Kinyitottam a szememet. Nem ugrott be, hogy hol vagyok, csak percekkel később. Az sem ugrott be, hogy egyáltalán miért fekszik szinte majdnem rajtam Tom. Szóval feleszméltem, és rájöttem, hogy Tom szobájában vagyok. Mellettem mint említettem majdnem rajtam feküdt, és még édesen durmolt. :) Felültem kómás fejjel, amire sajnos felébresztettem a cukin alvó Tomot.
- Mi az.... Még egy kicsit. Lécci... - fordult rám.
Nem szóltam semmit, inkább a szobára néztem, ésazt hittem elájulok. :S
- Tom, Tom kelj fel! - rázogattam.
- Naa... Neee... - nyöszörgött.
- Tom, ezt látnod kell. - erre felkelt.
Ketten néztünk a szoba közepére, és hol egymásra hol a padlóra tekingettünk.
- Ez... - dadogott Tom.
- Ez mi? - értetlenkedtem.
- Hát... - nézett rám kétségbeesett arccal.
- Ezek mit keresnek itt és ... - mepiszkáltam a fejemet, és Tomra néztem. - Őt nem hívtuk! Én nem...
- Én se... Gondolhatod! - még mindig szörnyűlködve néztünk a földre.
Viktor volt ott, és rajta egy terhes nő. Csakhogy az a terhes nő nem más, mint Hollyka drága volt. Tomon látszott, hogy mindjárt visszaalszik, inkább. De én nem itnéztem el ennyivel. Ja, és hogy mégszebb legyen a látvány, Holly-n csak egy bikini alsó volt, és Viktor-on meg egy szál gatya. -.-" Mint mondtam, nem hagytam ott őket. Felkeltem, és megrugdostam Holly hátát. Persze úgy, hogy a babának ne essen baja. Pedig az lett volna a legjobb! :@ Azok után, amit velem tett, meg Tommal, megérdemelné igazán. :@ De ne a gyerek bűnhődjön.
- Holly. Mi a francot keresel itt? - rugdostam kitartóan.
- Linda? - nézett fel Viktor, amire felkelt. - Linda ez ez nem... - gondolom ki akarta magyarázni, de nem kell. Vak nem vagyok. Azt hittem, hogy egy rendes srác, de nem. Egy tahó. Valószínű nem tudja, hogy ő Holly, remélem.
- Tudod ki ez a lány? - mutattam a mellette durmoló majdnem meztelen lányra.
- Holly? - kérdezte kómásan. Na szuper! Tudja, pedig kezdtem reménykedni. Vajon azt tudja, hogy mit tett? :O
- Tom? - nézett az ágyon ülő fiúra, aki maga elé bámult, majd hirtelen felpattant, és felszedte a földről a lányt.
- Holly, húzz el innen, ha jót akarsz magadnak! - majd az ajtó felé vezette.
- Hagyj, már! - ordibált.
- Nem. Mégis ki a fene hívott? - nézett mélyen a szemébe Tom.
- Hát csak jöttem, hozzád. - nevetett gúnyosan Holly. Nem igaz, hogy nem bírja felfogni, hogy VÉGE! Azok után amit tett.... :|
Én nem akartam ezt a beszélgetést végighallgatni, inkább lelépni akartam.
- Ne menj el! Mi nem... - magyarázkodott Viktor, ami hidegen hagyott.
- Hullára hidegen hagy a nyomord Viktor Schreklich! - kiabáltam, és inkább karoncsíptem Tomot, aki nem tudta mit tegyen mert Holly teljesen bekattant.
Lementünk, és ő a konyhába ült. Én inkább kimentem a medencéhez. Majd utánam jött.
- Ez mégis... Miért? - nézett rám, majd lesütötte a fejét.
- Nem tudom. Azt hittem hogy ez a c*fka többet nem jön ide! Elegem van. - mondtam neki szomorúan.
- Azt hitted mi, hogy Viktor majd más? - nézett rám.
- Hát... Lehet. - húztam el a számat, és már a könnyeimmel küszködtem. Nem értem. Miért ver engem át minden pasi?! :/
- Na... Nem azért mondtam. Gyere ide! - és megölelt szorosan.
- Köszi... Legalább te is itt vagy nekem. - hajtottam a fejemet a mellkasának.
- A tegnapi este... - kezdett bele.
- Nem kell mondanod. Tudom, hogy be voltál rúgva, ezért mondtad a dolgokat.
- De nem.... - próbált mentegetőzni, azt hiszem.
- Mondom, felejtsük el. - simogattam meg az állát.
- De én nem akarom elfelejteni! - fordított maga felé. - Én komolyan gondoltam amiket mondtam. - nézett mélyen a szemembe.
- De Tom... - el akartam tolni, de ő megcsókolt. Annyira édes volt.
- Kérlek Linda... Legalább próbáljuk meg! És ha nem szeretnél járni velem, akkor... Csak próbáljuk meg! - kérlelően nézett rám.
- Hát ti? - jött ki Ashley.
- Mit mi? - húzódtam el tőle.
- Mit csináltok itt kint? - kérdezte.
- Csak Lindának fájt a feje, és kijöttünk. Az enyém is hasogat. Kaphatunk valami gyógyszert? - terelt Tom.
- Ja igen. Bocsi. Gyertek! - hívott be. Tom segített felállni, és egy "később megbeszéljük?" fejet vágott.
Bent ittuk a kávét, és kapkodtuk a gyógyszert, Ashley kihívta a takarító céget, Bill a konyhában nézte az egyik étterem étlapját, hogy mit rendeljen ebédre. Amikor is Mr. Seggfej és Ms. Seggfejecske caplattak le.
- Sziasztok! - köszönt Holly.
- Úristen! Te? - nézett Ashley és Bill Tomra, aki csak engem nézett.
- Megy! - mondta Tom.
Azzal kiment Holly, és csatlakozott hozzánk Viktor.
- Viktor te ezzel? - tette le a telefont Ash. - Ki hívta meg ezt a r*bancot? - lett ideges.
- Én biztosan nem! - mondta Tom.
- Hát én se. - húztam a szám.
- Mi se. - mondta Ash és Bill.
- Figyeljetek... Tudom mit tett Holly... De biztosan már nagyon megbánta... - védte azt a ******! :@
- Hogy megbánta? - akadtam ki totálisan. - Ez a szajha soha se bánná meg! Mit tudsz te?! Most jöttél ide, és mindig nyalják a seggedet! Sohasem kell semmiért sem megdolgoznod, kivéve a tv-t. És most osztod az eszet, amikor majdnem meghaltam miatta! Mert ha ő nem tette volna azt amit tett, akkor nem veszekedtünk volna Tommal, és akkor nem mentem volna a parkba, és megspóroltam volna 7 hónap kómát! - ordítottam. Ő csak állt tátott szájjal.
- Én ezt.... - kezdett bele, de nem hagytam.
- Lesz*rom! Én elmegyek innen! Nem vagyok hajlandó ezzel egy házban élni! - majd felszaladtam, és éreztem, hogy a könnyeim gördülnek végig az arcomon.
Kb. 1 órát gubbaszthattam, és közben feljött Ash, és megbeszéltük, hogy legalább 1 hetet bírjak ki. Baromi ismétlem baromi nehezen beleegyeztem. Amikor már az ágyamon feküdtem, és a plafont bámultam kisírt szemekkel, valaki kopogott.
- Senkivel nem akarok beszélni! - kiabáltam ki.
- Linda, Tom vagyok! Bejöhetek? - kérdezte kedvesen.
- Gyere. - mondtam.
- Minden rendben? - nézett rám. Majd leült az ágyamra.
- Hát úgy tűnik? - néztem rá.
- Bocsi nem akartam...
- Én bocsi, csak most nem vagyok túl jó passzban. - húztam a szám.
- Megértem. És éppen ezért nem szeretnélek felzaklatni a mai beszélgetésünkkel.
- Hát inkább ne... Figyelj Tom... Nem tudom erre most mit mondjak. Nem akarok egy lenni a sok közül.
- De nem Linda. - sütötte le a fejét.
Felültem, és melléültem.
- Tom. Várjunk kérlek. Ezzel. - simogattam meg a puha arcát.
- Mégis mire várjunk? - pattant fel idegesen.
