- Ezt mégis hogy képzelted? Ha? - Tom volt az, tiszta vörösen.
- Most mi bajod van? Mit képzelek? - értetlenül néztem.
- Jajj, ne add nekem az ártatlant. Tudod jól, hogy miről beszélek. Nem iyennek gondoltalak! De hogy ilyet merj tenni! - és szinte már undorral nézett rám.
- Miről beszélsz? Beavatnál? - ekkor megragadta a karomat. - Tom engedj el! Ez fáj! - kiabáltam. Nem tudtam, hogy merre visz. Megállt egy ajtó előtt, és bevonszolt. Holly egy széken sírt, és lila, zöld volt a karja.
- Na, most magyarázd ki magad! - Tom velem szemben volt, Holly arcát nem látta. Holly elégedetten vigyorgott.Nem értettem még mindig, de beugrott.
- Mit kellenne nekem magyaráznom? - kérdeztem.
- Hogy üthetted meg Holly-t? Csak a gyerekemet hordozza!- mondta Tom.
- Én egy rohadt ujjal sem értem hozzá! - válaszoltam.
- Egy szánalmas ribanc vagy! - vágta a fejemhez. Nem érdekelt, én nem tettem semmit sem. Nincs okom bánkódni. De ez már sok volt. - Linda Schmidt, te egy utolsó szajha vagy! Undorító k*rva! - ez már sok lett. Egy hatalmas nagy pofont levágtam neki. - Mégegyszer ne merd a nevemet a szádra venni! -Kirántottam a kezemet a szorításából. És futottam végig a folyosón, amilyen gyorsan csak tudtam, és éreztem, hogy elered a könnyem. Bill-be és Ashley-be botlottam. Látták hogy sírok.
- Linda, mi történt? - kérdezték ijedten.
- Semmi hagyjatok békén! Én többet azzal a tahóval nem lakok egy házban! Vagy ő, vagy én! - és elrohantam a kocsimhoz. Bepattantam, és hazafele vettem az irányt. Otthon összepakoltam fehérneműt, egy-két napra való ruhát, fogkefét, fogkrémet, meg mindent ami kellett. Fogtam egy cetlit, és elkezdtem írni.
"Ashley! Megmondtam, hogy választanotok kell. Nem szakítalak el Billtől, így inkább én megyek el. Ki kell hogy szellőztessem a fejemet, túl sok minden kavarog most benne. Hatalmasat csalódtam Tomban. Olyanokért vádolt, amiket el sem követtem. Nagyon fájt, amiket mondott! Ne keressetek, dolgozni bemegyek majd, csak hogy Tom ne tudjon belémkötni. Majd jövök. Szia! puszi...Linda. (L) "
Megírtam a levelet, letettem az asztalra, és elmtenem a közeli parkba. Gyalog. Már sötét volt, és én csak egyedül akartam lenni.
***Miközben írtam a levelet***
Tom csak állt, és Holly zokogó arcát nézte. Amikor berontott öccse.
- Te mégis mit műveltél Lindával? - dühös volt, ahogyan Ash is.
- Semmit. Ő mit művelt! - indult fel Tom.
- Gyere csak, meséld el! - és elment ki a folyosóra Bill, Tommal. - Na mi is történt? Hm?
- Megütötte! Bill, Linda Megütötte Holly-t! - ordított Tom.
- Csss... - intette le bátyját Bill. - Nem hiszek neked! - tök nyugodt volt. - Nem ütötte meg Holly-t. Ugyanis hallottam, amikor a folyosón beszélgetett Linda és Holly. Holly megfenyegedte Lindát, hogy hagyjon békén téged. Mert különben "véletlenül" beüti valamijét, hogy lila legyen. És azt is hallottam, amikor Holly bevallotta, hogy nem a tied a gyerek.
- Hogy mi? - nézett Tom. Valószínű, hogy ő is tudta, most követte el élete legnagyobb hibáját. Nem kellett volna ezt tennie. Ismerhetné már Holly-t! Ő tudta, vagy csak sejtette, hogy nem ő a gyerek apja, de mégis naív volt, és bedölt annak a kígyónak. - Hol van most Linda? Hm?
- Nem tudom. Valószínűleg otthon.
***Nálam***
Na itt vettem észre, hogy nem hoztam magammal a cuccot. Amit összepakoltam. Fekdütem a padon. Felültem, és Tom kocsiját láttam meg a ház felé menni. Na oda se megyek vissza! :/ Visszafeküdtem. Nagyon hideg volt. Rettentően. Már majdnem hogy elaludtam a hidegben. Hát be is jött. Azt hittem szétfagyok, és az eső is eleredt. Na szuper! :/ Elaludtam. Egy meleg érintésre ébredtem. Azt hittem Tom volt az, de nem. Bárcsak nem erre a padra dőltem volna le! :S :O
