- Linda, milyen Chicagoról beszél az edződ? - nézett rám Bill.
- Öhm... Majd otthon megbeszéljük. - mondtam. Tényleg el akartam mondani ezek után, úgysem úszom meg, szóval már mindegy volt. :/
- Akkor, indulás haza! - mondta Tom.
- Mi? Ööö... Nem. Még egy kicsit maradnék itt a mentőben. - próbáltam nem haza keveredni. :D
- Elmehet. - mondta kb. rá 5 percre a mentős, ahogyan mondtam, hogy még maradnék egy kicsit.
- Szuper! - húztam el a számat. :/
- Na mehetünk? - mondta Ashley. Persze az én állítólagos "legjobb barátnőm" nem maradhat ki a dologból.
Bólintottam, még összeszedtem a cuccomat az öltözőből, majd hazamentünk. Alig értünk be a házba, már jöttek is hozzám, magyarázatot kérni. -.-" Csakhogy most szerencsémre Viktor támadt le. :D
- Úristen, mi történt veled? - nézte a papírzsepit az orromban. xD
- Betökrték az orromat. - mondtam neki. Legszívesebben megköszöntem volna neki, hogy most kimentett.
- Gyere csak. Megnézhetem? - kérdezte félően.
- Meg. - válaszoltam, és odamentem hozzá. Felemelte a fejemet, és megnézte az orrom.
- Úúú, ez eléggé megsérült. - mondta.
- Áááá. - szisszentem fel, mert megtapogatta ELÉGGÉ és hát fájt. -.-
- Bocsi... - engedte ez az orromat, inkább csak a karomat fogta.
- Szedd már le róla a kezeidet! - jött oda Tom. O.o
- Most mi van? Még meg sem nézhetem az orrát? - kapta fel a vizet Viktor. Jogosan, mondjuk. Mit szól bele Tom? '_'
- Tom, hagyjál már engem békén. - mordultam rá.
- Jó. De gyere, beszélni akarunk veled! - kapta ki a karomat Viktor kezei közül, és húzott a konyha felé.
- Oké, de ne szorítsd el a véremet! - rántottam ki a karomat a szorításából.
- Boccs... - majd elengedett VÉGRE, és bementünk. Az asztalnál Ashley és Bill ült, majd én is leültem, és Tommal együtt Viktor is.
- Na, elmondanád mi a francot beszélt az edződ Chicagoról? - nézett rám Bill és Ashley, no meg a másik kettő. Viktor eléggé hülyén nézett, mivel hogy ő nem tudhatta. De tök aranyos volt azzal a fejjel! :)
- Jó. Nem akartam ilyen hamar mondani. Mivel még 2 hét hátra van. - kezdtem.
- Mégis meddig? Vagy mitől? - nézett Ash.
- Hát megyek el. 2 hónapra innen. - vontam meg a vállamat, amire mindenki rámnézett. Ashley és Bill tátott szájjal, Tom és Viktor kétségbeesett arccal.
- Hogy mi? - kérdezett Tom.
- Jól hallottátok, 2 hét múlva, pontosabban 16 nap múlva elmegyek innen 2 hónapra. Chicagoba, New Yorkba, Oroszországba, azon belül is Moszkvába, majd Angliába, Londonba. - mondtam nekik. Még mindig nem tudtak szóhoz jutni. :D
- És mégis mikor akartad elmondani ezt nekem? Nem hagyhatsz csak így itt! - kapálózott Viktor. Azt hittem meghúzza magát, és csönben marad. De nem így lett. -.-
- Hát most elmondtam, nem? Amúgy meg nem tartozok egyikőtöknek sem magyarázattal. - álltam fel, mire Ashley szava állított meg.
- Még nekem sem? - nézett rám furcsán.
- Eltaláltad. Hagyjuk inkább ezt a szerepesdit! - néztem undorral.
- Hogy mit? - nyíltak ki a szemei.
- Tudom, hogy képes lettél volna ennek a görénynek a kedvéért valamibe belevinni. - mutattam Viktorra. - Én elmondtam neked mindent, még Tommal kapcsoltaban is, te meg rögtön Viktorhoz szaladtál vele. Majd persze, hogy te nem állsz az én boldogságomnak az útjába! Én sem álltam a tiedbe, akkor te miért teszed? És ha Tommal lennék boldog, elvennéd tőlem? - néztem, majd küszködtem a könnyeimmel. Nem akartam, hogy sírni lássanak, de Ash csak lefagyva Viktort nézte, és meg sem próbált magyarázkodni. Hát fel is rohantam, de már folytak a könnyeim rendesen. :S
Fent sírtam a szobámban, amikor kopogtak.
- Linda, bejöhetek? - kérdezett egy hang, mégpedig Tomé.
- Senkivel sem akarok beszélni! - kiabáltam ki zokogva. Annyira fájt, hogy Ashley meg sem akarta magyarázni a dolgot. Ami azt jelentette, hogy igazam volt. :(
- Kérlek, jobb lenne ha bejönnék, neked is! Hidd el! - erősködött.
- Nem! - kiabáltam, és még mindig zokogva. Majd bementem a fürdőbe, és kiengedtem a vizet, ezzel is jelezve Tomnak, hogy hagyjon békén. - Fürdök! - kiabáltam ki, amire nem jött válasz.
Kb. úgy másfél órát ülhettem a kádban. Amikor kiszálltam, felvettem egy pizsamát. Sajnos csak azt a rohadt rövid izécskét találtam, mert mindent ki akartam mosni az útra. Telefonáltam, és rendeltem egy pizzát. Az ablakban figyeltem, mikor jön a pizzás srác, és kiálltam az erkélyre, amikor megjött. Kiszállt, és az ajtó felé vette az irányt, amikor én lekiabáltam. Mellesleg ismertem én azt a pizzás fiút. :) Ő volt Brad. A neve talán hasonlított Brad Pitt-ére, de a külseje cseppet sem. Ő fekete volt, gyönyörű barna szemekkel. :P
- Ide! - kiabáltam le.
- Linda! Fel, biztosan? Utoljára akkor kérted fel, amikor összevesztél Ashley-vel, és nem mentél ki a szobádból, ha jól tudom 6 napig. - nevetett.
- Pontosan ez történt. - bólogattam bőszen. Amikor valaki kintről megszólalt.
- Linda, kijöttél már? - Tom volt. Ott gubbasztott az ajtóm előtt?? :O Nanee! :D
- Ha? - fordultam be, a gombás pizzámmal a kezemben a szoba felé. Majd ledobtam egy pár €urót. A pizzáért. :D
- Bemehetek mostmár? - nyöszörgött kintről.
- Gyere. - húztam el a számat, majd kinyitottam a pizzámat, és Tom vigyorgó arcát láttam meg. Nem mentem be, az erkélyen kezdtem el. Mivel rendes lány vagyok, megkínáltam őt is. Úgyis hatalmas adagot kértem, a lehető legnagyobbat, mivel nem terveztem, hogy most is 7 nap alatt egyszer is lemegyek. xD
- Nocsak, hogy kerül ide fel pizza? - mosolygott.
- Jó haverom a pizzás srác. - vontam meg a vállamat, majd beleharaptam a szeletembe.
- Ja, hogy haver. -nevetett.
- KÉrsz? - néztem rá.
- Hát, ha már így megkínáltál. Talán. - mosolygott. Majd elvett egyet, és mellémült a padra. - És mi volt ez a lenti? - nézett komolyan.
- Micsoda? - kérdeztem, úgy téve, mintha semmi sem történt volna.
- Ne mondd, hogy nem tudod. - mosolygott. - Valami baj van? - váltott komolyra megint.
- Hát baj az van. De legalább már csak 16 nap, és elhúzok innen, és végre nyugtom lesz.
- De nem fogom kibírni néküled. - simogatta a karomat.
- Valahogy kibírod majd. - vontam meg a vállamat. - Ott vannak a csajok, csak az én szobámat hagyd ki kérlek!
- Nem. Nem fogom. Miért mondasz ilyet? - rázta a fejét, és nézett gúvadt szemekkel.
- Hidd el nekem, sikerülni fog. Azért, mert ismerlek. - simogattam meg az arcát.
- És tényleg velem akartál boldog lenni? -SUNYIskodott. (Flóra.:P)
- Mi? - néztem rá. - És ha igen? Megnyugodhatsz, már nem. - kezdtem ideges lenni, és éreztem hogy kipirulok, vagy el.
- Aha. Már nem. Azért pirultál el ilyen édesen! - mosolygott.
- Hagyj már! - akadtam ki.
- Na. Ne legyél ilyen harapós! - vigyorgott elégedetten.
- Nem vagyok harapós, te vagy undok! - néztem szúrósan.
- Undok? - még mindig sunyin vigyorgott.
- Mit vigyorogsz? - néztem rá.
- Csak olyan szép vagy! - mosolygott.
- Tom! - forgattam a szemeimet, mire ő csak megsimogatta az arcomat. - Ezt miért csinálod? - néztem az arcomon a kezét.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - majd odahajolt, és meg akart csókolni, de felkaptam a pizzámat, és bele akartam harapni, csak nem úgy jött össze. xD
- Bocs, ne haragudj! - kaptam a számahoz, majd elkezdtem rajta nevetni.
- Miért nevetsz ki? - nézett szúrósan, mert az arcán landolt a pizzám. De én továbbra is csak röhögtem. - Igen, kinevetsz? - majd odajött, és a mellemre nyomta a pizzáját.
- Héééé! - néztem a paradicsomos mellkasomat.
- Tényleg, még mindig jól áll a piros! - nevetett.
- Igen? - majd a pucér mellkasának nyomtam én is a pizzát.
- Hééé! - nézte ő is magát. - Ez nem fair!
- Bocsika! - nevettem. De hirtelen magáhozhúzott, és megcsókolt.
Ennyi a 29. rész! Még mindig nem kapok kommikat, csak msnen. Ide is írhattok! :P Na majd jön a kövi, remélem izgultok érte. Bár nem hagytam annyira félbe a végét, viszont nem tudni:P, hogy Linda hogyan reagál a csókra. :D Szóval olvassátok! Puszi. Bogi.=)
