! Ha lehet, sőt biztos hogy... - megálltam a mondanivalómban, és elgondolkoztam azon, amit mondani akarok.

- Mi biztos? - nézett rám kíváncsian.

- Utóbb... - suttogtam halkan, de annyira, hogy pont meghallja, és már el is húztam a csíkot. Láttam, Bill eléggé elkenődött ettől az egyetlen szótól. Mintha csak róla lenne szó...

A kocsiban gondolkoztam, majd úgy döntöttem, tényleg nem tudok én így élni. Egyenlőre biztosan nem. Nem csípem ha megcsalnak, de melyik az a nő, amelyik csípi?! Szóval ennyi... Egy időre kivonom magam a forgalomból, és megpróbálom Tom nélkül élni tovább az életem. Hiszen megcsalt!! :/ Nem fogok egyből a karjaiba omolni, egy kis piti bocsánatkéréstől! Azt már nem... Ha megcsalt, és ameddig megint elmegyek, megcsal, mert úgyis megtudom, akkor aztán nem lesz jó vége ennek a házasságnak. Azt garantálom...

- Linda! - szólított le Tom, amikor beértem a házba.

- Mi van?! - fordultam utána. - Tom, kímélj meg az ócska dumádtól!

- Ez nem az. Kérlek! Legalább hallgass meg!

- Felesleges! Az öcséd már megpróbált kimosni ebből, de nem sikerült neki. Gondolod, hogy neked sikerülne?! Kétlem...

- De kérlek, legalább csak hallgass meg!

- Nincs mit hallgatnom! Most ha megbocsátasz, elmegyek. - majd indultam fel a szobámba, amikor elkapta a kezem.

- Kérlek! - vette elő a legeslegcukibb nézését, de szerintem tudta, ezzel most nem ér el semmi sem.

- Hallgatlak. De tudod, hogy 2 perced van?! Mert utána már nem... - mondtam volna én, csak hirtelen megcsókolt. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek most. A szívem azt mondta, hogy "Maradj itt vele, szeretitek egymást, nem tudsz nélküle élni!". De az eszem az ellenezőjét. "Megcsalt, és még az sem mentség, hogy részeg volt, és hogy eltűntél, na meg hogy maga alatt volt. Szóval amilyen gyorsan csak tudsz, menekülj!".

- Kérlek, legalább had magyarázzam meg! - végülis amellett döntöttem, hogy végig hallgatom, de majd utána meglátjuk.

- Rendben. - mondtam, majd leültünk, ki a teraszra.

- Szóval, ez akkor történt, amikor te eltűntél pont. Amikor összevesztünk igen csak. És tudod, azt már nagyon megbántam, és mindent. Csak annyira egyszerűnek tűnt elrohanni a problémák elől, és a homokba dugni a fejem! Arra nem gondoltam részegen, milyen következményei lehetnek ennek az egésznek... És úgy mindennek, amit teszek. Csak ki akartam kapcsolni, és már valahogy a kelleténél is többet ittam. - húzta a száját. Most gondolom ezzel a ,,Csak annyira egyszerűnek tűnt elrohanni a problémák elől, és a homokba dugni a fejem!" dumával rá akar világítani a lényegre. Arra a lényegre, hogy nem tehetjük meg ezt.

- Nem tudom Tom. Én nem dugom a homokba a fejem, ha erre akartál célozni, csak egyszerűen, nem megy... - hajtottam le a fejem.

- Rendben... - hajtotta le ő is a fejét. - De mondd, szeretsz még? - halkult el a "szeretsz" szó végén.

Némán néztem magam elé. Nem szólaltam meg, féltem attól, amit kimondanék.

- Szeretsz még? - ismételte meg magát.

- Igen... - mondtam, de még mindig nem néztem a szemébe, éreztem, ahogyan a könnycseppek gördülnek végig az arcomon. - Nem tudok már benned bízni. - fejeztem be a mondatom.

- Értem. - támasztotta a fejét. - Kérlek, ne menj el! - kérlelt.

- Sajnálom Tom... De ahhoz hogy bízni tudjak benned ismét, idő kell! - álltam fel, majd ő is felállt. Magához húzott, és megcsókolt.

- Búcsú. - engedett el utána, bólintottam, majd felmentem a cuccaimért. - De hová mész?

- Nem fontos. Majd jelentkezek. Vagy nem... - mondtam, szinte már majdnem csak némán, de meghallotta.

- Vagy nem? - lepődött meg, majd ismét közelebb lépett hozzám.

- Hagyj most, jó?! - ráztam a fejem, majd elhesegettem magam mellől a kezemmel.

Kimentem, és csak bámultam ismét, és megint a házra, ahová annyi emlék köt. De valahogyan meg kell szavadulnom ezektől a rossz emlékektől, és a jókat megtartani.

- Linda! - rohant utánam. Hátrafordultam, majd megállt előttem. - Linda, én várok rád! Ne okozz kérlek csalódást!

- Csalódást?! Te beszélsz csalódásról? - vágtam egy hülye fejet.

- Ne haragudj... - engedett el, majd hagyott elmenni.

Beszálltam a taxiba, és néztem, ahogyan Tom egyre kisebb, és kisebb lesz. Már a ház is mini, és Tom csak kis hangya lehetne mellette. Valahogy minden furcsa lett, de nem tudnék most itt maradni, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Nem...

- Elnézést, de megérkeztünk! - fordult hátra a taxis.

- Köszönöm! - kifizettem, majd becaplattam a reptérre...

Kedves Olvasóim! :) Nos, ezt a blogot hamarosan befejezem, még kb. 10 részen keresztül tárgyalom csak Linda&Tom életét. Utána egy még izgibb, érdekesebb blogot kezdek! :) Természetesen az is a Tokio Hotelről, azon belül is TOMról fog szólni! ;) Csak több minden lesz benne, mint ebben. Egyszerre több szálat is indítok... :) Szóval, végülis azért írtam meg ezt a levélkét, hogy megmondjam: Mindenki, aki olvassa, szeretném, ha megírná nekem a véleményét. Ez egy olyan vélemény lenne, vagyis szavazás, hogy legyen-e a végén Happy End. :) Írjatok! ;) Na ennyi lenne. Puszi. Szerk. Bogi=)

Most mi baja lett? Egyszerűen nem értem. Miért ilyen? Ez már beteges...

*****Otthon, amíg én nem voltam.*****

- Cső! - jött be Bill, mintha természetes lenne. xD

- Csá! - morgolódott Tom a kanapén.

- Linda?

- Látod valahol? - esett öccsének Tom.

- Bocs. Hol van? Hozzá jöttem igazából. Ashley küldött.

- Fogalmam sincs.

- És ezt csak így, ilyen nyugodtan mondod?

- Ja.

- Összevesztetek?

- Nem tök mindegy? - fordult szúrós nézéssel Bill felé.

- Mi bajod van?

- Semmi.

- Látom! Fogadjunk az álmod miatt vagy ilyen!

- Mi? Honnan tudsz te erről? Istenem, muszáj mindig mindenbe beleütnötök az orrotok?

- Igen. Linda csak jót akar neked, nem értem miért vagy vele és velem is ilyen szenyó.

- Csak. Nem értetek ti semmit sem, mint mondtad... - kapcsolgatni kezdte a tv-t.

- Jó. De ne csodákozz, ha Linda otthagy.

- Ugyanmár, soha nem bírna elhagyni! - nevetett Tom gúnyosan.

- Mekkora pofád van, most tényleg! Már hogyne hagyna itt? Bunkó vagy mindenkivel... - majd megfordult, és kiviharzott.

*****Lindánál*****

Fogalmam sem volt, hová menjek most. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.

- Háló? -  vettem fel.

******************

- Úristen! Minden rendben? Mikor menjek?

*****************

- Rendben. Már ma indulok.

Azzal le is tettem. Apukám volt, hogy anyukám kórházba került, Hawaii-on. -.- Na hát pont ott kell neki is kórházba kerülnie. Nem komoly apa szerint, de jobban szeretnék otthon lenni.

Így haza is mentem.

*****Közben még otthon******

- Elegem van! -  csapkodott Tom.

Majd fogta magát, felvett valami hétköznapit, és elment otthonról, bulizni. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy mindent kipihenjen. -.-

******Lindánál*******

Otthon nem találtam senkit sem, főleg nem Tomot. Elképzelni sem tudtam, hol lehet, csak sejtettem. Biztosan megint bulizik, talaj részegre issza magát. :/ De nem érdekelt most, felmentem, és összeszedtem a egy pár dolgot, amikre szükségem lehet 4 napon keresztül. Bepakoltam egy bőröndömbe, és már mentem is a reptér felé.

Ott megvettem a jegyeket, szerencsére volt egy, ami 15 perc múlva indult, így már szállhattam is fel. Kb. úgy 10-13 órát repülhettem.

Odaérve meleg volt, és kellemes szellő fújt. Megkerestem a kórházat, majd bementem megkérdezni, merre találom az anyámat. A váróban apuval találkoztam össze. Szerencsére amúgy pont nappal volt ott. Szóval elkezdtünk beszélni.

- Jaj, mi van anyuval?

- Semmi komoly, annyira.

- Annyira? - rémültem meg.

- Az orvosok azt mondták, hogy nem komoly. Egyszerűen csak romlott ételt evett, de eléggé megijesztettek a tünetei. - húzta a száját.

- Értem. Akkor jó. De jobb is most, hogy itt vagyok, nem pedig otthon. - húztam már én is a szám.

- Minden rendben, Kicsim?

- Hát, most nincs. Kicsit, sőt eléggé összekaptunk Tommal. De remélem nem komoly. Azt is remélem, hogy ráébred arra, hogy nem vagyok otthon, hogy mennyire fontos vagyok neki. - mentünk be anyuhoz.

- Kicsim! - nyitotta ki a szemeit.

- Anya! - öleltem meg.

- Figyeljetek, mi lenne, ha elmennétek, és hagynátok engem itt egy kicsit? Menjetek le a partra, szórakozzatok, majd csak elég ha este jösztök vissza. - egy kicsit furcsa volt amit mondott, de végülis beleegyeztünk.

Még egy kicsit beszélgettünk, mindent kitárgyaltunk, majd felmentem anyuék hotelszobájába, elővettem a fürdőrucim, magamra kaptam, és mentünk is. A telefonomat nem tudom, miért vittem magammal. Talán abban reménykedtem, hogy Tom fog felhívni. :(

Lementünk a partra, és ugye vittem a telefonom. Apa elkezdett hirtelen csikizni, és a telefonom egyszer csak eldobtam.

- Apaaaaa! - kiabáltam egyet.

- Ne haragudj! - rohant a vízbe, megkeresni a telefonom.

- Kössz... - rohantam utána dühösen.

- Meg van? - kérdezte.

- Nem nincs. - ráztam a fejem.

- Én sem látom sehol. - nézett a víz fenekére.

- Hagyd. Már mindegy. - hajtottam le a fejem, majd visszamentünk, fel a szobába.

- Tényleg ne haragudj Kicsim! - jött oda, és megsimogatta a hátam.

- Nem haragszom. Csak mostmár fel sem tud hívni. De tudod mit?! Nem érdekel! Majd így mégjobban ráébred, hogy kellek neki! - mosolyogtam, kicsit szomorkásan.

- Úgy legyen. - ölelt meg.

Este még beszélgettünk, majd bementünk anyuhoz.

Azt mondták, nemsokára kiengedik. Még 1 nap, és jöhet ki. De én mindenesetre úgy döntöttem, mivel 4 napra pakoltam, addig is maradok, itt anyuékkal. :)

*****Otthon*******

- Macika! Nem keresünk egy szobát? - simogatta Tom mellkasát egy szőke nő.

- Dehogynem.- nyalogatta a száját.

- A-a. Itt marad! - rántotta el Bill bátyját a nőcskétől.

- Engedj el, nem vagy az anyám! - részeg volt Tom.

- Nem is, de van egy feleséged, aki szeret, és te is szereted! Meg fogod bánni, amit most teszel! - kiabált Bill.

- Nem fogom! - majd kirántotta a kezét Bill kezei közül, és elment a lánnyal.

- Drágám! - ölelte meg Ashley otthon(náluk, Bill és Ash lakásábanxD).

- Szia! Kicsi?

- Alszik. Milyen volt a buli?

- Szar. - húzta a száját.

- Szar? Lindáékkal nem lehetett szar. - nevetett.

- Ott sem volt Linda. Nem volt már otthon sem, amikor átmentem Tomhoz. Tom meg most valami nőcskével hetyeg a nő lakásán.

- Jézusom! Ugye nem engedtek őt hozzá fel?

- Nem. Először nem, de utána már nem tudtam visszatartani.

- Ebből hatalmas botrány lesz. - fogta a fejét Ashley. 

- Igen. De Tom kereste a bajt . Tom miatt vesztek amúgy is össze.

- Ajajj... - majd elmentek aludni.

*****Másnap reggel******

Tom kicsit kómásan ébredt, nem milyen szőke nő fekszik mellette az ágyban.

- Jó reggelt Maci! - kezdte piszkálni a mellkasát megint a nő.

- Te ki vagy? - nézett ijedten körbe Tom, majd felült.

- Nelly. Nem emlékszel a tegnap estére?

- Nem.

- Nem baj, legyen annyi elég, hogy imádlak! - majd kiszállt a nő az ágyból. Pucér volt, a ruhái a földön voltak, ugyanúgy mint Tomnak, ebből gyorsan le is tudta szűrni Tom, mi is történt. - Istenem... - fogta a fejét.

- Mi a gond? - ült vissza mellé.

- El kell menned!

- Mi? - nézett furcsán a csaj.

- Húzz el innen! - dühödött be.

- Jól van... - majd fogta a cuccait, felvette, és elment.

Amikor már egy kicsit jobban lett a gyógyszertől, rájött, hogy Linda akkor tulajdonképpen otthon sem aludt. Ő megcsalta azt a nőt, akit az életében a legjobban szeretett, és az ő hülyeségei miatt veszekedtek. Azt is tudta, mert emlékezett rá, hogy Bill megmondta neki. Megbánta, már hogyne bánta volna meg. Talán nem is lenne normális emberi lény, ha nem bánna meg egy ilyen tettet. Ezek után fogta a telefonját, és Linda számát tárcsázta. Nem is csöngött ki, így fel sem vette senki. Ezután még 5× megoróbálta, de nem sikerült. Ugyanúgy járt, mint az előzőknél. Komolyan kezdett aggódni. Amikor csengettek.

- Igen? - nyitott ajtót, és öccsét találta az ajtóban.

- Beengedsz? - tette szét a kezeit.

- Gyere. - mondta, majd bementemk, és leültek az asztalhoz. 10 percig csak némán néztek egymásra, és várták, mikor szólal meg a másik.

- Ugye nem jött fel tegnap az a nő? Mondd, hogy nem csaltad meg Lindát!

Tom nem felelt, csak nézett maga elé... Nem mert megszólalni.

- Ezt nem hiszem el! Ezt Linda sohase fogja neked megbocsátani! - kezdett bele a prédikációba.

- Tudom. De részeg voltam. És összevesztünk.

- És ez jogosít arra, hogy megcsald a nejed?

- Nem. De már nem tudok mit tenni.

- És mikor mondod el neki?

- Ha lehet sose. - mondta, majd lehajtotta a fejét.

- Mi? Szerinted nem tudja meg sehonnan sem? Mondjuk az újságokból?

- Nem. Nem láttak engem. Egy árva fényképezőt sem láttam. Így nem hiszem.

- Hát szerintem meg jobb lenne ha te mondanád el neki.

- Nem.

Majd ezzel le is tudta Tom részéről a beszélgetést. Vagyis nem egészen.

- És Linda hogy hogy nem volt itthon?

- Nem tudom. A telefonja ki van kapcsolva. Lehet hogy csak velem nem akar beszélni. Felhívnád? -  Bill tárcsázta Linda számát, de neki se vette fel senki. - Na?

- Semmi.

-Ezt nem hiszem el! - fogta a fejét.

Teltek a napok, és Lindáról már 3 napja semmi hírt nem lehetett hallani. Tom, Bill és Ashley idegesek voltak miatta. Eléggé.

- Miért nem jön már haza? - hajtotta a kezeire az asztalon a fejét Tom.

- Fogalmam sincs. - mondta Ashley.

- Aggódok érte. - Bill.

- Én is. Nem élném túl, ha bármi baja esne!

Megint eltelt 1 nap.

****Lindánál*****

- Na, sziasztok! - köszöntem a gépemre felszállva.

- Szia Kicsim, vigyázz magadra! - integettek vissza.

Hazaértem, és megláttam Tomot, Billt, Ashley-t az asztalnál egy kupacban.

- Linda! - rohantak felém. Mind megölelt, majd Tom következett.

- Sajnálom Linda! - ölelt meg.

- Én is. - hajtottam a fejem a vállára, majd megcsókoltam.

- Hol voltál? - Ash.

- Hawaii-on. Anyámhoz mentem.

- Értem. De miért nem vetted fel a telefonod? - Tom.

- Mert elveszett a vízben.

- Nagyon aggódtunk érted.

 - Nem kellett volna.

Felmentem. Örülök, hogy Tommal minden rendben. Láttam, hogy az egész ház budiban úszik. Minden tiszta retek, ezért belekezdtem egy végtelen takarításba.

A földszinttel végeztem, és a szobánkban folytattam. Elkezdtem porszívózni, majd az ágy alatt valamiben megakadt a porszívó. Behajoltam, és egy vörös tangát szedtem ki. Jól megnéztem, és rájöttem, ez bizony nem az enyém.

- Tom! Tom gyere már fel egy kicsit! - kiabáltam le neki.

- Jövök! - majd feljött. Amikor meglátta a kezemben a bugyit, szörnyűlködve kezdte volna a magyarázkodást.

- Ez kié? - néztem dühösen. Majd' fel robbantam.

- Linda, meg tudom magyarázni!

- Semmi szükség nincs rá! Végeztünk Tom Kaulitz! - azzal kirohantam a kocsihoz, bepattantam, és egyenesen Billék felé vettem az irány.

Azért, hogy a lehető legtöbb dolgot tudjak meg erről....

" ******Tom szemszöge*******

- Nem nem nem! - ordítottam.

Nem tehetik ezt. Nem! Nem halhat meg. Valamit biztosan lehet tenni. NEM!

- Engedjenek már be! - ráncigáltam ki a kezem a doki szorításából.

- Kérem, nyugodjon meg! - ismételgette mindig ugyanazt.

- Nem! Most halt meg a feleségem! Mégis hogyan nyugodhatnék meg? Nem, nem halt meg. Be akarok menni hozzá! Eresszenek el! - kiabáltam.

- Nem mehet, értse már meg, hogy halott a neje!

- Nem! Még haza kell vinnem! Várja otthon mindenki!

- Nem érti? Nem várja már őt senki sem! Ne menjen be! - kapott volna a kezem után, de nem sikerült neki.

Istenem! Bárcsak sohasem láttam volna azt, amit most. A bőre hófehér volt, a gyönyörű világos barna helyett, amennyit lebarnult a nászúton. A szeme csukva volt, a szája a meggyvörös helyett világos rózsaszín volt, akárcsak amikor virágzanak a gyönyörű cseresznyefák. Sápadt, és szomorú volt az arca. Nem lehet így vége! Nem... Miért nem én haltam meg helyette? Miért?

- Kérem, nem lenne jó ha látná! - de ugyebár már késő volt.

Pont akkor takarták le gyönyrű arcát, ami még így is csodálatos volt. Egy ronda kék paplant terítettek rá, hogy soha többé ne láthassam. Szörnyű volt. Nem tudtam mihez kezdjek, hiszen már nem látom többé csodaszép mosolyát. "

- Tom! Tom kelj fel! - rángatott Linda.

- Linda? - könnyebbúltem meg, majd éreztem ahogyan a hatalmas könnycseppek utat törnek maguknak. Csak gördűltek végig az arcomon, és hagytam, hadd menjenek.

- Tom! Tom nyugodj meg! Semmi baj nincs, csak rosszat álmodtál! Csss... - szorította a fejem a mellkasához, és hallottam ahogyan ismét veszi a levegőt, és éreztem, ahogyan szabályosan emelkedik a mellkasa. Mintha megváltottak volna. A fejemből még mindig nem mentek ki a szörmyű dolgok, csak sírtam, és nem érdekelt, hogy szégyellhető.

- Linda, ugye sosem hagysz el? - néztem fel rá.

- De buta vagy! Hogy hagynálak el? - mondta.

- Ne is. - hajtottam vissza a fejem.

Még beletellt egy kis időbe, amire kihevertem a rémálmom.

*****Vissza Linda szemszögébe********

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy mellettem Tom zokog álmában, és csapkod az ágyon.

- Tom, Tom kelj fel! - rángattam.

- Linda? - nézett rám, majd kitört belőle ismét a sírás. Sohasem láttam ilyennek. Biztosan rémálma volt. Akkor is szörnyű volt.

- Tom! Tom nyugodj meg! Semmi baj nincs, csak rosszat álmodtál! Csss... - szorítottam a fejét a mellkasomnak, hogy nyugodjon meg.

- Linda, ugye sosem hagysz el? - nézett fel rám kb. 5 perc múlva.

- De buta vagy! Hogy hagynálak el? - mosolyogtam. Annyira rossz volt látni őt ilyen állapotban.

- Ne is. - hajtotta vissza a fejét.

Még vagy egy 15 percig csak így, némán ültünk. Megvártam, amire megnyugszik. Aztán mélyen a szemébe néztem.

- Mit álmodtál, amire ennyire rossz volt? - kérdeztem halkan.

- Mit csináltam álmomban? - kérdezett vissza ő is halkan.

- Zokogtál, és csapkodtál, meg kiabáltad, hogy ,,Nem nem nem!" ! - vázoltam fel a szitut.

- Értem. - nézett maga elé. Mintha nem is neki beszélnék.

- Jól vagy? Nekem elmondhatod. - simogattam meg a vállát.

- Persze. - mosolyodott el.- Olyan jó, hogy itt vagy nekem! Soha nem akarlak elveszíteni! - ölelt át.

- Nem fogsz! - csuktam be a szemeim.

Reggel korábban keltem mint Tom, nem akartam felkelteni a tegnap este után. Nem gondoltam mi lehetett ez, így áthívtam Bill-t, mert Ash még a kórházban csücsült. Jobb is egyenlőre. :/

- Miért hívtál? - jött be.

- Beszélhetnénk? - hívtam oda az asztalhoz.

- Persze.

- Tudod, tegnap nagyon megijesztett a bátyjád. - forgattam egy kicsit sejtelmesen a szemem.

- Mégis mit csinált már megint? - húzta a száját.

- Semmi rosszat, nyugi. Azt akarom, hogy Tomnak voltak régebben rémálmai? - tértem a lényegre.

- Hát kb. 2×. Többször nem. De akkor kitett magáért. - vágott gondolkozó fejet.

- Értem.

- Mert?

- Tegnap este arra keltem, hogy zokog, csapkod, és kiabálja, hogy ,,Nem nem nem!".

- És elmondta miért csinálta? Vagy hogy mit álmodott?

- Nem. Nem mertem megkérdezni, csak kicsit később, miután megnyugodott. De nem mondta el. Szerintem komoly lehet, ha ennyire megrázta.

- Értem. Akkor majd én.

- Ne, még csak az kéne! Nem! Majd ha úgy érzi, hogy minden oké, elmondja!

- Ki és mit? - jött le kómásan Tom az emeletről.

- Ja, senki. Csak Ashley-ről beszélgettünk. - hazudott gyorsan Bill, majd én egy "1000 köszi" fejet vágtam neki, és el is ment.

- Van kávé? - ölelt át hátulról.

- Aha. - majd töltöttem neki.

- Miért nem keltettél fel?

- Nem láttam jónak. - fordítottam el a fejem.

- Mert?

- Gondoltam pihend ki magad, a tegnap este után. - mondtam, miközben vajaztam a zsömlét.

- Ja... -erre beleszürcsölt a kávéjába, és nem szólt egy szót sem.

- Tom, minden rendben? Biztosan nem akarod elmondani, mi bánt ennyire? - próbáltam tapintatos lenni.

- Nem. Majd ha bármi is bánt elmondom. - azzal felállt, és kiment.

Nagyon aggódom érte. Sosem csinál ilyeneket.

Amikor elmentem, Tomot a tv előtt hagytam ott, pizsiben. Elmentem bevásárolni.

Hazaértem, de már nem volt ott.

- Hát te mi jót csináltál egész délután? - találtam meg a szobánkban.

- Semmit. - temette az arcát a kezeibe.

- Jó. - ültem mellé az ágyra.

- Linda, ne csináld ezt!

- Micsodát?

- Majd elmondom, ha akarom! Ne nyaggass! - mordult rám.

- Mi? Mit?

- Jaj, ne tettesd, hogy hülye vagy! - rázta a fejét.

- Már bocsi, de mégis miről beszélünk?

- Arról, hogy hagyj egy kicsit élni! Akadj le rólam, jó?! - hát ez meg...

- Jó, tudod mit? Leakadok. Akkor keress magadnak olyan nejet, aki le van akadva. Bocsi, már megtaláltad! - majd otthagytam.

- JÓ! - kiabált vissza.

,,Semmi félelem nem volt bennem, ugyanis azt sem tudtam, élek-e.

*****Tehát ez már nem Linda szemszöge lesz, mindig jelezve lesz, hogy kié******

******Tom szemszöge*****

Este későn értem haza. Ledobtam a cuccaim, és felfelé vettem az irányt. Bementem a szobába, de Linda sehol sem volt. Akkor csörrent meg a telefonom, amikor felkapcsoltam a villanyt  éppen.

- Háló? - vettem fel kíváncsian, mert egy ismeretlen számot jelzett a mobilom.

*****************

- Hogy mi?

******************

- Rendben, azonnal megyek.

Linda kórházba került. Gyorsan bepattantam a kocsiba, majd indultam a kórház felé.

Hamar beértem, kicsit túl is léptem a megengedett sebességet, de szerencsére nem volt a közelben rendőr, így nem mértek le. :D

Iszonyatosan aggódtam Linda miatt, mert azt mondták, nagyon súlyos az állapota, de a többit nem közölte a doki telefonon.

Beérve a kórházba a recepción érdeklődtem.

- Elnézést, én... - mondtam, de ő pult mögötti nő, máris útba igazított.

- 567-es szoba. A doktor úr már várja. Ja, és az intenzív osztály. - mondta.

Bementem, vagyis nagy nehezen megtaláltam az 567-es szobát. Előtte rámadtak valami zöld szerelést, ami kötelező ide.

- Jó napot! - köszöntem, majd kapcsoltam. - Jó estét! - javítottam ki magam. Minden erőm leszívták a stúdióban, és most ez is.

- Önnek is! Tudja, miért került hozzánk a felesége? - kezdte rögtön az orvos.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Nos, összeverték. - nem nagyon köntörfalazott.

- Micsoda? - hogy mi? Összeverték? Kik, és miért? :O

- Jól hallotta. A feleségét súlyosan bántalmazták. - váltott már kicsit hivatalosabbra.

- És mégis ki, kik?

- Elfogták a helyszínen a támadókat, de a hölggyel együtt egy férfit is megvertek.

- Öhm... Értem. És mégis hol találom majd azt a férfit? Miután itt maradtam? - sejtettem valamit. Vagyis, remélem tévedek.

- Majd a recepciós hölgy elmondja Önnek. Most viszont tájékoztatnom kell a felesége állapotáról.

- Persze. - fogtam be a szám.

- A felesége nagyon súlyosan megsérült. A bal keze, és a jobb lába eltört. A bordái megrepedtek, eléggé. Nagyon erős ütéseket kaphatott, mert az arccsontja is megrepedt. - nem tudtam mit mondani, nem hittem el, amit hallok. Ez nem lehet!

- És mondja, mégis mi van akkor vele? - tettem fel a szokásos kérdést, amit általában az aggódó hozzátarozók kérdeznek az orvostól.

- Egyenlőre többet ennél nem tudunk. Nagyon súlyos az álapota, az életveszélyen egyenlőre túl van. Mikor kiért a mentő, leállt a szíve, nagy nehezen újra tudták éleszteni.

- Jézusom! - le kellett ülnöm. A legközelebbi széket fogtam meg, majd hanyat, pont rá.

- Igen. Nagy szerencséje volt a hölgynek. - helyeselt. De hogy mire, fogalmam sincs.

- És akkor most jól van?

- Az állapota stabil, de nem tudni, túléli-e az elkövetkezendő 2 hetet. Az lesz a jó, ha az éjszaka semmi gond nem lesz már  nála.

- Istenem... - temettem a kezembe az arcom. Ez pont velünk, pont vele, és pont velem történik meg. Nem lehet, ezt nem hiszem el. Nem halhat meg! NEM!!!!!! :O

- Nyugodjon meg kérem! Itt a lehető legjobb kezekben van. Viszont az intenzív osztályon marad. Ezért is kellett felvennie a ruhát.

- Rendben. - mormoltam a kezeim közül.

Az orvos kiment, és én bent maradtam egyedül Lindával.

Arra gondoltam, hogy ugyanígy ültem mellette, amikor kómába esett. :( Annyira szörnyű látni, ahogyan nincs már benne semmi vidámság, semmi életerő. Csak fekszik mellettem, mindenhonnan csövek állnak ki belőle, és majdnem az egész teste be van kötözve. Ahogyan egyenletesen, és mégis lassan veszi a levegőt, és ahogyan hallom, a lélegeztetőgép hangját, pittyegését.

Nem moccan, csak fekszik mereven. A szemei lecsukva, és a gyönyörő pillái szinte már az arcát simogatják. Az arca már nem pirospozsgás, hanem fehér.

Egyre jobban félek attól, hogy nem nézhetek már bele a gyönyörű sötétbarna, szinte már fekete szemeibe. :(

- Úristen! - jött be Ashley.

- Hát te?

- Kiengedtek. Mi van vele? - folytak a könnyei.

- Nem tudom. Nem igazán fogtam fel, amiket az orvos mondott. A kicsi?

- Alszik. Bill vele maradt otthon. Így egyeztünk meg. - ült mellém.

- Értem.

- Tom, ugye nem hal meg?! - fordult felém könnyes szemekkel, reménykedve.

- Nem tudom... - fordítottam el a fejem. Az arcomon nekem is könnyek gördültek végig, és akaratlanul jöttek.

- Tom, Linda nem hagyhat itt minket... - ölelt meg Ashley, majd átöleltem én is.

- Nem... Nem... - ismételtem csak ezt a szót, és bíztam Lindában. Erős, és nem megy el. Nem tehet ilyet! 

- Úgysem hagy itt minket. Ilyet nem tehet! - kezdett sírásba. 

- Nem... - mondtam megint.

- Tudtad, hogy George-ot is összeverték, amikor Lindát? Ugyanazok voltak a támadók. - leesett itt az állam.

- Hogy mi? Megnézhetem George-ot? Itt maradsz Lindával egy pár percre? Gyors leszek. 

- Persze. Menj! - majd kirohantam, vissza a recepcióra.

- Elnézést. - jött belém egy doki. A doki.

- Bocsánat. - mentem tovább. - Hölgyem, megmondaná merre találom George Listhing-et?  

- 201-es szoba. - mondta.

- Intenzív? - kérdeztem tovább.

- Nem.

Furcsa volt. Nem az intenzíven van. Na mindegy...

- George? - néztem az ágyon fekvő férfira. Lélegeztetőgép nem volt a közelében, se semmi.

- Tom! Lindával mi van? - próbált felülni, de nem nagyon sikerült neki.

- Maradj! Mégis hogy keveredtél te verekedésbe, amiben mellesleg majdnem agyonverték a feleségemet? És régen a stúdióban kellett volna lenned! Tudod, mennyi melót csináltam meg helyetted? És nem csak én, hanem mindenki! - kiabáltam.

- Tom, tudom. Sajnálom...

- Sajnálod? Komolyan mondod? Sajnálod? Súlyosan beteg lett miattad Linda, és lehet hogy meghal! - itt már a könnyeimmel küszködtem, de végülis utat törtek maguknak. Leültem, mert már állni nem bírtam.

- Micsoda? - tátotta a száját.

- Jól hallottad.

- Nagyon sajnálom Tom!

- Nem érdekel! - majd felálltam, és visszamentem Lindához.

Ashley már aludt. Az orvos azt mondta, menjek haza, majd holnap visszajövök.

Hazamentünk, és olyan fél 12 felé ébredtem a telefonom csörgésére.

- Háló? - vettem fel.

- Sajnálom. Be kell jönnie.  

- Mi? 

- Jöjjön be! - mondta, majd be is rohantam.

Bent:

- Sajnálom. Linda nem élte túl az éjszakát. - mondta.

- Micsoda? - tört ki belőlem a sírás.

- Linda meghalt.

- Nem! Nem nem nem! - ordítottam.

Elmentünk a szobája felé, mert üveges volt.

Láttam, ahogyan már nem emelkedik fel a mellkasa, nem veszi a levegőt, és nem mozog.

Soha többé...

"

- Linda, mi az, hogy nem szeretnél kisbabát? - ha? Már ő is? Tényleg? Nem hiszem el... Mindenki a szememre hányja? Elegem van... ><

HAGYJON MINDENKI BÉKÉN!!

...

- Linda, hahó! - lendítette oda-vissza a kezét a szemem előtt Tom.

- Ha? - eszméltem fel.

- Linda, figyelsz te rám?

- Igen.

- És?

- Mit és?

- Mi az, hogy nem akarsz kisbabát? - kérdezett ismét.

- Tom, nagyon sajnálom, de nem vagyok erre még felkészülve. Sajnálom azt is, hogy csalódnod kell bennem. Elhiszem, hogy te már annyira akarsz... - nem tudtam folytatni, de értelmét sem láttam, hogy folytassam.

- Állj meg egy picit! - stoppolt le. -.- :) - Hogy én, mégis mennyire akarok én gyereket? - úgy csinált, mint akinek halvány lila fingja nincs, miről is papolok éppen. -.-

- Hát hogy... - hát ezt most hogy magyarázzam el neki?! :S

- Ki mondta ezt neked?

- Hát... Úgy Ashley... - lehet, hogy nem is igaz? :O

- Ashley? Ashley honnan szedett ilyen hülyeséget? - gúvadt szemekkel nézett rám.

- Hát én azt nem tudom. Figyelj Tom, nem szeretném, ha emiatt már nem akarnál velem lenni! - hajtottam le a fejem.

- Micsoda? Magadnál vagy? Olyan buta vagy! - hirtelen megölelt. Amit én cseppet sem értettem. :/

- De én azt hittem...

- Mit? Én nem siettetek semmit sem. Akkor lesz kisbabánk, amikor mindketten akarjuk! Jelenleg én sem szeretnék még. Sok dolgot el akarok rendezni, ha jönne a baba. Biztonságba szülessen a kicsi! - hát azt hittem lehidalok. Ezt Tom Kaulitz mondta? :O :D Annyira szeretem...

- Köszönöm! - csókoltam meg.

- Ugyan mit? Egyébként ezt tényleg Ashley mondta? - nézett kíváncsian.

- Hát azt mondta konkrétan, hogy azt mondtad, mennyire boldog lennél, ha terhes lennék. - mondtam el, amit nekem mondott Ash. Kezdtem kételkedni, a legjobb barátnőmben...

- Igen, és hozzátettem, hogy majd később. Mert most még nem állok készen egy gyerekre, és gondoltam még te is várni szeretnél vele. - rántott vállat. - De nem hiszem el, hogy ennyire be akar kavarni! Már nem elsőre! - rázza a fejét.

- Hát én sem. Azt hittem, minden rendben van... - húztam a szám.

Beesteledett, és filmeztünk egész este, majd elmentünk aludni.

,,Másnap reggel kómásan keltem kicsit. Nem igazán tudtam, miért. Olyan furcsán rosszul éreztem magam. Gondoltam még az előző napi láz, meg a többi. Elmentünk dokihoz, mert Tom elkísért, és csak egy megfázásom van. :) De egésznap feküdnöm kell, hogy kipihenjem. :)

Így is tettem. Már olyan délután fél 5 lehetett. Még ebéd után elaludtam. Felkeltem ugyebár fél 5 környékén, és egy cetlit találtam az asztalon lent. Az volt rajta, hogy elment egy kicsit, mert be kellett segíteni a koncert előtti cuccnál, mert nemsokára koncertezik. Szóval hogy elment, és nem tudja mikor ér haza, valószínű későn. Ne várjam meg, mert mint mondta, nem tudja, mikor jön haza. Hát ez jó. :S

Mivel szétuntam magam a tv előtt, inkább elmentem sétálni. Már 8 óra volt, de Tom sehol, ezért is mentem el.

Sötét volt, és én csak bojongtam össze-vissza. Eléggé elkeveredtem, már nem tudtam merre vagyok. Egy bár előtt mentem el, amiből nagyon hangos zene szólt.

Egyszer csak egy csávót dobtak ki hátul, mert a hátsó kijáratánál voltam. Odamentem, mert ismerős volt, és hát jól gondoltam.

Nyugi, nem Tom volt az, hanem George. Nagyon jó haverok vagyunk amúgy. Odamentem hozzá, és eléggé véres volt. Valószínű összeverték.

- George? - néztem rá. Majd próbáltam neki segíteni, amikor arrébblöktek nagy benga állatok.

- Hé, húzz el innen! - lökött arrébb.

- Nem megyek el, amíg el nem viszem a barátom! - mordultam rá.

- Hát akkor itt döglesz meg mellette! - majd elkapták a karom, és hátratörték.

Valamerre, egy eldugott utca felé hurcoltak minket. Mert George is ott volt mellettem. Aztán bevittek egy házba, ami gerendás volt. Nekikötöztek az egyik oszlopnak, és elkezdtek pofozgatni.

- Ááá! - üvöltöttem, annyira fájt. A szám betört már, a fejemből is folyt végig az arcomon a vér.

- Kussolsz? Te akartál a barátod mellett megrohadni! - ütött a hasamba.

- Neee! - nyögtem nagyot. Nagyon fájt.

- Na befogod a pofád? - ütött belém mégegyet.

- Be... - már nem tudtam többet mondani, végignéztem, ahogyan George-ot is verik, majd odajött hozzám az egyik, és felhúzta a fejem a hajamnál fogva.

- Na... - lihegett az arcomba.

Megint megütött, de most sokkal nagyobbat. Nem éreztem a kezem, a lábam, a számból, és a homlokomból a vér folyt, a gyomrom, na azt inkább nem tagolom...

Összeestem az ütéstől, és kikötözve dőltem előre, alig tartott meg a kötél.

Elkezdtek rugdosni, amikor már nem éreztem semmit sem. Csak tompa ordításokat hallottam George-tól. Nem tudtam nyitva tartani a szemem, annyira szörnyű volt.

- Linda... - hallottam a nevem.

- Ge... - kezdtem bele, de kimondani már nem tudtam.

Egyre csak ütötték George-ot, meg engem is.

Ha nem döntök úgy, hogy elmegyek sétálni, ha nem pont arra megyek, amerre, talán sosem történik meg.

Előjött a hányingerem, éreztem hogy egyre melegebb vagyok. Izzadtam, és nem tudtam megszólalni.

- Linda! - kiáltott már George.

A támadók elvonultak egy gerenda alá, és Geroge-nál megláttam a telefonját.

Valamit tárcsázott, és nagy nehezen, elmondta a címet. Éppen hogy ki tudta nyögni, mert az egyik csávó odament hozzá, a kezéből kirúgta a mobilt, és jól behúzott egyet neki.

- Ne... - ellenkezni próbáltam.

- Te is kérsz? - majd odajött hozzám, és megint a hajamat ragadta meg, majd felhúzott.

- Neeee.... - ordítottam, annyira fájt már mindenem.

Az orrom vére is elindult. Magamnál már talán csak egy kicsit voltam, amikor szirénázást hallottam meg. Egy rakás rendőr jött be, és elfogták azokat. Az egyik odajött hozzám, de látni már nem láttam.

Minden homályos lett, és tudtam: 

Itt a vég, ezt már nem úszom meg. 

Nem hallottam semmit sem.

Már mondhatni a fényt megláttam.

Itt a vége, és én még kisbabát sem szültem...  "

Nagyon cuki egy baba! :) De komolyan... Majd' fel faltam. :P Annyira édes volt. :)

- Nagyon édes, hogy szuszog! - mosolyogtam, majd a többiek felé fordultam. Tom is odajött, és átvette tőlem a kicsit. :)

- Tényleg! - helyeselt.

- Gyönyrű! Gratulálok fiúk lányok! - kacsintottam Ash felé. Bill felé nem, mert nagyban húzta a szunyát. :D

- Bill-t haza kéne hogy vigyem! - mondta Tom, a karjai közt a kis Gordonnal. :)

- Szerintem is. Majd én itt maradok Ash-sel. - mondtam. Tom letette a picit, és felkeltette Bill-t.

Mikor elmentek a fiúk, elkezdtünk beszélgetni Ashleyvel.

- Na, gondolom kárpótolta a félelmedet a kicsi! - mosolyogtam rá.

- Abszolút. - nevetett halkan, hogy Gordon fel ne ébredjen. :)

- Megérte. - bólogattam.

- Annyira aranyos. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus érzés a kezeim között tartani a saját kisbabámat. - mosolygott elégedetten. Hát van benne valami.

- Hát igen. - bólogattam.

- Most nézd meg! Hát melyik az a nő, amelyik nem vágyna egy ilyen kis angyalra?! - ezt most hogy érti? Hogy én nem vágyok még gyerekre? Most a szememre hányja? Miért? Kössz... -.-

- Látom. - mondtam. - Bocsi, de nekem ki kell mennem a mosdóba, sűrgős. - tetettem, mintha nagyon kellene pisilnem.

- Menj csak! - mondta.

Nagyon rosszul éreztem magam. Miért kellene nekem máris szülnöm? Még csak most házasodtam meg. Nem akarok egyből a lecsóba csapni! >< :( Miért?! Hogy nem lehet engem sohasem békén hagyni... :/

Kint ültem a folyosón. Ashley úgysem mehet ki-be. Szóval a székeken ültem, és támasztottam a fejem, szomorúan. Hogy a szememre hányja, hogy nincs még gyerekem. Mintha ő jobb lenne bármiben is. Hát nem! Viszont én még nem állok erre készen...

Inkább visszamentem hozzá, mielőtt gyanakodik.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte kíváncsian.

- Felfáztam. - hazudtam.

- Óó, az nem jó! - húzta a száját. - Hát amikor terhes voltam még, mindig mennem kellett a WC-re. Olyan volt, mintha felfáztam volna. - kezdett magyarázni. Megint... -.- Ki a fr_ncot érdekli?!

- Ja... - fordultam a pici felé.

- És Tom nem mondta még a gyereket? - kérdezett. Amint kimondta ezt a mondatot, felé fordultam ismét.

- Nem. Gondolod, hogy gyereket akar, máris? - estem kétségbe.

- Hát Bill akart. Mégis ikrek! - rántotta meg a vállát. - Különben láttad, hogy mennyire nézte a kicsit! Meg hát említette. - mondta.

És ha igaza van? Tom már szeretne kisbabát, de én meg nem? Nem akarom elveszíteni Tomot. Tudom milyen fontos neki már most Gordon. Akkor sajátot is szeretne? Viszont én még nem. Nem akarom hogy elhagyjon... :(

- De ez még nem jelenti azt, hogy Tom kisbabát akarna. Micsoda? Említette, neked? - állok ki az igazam mellett. Közben pedig tátott szájjal figyelek.

- Hát csak annyit, hogy milyen boldog lenne, ha terhes lennél. - megint megrántotta a vállát. -.-

Erre nem mondtam semmit. Megint úgy éreztem, ki kell mennem innen.

- Bocsi, de megint ki kell mennem... Tudod, a felfázás. - majd kislisszoltam gyorsan.

Ültem a székeken, és egyre csak törtem a fejem. Ha szeretne Tom gyereket, miért nem mondja meg? És hogy nézett egyáltalán a kicsire?! Mert én semmi különöset nem láttam az arcán. Vagy csak én vagyok a vak?! :( Nem szeretnék még kisbabát... Egyszerűen még nem érzem magam készen arra, hogy anya legyek... :( Amíg ezeken gondolkodtam, eleredt a könnyem. Az arcomat a kezembe temettem, és így sírtam, szipogtam. Amikor valaki megfogta a vállam.

- Cica, mi a baj? - Tom volt az.

- Semmi, semmi... -töröltem le gyorsan a könnyeim, hátha nem veszi észre, hogy sírtam.

- De miért sírsz? - a fr_nca. Észrevette. :S

- Nem sírok. - próbáltam nem megint rákezdeni a bőgésre. Mi ciki lett volna?!

- Aha, én meg vak vagyok! - csóválta a fejét.

- Nem, én vagyok a vak. Ne haragudj Tom, de én még nem állok készen erre! - majd nem vártam meg a reagálását, csak elrohantam a női mosdóba.

Egy WC-ben ültem, vagyis egy fülkében, és zokogtam.

*****A többieknél*****

- Tom, miért nem mész be? - ment bátyja után Bill. Kipihenten.

- Öhm... Ezt nem értem. - nézett maga elé, majd felült egy székre.

- Ugyan mit? - ült mellé Bill.

- Nem tudom. Linda itt sírt kint, és azt mondta, hogy nem áll készen erre. De hogy mire, azt nem tudom. - nézett még mindig maga elé.

- Ez furcsa. Nem szokott Linda ilyeneket csinálni. Ugye?

- Hát nem. Inkább nem mindig mondja el, mi a baja. De most olyan más volt. Mintha félne.

- Félne? Ugyan mitől?

- Hát ezt nem tudom.

- Szerintem meg kellene ezt vele beszélned. Menj haza vele. Már amúgy is rengeteget segítettek. - veregette meg bátyja vállát Bill.

- Oké. De nem tudom azt sem, hogy hol van! - majd bementek Ashley-hez.

*****Nálam*****

Miért?! Ahj... Nem, és nem! Nem fogok itt bőgni, inkább otthon. -.-

Így letöröltem a könnyeim, és megcsináltam gyorsan a sminkem. Majd visszamentem Ashly-hez, hogy elköszönjek.

- Bocsi... -megláttam Tomékat bent. - Bocsi, de mennem kell. Most hívtak a cégtől. Otthon el kell valamit intéznem a laptopon. - majd megfordultam, és kimentem.

- Bocsi, én is megyek. - majd Tom jött utánam.

Igyekeztem, hogy még hamar hazaérjek. Nem tudtam, hogy Tom is utánam jött...

Felmentem, és beültem a fürdőbe, a WC mellé. Olyan hányingerem lett mindentől, annyira összekavart mindent Ashley. Már ki akartam adni magamból a kaját is.

A WC mellett sírtam, egyrészt, mert baromira fáztam, és éreztem, hogy felrobbanok, annyira meleg volt mindenem. Másrészt, mert olyan hányingerem lett, mint még soha. És ugye ez az egész is rátett egy lapáttal. Szóval a retyó mellett szenvedtem egy sort. Amikor valaki kopogott, de tudomást sem véve róla, bőgtem tovább. Bezártam kulcsra is az ajtót.

- Linda, te vagy az? - hallottam Tom hangját. - Linda, bemehetek? - nem válaszoltam, amire lenyomta a kilincset, de nem tudott ugyebár bejutni. - Linda, minden oké? - aggódott.

Nem szóltam, csak sírtam, és szipogtam. Baromi sz_rul voltam.

Amikor egy kicsit jobban lettem, megmostam az arcom, és kimentem. Tom az ágyon feküdt, és a plafont bámulta. Majd amikor meglátott, felpattant, és hozzámrohant.

- Jaj, Linda, minden rendben? Nagyon sápadt vagy. - megölelt. - Jézusom! Te forró vagy! Nem vagy lázas? - nem érdekelt mit csinál, annyira nem volt erőm semmihez sem. - Úristen, te lázas vagy! - majd levitt, és lenyomott a torkomon egy gyógyszert.

Beültetett a tv elé, és rámrakott egy köteg pokrócot.

- Linda, mi a baj? - nézett rám, amikor már látszott lemenni a lázam is.

- Ne haragudj! - mondtam halkan.

- Ugyan miért haragudnék? Mire mondtad, hogy nem állsz készen? - kérdezgetett.

- Tom, én még nem szeretnék kisbabát. Sajnálom, ha csalódnod kell. - hajtottam le a fejem, majd éreztem, hogy megint feljebb szökik a lázam.

- Mi? - kérdezte értetlenül.

Erre már válaszolni nem tudtam, mert valahogy minden sötét lett, és már nem láttam Tom arcát. Csak egy nagy hideg valamire.

Kinyitottam a szemem, és újra láttam Tomot. Csak nem lent voltam, hanem a fürdőkádban, ruhástól. A ruháimat azért levehette volna, mielőtt hidegvízbe nyom. -.-

- Mi a? - pattant ki a szemem.

- Jaj, Linda! - ölelt meg hamar vízesen.

- Tom? - kérdeztem, kómásan még.

- Igen. Jól vagy? - simogatott meg, majd elzárta a hidegvizet.

- Jól. - vontam vállat. - De hogy kerülök a kádba?

- Elájultál. Muszáj volt valamit tennem, és ez jutott az eszembe legelőbb. - mondta édesen.

- Értem. - hátrahajtottam a fejem, egyenesen a kádnak.

- Linda, mi az, hogy nem szeretnél kisbabát? - ha? Már ő is? Tényleg? Nem hiszem el... Mindenki a szememre hányja?! Elegem van... ><

HAGYJON MINDENKI BÉKÉN!

...

Uh, ezt még nagyon is meg kell emészteni. xD El sem hiszem, fel sem fogom, hogy férjhez mentem. Már csak azt nem tudom, a céggel mi a nyavaja lesz. Nem adom el, de csak nem hagyhatom itt a férjem. =S Őszintén szólva fogalmam sincs... :(

- Megint úgy belemerültél a szemeimbe? - vicceskedett a repülőn Tom. Ugyanis úton voltunk a Maldív-szigeteg felé. :P Az 2 hetes nászútunkat tölteni. ;)

- Hát hogyne! - nyújtottam ki a nyelvem, majd elmosolyodott édesen. :)

- Szinte tudtam! - nevetett fel.

Mivel eléggé hosszú út elé néztünk, elővettem az mp3 lejátszómat, és a fülembe dugtam. Kb. úgy 3 és fél órát hallgathattam a zenét. xD Aztán meguntam, letettem, és elaludtam.

Márcsak Tom kedves szavaira, és simogatására keltem.

- Cica, leszállunk! - mondta.

- Ébren vagyok! - mosolyogtam csukott szemekkel. :)

- Akkor jó. - majd bekapcsolta helyettem is a saját övem. xD

- Köszi! - mosolyogtam, és már kinyitottam a szemem.

- Nincs mit Baby! - majd adott egy puszit.

Leszálltunk, és valami gyönyörű helyre érkeztünk meg. Nem is gondoltam volna, hogy a Maldív-szigetek ennyire szép, csodálaton.

Érezni lehetett a sós víz illatát, hallani lehetett ahogyan búg a tenger. :) Fantasztikus volt!

- Na, hogy tetszik? - mentünk be a szobánkba, és kérdeztem Tomtól. Ugyanis a szobát én foglaltam. XD

- Gyönyörű! - nézett körbe.

- Örülök, hogy tetszik! - mosolyogtam, majd máris átvettük a fürdőruhát, és lementünk a partra.

A víz olyan tiszta volt! Látni lehetett a kis színes kavicsokat a víz fenekén. Minden színes, érdekes, és fantasztikus volt. Nagyon tetszett!:D Most kikapcsoltam, úgy döntöttem. Nem fogom magam a céggel traktálni. Kizárom most, és csak Tomra, és erre a csodálatos helyre fogok koncentrálni. Arról, hogy mi lesz ha visszamentünk, majd később beszélek a titkárnőmmel. Az sem kizárt, hogy kiköltözünk. Ugyanis Billék is ki akarnak menni innen, és már is Amerika került szóba, onnan is LA. Vagy még New York, de a fiúk szívéhez közelebb áll LA. :) Sokat turnéztak, koncerteztek arra, és még régebben, olyan 23-24 éves korukban ki is akartak költözni, de végül maradtak itt. Szerencsémre, na meg Ash szerencséjére. :P Különben nem jöttek volna össze, aztán én sem Tommal. Istenem, annyi mindenen mentünk mi már keresztül! Hihetetlen! :) És mégis egymás mellett kötöttünk ki. Voltam már kómában is. Amit egyébként sohasem gondoltam volna. Rémisztő, miket éltem túl, és végig. Sok rossz dolog történt velem. De azért voltak remek szakaszai az eddigi életemnek. :) Hála Istennek megtaláltam Tomot, vagy fordítva. xD

Csak fürödtünk, meg kergettük egymást a tengerparton. Nem törődve a nevető helyiekkel. :) Azért annyira hülyének nem néztem minket. Legalábbis remélem. Bár itt nem nagyon van híre a TH-nak. Az is csak inkább bent a városban. De nem tudom az itteni szokásokat, meg úgy igazán semmit sem tudok erről a helyről. Mégis annyira tetszik. :)

Együtt néztük meg a naplementét. :) Csodálatos volt, és minden tiszta romantikus.

****Ugrunk megint az időben, éppen megérkezünk Hamburgba.****

- Jaj, annyira hiányoztál! - ölelt meg Ashley. Az ölelésünk között csak a nagy hasa volt még ott.

- Egyébként, még nem jön a baba? - érdeklődtem.

- De. Tegnapra voltam kiírva. - mosolygott.

- Úristen! Akkor... - kaptam a számhoz. Szegény Bill teljesen rosszul lett. Azt hitte, gond van a babával.

- Pontosan! Bármikor megszülethet a pici! - mosolygott még mindig Ash.

- Jaj, a frászt hoztátok rám! - tette a mellkasára a kezét Bill.

Otthon rengeteget beszélgettem Ashley-vel. Mindent megbeszéltünk, ami csak létezett. Mondta, hogy iszonyúan fél.

- Nem kell, minden rendben lesz! - simogattam a vállát.

- Tudom, mégis félek egy kicsit.

- Ez természetes. Már hogy néznél ki, ha egy cseppet sem félnél az első kisbabádnál?! - mosolyogtam, hátha felvidítom egy kicsikét.

- Hát nem tudom...Igazad van! Köszönöm, hogy itt vagy nekem! - ölelt meg.

- Nincs mit! Na de lassan szerintem megyek aludni. Fáradt vagyok már. - mosolyogtam, majd elmentem a szobánkba.

- Merre csavarogtál Cica? - nézte Tom a tv-t.

- Ashley-nél voltam egy kicsit. Régen beszéltünk már egy ilyen jót.

- Értem. Valami gond van? - nézett, kicsit aggódóan.

- Mire célzol? Nem értelek.

- Hát hogy most nagyon sokáig beszéltetek. Nem fél, vagy valami? - komolyan néha azt érzem, egy mágushoz mentem feleségül. xD

- Honnan tudsz mindent? - ültem az ölébe.

- Férfi vagyok Szivecském! - húzta ki magát.

- Oh, hogy oda ne rohanjak. Ja, bocsi, a férfiakkal együtt adják az egot is! - nevettem, amire csak mosolygott.

- Pontosan. Elengedhetetlen a férfi léthez!- nevet. -  De komolyan. Akkor mégis gond van?

- Nem, nincs. Illetve csak annyi, hogy fél egy kicsit. De ez természetes. :) És én már amúgy is letisztáztam vele a dolgokat.

- Akkor jó. Jössz aludni? - majd maga mellé húzott, és elaludtunk.

Az éjszaka közepén őrült nagy sikításra keltem, majd Tom is. A konyha felől jött, Ashley hangja volt az. Rögtön rohantam mint az őrült le a lépcsőn.

- Ashley, Ashley minden rendben? - kérdeztem, de tudtam, menni kell. - Keltem a fiúkat, gyorsan menj vegyél fel valamit!

- Segíts! - karolt belém, majd amilyen gyorsan csak tudtunk, felmentünk neki ruháért. Bill-t felkeltettem, Tomot már nem kellett, mivel ő is ugyanúgy járt mint én.

Felöltöztünk gyorsan, és már mentünk is egyenesen a kórház felé. 

Bent elvitték egy kürterembe, majd kijött az orvos.

- Melyikük a hölgy férje? - kérdezte. Gondolom Ashley említette, hogy itt van Bill.

- Én! - pattant fel a helyéről Bill.

- Jöjjön velem, ha bent szeretne lenni a szülésnél! - fordult meg a doki, Bill pedig követte.

Kint ültünk Tommal, még csak fél órája.

- Hol vannak már? - kérdezett kicsit idegesen Tom.

- Még gondolom nincs meg a baba. Ennyi idő alatt nem lehet! - mondtam neki, majd mosolyogva megölelt. - Hé, ezt miért kapom?

- Mert szeretlek. - majd megcsókolt.

- Én is! - mosolyogtam.

Kb. már másfél órája bent lehettek, amikor Bill jött ki a dokival.

- Megszületett a kisfiam! Pontosan 02:17 perckor! - ugrált Bill, mint valami 2 éves. Mindketten megöleltük, de még nem mehettünk be Ashley-hez.

Az egész estét, vagyis hajnalt már bent töltöttük Ashley-nél, mert fél óra múlva bemehettünk hozzá.Nagyon fáradtak voltunk már. A kis Gordon ott csicsikált Ashley ágya mellett, a saját kis ágyikójában. :)

- Menjetek haza! - mondta Ashley nekünk.

- Ugyan minek? - kérdezte Bill. Aki teljesen fel volt dobva. Még kb. úgy hajnali 3 környékén is. -.- :D

- Akarsz maradni? - nézett Billre.

- Még szép hogy maradok. Menjetek haza Tom! - beszélt a már majdnem alvó  bátyjához.

- Mi? - nyitotta ki a szemeit gyorsan.

- Menjetek haza nyugodtan. Majd délelőtt bejösztök! - utasította Bill.

- Oké.

Nem nagyon kellett Tomot győzködni, de engem sem. Őszintén szólva azt hittem ott alszok be. Komolyan. Ezért is mentünk haza, majd már el is aludtunk.

Olyan délután 2 felé kelhettünk. Nem hívtak, úgyhogy egy kicsit tovább aludtunk, mint ahogyan terveztük.

Felöltöztünk, majd bementünk Ash-hez, de előtte elmentünk egy boltba. Vettünk színes lufit, meg egy kis ajándékot, sütit, csokit, meg egy kis innit. Na meg egy kis normál kaját is beiktattunk neki a menübe. :P

Nagyon örült neki, és Bill édesen szunyókált még egy ágyon. :)

Megnéztem a kis Gordon-t, majd megendegték hogy a karjaimba vegyem...

Most ide hozom, felülre a megjegyzésem. ;) Holnap nem hiszem, hogy tudok írni... Színházba megyek, és csak későn érek haza. :) Szóval holnap nem hinném hogy írok, de pénteken igen! ;) Addig is olvassátok a részeket! :P Puszi.Bogi.=) by:Szerki. Na nem húzom, itt a rész:

- Ah... Azt hittem, nem lesz vége sose ennek a jópofizásnak... - ült le mellém a székre Tom, lihegve. :)

 - Ja... Látom elfáradtál. :) - mosolyodtam el.

- Pontosan. - majd közelebb ült hozzám. - De valami újra feltöltene! - húzogatta a szemöldökét, és a keze a combomon landolt.

- És mi lenne az? - húztam fel én is a szemöldököm. :P

- Hát... - majd közelhajolt hozzám, és megcsókoltam.

- Na, jobb már? - gúnyolódtam.

- Mm... Elmegy... - mosolyodott el sunyin. (F) :)

- Akkor jó! ;) - kacsintottam.

- Táncolunk? - kérdezte.

- Felőlem! - rántottam meg a vállam, majd a kezét nyújtotta, amit én meg is ragadtam. :D

Csak táncoltunk, hülyültünk, táncoltunk, smaciztunk... Meg minden! :D

- Imádlak! - fordított maga felé, majd megsimogatta az arcom.

- Én is! - csókoltam meg.

A számnak vége lett, és leültünk. Néztük Billéket ahogyan egymást falják, meg ahogyan nevetgélnek. Mi is elnevettük magunkat rajtuk, Tom édesen mosolygott. :)

- Ez nagyon jól esett, bár eléggé elfáradtam. - ült le Ashley mellénk.

- Egy számot táncoltatok végig. - bunkóskodott egy kicsit Tom, majd oldalba böktem. :D

- Tom... - néztem rá szúrósan.

- Jól van... - rántott vállat.

- Mostanában olyan fáradékony vagy! - mondtam Ashley-nek.

- Linda! - tette ugyanezt Tom, amit én vele.

- Most mi van? - kérdeztem, és a van szót már ordítottam, mert pekapcsolta a DJ a zenét.

- Hagyjuk... Nem megyünk? - kérdezett Bill, már hajnali fél 5 volt. Nem is figyeltem, hogy mennyi az idő.

- Felőlem mehetünk! - mondta Tom, láttam már eléggé punnyad.

Hazamentünk, és végre volt egy olyan buli, amin nem rúgtak be oltárisan. xD Felmentünk, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba, egyenesen Tomra. Nem figyeltem, hogy ő már alszik, így felnyikkant.

- Ááúú... - fordult meg, és a hátához kapott.

- Ne haragudj Drágám, nem láttalak! - pattantam le róla gyorsan, és hátravágódtam. - Ááá! - feküdtem a földön, mire Tom idegesen ült fel.

- Linda, jól vagy? - ült mellém a földre, és felvett, majd az ágyra tett.

- Már sokkal jobban. Bocsi a hátadért. - pirultam.

- Semmi baj. - mosolyodott el. :)

Elaludtunk, majd reggel eléggé furcsa helyen ébredtem. A fürdőkádban. Fogalmam sincs, mi történhetett az este. :/ Egyszer csak meghallottam, hogy Tom dünnyög.

- Lin... Lind... Linda... - végül kinyögte sikeresen a nevem. xD Nem igazán hallottam tisztán, egyedül a nevem. Még mondhatott valamit, de olyan kómás voltam, hogy rögtön vissza is aludtam.

Még vagy 1-2 órát így szunyókálhattam, amikor kinyitottam a szemem, és Tom dörzsölve a szemeit megnyitotta a csapot.

- Áááá! - üvöltöttem fel, mert először hideg víz szokott jönni. -.-

- Linda, te mit keresel itt? - majd gyorsan elzárta a vizet.

- Fogalmam sincs. - húztam a szám.

- Öhm... Mindegy! Fürdesz velem? - kacsingatott, majd kiszedett a kádból, és megcsókolt.

*****Bill és Ash*****

A konyhában csináltak éppen "reggelit". Ugyanis már délután 14:37 volt. :D

- Szerinted mikor mondjuk el nekik? - fordult Bill felé Ashley.

- Nem tudom. Majd, még nem szeretném, ha bármi baj is történne. Ne kiabáljuk el kérlek! - nyomott egy homlokpuszit Ashley-nek Bill.

- Rendben. Tudod jól, hogy én várok. Csak rajtad múlik. De szerintem Linda sejt valamit. - gondolkozott el Ash.

- Ugyanmár. Én sem sejtettem. - nevetett.

- Az más. Linda is nőből van, tudja az ilyeneket. - cáfolt Ashley.

- Hát nem biztos. De még várjunk. Jó? - bocizott Bill.

- Okés. - mosolygott Ashley.

*****Már nálunk*****

- Imádlak! Mondtam már? - húzott ki Tom, egy szál törcsiben a fürdőből.

- Tom, a pizsimet had vegyem fel! Mondtad... - nevettem.

- Áá, nem kell az a pizsi! - húzogatta a szemöldökét, majd elkezdte piszkálni a piercing-jét.

- Tom, ezt ne csináld! - néztem rá. Tudtam, hogy nem bírom ezt. :)

- Már miért ne?! - közeledett felém, majd kitárta a kezeit, és elkapott.

- Tom, légyszi... - fordultam felé, majd bociztam.

- Jaj, hogy mindig rá tudsz szedni! - majd elengedett szemforgatva.

Visszaszaladtam a fürdőbe, és felkaptam a RÖVID pizsim. :P

- Óó, most nem megyünk le! - rázta a fejét, majd sunyin elkezdett felém közeledni.

- Tom, ne már! Álmos vagyok, és a hátam is fáj... - mutattam neki egy kb. 15 cm hosszú véres csíkot. Én sem tudtam, csak kitapintottam.

- Úú... Mit csináltál? - tapogatott meg.

- Ááá! - nyikkantam meg, mivel fájt. :/

- Bocsi. - kapta el a kezét.

- Semmi baj. - legyintettem.

- Ezt meg kéne mutatni egy orvosnak! - rázta a fejét.

- Szó sem lehet róla! - löktem arrébb, majd a tükörhöz mentem. - Úúú... - sziszegtem.

- Holnap elmegyünk a dokihoz! - parancsolt rám.

- Tom! - szúrósan néztem rá.

- Semmi Tom! - rázta a fejét.

Lementünk. Bill és Ashley nevetgéltek a kanapén, és Bill Ashley hasát simogatta. -.-

- Tudtam! - pattantam eléjük, de ők csak kíváncsian néztek rám.

- Mit tudtál Cica? - nézett rám már Tom is tök hülyén.

- Ashley, ugye terhes vagy?! - tettem csípőre a kezem.

- Mi? - fordult Tom testvére felé.

- Hát... - hajtotta le a fejét, majd Billre nézett, és bólintott. - Igen.

- Jézusom! - tátott szájjal nézett rám Tom.

- Én mondtam. 

- Honnan tudtad? - Bill.

- Nő vagyok Bill! - nevettem el magam. xD

- Ja... - mosolygott.

Tök jó, hogy babájuk lesz. :) Már házasok is meg minden. Mekkora szerencséjük van! :)

*****Ugrunk egy kicsit az időben, 6 hónap múlva*******

Hát vissza kell mennem... Sajnos. És Tommal is nagyon szeretjük egymást, legalábbis én igen. Ő is azt mondta. :) Nem akarom elhagyni! Talán kérek egy kis időt. :( Már így is elhúztam, hogy néha néha kimentem elintézni a dolgokat.

- Linda! Ho... - meglátott. - Baby, min agyalsz? - jött be Tom. - meglátta a kétségbeesett arcomat, majd leült mellém az ágyra. - Minden rendben? - aggódott.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Elmondod?

- Nem tudok mást tenni. - szomorodtam már el.

- De, mi az?

- El kell mennem. - próbáltam gyorsan a lényegre térni.

- Hova? Mikor? Megyek veled. - mondta.

- Nem, Tom most nem.  - ráztam a fejem.

- Miért?

- Vissza kell mennem Tom! - fordultam szomorúan felé, és nagy nehezen a szemébe néztem.

- Micsoda? - lepődött meg.

- Elmegyek, vissza LA-ba. - hajtottam le ismét a fejem.

- Nem teheted. Maradj itt! - rázogatott.

- Sajnálom Tom. Nem akarlak elszakítani Billtől. Na meg a kicsitől sem. Kell neki egy ilyen erős, és imádnivaló nagybácsi! - néztem rá halvány mosollyal az arcomon. :/ Az a mosoly inkább könnyekben jöhetett volna ki. :(

- Linda, kell neki egy ilyen gyönyörű, csinos és édes nagynéni is! - simogatta meg az arcom.

- De Tom... - kezdtem bele, de nem engedte, hogy végigmondjam.

- Nem. Maradsz, és kész. Ha kell idetelepítem a céged! - mondta.

- Mi? Tom, ahhoz rengeteg pénz kéne, és nem engedem! - ráztam a fejem.

- Én meg azt nem engedem, hogy a szerelmem itt hagyjon! - ölelt meg.

- Tom, tudod hogy ez így nem fog menni.

- De. Találunk rá megoldást. Pont most nem hagyhatsz itt!

- Pont most? - kíváncsiskodtam. Majd kivett egy tokocskát a zsebéből, és elém térdelt. Nem tudtam mit tenni, tátott szájjal álltam.

- Linda, hozzám jössz feleségül? - nézett fel rám. A szemembe picike könnyen szöktek, örömkönnyek. :)

- Igen! - majd megcsókoltam, és szorosan öleltem.

- Szeretlek! - csókolt meg újra.

- Én is! - majd lementünk, és Bill és Ashley már tudták is. Billnek gondolom már elmondta a tervét Tom. :P

- Gratula! - mondták mindketten.

- Köszi! - mondtuk, majd megterveztük a jövőhéten tartandó leány- és legénybúcsút.

Már eltelt ugye 10 hónap, amióta együtt vagyok Tommal. Ashley már a 9. hónapban jár, és 3 hét múlva van az időpontja. :) Szóval nagyban várjuk a kis Gordon-t. Bill apukájáról kapta a nevét a kisbaba. Hát igen, fiú lesz. xD

Megvolt a leány- és legénybúcsú, nagyon be is rúgtunk, kivéve ugye Ash-t. :) A fiúk is jól szórakoztak, amint értesültünk róla. :D

Eljött az esküvő napja. :)

- Jaj, annyira izgulok! - mondtam Ashley-nek, miközben a ruhám cibzárját húzta felfelé.

Ruhám: http://images02.olx.hu/ui/1/20/05/41701505_1.jpg :)

- Nem lesz semmi gond! - bíztatott. :)

Bementünk, és Tom mosolyogva nézett rám. Olyan jól nézett ki a zakóban! :D

A pap összeadott minket és mentünk a lagzira.

Váltóruhám: http://media.photobucket.com/image/ashley%20tisdale%20guilty%20pleasure/preeto_f30/33367_Ashley_Tisdale_Guilty_Pleasur.jpg

A lagzi nagyon jó volt, és nem hittem el, hogy férjem van. :)

Nagyon jó volt a karácsony, közeledett a szilveszter. Úgy döntöttünk, hogy egy hatalmasat bulizunk! xD :)

A szobámban ültem a laptop előtt, és msn-en(mert még 27 évesen is msn-eztem :P) beszéltem a titkárnőmmel. Azt mondta minden rendben, csak egy a bibi...

Én ugye a céget kint csináltam, és nem tehetem meg, hogy ideköltözök. Szóval,vissza kell mennem. Nem akarok, de muszáj. Innen nem tudom irányítani, és eladni sem akarom... Annyi minden van még, annyi ötletem van, amiket nem akarok feladni, vagy eladni. Szóval muszáj leszek visszamenni. David is kiköltözött tőlem. Talán még jobb is... :/

Nem szeretném elszakítani Tomot Billtől, így azt hiszem, az lesz a legjobb, ha csak én megyek ki. Szó sem lehet róla, hogy Tom is kijöjjön. Nem tehetem ezt, ide köti minden, de engem már csak ők. Pont ezért sem fogom hagyni, hogy velem együtt kijöjjön Tom is. :) Ez így lesz mindenkinek a legjobb. Már csak egyet nem tudok, hogy mi lesz Tommal. Nem hinném, hogy elmondom, miért megyek vissza, biztosan valamit keresne, hogy itt tartson, vagy megoldások után kajtatna. Felesleges, mivel döntöttem. Csak azt nem tudom, hogyan mondjam mindezt meg neki. Fájni fog, nemcsak nekem, hanem neki is. És nem akarok neki fájdalmat okozni... :( Az lesz a legjobb, ha elfelejt... Nem akarom, de muszáj. Más kiútat nem látok ebből. Annyira nem akarok elszakadni Tomtól, mert szeretem, de nem tehetek mást. Eddig azt hittem minden rendben, Tommal rendben is van, csak hát ez... :/ Nem fogok egy testvért szédszedni. :( Még 1-2 hónapig itt maradok, és meglátom mi lesz Tommal, és velem. Ha még mindig így leszünk, akkor sem akarok elmenni, de muszáj. És talán, sőt biztos, hogy ő sem akarna kijönni velem. Itt a stúdió, itt él már mióta, nem vihetem ki magammal. Most szöktessem meg, vagy mi?! :S Áá, én arra képtelen lennék. Még most sem. :S Hagyjuk inkább, még egyenlőre nem szólok erről senkinek sem, egyedül Ashley-vel beszélem meg a dolgot. Megkérdezem, mit szól mindehhez. Nem lesz könnyű, de mégis... Húú, ez most valahogy nagyon elsz_rta a kedvem. :/

- Cica, Linda! - rázogatott Tom, és amikor észhez tértem, gyorsan lezártam a beszélgetést.

- Hm? - eszméltem fel. :P

- Mi sz_rta el a kedved? - gondolom (mivel leírtam ezt) elolvashatta.

- Ja, semmi. Semmi... - ráztam a fejem, majd kiléptem azonnal. Még véletlenül se tudja meg.

- Aha, én meg most jöttem le a falvédőről! - rázta már ő is a fejét, és kíváncsian nézett rám.

- Komolyan mondtam. Nem hiszel nekem? - "akadtam" ki.:P Hátha nem kérdezget mostmár.

- Dehogyisnem, csak olyan szomorkás vagy. - ölelt meg, majd adott egy puszit. - A céggel van valami? - kérdezett. Ez mi, valami agyturkász?! xD Belelát a fejembe?! Imádom... :D

- Nem. - mondtam határozottan, hogy elhigyje. :P

- Akkor jó. Már azt hittem, visszahívtak. - mosolyodott el. B_sszus! :O Mondom, hogy belelát a fejembe... xD

- Nem. - ismételtem magam.

- Akkor jó! - megcsókolt, és belekezdett valamibe. - Nem jössz le? A többiek kérdezik. De felőlem itt is maradhatunk. - rántotta meg a vállát, gondolom nem akar semmit sem erőltetni. xD

- Mehetünk. - mosolyogtam, majd kikapcsoltam a gépet.

Lementünk, és éppen Ashley ügyködött valamin a konyhában Billel.

- Hát ti min ügyködtök? - kérdeztem rá.

- Ja, muffint sütünk! - nevetett fel Ashley.

- Kettecskén? - néztem rájuk, de ők elvörösödtek, és inkább visszafordultak, majd kitört belőlük a nevetés.

- Nektek mi bajotok? - nézett Tom, majd átölelt.

- Áhh, semmi. - legyintett egyet Bill.

Ők muffint sütöttek, én és Tom pedig tv-ztünk, egymás karjaiban. Pontosabban én feküdtem Tom mellkasán, ő pedig átölelt. :)

- Szerintem valamit titkolnak. - gondolkoztam el. Hangosan... xD

- Szerintem is. - mondta Tom.

Holnap mivel újév volt, így ma elmentünk shoppingolni Ashley-vel. A fiúk is jöttek, de ők külön mentek. Nem akartam, hogy a minket nézzenek meg minden ruhában, tudom Tom utálja ezt. :P Régen ezért szivattam ezzel. :D

Bementünk 15-20 boltba, és csak a 20.-ban találtunk valami jó kis rucit. ;)

Rucim, cipőm: http://images2.fanpop.com/images/photos/5900000/Una-Healy-The-Saturdays-Rare-Fashion-the-saturdays-5908488-600-799.jpg

Ashley rucija: http://images2.fanpop.com/images/photos/790000/The-Saturdays-Tampax-Pearl-photoshoot-the-saturdays-7417534-427-982.jpg A cipő itt is maradt. :)

- Én meg vagyok elégedve! - húztam ki magam.

- Hát, én is! - gondolkozott el.

- Te, Ash... - kezdtem bele.

- Mondd! - fordult felém.

- Öhm... Semmi. - inkább nem mondtam semmit sem. Ugyanis arra gyanakszom, hogy terhes Ashley. Tudom, hülye vagyok, hogy rögtön ilyenekre gondolok, de mintha a hasa megnőtt volna. És már 3 hónapja vagy van már 4 is, hogy nászúton voltak... -.- :P

- Nekem mindegy. - mosolygott, majd megkerestük a fiúkat, és hazamentünk.

A nap estéje hamar elment, én még intéztem a dolgokat a netről. -.-

Másnap reggel fitten ébredtem. Ez az év utolsó napja, és szinte majd' kicsattantam az örömtől, hiába van az utazás...

- Hé, Cica...Még egy kicsit aludjunk már! - fordult felém Tom, gondolom felkelt, hogy mocorogtam, meg ugráltam az ágyon, majd lefogott, és maga alá gyűrt, mint valami párnát. xD Szabadulni nem igazán tudtam, és nem is volt kedvem. :P

- Nem, menni akarok szánkózni! - ültem fel, de visszrántott, és rámmászott.

- Csak még 10 percet! Légyszi! - bocizott majd adott egy puszit a homlokomra, és rajtam feküdve elaludt. :)

Édesen szunyókált, és kereken 10 percig tűrtem, mert mértem közben az időt.

- Letelt! - kiáltottam el magam, majd legurítottam magamról egy nagy lendülettel.

- Linda! - állt fel morcosan a földről.

- Mondd szivi! - nyújtottam a nyelvem. XD

- Gyere csak ide! - hát megint letámadt, majd elkezdett csikizni. Nagyon. :D

- Tooooooooooooooooooooom! - kiáltottam.

Kiszabadultam a szorításából, és rohantam le a lépcsőn.

Elkapott, és a falhoz szorított. :D

- Na, mehetünk szánkózni? - néztem rá mosolyogva.

- Nem adod fel, ugye? - nézett rám. - Nincs is hó! - röhögött. Beszívta, mert én is azt hittem. Csakhogy kinéztem az ablakon, és minden fehér volt reggel. Éjszaka 35 cm hó esett. :D

- A-a. Van! Nézz csak ki! - mutattam ki az ablakon, ahol már megint zuhogott a hó.

- A p_csába! - hajtotta le a fejét, majd mondta. - Mikor megyünk? - mosolygott.

- Nem tudom, a többieket is kéne hívni. Ashley imád szánkózni! - mosolyogtam én is.

- Bill se hagyja ki sosem! - nevetett. :D

- Okés. - kacsintottam, majd leültem, és előtte kivettem a tejet, és a műzlit. - Kérsz? - mutattam Tomnak a gabonapelyhet(FLÓRA) :D, majd bólogatott.

- Aha! - majd leült mellém, és lejöttek Billék.

Ashley rögtön a hűtőt vette célba, csak azután köszönt. Kivett egy nagy befőtt uborkát.

- Ashley, reggelire uborkát? - fintorogtam.

- Miért ne?! - majd beleharapott.

- Nekem nyolc. - vontam meg a vállam, majd megbeszéltük, hogy hova megyünk.

- Szánkózni? - nézett rám Ashley, majd a szemei hirtelen felcsillantak.

- Aha! - bólogattam.

- Igeeeeen! - kiáltott, majd szinte falni kezdte az ubit. xD

Felöltöztünk, és kimentünk szánkózni, egy közeli dombhoz. Nagyon jól szórakoztunk. :D Csurom vizesek voltunk, így úgy döntöttünk, ideje hazamenni. :)

Hazaérve, mivel még 3 óra volt a buliig, elmentünk fürödni.

- Jössz velem? - húzogatta a szemöldökét Tom, majd elkapott.

- Hát, ha szépen kérsz! - mosolyogtam sunyin. (F) :D

Elmentünk ketten fürcsizni, majd kitjöttünk, és felöltöztünk, elkészültünk, és már indultunk is a buliba.

Nagyon jól szórakoztunk, és Éjfélkor...

- 3...2...1...Boldog új évet! - kiáltott mindenki, megszólaltak a dudák, és Tom hirtelen lesmárolt. xD

- Boldog új évet Cica! - piszkálta az orromat az övével. :D

- Neked is Drágám! - majd megöleltem.

Mindenki körbejárta a termet, mert ismerősek voltak, és koccingattunk mindenkivel, és

kívántunk boldog új évet...

Nos, lehet, hogy egy kicsit bezavartalak titeket, de elmondom...

Lindának végül nem kellett elmennie LA-ba, mert tévedtek. Ezzel Tom is megnyugodott, és minden rendben lett. :)

Vissza az eseményekhez...

Csak feküdtem Tom karjai között. Annyira édes volt, ahogyan mondta, hogy szeret. :) Csukva tartottam a szemem, de olyan érzésem volt, mintha valaki nézne...

- Mit nézel? - nyitottam ki a szemem kíváncsian. :P

- Olyan gyönyörű vagy Cica! - simogatott meg, majd megcsókolt.

- Oh, köszönöm! - mosolyodtam el, és még közelebb bújtam hozzá.

Egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel Tom hamarabb felkelt mint én, és leült a laptop elé. Valamibe nagyon belemerülhetett, mégis sűrven rámpillantott. :)

- Hm... - nyögtem csukott szemmel. Éledeztem éppen. ><"

- Jó reggelt Baby! - köszönt Tom, majd lecsukta a laptopot, és mellémfeküdt. Hihetetlenül vidám volt. Nem tudtam, én hozom-e ezt ki belőle, vagy valami szörnyen jó hírt kapott. :)

- Mire ez a nagy happy face? - viccelődtem.

- Fantasztikus hírt kaptam! - vigyorgott. Hát akkor nem én teszem ezt vele... :/ Erre el is szontyolodtam. - Na, mi az? - kezdte piszkálni a hajam.

- Semmi. - válaszoltam, és figyeltem, ahogyan egy göndör tincsemet kiszúrva magának birizgálta kitartóan. - Naa... - gurultam arrébb.

- Mit na? - gurult hozzám.

- Miért piszkálsz? - mosolyogtam.

- Mert imádlak! - húzta fel a szemöldökét.

- Ja, értem... - vágtam komoly pofát.

- Nem is vagy kíváncsi, a jó híremre? - mosolygott sunyin.(FLÓRA) :D

- De. - bólintottam.

- Lecsukták Andy-t! - kiabált. Erre befogtam a fülem, és becsuktam a szemem. Nem bírom ha ordít. Azt szeretem, amikor valaminek örül, és szinte sipol már. XD Akkor olyan édes. :) Izgatott, és cuki. :) :D - Cica! - szedte le a fülemről a kezeim.

- Hm? - mosolyodtam el. - Ha lenyugodtál, akkor elmondod? - nyújtottam ki a nyelvem.

- Gyere ide! - kapott el, és elkezdett csikizni.

- Neee! Könyörülj rajtam... - röhögtem.

- Na, akkor elmondom. - szorított magához.

- Okés. De ne csikizz! - bociztam.

- Rendben! - mosolygott. - Szóval lecsukták Andy-t. - vidult megint, és elkezdett sipolni. Hogy elhallgattassam, egy csókot nyomtam neki.

- És hogyan? - ültem fel.

- Hát fent van a neten is! És biztos forrásokból tudom... - mosolygott.

- Ez szuper! - ugrottam a nyakába. Legalább ettől már nem kell tartania. :)

- Igen! És te is itt vagy nekem! - csókolt meg.

- Hát persze! - mosolyogtam.

****Ugrunk az időben, 3 hetet****

- Linda, hol a fehér és kék csíkos zoknim? - kiabált le az emeletről Tom.

- Ott van szekrényben, a felső polcon! - válaszoltam.

- Köszi Cica!

- Nincs mit! - nevettem.

Én a tv előtt ültem, és a telefonom figyeltem. Hátha hív Ash. Ugyanis ma érkeznek meg, és mi megyünk ki értük. Ha felhív akkor el kell kezdenem öltözni, így beszéltük meg. :) Tommal minden rendben van, hála Istennek! :P

Megcsörrent a telefonom.

- Ash? - vettem fel.

- Igen. Jöhettek kb. tudod 10-15 perc. - mondta.

- Rendben, akkor öltözünk. - majd elköszöntünk, és letettük. Felmentem, és benéztem a szekrényembe.

Felkaptam egy farmert, egy hosszúujjú vörös pólót, amin egy nagy flitteres korona volt. Lent felvettem a kabátom, és a csizmám.

Farmer: https://m.blog.hu/te/tejbenvajban/image/farmerer.jpg

Csizma: http://www.divatbolt.hu/images/8315-5535-6_8315_1.jpg

Tom hamar kész volt, és már mentünk is a reptér felé. Amire odaértünk, elkezdett havazni. Már javában december volt, 2 hét és karácsony. Azt mondta Tom, hazafelé inkább ő vezet. :)

- Jaj, annyira hiányoztatok! - öleltük meg egymást Ashley-vel, és Bill-el.

- Szevasz öcskös! - ölelte meg Tom öccsét.

- Ma, elmegyünk bulizni? - javasoltam.

- Naná! - mosolyodtak el. Egy dolgot nem mondutnk el nekik. Hogy együtt vagyunk. :P

Tom édesen nézett rám, na meg sunyin. :P Ez fel is tűnt mindkettőjüknek.

- Öhm... Miről maradtunk le? - néztek egymásra.

Odamentem Tomhoz, és megfogtuk egymás kezét. Rögtön vágták a dolgot.

- Áh! - mosolyogtak. - Szóval jártok. - nevettek.

- Igen, miért olyan nevetséges ez? - kérdően néztünk mindkettőre.

- Jaj, nem azért. Örülünk, hogy végre együtt vagytok. - mosolyogtak.

Hazamentünk, és mint említettem, Tom vezetett. Otthon már mégsem mentünk el bulizni, csak másnap. A buli oltári volt.

****2 nap és karácsony**** 

*Toméknál*

- Mit vegyek Ashley-nek?- kérdezte bátyját Bill.

- Nem tudom, de én már megvettem Linda ajándékát. :) - mosolygott Tom.

- Ja, értem. Asszem, hogy veszek neki valami sminkes cuccot. Azokat imádja. - nevetett.

- Az jó. - mindketten nevettek, és beszélgettek még.

*Nálunk*

- Mit vegyek Bill-nek? - nézett rám Ashley.

- Nem tudom, de én már megvettem Tom ajándékát. - mosolyogtam.

- Oh! Lehet hogy kap valami ékszert. Imádja őket! - nevetett.

Megbeszéltük, és felmentem becsomagolni Tom ajándékát.

Egy Swatch órát vettem neki. Imádja az órákat. Ezért is döntöttem emellett. :)

Becsomagoltam, és eldugtam.

*****Szenteste******

- Köszönöm Drágám! - ölelte meg Ashley Bill-t.

- Nincs mit, remélem tetszik! - mosolygott. - Én is köszönöm, nagyon jó! - adott neki egy csókot.

- Linda, nem nyitod ki? - nézett rám édesen Tom.

- Előbb te! - mondtam.

Kinyitotta, és felcsillant a szeme.

- Hűű, köszönöm Cica! - csókolt meg.

- Szívesen! - viszonoztam.

- Na, most te jössz! - mondta nekem.

- Oké.- kinyitottam, és a szám tátva maradt. Egy gyönyörű Swarovski nyaklánc volt: http://hardverapro.hu/dl/upc/2009-10/214779_1374a.jpg

- Tetszik? - nézett rám. Megszólalni nem tudtam.

- Hogy tetszik-e? Imádom! Köszönöm! - ugrottam a nyakába.

- Szívesen! - csókolt meg.

- Boldog karácsonyt! - mondtuk együtt. :)

Nagyon jó volt a szenteste, és másnap indultunk bulizni.

Ruhám: http://www.divatbolt.hu/images/8011-M55116-A3_8011_1.jpg

Cipőm: http://www.fashiontime.hu/content_files/RaphaelYoung.jpg

Ashley ruhája: http://www.nlcafe.hu/cikk/3/27457/2.jpg A cipője rajta van.

- Azta! - mondták egyszerre.

- Ez bók akar lenni? - húztam fel a szemöldököm.

- Határozottan! - bólogatott Tom, majd megcsókolt.

- Mmm... Bók elfogadva! - mosolyogtam sunyin.

Elmentünk bulizni, és végigtáncoltuk az egész estét. :) Fáradtan mentünk haza, és dőltünk le.

Reggel hó fedte tájra ébredtünk, és a fiúknak fantasztikus ötletük támadt...

- Leszel a barátnőm? - tolt el egy kicsit, hogy ezt megkérdezhesse.

Erre nem tudtam válaszolni, csak meredtem rá.

- Linda, Linda itt vagy? - hadonászott az orrom előtt. - Linda! - emelte egy kicsit fel a hangját, hátha feleszmélek.

- Mi? - szakadt meg a bambulásom.

- Linda! Tudod mit kérdeztem? - szerintem azt hihette, hogy valami gond van a fejemmel. :P

- Igen. - bólintottam.

- És mit válaszolsz? - húzott megint közel magához.

- Biztos vagy ebben? - hajtottam le a fejem, majd megint felnéztem rá.

- Igen. Én tudom hogy működne. - mosolyodott el.

- Hát... - igazából nem tudtam eldönteni, hogy mondjak-e igent, vagy nemet. Nem akarom, hogy megint becsapjanak!

- Akkor? - elég türelmetlen volt...

- Jó. - mosolyodtam el. Rájöttem, hogy ha mindig csak húzom a dolgot, akkor sohasem leszel boldog. Talán csak félek attól, amiben csalódhatok.

- Szeretlek, Kicsim! - vigyorgott, majd lekapott.

- Jó, jó! - toltam el egy kicsit, hogy kapjak levegőt.- Tom, levegő! - próbáltam beszélni, de valahogy nem hagyott.

- Bocsi. - pirult el egy kicsit.

- Semmi baj. - vigyorogtam.

- Lemegyünk? - kérdezte. - Nincs már itt régóta David. - próbálkozott. - És, ha gondolod, kapsz egy kis fagyit. Amilyet kérsz! ;) - csalogatott. :P

- Hm... Nem tudom. Jól hangzik, viszont nem is tudom. - forgattam a szemeim kedvesen. :P

- És, ha én is jövök? - húzogatta a szemöldökét.

- Hát, akkor lehet. - adtam meg magam.

- Na, akkor gyere, csinálok neked egy fantasztikus fagyikelyhet! - nyújtotta a kezét.

Megfogtam a kezét, és együtt lementünk. Beültem a tv elé, és agyba főbe nyomták Bill és Ashley mézes heteit. -.- :)

- Ez olyan édes! - mosolyogtam.

- Micsoda? - kukkantott ki egy fagyiskanállal a kezében a konyhából.

- Hát hogy ennyire írnak róluk! - vigyorogtam.

- Hát biztos. - vonta meg cukin a vállát.

- Jaj, Tom! Ne legyél már ilyen kis szenyó! - röhögtem.

- Okés! ;) - kacsintott.

Kb. még 15 percet sűrgött forgott a konyhában, majd beült mellém, és már hozta is a hatalmas kelyhet.

- Köszi! - mosolyogtam.

- Nem kapok érte valamit? - húzta fel a szemöldökét.

- Jaj, kis buzgó! - kuncogtam, majd adtam neki egy csókot.

- Mm... Így már más! - vigyorgott elégedetten, majd elkezdtük mindketten enni a fagyit.

Betettünk egy filmet, és elkezdtük nézni. Aztán még egyet, meg még egyet, és már olyan 9 és fél 10 lehetett. Én Tom mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt. Elég fáradt voltam még mindig, így szerintem elaludtam. Mégis felkeltem egy csöngetésre.

****Tom szemszöge****

Végre összejöttem Lindával! Olyan gyönyörű, és édes lány. Egyszerűen imádom, és úgy érzem, hogy most több van itt, mint hogy csak dögös, és ezért járnék vele...

Délutánból este lett, és filmeztünk. Egész délután csak DVD-ket néztünk. Már olyan fél 10 lehetett, amikor Linda elaludt a mellkasomon, én átkaroltam. Már majdnem hogy úgy döntöttem, kikapcsolom a tv-t, és felviszem Lindát, amikor csengettek, és felébredhetett.

Elkezdett mocorogni, és dünnyögött valamit.

- Tom... - szorított meg, és megölelve visszahajtotta a fejét.

- Mindjárt jövök, csss... - majd óvatosan lehámoztam magamról, és lefektettem a helyemre. - Igen? - nyitottam ajtót.

- Tom, Linda ugye még nem alszik? - David volt az.

- De. - mondtam tömören.

- Engedj be, nem hiszek neked! - majd valahogy bejutott, hiába álltam  az ajtóba.

- David, nem mehetsz be! - próbáltam utána szólni, nehogy felkeljen Linda, de késő lett. Ugyanis az a barom elkezdett ordibálni.

- Linda, Linda gyere le! - ordított. - Tudom, hogy ébren vagy, nem úszod meg, hogy nem mondhatok semmit sem! - folytatta a kiabálást. :@

- Állj már le! - ordítottam rá.

****Vissza Linda szemszögébe****

- Ha? Tom, mi az? - keltem a kanapén kómásan.

- Linda! - ordibált valaki. Majd Tom viharzott be hozzám a tv-hez.

- Linda, itt van David! - simogatott suttogva.

- MIII? - eszméltem fel.

- Itt van David. - magyarázta.

- Nem akarok vele találkozni! Küldd innen el!- kérleltem Tomot.

- De nem tudtam! - rázta a fejét.

- Hát itt vagy! Engem nem fogsz így lerázni! - megint be volt rúgva, bűzlött a piától. Hiába feküdtem tőle 3 m-re. :/

- Takarodj innen kifele! - emeltem fel megint a hangom. - Kit érdekel, hogy lerázlak-e, vagy sem! Egyszerűen undorodok tőled, húzz innen! - már kiabáltam.

- Velem nem fogsz így beszélni! - majd a kezével közeledett. Sohasem láttam ilyennek Davidet. 1 év alatt soha! Mi a franc lett vele? Képes lenne megütni? Azt én nem hagyom...

- Ne merd! - kaptam el erősen a kezét, majd szorítottam, Tomot félrelökve.

- Te kis r*banc! - próbálta kiszedni a kezét, és már a másik lendítette, amikor jól tökönrúgtam. - Áááá! - üvöltött fel.

- Takarodj te mocsadék! - rúgtam bele mégegyet.

- Hülye liba! - éreztem azt a pofont, amit kaptam. Eléggé. Ugyanis padlót fogtam tőle.

- Na mostmár tényleg húzd el a beled! Hogy mered ezt? - majd egy jót behúzott Tom Davidnek. - Hord el magad te k*csög! - majd jól pofonhúzta a másik oldalról is. Eléggé megüthette, mert az ökle elkezdett vérezni Tomnak.

David-et Tom kidobta, én meg feküdtem a padlón kábán.

- Linda, Linda! - rohant hozzám. Gondolom azt hihette, hogy valami bajom van. De nem. Csak valahogy már erőm sem volt feltápászkodni a földről ezután a kiadós pofon után.

- Jól vagyok! - mondtam, meg sem moccanva.

- Gyere, kelj fel! - majd megragadta a derekam, és felszedett. Nem erőlködtem, nem akartam semmit sem tenni. Mint valami bábu kb. olyan lehettem. Fogott, és felültetett a kanapéra. - Minden rendben?

- Igen. - mondtam magam elé bámulva.

- Biztos? - simogatott.

- Igen. - bólintottam. Felpattant, és hozott  a konyhából egy nagy pohár vizet.

- Tessék. Idd meg, jobb lesz tőle! - nyomta a kezembe, majd ittam belőle egy kortyot, és vissza is adtam neki. - De meg kellene innod! - dugta megint az orrom alá.

- Nem kérek! - fordítottam el a fejem.

- Rendben. Menjünk fel? - karolt át.

- Jó lenne. Ugye velem alszol?- meredtem rá.

- Persze Kicsim! - majd nyomott egy puszit a homlokomra, és felmentünk.

Átvettem egy pizsit, nem volt erőm fürödni.

Mellémfeküdt, és betakart. Olyan édes volt. Éreztem, hogy vigyáz rám, és nem is volt már másra szükségem. Tudtam, hogy ha Tom egyszer is becsap, akkor is megérte, hogy igent mondtam neki. Hiszen szeretem. Bár nem tudom, hogy ő csak azért jár-e velem, mert esetleg így nézek ki, vagy tényleg akar valami komolyabbat is, fogalmam sincs. :) Viszont most élvezni akarom azt, hogy szerelmes vagyok, és a lehető legtöbb időt szeretném majd együtt tölteni vele. Persze azért az agyára nem akarok menni. xD Szóval nyugodtan aludtam el, már amennyire tudtam ezután az incidens után. B*romi szarul esett, hogy ezt tette David! Sohasem volt ennyire durva még velem! Képes volt megütni, mintha egy boxzsák lennék. Ráadásul piás volt. Utálom a hulla részeg pasikat. Még ha egy kicsit szemtelen, és jókedvű, akkor még jó. Mert akkor tudnak aranyosak is lenni, de ha már ilyenek, mint most David, na az nem...

- Linda! - suttogott a fülembe, miközben ezeken agyaltam.

- Hm? - mondtam csukott szemmel.

- Szeretlek! - durmolta a fülembe, én csak egy csókot nyomtam neki, majd elmosolyodott édesen...

- Mi az? - nézett kigúvadt szemekkel David. -.-

- Hát mikor is van Linda születésnapja? Mit említett Ashley? - esett gondolkozóba Tom.

- B*sszus! Tényleg! - kapott a szájához David. Hát íme a szerető hapsi... -.-" A barátnője születésnapját is elfelejti. :/

- Mit gondolsz, nagyon haragszik? - kérdezte Tom félően.

- Hát nem tudom... De még ez is amit te meséltél! Hát... - húzta a száját.

- Valamivel meg kellene lepni... - törte a fejét Tom. :)

- Igen. De ugyan mivel?

- Mit szólnál egy utazáshoz? - csillant fel a szeme.

- Mikor, és mégis merre? Ashley és Bill sincsenek itthon, Linda pedig holnap utazik. :S

- Van benne valami! - lombozódott le Tom. - De majd elmegyünk akkor 3 hét múlva, nagy cucc! Addig meg veszünk neki valamit! - erre David elismerően bólogatott. :)

- Akkor le kéne foglalni majd a jegyeket... Ja, és hova? - kérdezte David.

- Nem tudom. Valami meleg helyre kellene... - és itt kezdett el mindkét srác gondolkozni, nagyon is. :P

- Hát ti milyen meleg helyről susmusoltok itt? - kérdeztem némi undorral, és haraggal a hangomban, hátha rájönnek, miért is haragszok rájuk. -.-" Bár, kétlem. :(

- Ja, semmi. Az legyen meglepetés, de am ma este megyünk bulizni, szóval csípd ki magad! - kacsintott Tom. Ez most mi akar lenni? Hm... Érdekes. :) De benne vagyok, már hogyne lennék pont ebben nem benne. :D xD

- Okés. Felveszem amiket ma vettem! - azzal visszafordultam, és fent beálltam a ruhásszekrényem elé. :) 

****Lent, megint a fiúk****

- És mégis merre lesz az a buli? - fordult Tomhoz David, miután én felmentem.

- Van a közelben, kb. innen fél órára egy jó kis bár. Arra gondoltam, hogy oda! Nem fogsz csalódni! - mosolygott Tom.

- Rendben. - mosolygott David is, majd külön útjukra mentek.

****Alapban:)*****

 David beült a tv elé, később pedig Tom csatlakozott hozzá.

Csupán csak fél 3 volt, viszont én ki akartam már most választani, mit veszek majd fel. :) Jobb az elővigyázatosság. :P Ezért is kerestem egy pár összeállítást: 

a) http://gallery.site.hu/d/7510095-1/zs11.jpg

b) http://les-jolies-femmes.com/photos/2009/09/miley-cyrus-walmart-photoshoot-015.jpg

c) http://cdn.sheknows.com/articles/ashley-tisdale-guilty-pleasure-poses.jpg

Hát én a b) mellett döntöttem. :) Nekem ezt tetszik.Szóval kikészítettem a ruhám, és éhesen mentem le. Mivel még kb. 4 és fél óránk volt, úgy gondoltam, rendelek egy pizzát. :) Vagy kettőt. xD

- Tom, nálad volt utoljára a pizzás papír? - jöttem le a lépcsőn.

- A-a. Asszem Davidnél! - nyomta a PS3-at. -.-" Én tényleg szeretek játszani, de ez már túlzás amit Tom és David csinál. Nem igaz hogy nem bírják lenyomni sosem egymást.

Ezért is döntöttem úgy, hogy beszállíok, és sz*rrá verem mindkettőt. Vagy legalábbis megpróbálkozok vele. Közben rendelek egy pizzát. ;)

- David, ideadnád? - kértem tőle. Gyorsan felvette a földről, és a kezembe nyomta. Még mielőtt valami érdekesről lemaradna. -.-" :)

Megrendeltem, a fiúk miatt 3 pizza lett az 1-ből. :D

- Beszállhatok? - ültem kettejük közé.

- Te? - nézett nagyot Tom.

- Nem, a nagyanyám! - forgattam a szemeim.

- Kicsim, te nem tudsz játszani! - nevetett fel David, amitől Tomból kitört a röhögés.

- Kössz szépen! - néztem szúrósan barátomra. - Na, de beszállhatok? - a fiúk nem tudták, hogy komoly játszmák állnak a hátam mögött. Sosem mondtam Davidnek, hogy tudok játszani. :D

- Hát gyere. De ne kezd hisztizni, ha vesztesz! - hűha micsoda kedvesség jön le a barátomtól. Cool! :@

- De ti se! - próbáltam én is valahogy gonosz lenni.

- Ha-ha, már bocsi de ezt nem hinném. - nevetett Tom rajtam.

- Majd meglátjuk! ;) - kacsintottam.

Mivel pont vége lett a menetüknek, előhalászták a másik kart, és ideadták.

- Na cica, csak óvatosan! - humorizált Tom. :/

- Okés! - próbáltam nem odafigyelni.

Nagyban játszottunk, és az elején csak tartottam a többiekkel a tempót. Inkább a vége felé húzok bele! ;)

- Héé, menj arrébb! - mondta Tom, miközben a képernyőt bámulta.

- Nem megyek! - majd megnyomtam a gombot, és leütöttem a motorról.

- Lindaaaa! - ordított, én meg elégedett mosollyal vigyorogtam. :) - Ezt most miért kellett?

- Csak! - röhögtem.

A végénél voltunk, és fej fej mellett mentünk mindhárman. :D Amikor is, igen, a nő leverte a két férfit!  A karakterem fölött ez jelent meg: "YOU WINN" 

- Igggggggggeeeeeennnnnnnnnnnn! - üvöltöttem teli torokból.

- B*ssza meg! Ez nem lehet! - temette az arcát Tom a kezeibe.

- Ez... A francba! - tette ugyanezt David is.

- Na fiúkák, ki legyen óvatos? - húztam ki magam, büszkén. Ugyanis nyertem! :D

- De engem levert egy nő! - szörnyűlködött Tom.

- Tom, veszíteni is tudni kell! - nevettem el magam.

- De még ilyen nem fordult elő soha velem! - csóválta édesen a fejét.

- Hát most igen. Egyébként hány óra van? - kérdeztem.

- Fél 7! - válaszolt David.

- Hú, jól elment az idő, miközben sz*rrá vertelek titeket! :D - röhögtem fel.

- Ja... - húzta a száját mindkettő.

- Na én felmentem készülődni! - így is tettem.

Felmentem, felöltöztem, smink, parfüm, még előtte letusoltam, és kb. másfél óra alatt el is készültem.:)

- Azta! - tátott szájjal bámult Tom.

- Tyű! ;) - kacsintott David, majd adott egy csókot.

- Mehetünk? - kérdeztem, majd beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk.

Odaérve, egy hatalmas, de mégis ízléses bár előtt álltunk meg. Bementünk, és ilyen fotelecskék voltak, 4 személyre. Rögtön helyet is foglaltunk, és rendeltünk valamit. :) Mindenféle koktélt, meg minden mást.

Jól benne voltunk a buliba, David egy kicsit elázott, de elnéztem neki. :)

Miután már eléggé leitták magukat, és én is becsiccsentettem egy kicsit, hazamentünk. Annyira álmos voltam, hogy ott a kanapén döltem le, fel sem mentem, Tom meg rám.

Reggel fájó fejjel keltem, és hiányérzetem volt. Nem tudtam miért, így kikeltem, és elmentem egy gyógyszerért.

- Linda? - kérdezett Tom, miután nagy nehezen kinyitotta a szemét.

- Mondd! Kérsz gyógyszert? - adtam neki oda, és el is fogadta.

- David hol van? - nézett körbe. Hát ezért volt hiányérzetem! :/

- Nem tudom, azt hittem velünk jött haza! - néztem tátott szájjal.

- Hát én nem látom sehol sem! - nézett megint magán körbe.

- Én sem! - csóváltam a fejem.

Egész nap telefonálgattunk ide-oda, mert nem volt otthon David. Nagyon féltem, hogy valami baja esett részegen. :S

Olyan délután 2 lehetett, amikor éppen mindketten fájó fejjel ültünk, és bámultuk a tv-t, csengettek.

- Kinyitod? - néztem kómásan Tomra. Olyan volt, mint a mosott sz*r. :D

- Nem. - adott egyenes választ, a szemei már be voltak csukva.

- Ahhh! - nyögtem, majd kikecmeregtem a kanapéból, és elmentem ajtót nyitni. - Igen? - tátott szájjal álltam. David volt, elég ramaty állapotban. - Drágám! - ugrottam a nyakába.

- Szia! - morcos volt, és nem igazán akart foglalkozni velem.

- Mi baj van? - néztem rá kedvesen, de mogorván arrébblökött.

- Felmegyek, fáj a torkom! - krákogott.

- Jó, adjak gyógyszert? - kérdeztem, de már nem voltam kedves, egyáltalán nem. :/

- Nem kell! - intett majd felment.

- Ennek mi baja? - kérdeztem Tomtól, de csak rázta a fejét.

- Nem tudom... - támaszkodott.

- Felmegyek, megnézem! - majd így is tettem.

David éppen fürdött, és az ingjét gondoltam beteszem a szennyesbe. Bár ne tettem volna!

Az ingén vörös rúzsfoltok ültek. Ez csakis egyet jelenthet. Megcsalt! :S A könnyem nem eredt el, inkább dühös voltam, baromira! :@

Rá 2 perccel kijött David.

- Á-há! - vetettem neki oda gúnyosan. - Szóval fáj a torkod mi? - ordítottam. A nyakát ugyanis szemmel láthatólag kiszívták.

- Linda, ez nem... - kezdett volna magyarázkodni, de nem, ebből nem fogja magát kimosni.

- Takarodj innen! - és kikaptam a szekrényből a cuccait, majd egyenesen rohantam le vele.

- Linda, Linda! Linda, állj meg! - kiabált utánam, majd egy száll gatyában szaladt.

- Hó! Linda! - mentem neki Tomnak. - Minden oké? - kérdezett.

- Engedj! - ordítottam. - Engedj el!

- Fogd meg Tom, fogd meg! - kiabált David.

- Nem! Fogd a retkes cuccaid, és húzz haza Los Angeles-be! - üvöltöttem.

- Linda, kérlek! - kérlelt.

- Nesze, húzz el! Itt a kulcs, menj a c*fkádhoz! - kiabáltam még mindig.

- De én nem...

- Nem érdekel, felfogtad? Takarodj innen! Mit tudom én hova, csak messze tőlem! - és mostmár zokogtam.

David elment, én pedig sírva rohantam fel a szobámba.

- Linda, bejöhetek? - kérdezte Tom.

- Nem! - ordítottam ki.

- Kérlek!

- Gyere! - adtam meg magam. Az orrom ki volt dörzsölve, a szemem pedig kisírva.

- Nagyon sajnálom. - ült le mellém.

- Nem kell, az én hibám, hogy hidtem neki. - hajtottam le a fejem.

- Nem, ha én nem viszlek el titeket abba a buliba. - mondta.

- Nekem már úgyis mindegy. - szomorodtam el.

- Nem! Mert én itt vagyok neked! És szeretlek! - majd magához húzott, és megcsókolt. - Leszel a barátnőm? - tolt el egy kicsit hogy ezt megkérdezhesse.

.....

Na, ennyi lenne a 40. rész. Sajnos most a héten lehet, hogy nem írok többet, mert jön nálunk a farsang, meg tanulni is kell eléggé sokat most... :S Szóval azért remélem ez a rész megteszi, jó olvasást mindenkinek, és majd hozom a részt. Türelem emberek! ;) Azért jó kis befejezést írtam, úgy gondolom. xD A kommikat így is várom!! ;) :D Pussz.Bogi.=)

Annyira ismerős volt a férfi neve. Merthogy férfi volt az illető, akitól Tom annyira féltett. Viszont rájönni már nem tudtam, ki is lehet az. :S

- Az meg ki? - vontam fel a szemöldökömet.

- Tudod, az, aki még régebben egyszer arra kért, hogy a húgát őrizgessem! - mondta Tom.

- Azt hogy is hívják? - néztem kérdően Tomra.

- Andy.... - és megint elmélyült a tekintete a cipőmön.

- Figyelj Tom... - emeltem fel megint a fejét. - Ha nem zárod le egyszer s mindenkorra ezt az Andy-s ügyet, akkor nem lesz nyugtod sohasem! - ráztam a fejem. Pontosan tudtam, hogy igazam van, és ő is tudta. Inkább csak magának nem akarta bevallani. Tom nem az a gyáva típus, inkább a kemény, macsó. Viszont valahogy most megértem, miért tart ennyire attől a mocsadéktól. Hiszen a szeretteivel fenyegetőzik. A k*csögje! :@

- De nem érted? Ezt én nem tudom egyedül lezárni... - csóválta a fejét. - Lehetetlen... - folytatta a fejcsóválást.

- Már miért lenne lehetetlen? Nem gondolod te sem, hogy bántani tudna minket?! - tártam szét a kezeim.

- De. Pont hogy tudna! - és csak szakadatlanul rázta édesen a fejét. :)

- Tom... Ugyanmár, ezt te sem gondolod komolyan! - mosolyogtam, hátha öntök belé egy kis életet.

- De. Hát nem érted még mindig? Bárhol is vagytok, megtalál titeket. Engem is megtalált. Keresett, és el is intézett! - magyarázta kitartóan.

- Ah... De erről akkor is, miért nem szóltál Billnek is? Gondolod, nem lett volna könnyebb? - értetlenkedtem. Igazából azt sem tudtam, miért hozzám fordul ezzel. Ha mindenhol megtalál ez az Andy mindenkit, akkor miért engedte, hogy elmenjen Bill és Ashley? Ez nekem nem világos...

- Mert már nem tudtam elérni őket... És téged sem, csak miután felvetted. Mármint akkor.

- De ennyire... Én ezt nem értem. - csóváltam mostmár én a fejem.

- Nem kell hogy megérts, elég ha én értem. Csak arra kérlek, ne menj el! Nem akarlak elveszíteni! - rázogatott.

- Értem Tom, de muszáj most nekem elmennem! Hát te sem érted? Ha most itt maradok, minden összeomlik, amit eddig felépítettem. És én ezt nem hagyom. Megdolgoztam én azért, amim most van. - próbáltam az érveimet neki is elmondani anélkül, hogy megbántanám.

- Elhiszem, és értem. De nem tudják megoldani nélküled? - nézett rám bocin. :)

- Nem. Ehhez én is kellek.De ha nagyon akarod, felfogadok magam mellé egy testőrt. - mosolyodtam el, hátha oldódik egy kicsit mostmár ő is. :)

- Hát tudod nagyon nehezen egyezek bele. De komolyan akkor! Nem akarom, hogy bármi bajod essék! - és még mindig halál komolyan nézett rám, a félelem is megvolt még az arcán.

- Igen is. De Tom, nagylány vagyok már. Tudok magamra vigyázni! És hol lennék nagyobb biztonságban, mint kint LA-ban? - tettem szét a két kezem.

- Hát ott is megtalálnak, higyj nekem! Ezért sem akarlak elengedni!

- Kit és miért? - jött ki David kómás fejjel hozzánk.

- Ja, ezt majd Tom elmeséli. - néztem az említettemre.

- De...

- A-a. Ezt nem nekem kell elmondanom. Na megyek, felhívok akkor egy testőr céget. És különben is megyek, mert haragszok rátok! - húztam fel az orrom.

A két pasi csak kigúvadt szemekkel nézett utánam, nem tudták, hogy tulajdonképpen miért is haragszok rájuk. De nem mondom el nekik, jöjjenek rá maguktól! Hát csak nem vesztem meg... :P

Felhívtam egy olyan testőrös céget, és lebeszéltem velük mindent. Közben figyeltem, ahogyan Tom magyaráz Davidnek, hadonászik a két kezével, tök komolyan. A barátom pedig csak bólogat, és néha kétségbeesett fejet vág. :) Gondolom őt is megijesztette pont annyira mint Tomot ez az Andy. -.- De engem ugyan nem fog... Tudtam hogy imserős névvel találkozok, de beazonosítani nem tudtam. Később jöttem rá, hogy az a férfi volt, aki még régebben, amikor itt laktam a többiekkel, ránktámadt az utcán. Nem igazán volt szimpi, ezért is fogom kintről elintézni, hogy lecsukják. Nem Tom jelenti majd fel, hanem én. Azt ígérem...

Gondoltam ezt elmondom Tomnak is. :) Nem tudom, hogyan fog erre reagálni...

- Tom, beszélhetnénk? - kérdeztem komolyan. Szerintem megijeszthettem egy kicsit szegényt.

- Valami baj van? - vágott kétségbeesett arcot, újból.

- Hát nem. Csak azt akarom elmondani, hogy ha te nem, akkor majd én feljenetem azt a szemetet! - tértem rögtön a lényegre.

- Ne, azt ne! - kérlelt.

- Tom, ezt be kell fejezned! Nem retteghetsz tőle örökre, amikor nincs okod rá! Majd én kint megteszem a szükséges intézkedéseket, és nem fogja senki sem megtudni, hogy te is benne vagy, majd csak a tárgyaláson. Jobb lesz ez így, higyj most te nekem! - kértem most én.

- De... Ezt nem oldjuk meg ilyen egyszerűen. Én féltelek titeket! - szorította meg a kezem.

- Rendben. De ezt így nem folytathatod tovább! Rettegésben akarsz élni? - állítottam kédés elé.

- Hát nem. - vonta meg a vállát.

- Akkor megbeszéltük? - húztam ki magam.

- Meg. - hajtotta le a fejét.

- Na, ne csöggedj már! Minden rendbe jön, segítek neked! - simogattam meg a vállát.

- Köszönöm, hogy te itt vagy nekem! - ölelt meg kedvesen.

- Nincs mit, számíthatsz rám mindig! - mosolyogtam.

Erre ő csak mosolygott.

- Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni! - néztem rá sejtelmesen.

- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.

- Lehetnél mindig ilyen aranyos, és kedves! - mosolyodtam el.

- Akkor lenne közöttünk valami? - húzta fel a szemöldökét, és közeledett felém.

- Akár. De mivel nem vagy ilyen, így nem. - húzódtam el előle.

- És ha megváltozok? - követett a konyha felé.

- Ugyanmár, te meg a változás. - nevettem fel.

- Miért tartod ezt olyan lehetetlennek? - követett kitartóan.

- Mert nem szoktál változni. A kedves, megértő, aranyos posztot már az öcséd lefoglalta. - nevettem még mindig.

- Miért? Én is megváltozhatok. - húzta ki magát. Amikor beértünk a konyhába.

- Hát azt kétlem. - röhögtem még mindig. :D

. ÉS ha megváltozok, akkor lehet közöttünk valami? - hozta fel megint.

- Tom, te sosem változol! Úgyanígy sosem nősz fel, mindig gyerek maradsz belül! - böktem a mellkasára.

- Igen? - kapta el a kezem, amikor el akartam húzni a mellkasától. A kezemmel rántott magához, és már szinte majdnem megcsókolt.

- Tom! - löktem el. - Ezt most miért kellet? - tartottam az 1 m távolságot.

- Miért, tudom hogy oda vagy értem! - hirtelen megváltoztatta az arckifejezését, és sunyin nézett rám.

- Ez hazugság! - álltam ki magam mellett. :)

- Szerintem nem. Majd meglátjuk, én harcolok érted! És meg foglak kapni! - ez a mondat nem esett jól. :S Vagyis az a része, hogy meg fog engem kapni. Mintha valami baba lennék. Na ehhez nekem is lesz egy-két szavam!

- Meg fogsz kapni?  Mi vagyok én egy baba? - mordultam rá.

- Nem úgy értettem! Nem... - hajtotta le a fejét. - Ne haragudj. Csak annyira... - közeledett megint.

- Tom, mire jó ez? - és most nem hátráltam.

- Micsoda? - ölelte át a derekam.

- Az, hogy mondogatsz mindenfélét! - próbáltam mostmár eltolni magamtól, de annál jobban szorított.

- Linda, én szeretlek! És együtt akarok lenni veled! - a keze már a lapockámnál járt.

- De nem lehet! Tom, úgyis megint az történne... - fordultam el felőle.

- Nem tudhatod! Akkor szomorú voltam! - simogatott.

- Nem érdekelnek a kifogásaid, akkor sem csinálom megint végig azt, amit régen! - löktem el.

Nem vártam meg a válaszát, inkább felmentem David-hez. Én nem fogom megbántani azért David-et, mert Tom megint meghülyült. Biztosan újból átver, és megbánt. Én pedig nem csinálom megint végig az egészet. Elég volt úgy ahogy kiheverni Tomot, és lezárni a múltat. Erre megint felkavarja? Nem hiányzik ez nekem... :S

- Kicsim, min gondolkozol ennyire? - kérzte David a laptop-ja mögül tőlem.

- Ja, semmin. Csak hogy holnap megyek ki. Lerendezem a fejemben a dolgokat. - vettem fel egy álmosolyt.

- Akkor oké. ;) - mosolyodott el, majd rámkacsintott.

Még vagy egy fél órán keresztül feküdtem az ágyon, és David gépezett. Inkább lementem. És akkor jöttem rá, hogy nekem még vásárolnom kell. :)

Lementem, és Tom a tv előtt ült. Éppen Billékről ment egy riport, hogy elutaztak, ismeretlen helyre. Legalább ezt nem vesézik ki  az újságírók. :) David-nek is mondtam, hogy megyek el vásárolni, de ő nem akart jönni.

A tv előtt volt a táskám, így kénytelen voltam egy légtérbe kerülni Tommal.

- Hova mész? - kérdezett, amikor a kocsikulcsomért nyúltam a kanapén.

- El. - mondtam rövid választ.

- Linda, sajnálom. Tényleg. Többet nem mondok semmit sem. - könyörgött lassan.

- Jó. - inkább nem nézek rá.

- Ennyi? Nem bocsájtanál meg? - bocizott. Ezeknek a bocis mogyoró barna szemeknek nem tudok ellenállni.

- Hát...

- Kérlek!

- Na jó. De többet befogod a szádat! - lóbáltam a mutatóujjamat előtte.

- Igen. - bólogatott egy mosollyal az arcán. :)  - És elmondod, hogy hova mész? - vigyorgott.

- Vásárolni. Ugyanis mint mondtam haragszok rátok! - húztam fel ugyancsak az orrom.

- Miért? - nézett kérdően rám.

- Mert. - folytattam a műdurcim.

- Elkísérhetlek? - kérdezett.

- Nem tudom. - vontam meg a vállam.

- És ha megkérdezem David-et? - mosolygott.

- Akkor most menj fel! - mondtam komolyan.

- Okés! - majd felszaladt, és már vigyorogva rohant is lefele a lépcsőn. - Elengedett! - nevetett.

- Akkor gyere! - sunyin vigyorogtam. Ugyanis most kergetem majd az őrületbe. Minden ruhánál megkérdezem, hogy biztosan jó-e, hogy nem áll-e el a fenekemen, a derekamon, és hogy nem tudom melyiket válasszam. A cipőkkel is eljátszom majd ezt. :D

Az első boltnál már kikészülőben volt Tom.

- Ugye ezt direkt csinálod? - ült a fülke előtti fotelmben Tom, és a kezére támasztotta a fejét.

- Hát nem. - nevettel magam.

- Döntsd már el! - akadt ki Tom. Ezt akartam, és el is értem. xD

- Ez? - mutattam az összeállításomra.

Összeállítás: http://cdn.sheknows.com/articles/ashley-tisdale-guilty-pleasure-poses.jpg

- Azta! Ez nagyon állat! - húzogatta édesen a szemöldölét.

- Rendben, akkor ez marad! - majd behúztam a fülke függönyét.

És még egy ideig elszórakoztunk a boltokban. Még mindig nem jött rá, hogy miért is "haragszok" rájuk. xD De hát majd eszébe jut. Remélem. Mindenesetre sok mindennel megleptem magam! :)

Hazamentünk, és David éppen kaját rendelt.

- Sziasztok! - köszönt édesen. - Milyen volt a vásárlás?

- Jó. Sok mindent vettem magamnak, ha már egyikőtöktől sem kaptam semmit. - majd felviharoztam a lépcsőn egyenesen a szobámba.

- Mi? Miért kellett volna bármit is kapnia?! - nézett tátott szájjal David.

- B*ssza meg! - kiáltott fel Tom. - A p*csába! :S

- Linda?! - köszönt felém az ismeretlen ismerős. -.-

- Te? - húztam a számat. Eléggé.

- Neked is szia! - kellemetlenül érezhette magát, abból, ahogyan "köszöntöttem". :P

- Te mit keresel itt? - húztam fel kérdően a szemöldököm.

- Ja, csak éppen meló volt... És hát így. - vonta meg a vállát.  - És te? Ha jól tudom, akkor elköltöztél. - nézett rám. Az igazság az, hogy egész idő alatt, mármint a beszélgetésünk alatt engem bámult. -_-"

- Igen, de Ashley-nek esküvője volt... - vágtam egy "te is tudod" fejet.

- Ja, tényleg. Én is voltam, de a lagzira sajnos nem tudtam már elmenni. Gondolom ezért sem találkoztunk, meg elkerültük egymást. - magyarázott. :S

- Hála Istennek... - motyogtam az orrom alatt.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Semmi, semmi. Ja, szerintem is. - bólogattam.

- És mi újság van veled? - váltott.

- Semmi különös. - válaszoltam eléggé egyszerűen.

- Pasi? - tért a lényegre.

- Van! - jelentettem ki határozott, értse hogy nem szükséges még próbálkoznia sem. :)

- Az jó. - nem volt egy kicsit sem csalódott, biztosan neki is van csaja. Remélhetőleg.

- És neked csaj? - csak nem vagyok nő létemre olyan bunkó, hogy nem kérdezem meg... :)

- Van. Szerencsére. - nevetett fel. - Sokáig tartott, amíg kihevertelek téged.

- Biztosan! - gúnyolódtam. -.-

- Hát igen. De amúgy már mész is haza? Alig 3 napja esküdtek meg...- érdeklődött.

- Nos, igen. Kint van egy divatcégem, és el kell rendezni a dolgokat. Én vagyok a főnök, ott kell lennem az új kollekciómnál. - adtam neki teljes választ, hogy ne tudjon belekötni.:)

- Értem. Legalább akkor ezek szerint jól fut a szekér. És melyik cég a tiéd? - már megint kérdezget. Kikészít! :O

- Hübsch Fashion. - válaszoltam.

- Na ne! Akkor tőled rendelem a pólóimat, és a farmerjaimat! - nevetett fel.

- Ja, te vagy az a sztár, aki nem fedte fel magát! - nevettem már én is.

- Pontosan. - mosolygott.

Egy kevés időt még beszéltem Viktorral,(mert ő volt az:S) majd elmentem lerendezni a jegyemet.

Miután sikerült, visszamentem a kórházba, és a paparazzik még mindig nem tágítottak az ajtótól. Tom ajtajától. -.-

- Sziasztok! - nyögtem, és sikeresen be tudtam újra zárni az ajtót. xD

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezett Ashley.

- Összefutottam egy ismerőssel... - húztam a szám.

- És azzal mi baj van?  - kérdezgett már Bill is.

- Hát nem volt kellemes ismerősöm... - húztam még mindig a szám.

- Ki volt az? - kérdezték ketten egyszerre.

- Viktor. - húztam megint csak a szám, alaposan. :)

- Íjjj... - csatlakozott Tom is.

- Ebből azt szűröm le, hogy nem jó ismerős az a Viktor. - nevetett David. Annyira édes volt, hogy nem tudja ki az, és nem értett semmit sem. :)

- Hát nem. Eléggé nem jó... - forgattam a szemeimet.

- Értem. - mosolygott aranyosan. :)

- És mit beszéltetek? - Ash.

- Hát mindent. Hogy miért vagyok itt, meg hogy ő miért van itt. Aztán hogy van-e barátom, arra kérdezett rá. - vontam meg a vállamat, majd leültem a Tom ágya melletti székre.

- Gondoltam, hogy pontosan ezzel kezdi! - sóhajtott Tom.

- Valahogy én is. - vágtam egy "ez van" fejet, és még mindent kitárgyaltunk Viktorról.

Davidnek is elmeséltük, mi volt anno. Eléggé meglepődött Ashley-n, de nem izgatta különösen. Mondták, hogy holnap indulnak a nászútra, mert Tom leletei jók voltak, és így nyugodt szívvel utaznak el. Én is mondtam, hogy holnap után megyek.

Másnap Billék gépe 8-kor indult, és én vittem ki őket a repülőtérre. Megvolt minden, puszi és integetés is. :) Majd hazamentem, és csörgött a telefonom, miközben a tv-t néztem. David még aludt. :) Mostanában sokáig alszik. xD

- Háló? - vettem fel.

***************

- Micsoda? De ez tök jó! - pattantam fel.

***************

- Rendben, megyek. Szedd össze magad, máris ott vagyok érted. Szia! - csaptam le a telefont, írtam egy cetlicskét Davidnek, ha felkelne, hogy:,,Elmentem Tomért a kórházba, mert már most hazanegedik. :) Gyors leszzek, kaja a hűtőben. Csók. Lindád. L."

Ezzel a címszóval, majd felkaptam a kocsikulcsot, és elmentem érte.

- Mehetünk? - nyitottam be a szobába.

- Igen! - jött oda.

- Akkor gyere! - mentem elől, és már a kocsiban is voltunk.

- Elmentek Billék? Minden rendben volt? - kérdezett a kocsiban Tom.

- Aha, persze minden rendben volt. Mi lett volna? - vágtam eléggé hülye fejet.

- Csak  kérdeztem. - és eléggé furcsán kinézett az ablakon.

Az úton egyszer sem szólalt meg, csak mereven bámult ki az ablakon. Nem értettem ezt a viselkedést. :/

Megérkeztünk, kiszálltunk, és bementünk. David sehol, a cetli ugyanott volt. Tehát még alszik. Fogtam a cetlit, és összegyűrtem, majd kidobtam a kukába. Utána leültem Tom mellé a tv elé, gondoltam megkérdezem mire ez a szomorúság.

- Tom, mi a baj? - fordultam felé.

- Semmi. - nem nézett a szemembe, csak a tv-t bámulta.

- De látom rajtad, hogy valami bánt. - simogattam meg az arcát, és ő elhúzta a fejét.

- Hagyj békén most! - és még mindig csak a tv-t nézte.

- Tom! - akadtam ki. - Mi bajod van? Már megint mi a gond? - kérdezgettem. De ő nem is reagált. Mint ha a falnak beszélnék. Egyik fülén be, a másikon ki. -.- - Ha hozzád beszélek, legalább nézz a szemembe! - fordítottam a fejét felém, de abban a pillanatban visszafordította. - Jó, ha így állunk, akkor ez van. Lesz*rom! - mondtam teljesen nyugodtan.

Majd felmentem, és odafeküdtem az édesen alvó David mellé. :) Ezt nem hiszem el. Megint mi baja van velem? Mit tettem már megint? Fogalmam sincs... De meg se mondja! :/

- Kicsim, hát te? - nézett rám álmosan David. Most kelt fel.

- Itt vagyok. - suttogtam mosolyogva.

- Az jó. Még egy kicsit szundíthatok? - csukta be a szemeit.

- Persze Drágám. Zavar ha itt maradok?- néztem rá szomorúan.

- Ne hülyéskedj! - ölelt meg, majd elaludt ismét. A mellkasára hajtottam a fejemet, és hallgattam, ahogyan ver a szíve. :) Olyan boldog vagyok, hogy egy ilyen remek férfi van mellettem. Azt hiszem, jobbat nem kívánhatok. Egyedül a Tom iránt érzett dolgaim nem tiszták. :S

Kb. úgy fél órát pihenhettem, de úgy döntöttem, lemegyek és eszek valamit. Ugyanis nagyokat korgott a hasam, és nem akartam ezzel felébreszteni David-et. xD

Tom még mindig ugyanúgy bámulta a tv-t, és nem szólt semmit sem. Néha, amikor hátra néztem, miközben a piritósomat csináltam meg a kávémat, nézett nagyon, de utána gyorsan visszakapta a fejét a tv elé. -.-

Fogtam a kávém, a piritósom, és kimentem a medencéhez, a telefonommal együtt. Néztem a medence zavaros vizét, ugyanis a szél fújt kicsit, és felkavarta. Néha egy-egy kósza falevél ráesett, de nyugodt volt. Ez is jelentette, hogy itt az ősz. Amikor megnéztem az "Események" címszó alatti menüpontot, rájöttem, valami nagyon fontosról elfeledkeztem.

Mégpedig a saját születésnapomról. Hogy lehet ez? Jesszusom, én már 27 éves vagyok. Az ikreknek is megvolt már, de a lagzin felköszöntöttük őket. Egyedül a sajátom nem jutott az eszembe, se senkinek az eszébe. Ennyit érek én?! Hát ez jó... Nem elég, hogy Tom is ilyen velem, senki sem köszönt fel a születésnapom. Már 3 vagy 4 napja 27 éves vagyok. :( Azt sem értettem, miért kapom azt a szivecskés gyertyát David-től, arra gondoltam, hogy az évfordulónkra. Mert arra, semmi másra. :( És jól is gondoltam. :S

Kint ültem, és gondolkoztam ezeken. Úgy döntöttem, megérdemlik hogy elmegyek, ugyanis elfelejtették a születésnapomat. Ezért megyek el ma shoppingolni. Meglepem magamat, ha már más nem lepett meg, nemhogy aznap, de még most sem. :/

Hirtelen Tom ült le elém. Én még a telefonomat néztem, és akkor néztem csak fel, amikor megmoccant az asztal.

- Linda, beszélnünk kell... - kezdte, de én nem néztem rá. Egyre csak a telefonomat bámultam. Úgy, ahogyan ő a tv-t, amikor beszélgetni akartam vele. - Linda, figyelsz te rám? - lóbálta a szemem és a telefonom között a tenyerét.

- Csak annyira, mint nemrég te! - mondtam a telefonomba bújva még mindig.

- Sajnálom, de ez most komoly... Azért voltam ilyen az előbb is. Nem tudok ezzel kihez fordulni! - kanyarodott a szája sarka.

- Mi baj? - néztem már rá. A hangja csukladozott, ezért is figyeltem rá.

- Nagy baj van... - meredtek rám kétségbeesve a mogyoró barna szemei.

- Mi az? - toltam mellé a székem.

- Nem mehetsz el. Pont most nem. -csóválta a fejét.

- Ugyan miért nem? - nem értettem, mire érti ezt.

- Kérlek, ne hagyj itt engem! - ölelt meg, jó szorosan.

- Na... Tom minden oké? - toltam el magamtól annyira, hogy ezt a szemébe mondhassam.

- Nem, nincs... - rázta a fejét, és tenkitete a cipőmön járt.

- Na, elmondod? - fogtam meg az állát, és feltoltam a fejét.

- Ezt... Nem tudom másnak. - nézett mélyen a szemembe.

- Tom, nekem elmondhatod. Nyugi. - majd megint megölelt, és a mellkasomra hajtotta a fejét.

- Tudom. - suttogta.

- Na, akkor kibököd? - simogattam meg az arcát.

- Linda, ez nem megy ilyen könnyen... - sóhajtott nagyokat.

- Tom, valami gond van a leleteddel? - ijedtem meg.

- Nem azzal nincs... - csóválta enyhén a fejét, megint.

- Hát akkor? Biztosan nem olyan rossz. - próbáltam megnyugtatni. Látva, hogy eléggé zavart, és ideges.

- De... - és nem mondott többet.

- Tom, ha nem mondod el, nem tudok segíteni. Szóval miért is ne menjek el, pont most? - húztam fel, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Linda, nagyon félek... - szorította a kezemet.

- Micsoda? - értetlenkedtem.

- Félek... - csukta be a szemeit.

- Tom, nincs semmi baj. - simogattam. De valahogy nem használt most a simogatásom.:S

- De van... Nagy baj van.... Szörnyen nagy... - szorongott.

- Mi az a nagy baj?

- Nem akarom, hogy bármi baja essék Billnek. Se neked! - szorította mostmár a karomat. - Ashley-ről nem is beszélve... - nézett kétségbeesve.

- Már miért lenne bármi bajunk is? - simogattam meg, megint.

- Aki ezt tette velem, ma felhívott. - mondta halkan.

- Micsoda? - akadtam ki.

- Jól hallod. És azt mondta, ha fel merem jelenteni, akkor elintéz titeket egy életre. És megbánom még én is, hogy újat húztam vele... - szörnyűlködött.

- Tom, mégis ez... - nem jutottam a megfelelő szóhoz.

- Linda, kérlek ne menj el! Nem élném túl, ha valami bajotok esne... Nem tudok Bill-ékkel mit tenni, de téged még meg tudnálak védeni. És ott.. - rázogatott, és kérlelt. - Ott nagyon biztonságban van Bill és Ashley. De Los Angeles-ben lakik a húga...

- De nekem el kell mennem. Értsd meg! - ezt most nem csinálhatom meg, hogy nem megyek el. Összeomolna minden, amit eddig felépítettem. És nem. Ezt most nem.

- Linda, ha szeretsz, vagy ha legalább barátilag szeretsz, itt maradsz! - kérlelt megint.

- Tom, mégis ki az, akitől ennyire félsz? - toltam el magamtól.

Tudtam én, hogy ismerős volt...

- Tom! - szaladt be Bill is.

- Bill! - ölelték meg egymást.

- Jaj, nagyon féltem, hogy valami baj lesz! - ölelte még mindig bátyját. :)

- Nem kell félni, ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem! - nevetett.

- Tom, te buta! - ölelte át Ashley is.

- Hé, haver nagyon ránkijesztettél ám. - vigyorgott David. Ezek mióta vannak ennyire jóban? :O Hm? Ezt nem értem...

- Nem akartam haver! - bökte vállon David-et Tom is.

- Na, menj mostmár haza Linda, itt vagyunk mi Tomnak. Egyél, tusolj le, és jöhetsz vissza! - parancsolgatott Bill.

- De... - kezdtem.

- Menj Linda, de visszagyere! - mosolygott édesen rám Tom is. :)

- Rendben. - majd összeszedtem a cuccomat, és hazamentem David-del.

Hazaérve bementem a fürdőbe, és vagy 1 órát áztam a kádban. Utána felvettem egy ezüst színű csőnyacit, fekete tunikát és fekete magas sarkút. Lementem, és David összeütött nekem egy kis ebédet. Lazagne volt. :)

- Oh, köszönöm. Megérdemlem ezt én? - húzogattam a szemöldökömet.

- Hát, ha jobban belegondolok...

- Hé! - böktem oldalba.

- Igen. ;) - kacsingatott. :P

- Akkor jó. - kacsintottam én is.

Megkajáltunk, és azt mondta David, hogy még maradhatnánk itthon egy kicsit kettesben, mivel hogy Tom is jól van, meg hogy kicsit kevés időt vagyunk így együtt, amióta itt vagyunk. Én ezzel teljesen egyet értek, ezért is maradtam még ebéd után itthon. David-del. :P :D

Olyan fél 3 lehetett, és már úgy döntöttünk, hogy akkor visszamegyünk.

Beértünk a kórházba, és egy rakás paparazzi állt Tom szobája előtt. Szerencsére volt rajtam napszemcsi, így annyira nem kombinálhatnak, hogy együtt vagyok Tommal, meg megfogtam David kezét is. :) Mégis csak együtt vagyok vele, szóval... :)

- Hali! - köszöntem, és alig bírtuk visszazárni az ajtót, mert az összes újságíró be akart törni. Azt pedig mi nem hagyjuk! ;) :P

- Azt hittem, vissza sem jösztök! - mosolygott Tom. Na meg a többiek.

- Hát, na... Itt vagyunk nem? - nyújtottam a nyelvemet. :P

- De de. ;) - kacsintott.

- És mikor jöhetsz haza? - érdeklődtem. :)

- Azt mondta a doki, még 2-3 nap. - válaszolt Tom helyett Bill.

- Értem. És nem tudja az orvos elintézni szerintetek, hogy 1-2 hétig bent tartsák? - fordultam Billhez tök komolyan.

- Mi? - értetlenkedett Tom. Hát igen. Elmehetnék akár színésznek is. :P

- Csak viccelek, nyugi. - nevettem.

- Viccelsz? Köszönöm... - vágta be a műdurcit.

- Na jól van.  - veregettem meg kedvesen a vállát.

- Na azért... Ajánlom, hogy ne kekeckedj velem. - lóbálta a mutatóujját.

- Igenis főnök! - tettem a kezemet a fejemhez, mint a katonák.

- Haha, vicces vagy. - nevetett. Megint műn. -.-

- Tudom! - csuktam be a szememet, és vágtam elégedett pofát. :)

Este még beszélgettünk Tommal, és azt mondta, mindenki menjen haza. De reggel feltétlenül jöjjünk vissza. Ugyanis éppen délután vittek hozzá egy szobába egy 15 éves kiscsajt, és visítani kezdett amikor meglátta Tomot. -.-" Szóval, nem hagyja, mindig kérdezgeti, és minél hamarabb menjünk be. Mert ha társasága van, akkor meg sem szólal a lány. :)

Este megfürödtem, és a telefonom csörgésére rohantam ki a fürdőből egy szál törcsiben.

Gyorsan kapva vettem fel.

- Háló?

*************

- Mi?

*************

- De most nem tudok. Szabadságot vettem ki, a főnöködnek is joga van hozzá.

*************

- A-a. Kizárt.

*************

- Ez hogy lehet? Mondtam, hogy figyeljetek oda az új kollekció csipkéjére. Nem megmondtam?

************

- Jól van. Mikor hozza a beszállító?

************

- Oké. Akkor 2 nap múlva. Megyek, megyek. Szia!

A titkárnőm hívott. Elsz**rták az új kollekció csipkézését, és a beszállító nemsokára hozza az új anyagot. És ott kell lennem. Helyre kell hoznom a problémát, és beszélnem kell a beszállító céggel is. Szörnyű. 2 hét szabadságot kérek, és még ennyit sem kapok. Nem igaz. Egyszerűen nem igaz. :@

- Drágám, ki volt az? - jött be David. Én ültem az ágyon, és gondolkoztam az előbbieken. Egy szál törölközőben még mindig.

- Kathlin. - jelentettem ki.

- Valami zűr van? - aggódott, és leült mellém.

- Hát zűr az van. - húztam el a szám.

- Nagy? - kíváncsiskodott.

- Nagy. Annyira nem, de eléggé.

- De meg tudják oldani nélküled is. Nem? Kathlin ért hozzá. - reménykedett. Szerintem tudta, hogy így is úgy is elmegyek.

- A-a. Hiába, nem. Ezt nekem kell helyrehoznom. - csóváltam a fejem. :/

- De Kicsim, mégis mikor mennél? És mennyi időre? - kérdezgetett.

- 2 nap, és indulok. Holnap meg kell vennem a rep.jegyet. Nem tudom. Talán 1 hét, vagy 2-3, fogalmam sincs.

- Mennyi? Jézusom. És én maradok?

- Ha akarsz, nem erőltetem. Ha úgy gondolod hogy kijössz itt a többiekkel, akkor maradhatsz. Ha nem, jöhetsz velem. - mondtam neki.

- Én jól kijövök a többiekkel. De nem leszek teher? Amúgy is 4 nap múlva megy Ashley és Bill nászútra. - gondolkozott el.

- Nem hiszem. Tommal meg jól meg vagy, vagy csak látszat? - kérdeztem.

- Nem. Szerintem jól meg vagyunk. Legalábbis én így gondolom... - mondta.

- Akkor jó. Megbeszélem még úgyis Tommal, meg a többiekkel is. Úgyis holnap bemegyünk. - mondtam.

Erre David csak bólintott, és elmentünk aludni. Még este elmondtam Billnek és Ashley -nek, egyedül attól aggódnak, hogy mi lesz itt a házzal, ha David és Tom lesznek csak itthon. xD Megértem.

Reggel megreggeliztünk, és bementünk Tomhoz.

Édesen aludt még, amikor beértünk, de felkelt.

- Sziasztok! - köszönt álmosan.

- Szia Tom! - mentünk oda. Kértem a többieket, hogy menjenek hozzanak kávét, csak hogy kettesben legyek Tommal.

- Tom, figyelj egy kicsit. - kezdtem.

- Valami baj van? - ült feljebb.

- Hát az van, de nem érint téged. Nyugi. - nyugtattam.

- Téged igen? - kérdezte kétségbeesve.

- Annyira nem vészes, viszont helyre kell hoznom. - húztam a szám.

- És mégis mit? - érdeklődött.

- Vissza kell utaznom Los Angeles-be. - böktem ki.

- Hogy mi, mikor? - esett le az álla. - És mennyi időre?

- Holnap után. - mondtam. - Nem tudom pontosan, de gondok vannak az új kollekcióval. Muszáj elutaznom. Azt akarom, hogy David maradhatna nálatok? Viszont ketten lennétek csak a házban, mert elmennek Ashley-ék nászútra ugye.

- Az nem jó. :S Persze. Én jól meg vagyok David-del, semmi bajom sincs vele. Majd rásózok egy pár csajt, és akkor az enyém leszel! - vicceskedett. -.-

- Tom! - akadtam ki.

- Csak hülyülök. - röhögött.

- Igen? - és az oldalára néztem. Remélem vette, hogy a csikizésre értem.

- Jaj, nem, Isten ments! - tette fel a két kezét maga elé.

- Na azért. - nevettem. - Akkor nem zavarna David? - váltottam komolyra.

- Dehogyis. - simogatta meg a vállamat. - Addig maradtok, meg ő is, ameddig akartok. Végülis még a te házad is. - mosolygott.

- Ja, igen. Köszönöm! - öleltem meg.

Bejöttek a többiek is, és kacsintottam egyet David-re, hogy sima ügy. Vette is az adást. :)

Miután még ott maradtak a többiek, elmentem megvenni a jegyet.

Az utazási irodában, egy furcsa személy állt előttem, eléggé ismerős volt. Miután megfordult, rájöttem:

Én pontosan ismerem ezt a személy. Sajnos...

Itt a 37. rész! Remélem tetszik emberek! ;) jó olvasást, és a szavazatokat még mindig várom! :) pusszó.Bogi.=)

- Ne izgulj, semmi baj nem lesz! - simogatta az arcomat, amennyire elért ez ölemből.

- Tom, figyelj! Maradj velem! - pofozgattam. Pontosan tudtam, hogy nem hagyhatom hogy eszméletét vesztse.

- Itt vagyok. Úrsiten! Toooooooom! - kezdte Bill, majd Ashley sírásba kezdett, David pedig átvette tőlem Tomot. De ekkor ő már nem volt magánál. :(

- Ne, engedj vissza! - harcoltam Daviddel, hogy Tom mellett maradhassak. A mentősök is el akartak szedni tőle. - Engedjenek el! - zokogtam.

- Kicsim, hagyd most! - ráncigált vissza David.

- Nem, ott akarok mellette lenni! - sírtam.

- Tom, Tom szólalj meg! - ordibált Bill.

- Kérem, engedjenek oda! - jött a doki is. - Gyerünk fiúk, fektessétek fel! - parancsolta a többinek, majd feltették egy hordágyra, és a mentőbe tették. Bill ment fele és én.

Ashley és David külön kocsival jöttek.

A mentőben ültünk, és Tom mellkasán kis icipici tapaszkák voltak. Mindenhonnan cső állt ki belőle. Ilyet még egyszer sem éreztem. Tudtam, hogy akár el is veszíthetem. És én pedig húztam az időt, csak húztam. Ha most meghal, azt nem bocsátom meg magamnak. De nem, ő nem! Az nem lehet... :(

Később, kb. úgy 2 és fél órával később kijött a doki is, aki műtötte.

- Doktor úr,mi van a bátyjámmal? - csapott le az orvosra Bill.

- Mondja már, mi van Tommal? - sírtam David karjai között.

- Kaulitz úrnak nagy szerencséje volt, hogy időben rátaláltak. Rengeteg vért vesztett, de az állapota stabil. Most alszik, és aludnia is kell még egy ideig. Mindent ki kell hogy pihenjen.

- Értem. - mondta megkönnyebbülve Bill.

- Hála Istennek! - tört ki belőlem újra a sírás.

- Tomnak semmi baja nincsen! Bízzatok benne, nem hagy itt benneteket! - simogatott David, majd adott egy kis csókot.

Az orvos elment, de nem mehettünk be hozzá, had aludjon még. Hiszen nagyon fáradt lehet.

Én egyre csak a szavain gondolkoztam. Ki az az An vagy And? Mert ő azt mondta, hogy ez a csávó vagy nő, bár szerintem inkább pasi tehette így helyre szegényt, neve. :S Esküszöm, addig nem nyugszom, amíg le nem ültetem egy jó pár évre a hűvösre! :@ A mocsok még megbánja, hogy a világra jött. Van egy pár nagyon jó ügyvéd ismerősöm, meg akik a jognál vannak. Majd megbeszélem én velük. Keservesen megbánja az a rohadék!

De ki az az An vagy ugye And?! Vagy kinek kezdődik a neve. Vagy mondta talán? Áá, nem hinném. :S

- Drágám, minden rendben? - rázogatott David.

- Ha? - fordultam felé.

- Már vagy 10 perce szóltam hozzád, és nagyon fehér vagy. Minden oké?  - aggódott. :)

- Ja, persze. - válaszoltam.

- Akkor jó. Nem jössz velem? Veszek egy jávét. Rád is rád férne.

- A-a, megvárom, amíg felébred! - ráztam bőszen a fejem. :)

- Pedig kéne... - forgatta a szemeit. - Na, gyere! Ott van a gép a folyosó végén! - mutatott egy kávégépre a folyosó végén, amit innen is tisztán lehetett látni.

- Jól van. - adtam meg magam. Felálltam, és hirtelen megszédültem. Vissza is ültem azonnal.

- Úristen, ettél már valamit? - kérdezett. - Jól vagy Linda? - szólongatott.

- Ja, igen. Mehetünk. - már jobb volt, lehet hogy csak az események hatására történt a szédülésem.

Elmentünk a gépig, majd David megkért.

- Fogd már így a poharat! - adott egy üres poharat a kezembe.

- Oké. - megfogtam, de megint minden forogni kezdett.

- Tartod? - nézett rám David, szegénykém nem hinném, hogy értette volna, mire ez a nagy szédülés. Igazából én sem értettem. :S - Megy? - kérdezett megint.

- Igen, persze. - válaszoltam. - Nem, nem megy! - és itt éreztem, hogy mint egy babzsák eldőlök úgy, ahogyan vagyok.

- Linda, Linda! - hallottam tompa szavakat...

****fél órával később****

- Linda, Linda! - rázogatott David, Bill és Ashley is körém állt.

- Mi az? - kaptam a fejemhez, mert valószínű beütöttem, amikor elájultam. És fájt.

- Jól vagy? - vakart fel a földről Ashley, Bill és David segítségével.

- Igen, persze. Csak kicsit megszédültem. - pislogtam nagyokat.

- Hát azt láttuk. - segített Bill.

Miután összeszedtem magamat, leduktak a torkomon egy csokit. Mondván, hogy ennem kell, mert attól ájultam el, meg bla bla bla... -.-"

Szóval ültünk már kb. 3 órája a váróban, de Tomról még nem szóltak semmit. :( De mi kitartottunk. Aztán jött a doki.

- Jó napot, igaz Önök Kaulitz úr hozzátartozói?  - kérdezett minket az orvos.

- Igen! - válaszoltunk mind a négyen.

- Bemehetnek hozzá, bár még nincs magánál, de bemehetnek. A vizsgáltok jókat mutatnak, nincs okuk mostmár aggodalomra. - nyugtatott meg minket az orvos.

Bementünk hozzá, és már nem volt annyira fehér. A csövek megmaradtak még ugyanúgy. De nem zavart egyikőnket sem. :) Annyira aranyos volt, ahogyan aludt. Nem tudtam róla levenni a szememet. Olyan édes volt!

Már este felé volt, de még mindig bent voltunk.

- Linda, nem akarsz hazajönni velünk? Bill is visszajön reggel. Az orvos is azt mondta, menjünk haza és szedjük össze magunkat. - kérdezett Ashley.

- Nem. - adtam egyenes választ.

- De hogyan aludnál itt, talán felfekszel mellé? - értetlenkedett.

- Pontosan. Menjetek haza nyugodtan!

- De nélküled nem megyek haza! - simogatott David.

- Menj csak nyugodtan. Semmi bajom nem lesz! - adtam neki egy csókot.

- Akkor megyünk haza, ha reggel te is hazamész Daviddel egy kicsit! - mondta Ashley.

- Jól van. - adtam meg magamat.

Azzal haza is mentek, én pedig bent maradtam Tomnál. Elég sokáig bírtam, ahhoz képest, hogy az egész előző estét végigtáncoltam. :) Mármint alvás nékül. xD

Rénéztem az órámra, amikor már majdnem elaludtam, és háromnegyed 12 múlt 3 perccel. Hát igen. Nem semmi, miket kibír az ember azért, akit szeret. Mert igazából tudtam, hogy még mindig szeretem. :$

Már tovább nem bírtam, és felfeküdtem a szűk bőrruhámban (mert láthattátok, ha beírtátok a linket.) mellé. Olyan édesen szuszogott mellettem. Nem kellett túl sok, el is aludtam.

Csendesen telt az éjszaka, párszor felkeltem arra, hogy a földön vagyok, de nem zavart. :) Néha-néha volt olyan is, hogy majdnem leestem, és arra keltem. De elviselhető volt.

Reggel sokáig aludhattam....

****Tom szemszöge*****

Miután rámtámadtak, és minden sötét lett, egy fehér teremben ébredtem. Olyan kórházas beütése volt, tehát beazonosítottam, hogy végülis akkor kórházban vagyok.

A mellkasomon tapaszok voltak, és mellettem egy édesen alvó, gyönyörú, hosszú barna hajú lány aludt. :) Ilyen szépet talán még életemben nem láttam. Az, ahogyan szuszogott, ahogyan a szempilláira hullott egy pár tincse, csodálatos volt.

Csak néztem, és néztem. Nem tudtam betelni vele. Olyan szép volt. :)

De egyszer csak mocorogni kezdett, és kinyitotta gyönyörű, szinte fekete szemeit.

****Vissza Lindához****

Arra ébredtem, hogy farkasszemet nézek Tommal. Megijedtem, és leestem az ágyról.

- Tom, te... - kaptam a számhoz. - Nővérke! - ordibáltam.

- Szia Linda! - mosolygott édesen.

- Jaj, tudod, mennyire megijesztettél bennünket? - majd nagyon szorosan magamhoz öleltem.

- Nem akartam. - ölelt ő is. - De egy kis levegőt hagyj bennem! - vicceskedett.

- Oké. - mosolyogtam.

- Miért aludtál itt? - kérdezgetett.

- Mert aggódtam érted. - néztem rá.

- Aggódtál? - húzogatta a szemöldökét. Nem hiszem el, hogy még ezzel is macsóskodik.

- Tom! - akadtam ki.

- Jól van, jól van. De olyan édesen aludtál itt mellettem. - birizgálta a piercingjét. -.-

- Tom! - ismételtem magamat.

- Na, gyere vissza! - veregette az ágya szélét.

Csak az ágya melletti székre ültem le.

- Tom! - szaladt be Bill, és a többiek is. ;)

Na készen van a 36. rész is. :P =) pussz. Bogi.=)

-Ne haragudj Linda, nem akartam! - tolt el magától.

- Nem haragszom! - nem nyitottam ki a szememet. Visszahúztam, és újra megcsókoltam. De én nem tehetem ezt meg... - Te se haragudj, de én most felmegyek! - álltam fel. Mégis mit tehettem volna?! Nekem barátom van, akibe szerelmes vagyok. Vagy mi a fene! Az a legrosszabb, hogy most ingott meg bennem, hogy valóban szeretem-e még David-et. Ez a csók, ez nem kellett volna... Nem, és nem. Azért mentem el, hogy mindent rendbe rakjak az életemben, erre tessék. Most megint, hogy Tom itt van, minden összekavarodott. :S Hála neki! -.-

-Várj már! - állított meg. - Figyelj Linda... Nem akarlak választás elé állítani. Úgy tudom Ashley-től, hogy már lassan 1 éve együtt vagy ezzel a David-del. Pontosan ezért értelek meg... Szóval ha meggondolod mégis magad, én várni fogod rád. Ígérem. - fordított maga felé, majd elmosolyodott. Ezen én is elmosolyodtam. :)

- Köszönöm. De egyenlőre szeretem David-et, azt hiszem. És én várni akarok még ezzel. Meg úgy mindennel. Ne haragudj. És köszönöm, hogy itt vagy nekem. De tudod, nekem te most barátnak lennél a legjobb. - majd odamentem és megöleltem. Erre ő csak visszaölelt édesen. :)

- Szívesen. És pont ezért mondtam. - mosolygott.

- Ja, és nincs megkötve a kezed remélem tudod. Nem úgy mint régen... - nevettem fel.

- Ezt hogy érted?

- Ah... Úgy, hogy nem kell rám várnod. - mosolyogtam.

- Ja, értem... Szóval csajozhatok? - nyújtotta a nyelvét.

- Hé, én nem vagyok még most sem az anyád. :) - nevettem.

- Ja, igen. - nevetett ő is velem.

A beszélgetésünk után fogta magát, és beült a tv elé. Én csináltam egy lekváros piritóst, és tejeskávét, majd beültem mellé.

- Nekem nem csinálsz? - bocizott.

- Eltaláltad. - röhögtem egy hatalmasat. - Na jó, de tartozol! - fenyegettem a mutatóujjammal. :)

- Köszike! - rebegtette édesen a pilláit. :P

- Ah... - majd kimentem, csináltam neki is -.-, és visszamentem odaadni.

- Köszi! - majd együtt néztük a tv-t, és reggeliztünk. :)

Később lejött David is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen későn, 10 órakor kel fel. xD

- Sziasztok! - jött le frissen, és vidáman.

- Hello! - köszönt Tom.

- Szia Drágám, hogy hogy ilyen későn keltél fel? Nem szoktál így aludni. - mosolyogtam, majd odajött, és csókot adott.

- Hát, fáradt voltam, a repülőút miatt. Szerintem. - majd leült mellém.

- Sziasztok! - jött be Ashley, és Bill. Köszönve. :)

- Hali! - köszöntünk mindketten.

- Na, minden rendben az esküvővel! Holnapután elveszem az én királynőcskémet! - ölelte át Ashley-t Bill.

- Ez olyan szörnyű! - húztam a szám. - Mármint... férj, és feleség. - forgattam a szemeimet, amire a fiúk nevettek, de Bill és Ashley nem igazán.

- Ezt meg hogy érted? - vont kérdőre Ashley.

- Jaj, csak hülyülök. - nevettem, Tomékkal együtt.

- Ja... Oks. - mosolyogtak mindketten.

A nap csendesen telt el, ugyanígy telt a másik nap is. És már ott tartottunk, hogy az esküvő nagyon is a nyakunkon van. :)

Az esküvő napja volt, és felkeltem egy szörnyű sikítozásra. Már megint. :)

- Igen, Linda maaa! - kiáltozta Ashley.

- Mi van ma? - hát nézzétek el tőlem, most keltem fel. xD

- Esküvő! - sikítozott.

- Mi ez a... - jött be Tom, és David is felkelt. :P

- Jaj, nagyon várom! Keljetek, mennünk kell a fodrászhoz Linda! - rázogatott.

- Szerintem Linda így is megteszi! - nevetett Tom. - Nem gondolod David? - húzogatta a szemöldökét. Mióta vannak ezek ennyire jóban? :O

- De-de. Drágám, ne menj sehova se! - majd elhúzott Ashley-től, és elkezdte puszilgatni a nyakamat.

- Hé, nem ér ellenem összeesküdni! - kiáltottam nevetve.

- Na, gyere már igyekezz! - csapott le rám Ashley. :P

- Jó, jó megyek. - forgattam a szemeimet. :)

- Mondtam, hogy így tökéletes vagy! - nevetett még mindig Tom. -.- :)

- Nagyon viccesek vagytok srácok. - gúnyolódtam.

Felöltöztem, és beültünk a fodrászhoz. Úgy döntött Ashley, meg én is, hogy kivasalják a hajam, és elől megtűzgélik egy kicsit. :) De a frufrum még pont a szemem előtt lesz.

Ashley-nek feltúzük, mert úgy próbálta a fátylat is. :)

Készen lettünk, és el kellett mennünk a ruhákért.

Ashley ruhája: http://style.hu/media/picture/news/Menyasszonyi-ruha-trend-mustra-2009-2027-stylehu.jpg

Az én ruhámat már megmutattam . :P Az esküvő után így fogok felöltözni, mert nem maradok abban a ruhában egész este. :P

Ruha:  http:/www.mtv.com/content/ontv/movieawards/2009/photo/flipbook/09-red-carpet/ashley tisdale 88085599.jpg (ezt írjátok be így. ha meg akarjátok nézni:P)

Szerintem nagyon csini. :)

Hazamentünk.

- Hűű! - állított meg David, majd lesmárolt, és Tom jött.

- Azt a! Tök jó így a hajad! - tátott szájjal nézett. :P

- Köszönöm!

Ashley-nek is bókoltak, majd felmentünk átöltözni. Felöltöztünk mindketten, Tom elvitte Bill-t, hogy ne láthassa Ashley ruháját. :)

- Mehetünk? - nézett rám és Ashley-re David.

- Igen, mehetünk.-mondtuk mindketten.

Megvolt a szertartás az anyakönyv vezetőnél, és a templomban is. Utána már hazamentünk, és átöltöztünk.

Ashley ruhája: http://www.nlcafe.hu/cikk/3/24719/7   N.jpg ( ezt is egybe írjátok így be, ahogyan én az N-nel együtt. Meg a jpg-vel is.:P)

Átöltöztünk, és visszamentünk. A fiúk el voltak ájulva a ruhámtól, meg Ashley-től is.

Este nagyon jó volt, rengeget táncoltunk, ettünk, ittunk, Tom talán a kelleténél többet is. :S Jól elázott, és egy kiscsajra, mármint olyan kb. 18 lehetett. -.- Na arra akart rámászni, 34 évesen. Hát ez egy kicsit nem is tudom. Szóval ez Billnek is feltűnt, és inkább leállította Tomot.

Olyan hajnali 5 lehetett. Az összes vendég elpucolt már, és mi is indultunk. Amikor nem találtuk Tomot. Kiadták nekem, hogy menjek a WC felé, meg a hátsó kijárathoz, és ott nézzem meg.

- Tom! Tom itt vagy? - ordibáltam kint hullán az udvaron. Nem jött válasz. - Tom itt... Jézus Isten, Tom! - kaptam a számhoz. Tom össze volt verve. Véres volt a pólója, a nadrágja, mindene. - Tom, kérlek szólalj meg! - tárcsáztam Bill-t. - Ki tette ezt? - állítottam fel, vagyis próbáltam. Az orrából elkezdett folyni a vér, és a kezemen folyt végig.

- An... - kezdett bele, de hányt, mégpedig vért.

- Jaj, ne! - kezdtem el sírni. Vért hányt, ami azt jelenti, hogy belül vérzik. Amennyire tudtam, előszedtem a mobilomat. Összevérztem azt is. - Siessenek! - fejeztem be.

- And...- mondta megint.

- Kicsoda, Tom kicsoda? - zokogtam mert mindenem Tom vérében úszott.

- Andy... - nyögte ki nagy nehezen. Tudtam, hogy itt éli az utolsó perceit az a szemét k*csög! Lecsukatom legalább 10 évre! :@

- A szemét k*csög hülye! Ezt nem ússza meg! - mondtam Tomnak.

- Hagyd, Linda... Szeretlek! - ölelt meg, és nem érdekelt hogy tiszta vér. 

- Én is... - öleltem meg a véres Tomot. Pont kiért a mentő, és Bill jött szörnyűlködve. Akkor esett le, hogy mit is mondtam.... 

 Remélem tetszik mindenkinek! ;) pussz. Ja és tessék szavazni! Holnap lehet, hogy nem kaptok részt. Vagy lehet holnap kaptok, és pénteken nem. De hétvégén tutira kaptok! pusszi. Bogi.=)

- Sajnálom... - kezdett bele.

- Tom, most miért kéne nekünk erről beszélnünk? Nem érdekel a magyarázatod! Nem akarom, hogy mégjobban megutáljalak, és gondolom ezt te sem akarod. - inudltam felfele.

- Nem akarom. De ezt meg kell beszélnünk! - állított meg, és visszahúzott a konyhába.

- Álmos és fáradt vagyok Tom, majdnem 10 órát repültem. Vagy lehet, hogy volt is annyi! Nekem erre nincs energiám, és David is vár.

- Ja, David. Emellett a pasi mellett te sosem leszel boldog, értsd már meg! - ráncigált.

- Engedj el! És majd én eldöntöm, hogy ki mellett leszek boldog! Mert talán melletted az lettem volna? - néztem rá szúrósan.

- Pontosan. - adott egyenes választ.

- Hát nem hinném! Fűvel fával kikezdtél, és megcsaltál volna! - kiabáltam.

- Igen, mert te talán nem! Hallottam már egy pár dolgot a pasi ügyeidről! -kiabált már ő is.

- Hát képzeld, nem! Mert én éreztem irántad valamit, te meg eldobtál volna mint valami babát! Istenem, mekkora szerencse hogy nem dőltem be neked! - kiabáltam folyamatosan. - Szerettelek tudod, és te visszaéltél a szerelmemmel! Megaláztál! És hányszor gúnyoltál ki! Csak hogy te maradj meg a macsó!

- Tudod, hogy ez nem igaz! Én? Én gúnyoltalak ki? Na nehogy már... Ez már pofátlanság amit csinálsz! Mit képzelsz te magadról? - tette szét a kezeit. - Én is szerettelek, sőt még... Még mindig szeretlek! - már nem ráncigált.

- És te? Ha? Egy kis sztárocska vagy, akinek a karrierének bármikor annyi lehet! Mégis játszod a kis királyfit, és osztod az észt! Mégis akkor te mit képzelsz magadról? Dolgoztál  és harcoltál te már meg igazán valamiért, ebben a kis csillogó életedben? - dühöngtem. Ami szemmel láthatólag neki is ment.

- Igen képzeld! Mégpedig gondolkozz... - állt szorosan elém.

- Ugyan min? - löktem el előlem.

- Azon, hogy harcoltam-e valaha valamiért, ami aztán nem lehetett az enyém! - nézett a szemembe. Dühös volt, és nagyon szomorú. :S

- Hát perpillanat semmi sem jut az eszembe! - vágtam a fejéhez. - Vagy talán, nem is tudom... Nem az meglett! - nevettem rajta gúnyosan.

- Én nem ilyennek ismertelek meg! Kimentél LA-ba, és felfordult veled a föld! Ez nem te vagy! - nézett rajtam végig.

- Ugyan ki lenne? Igazad van megváltoztam! Mégpedig úgy, hogy nem hagyom magam folyamatosan becsapni, és óvatos vagyok! Hiszen, mindenhol és mindenkiben lehet csalódni! - tudtam, hogy érti, hogy ezt neki szánom.

- Az egy dolog. De nem mondhatsz rólam ilyeneket, amikor nem is ismersz!

- Már hogyne ismernélek! Majdnem 2 évig laktam veled, és mindenedet jól ismerem!

- Nem hinném! - makacskodott.

- Nem? - majd közel húztam magamhoz. Annyira közel, hogy már majdnem megcsókoltam, de nem. Húztam az agyát. Láttam rajta, hogy beismeri. Ismerem már őt eléggé, és nem tudná megállni, hogy ne csókoljon meg.

- Akkor sem. - lökött el.

- Azt gondolsz amit csak akarsz! - löktem arébb, hogy elférjek, és ki tudjak menni a konyhából.

- Jó! - kiabált nekem.

- Jó! - kiabáltam vissza.

Felmentem, és David már aludt édesen. :) Befeküdtem mellé.

Hát igen. Ezt a csatát én nyertem Tom Kaulitz, és nem fogsz mégegyszer behálózni! Nem hagyom! Most én teszem meg veled ugyanezt, és nézem végig ahogyan miattam szenvedsz! Még hogy értem harcolt, és nem lehettem az övé... Mert értettem hogy rám célozgat, csak inkább nem mondtam. :P Szánalmas, egyszerűen szánalmas! Nem tudok én ehhez mit szólni. Legyen vége az egész herce-hurcának, és tűnjünk hazafelé. :@

Ezeken gondolkoztam, majd ráhajtottam David mellkasára a fejemet, és elaludtam.

Reggel, sikításra keltem.

-Ááááááááá! - sikítoztak. De nem a házban... Hanem kint az udvaron. Kimentem az erkélyre, és álmosan elordítottam magamat.

- Kussoljanak már be! Még valaki alszik! - üvöltöttem.

Egy nagy újságíró tömeget láttam meg. Bill és Ashley éppen az esküvői ügyeket mentek még elsimítani, amikor a kapuban lecsaptak rájuk a kis fanok. -.-" No meg az újságírók ugyebár!

- Húzzanak el innen! Valaki még aludni akar! - jött ki Tom a másik erkélyre a szobájából. Mivel egymás mellett volt a két szoba.

Odalranéztem, és ő is. Hát látni kellett volna abban az egy szál boxerben. xD

- Csini pizsi! - röhögtem rajta gúnyosan.

- Neked is! - röhögött ő is ugyanígy, és akkor eszméltem fel, hogy valójában melltartóban és bugyiban állok. Mert így alszok, nem is tudom már mióta...

- Haha! - húztam a szám.

- Hahaha! - detto. xD

- Inkább menj be, mert még megfázik a kis sztárpopód! - vágtam oda neki.

- Te is menj be inkább, mert Davidke felkel, és összepisálja magát, mert nem lát 2 másodpercig! - lebegtette a kezeit maga előtt.

- K*csög barom! - majd sarkonfordultam, és bementem. Visszafeküdtem. De aludni már nem tudtam. Hát igen. Reggel fél 8 volt. Jézus Isten, én ilyenkor fent! Nanee.... :S Úgy döntöttem, inkább nem húzom senki agyát, kibékülök Tommal, legalábbis, hogy az ilyen tegnap esti és ma reggeli veszekedéseket elkerüljük. :)

Így lementem, és láttam Tomot az asztalnál egy nagy bögre kávéval.

- Tom! - ültem le mellé a székre.

- Linda! - fordult felém.

- Sajnálom! - mondtuk egyszerre, majd elkezdtünk nevetni.

- Linda, sajnálom! Ne harahudj amiért olyanokat mondtam. - bocizott.

- Te se haragudj, nem gondoltam komolyan. Csak hát... - inkább be sem fejeztem a mondatomat.

- Csak hát? - kérdezett vissza.

- Nem fontos. Tom, én nem akarom, hogy haragban legyünk ennyire! Nekem ez most nem hiányzik. - húztam el a szám végét. Általában nem én vagyok sosem a békülő típus, de ahogyan megismertem Tomot, ő sem. De most valahogy nem is tudom...

- Linda, én sem akarom.

- Jó, ezt megbeszéltük. Felejtsük el. Az egész beszélgetést... Már ha lehet beszélgetésnek nevezni.

- Ne, ne az egészet! - fogta meg a kezem, amire én kigúvadt szemekkel figyeltem rá. - Én komolyan mondtam hogy még mindig szeretlek, és nem akarom a te mondatodat sem elfelejteni. Azt, hogy szerettél. Legalább régen szerettél,  vagy tetszettem neked. :) - mosolygott rám. Ez nagyon jól esett. :)

- Tom, ne kezd megint. Köztünk már nem lesz semmi sem! Nem is lehet! - húztam el a kezemet.

- Linda, ne mondj ilyet! Lehet valami, és ezt te is tudod! Én szeretlek! - majd megcsókolt. Nagyon hosszan. Nem tudtam ellenkezni, de nem is akartam.

Ennyi lenne. Azért is csak ennyi, mert várom a szavazatokat! Hogy igen, vagy nem! Aki nem tudná a szavazás részleteit, ott a szavazásos rész! :P :) Olvassa el, és szavazzon! :) Na mára ennyi, holnap kaptok! ;) puszi. (L)

Na hello! Szóval... Szavazást indítok! Sokan kérdeztétek már, hogy összejönnek-e még valaha, Linda és Tom. Ezügyben kérdezlek benneteket. Lehet szavazni kommentben, msnen, e-mailben, hogy jöjjenek-e össze, vagy sem. Mindenkitől várom. És ígérem, írok folyamatosan. ;) Csak este tudok írni, mert délután tanulok. Mivel nagyon sok az anyag! :S Szóval tessék szavazni, és meglátjátok! :P pusszo.(L). Bogi.=) 

Szóval éppen mentünk a reptéren, és már szálltunk is fel a gépre. Fel szállva, jöttek a szokásos beszólások, a stewardess-ektől. :) Felültünk, és máris indultunk Hamburg felé.

Féltem, hogy mindent összezavar bennem megint a Tommal való találkozás. Meg úgy az egész Hamburg maga, mivel annyira sok minden történt itt. :S Jó, rossz, megint csak vegyesen. Teljesen elkezdtem gondolkozni, mivel David elaludt mellettem. Így nem kérdezgette volna, hogy ,,Min gondolkodsz annyira Kicsim?". Ezért is inkább miután elaludt kezdtem agyalni.

Nem értem magamat. Abban, persze teljes mértékben biztos vagyok, hogy szeretem David-et. Viszont, ha találkoznék Tommal, nem tudom mi történne. Biztosan megijednék tőle, persze nem úgy, hogy félnék. Inkább csak attól, hogy bármit mond, csalódás lehet számomra. :S Régebben nagyon sok hónapon át, az a nagyon sok hónap kb. 8-9 hónap lehetett, de szerettem őt. Aztán amit tett, ahogyan beetette velem, hogy ő tényleg szeret, meg minden.... Én meg már majdnem be is dőltem neki, és azon agyaltam, hogy talán megadom magamat, és összejövünk. De be kell hogy valljam, kellemeset csalódtam. Kellemes abból a szempontból volt, hogy legalább, mint már mondtam, megismertem David-et. Szóval, nem is tudom... :S 

És ha megbánta? Tudom, tudom... Ő is meg tudja bánni, pont ezért nem értem saját magamat sem. Még mindig előttem vannak az édesen csillogó mogyoró barna szemei, a hatalmas pillái, és a szája... Benne a piercing-gel. Áh... Odáig voltam érte. De én már nem szerethetem, én David-et szeretem. Talán még tetszik egy nagyon kicsikét Tom. De csak tetszik. Mellette biztosan nem érezném magam úgy, mint David-del. 

Ezeken gondolkodtam, de belefáradtam. Eléggé. Így be is aludtam. :)

  *Végeztek az interjúval, és a többiek kijöttek, egyedül Tom nem. Nem törődtem vele, elmentem beszélni a többiekkel. Megbeszéltünk mindent, és nekem mondták, hogy szóljak Tomnak. Közben hívott Ingrid, hogy változott a terv, már ma este repülünk. :) Bementem a szobába, ahol az interjú volt,  és mit látnak szemeim? Hát hogy is mondjam... Nem volt valami kellemes látvány. Tom félpucér volt, a nőn csak egy melltartó volt felül, alul még minden rajta volt... MÉG! :/ Nagyban smároltak. Hát ez baromi szarul esett. Tegnap este vallott szerelmet, most meg?! Sosem változik. Elegem van, elmegyek mostmár biztosan!

- Pontosan ezért nem! - ordítottam, mire mindkettő rámnézett, és Tom már állt is fel.

- Linda, Linda várj! - nyúlt a kezemhez, de hidegen kitéptem a karomat a szorításából, és szedtem a lábamat, amilyen gyorsan csak tudtam. - Várj már! - kapott a kezemhez, de megismételtem az előbbit.

- Hagyj békén Tom! - ordibáltam.

- Linda ez nem...

- Mi nem? Szánalmas barom vagy! Tudod mennyire megaláztál? Tudod? Nem hiszem egy tuskó barom állat vagy! Utállak! - kiabáltam, majd az arcomon folytak a könnyek. Itt megállt, és kis idő után megint rohant utánam.

- Tudom, de ez...

- Hagyj már békén! Azt akartam mondani csak, hogy még ma elmegyek! Változott a terv! És a fiúk kint várnak!

- Mi? Ma? Elmész? - nézett tátott szájjal, de baromira hidegen hagyott. Otthagytam a kétségbeesett Tomot, és már Ashley-éknél voltam.

- Na szóltál neki? - kérdezte Bill.

- Igen. Mondtam hogy ma repülök? - néztem rájuk.

- Nem de... Te sírtál? - nézett Ashley.

- A-a. Csak allergia. Sajna kijött! - tüsszentettem egy műt.

- Ja, akkor jó. Már jön is! - jött Tom.

- Bocsi srácok, de nekem mennem kell! Tudjátok, repülök 2 óra múlva! - mosolygotam. Cseppet sem volt kedvem mosolyogni, inkább sírhaténkom volt. :S

- Linda, Linda állj meg! - kiabált utánam Tom, de gyorsan bepattantam a kocsimba, és hazahajtottam. Otthon már összepakoltam. Nem tudom, de mindig több nappal az utazás előtt bepakolok. Minden mást szaporán betettem, és már kint a csomagjaimat pakoltam be a csomagtartóba, amikor Tom kocsija hajtott be. Nem tudtam gyorsabban, még pont elért.

- Linda, ez nem az volt! - próbált magyarázkodni.

- Nem érdekel. Látod? Tényleg nem megy. Te sosem változol, és baromira megaláztál Tom Kaulitz! Öröke ki akarlak törölni az életemből! És többet nem akarlak látn! SOHA! - kiabáltam.

- De Linda! Én szeretlek! - kiabált már ő is.

- Nem!*

- Nem! - kiáltottam fel, kikelve magamból. David furcsán nézett rám, én sem értettem mit keresek egy repülőn. De 2-3 perc múlva beugrott.

- Minden rendben? - simogatta meg az arcomat.

- Persze... Csak... Csak egy rossz... Rossz álom. - nyögtem ki végre. Leízzadva, lihegve mondtam a szavakat.

- Biztos? - ijedten nézett.

- Igen.-  bólogattam szorgalmasan.

Inkább csak az álmom után döbbentem rá, hogy miket is gondoltam én. Nekem hogy tetszene Tom Kaulitz, az a tuskó, bunkó, hogy is mondjam... Szóval arra jutottam, hogy nem. Én határozottan gyűlölöm Tomot. :@

- Kérsz egy kis vizet? - nyújtott hozzám egy pohár vizet, amit ez egyik kocsitologató nőci hozott éppen.

- Aha! - bólintottam, majd belekortyoltam, és szóltam, David-hez. - David...

- Mondd! - fordult hozzám.

- Én gyűlölöm Tom Kaulitzot! - tört ki belőlem a sírás, és akaratom ellenére zokogni kezdtem. :S

- Na. Semmi baj nincs! Ez hogy jutott eszedbe? - simogatta az arcomat megint, és csókolgatott.

- Hát... - szipogtam. - Vele álmodtam. - és megint elkezdett folyni a könnyem. De hogy miért, azt én sem értem. - Rosszat. Azt, amikor becsapott, és megalázott! Pedig én... - konyult le a szám széle, és megint elkezdtem zokogni.

- Pedig te mit? - értetlenkedett.

- Nem fontos. Megalázott, és én gyűlölöm! - jelentettem ki.

- Nem akasz róla beszélni ugye? - nézett rám.

- A-a. - ráztam a fejemet.

- Rendben, nem erőlködök. - ez tetszett benne a legjobban. Az, hogy nem eröltet semmit sem. És ezt imádom benne! ;) Mint majdnem mindent. :)

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - öleltem meg.

A karjai között aludtam el.

- Linda, kelj fel, szállunk le! - keltett fel.

- Rendben.  - felkeltem, és leszálltunk.

Sétáltunk a reptéren, fogtunk egy taxit. Majd kiszálltunk a kocsiból. Annál a bizonyos háznál.

Még beszéltem a taxissal, mert kérdezgetett még dolgokat, és mondtam David-nek, hogy csengessen addig.

David csengetett, én pedig beszéltem a taxissal, és indultam az ajtó felé, de lefagytam. Tom nyitott ajtót, pont mint 5 évvel ezelőtt. Nem volt semmi sunyi mosoly, se kétségbeesés az arcán, inkább izgalom, félelem, és megdöbbenés. Láttam a tekintetét, ahogyan végigmér újra, és újra. Odamentem vele szembe, David mellé, és megszólaltam, ha már ő nem.  

- Szia Tom! - mondtam teljesen nyugodtan. Annak tűntem, de közel sem voltam az.

- Linda! - ölelt volna, de megállítottam.

- Ő David, a barátom! - mutattam az édes fiúmra. :)

- Szia! - nyújtotta a kezét David-nek, majd kezetfogtak.

- Linda? - jött oda az ajtóba Ashley köténykében. :)

- Ashley! - öleltem meg.

- Jaj, de jó hogy itt vagy! - mosolygott.

- Sütike! - ugrott a nyakamba Sütike. - Emlékszel rám? - nyalogatott.

- Szerintem igen. - mosolygott még mindig.

- Linda? - jött ki Bill is.

- Szia! - ölelt meg. - Gyertek beljebb! - tessékelt végre valaki bele. xD

- Köszi. Legalább már valaki beenged! - nevettem.

Leültünk az asztalhoz, és ettünk. Sokat beszélgettünk. Tom egyszer sem szólalt meg.

Fent éppen fürdött David, én már készen voltam. Lementem, mert nagyon szomjas voltam. Inkább nem mentem volna le! :S

Tom ült lent. Az asztalnál. Éppen tejet ivott.

- Szia! - köszönt rám kedvesen, de nem mosolygott.

- Szia! - köszöntem ugyanígy.

- Még... Linda! - kezdett bele. Jajaj... :S

- Mondd! - mentem a tejhez. - Látom tejet ittál.

- Igen. Linda sajnálom! - állt fel, és odajött mellém.

- Mit? - néztem rá. Nem volt a tekintetemben egy csöpp megbocsátás sem, inkább szerintem düh volt.

- Szóval haragszol. - hajtotta le a fejét.

- Igen. Mégis mit vártál? De ne aggódj, nem fogok semmit sem zavarni. Meg lesz az esküvő, és elmegyek innen! - nyugtatgattam.

- De nem. Nem kell elmenned. Én hibáztam, és... - nem tudta folytatni.

- Tom! Akármennyire is gyűlölni akarlak, nem megy. Talán még utállak, de nem annyira már. Szörnyen esett, amit tettél. Nagyon fájt, és megaláztál.

- Tudom Linda! De én nem akartalak megbántani. Nem is engedted, hogy megmagyarázzam. - hadonászott.

- Ugyan mit?! Elegett láttam. - fordultam el tőle. 

- De nem... 

- Hagyjuk. Megyek, fáradt vagyok. - és ott hagytam megint. Megint ott hagytam Tomot, mert kezdett bele megint. Megint magyarázkodni akart, valamit megint be akart adni nekem.  De ezt most nem.

- Állj meg! - kapott a kezemhez.

- Nem Tom, nem... - ráztam a fejem.

- Sajnálom. - fordított maga felé. Csak nézett mélyen a szemembe. Álltam ott vele szemben, és nem volt erőm semmihez sem.