Hát igen. Sajnos nagyon közeledünk az vége felé, de ott a másik is, és lehet, hogy egyszer újra megnyitom az oldalt! ;) Egyébként kb. 80 részig terveztem. :) Na itt a rész: - Szólalj már meg! - bökött meg Ashley. - Jézusom! - bámultam nagy, kerek szemekkel a tesztre. Fel sem akartam fogni a tényeket... - Tudtam! - nevetett. - Mit? - Hogy terhes vagy! Gratulálok Linda! Éppen ideje volt, lassan 28 évesen! - De Ash! Tom biztosan nem akarja ezt a babát... Nem tudom, hogy jöhetett össze! Nem volt betervezve! Én nem tudom megölni őt... - rogytam össze, és leültem a kád szélére. - Ugyanmár! Ez butaság Linda! - simogatta meg a hátam. Hogy őszinte legyek, nagyon féltem ettől! Attól, hogy teherbe esek, és Tomnak nem kell majd a gyerek. Mert szerintem biztosan nem kell neki! :O És én milyen hülye voltam. :( Nem tudom elpusztítani a saját gyermekem! Én erre képtelen vagyok, akármennyire is muszáj lenne. Ha Tomnak nem fog kelleni ez a baba, akkor én nem is tudom, mit fogok csinálni... - Nem, nem az! Mi van, ha Tomnak nem kell a gyereke?! Mi van, ha már így én sem kellek neki! Én nem tudom megtenni, hogy megölöm a babám, csak mert neki éppen nincs egy teherre szüksége! Nem... - sírtam. Nagyon mélyen érintett. Már hogy a francba ne érintett volna mélyen, egy gyerek?! Teljesen felfordítja az életem, és nem csak az enyémet, hanem a Tomét is. Igaz, Bill tud egy gyerekkel élni a banda mellett. De Tomnak biztosan nem menne, mint mondta... - Jajj, Linda! Már hogyne kellene a saját kis porontya? Azért Tomnak is van szíve, és szeret! Nem kényszerítene arra, hogy elvetesd a babát! Ismerem. És tudom, hogy te is ismered annyira, hogy tudd, nem veteti el. Kell neki az a kicsi, ahogyan Billnek is kellett anno! Ezen ne rágd már magad! :) - mosolygott. Egy halvány mosoly az én arcomra is kiült, annyira jól esett, hogy ilyenekkel vigasztal. :) Ő tényleg itt van nekem, és segít mindenben. - De tudod hogy ezt el kell mondanod Tomnak! - simogatta meg ismét a hátam. - Tudom... De... Most... Képtelen vagyok erre! - néztem fel rá, és egy megértő szempárral találtam szemben magam. - Oké. De előbb utóbb el kell neki mondanod, mégiscsak a gyerekéről van szó! - ment ki, majd hallottam ahogyan csörömpöl. Ettünk, elment, és egyedül maradtam ezzel a rohadt sok gondommal. Szó szerint egyedül, mostanáig... - Szia Cicám! - jött be Tom, hatalmas vigyorral az arcán. Ez a vigyor akkor lankadt, amikor meglátta, hogy nekem nincs ilyen jó kedvem- Valami baj van? - ült le mellém. - Dehogy! Mi lenne?! - erőltettem egy nevetést. - Tuti? Ismerlek Linda! - húzta fel a szemöldökét. - Van... - hajtottam le a fejem, a vigyort letörölve az arcomról. Pillanatok alatt elkezdtek hullani a könnyeim. - Naaa! Nekem tudod, mindent elmondhatsz! - ölelt meg jó szorosan. - Persze, tudom! Rád tartozik pont. - Elmondod? - Tom, én... - Igen? - Elmegyek. Sajnálom. De már.... - Linda, miket beszélsz? Elhagysz? - tátotta a száját értetlenül. Szegénykémnek fogalma sem volt arról, mi az oka mindennek. - Igen. Kell... - Kell? Linda, tudom, hogy történt valami! - Tudod? - bámultam rá. - Igen. Csak azt nem, hogy mi! - Tom, nem akarunk a terhedre lenni. - Ácsi, ácsi! Akarunk? - lefagyott pont. Ettől tartottam. Meglepődéssel, figyelemmel ült a széken, és csak nézett rám nagy gülü szemekkel. - Aha. - mondtam hidegen, és éreztem, ahogyan a forró könnycseppeim végigfutnak az arcomon. - Linda! - kapott le, magához ölelt, és szorított. - Tom, minden oké? - álltam értetlenül. - Terhes vagy? - tolt el annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. - Eszerint... - nyomtam a kezébe a pozitív tesztet. - Istenem! - ugrott fel. - Tudtam. - Mit? - Hogy nem kell egy a gyerek. Elmegyek. - sóhajtottam, majd felálltam, de megállított. - Hé! Ki mondott neked ilyet? Már hogyne kellene? Az én gyerekem Linda! - mosolygott szakadatlanul. - Komolyan? - tátottam a szám. - Hát persze! - fogta meg a hasam. - Tom! - öleltem át jó szorosan. **********Tom szemszöge************* - Komolyan? Gratulálok bátyó! - mondta Bill a telefonba. - Köszi! Annyira, de annyira boldog vagyok! Elhiszed te ezt? Lesz egy fiam! - sipákoltam telefonálás közben. Linda éppen mellettem pakolt a szobánkban, és csak édesen mosolygott. :) - Honnan szeded, hogy fiad lesz? - Hát nekem az kell! Nektek is összejött! - nevettem. - Az kell? Tom! - mordult rám. - Jaj, tudod, hogy csak hülyülök! Persze ha lányom lesz, imádni, és védeni fogom! - mondtam. Erre Linda egy "MI van?" fejet vágott. xD Annyira szép volt ebben a megvilágításban. :) - Semmi Cica! - legyintettem neki. - Cica?! - Bill a telefonban röhögött. - Nem hozzád beszéltem te barom! - nevettem én is. - Oké, oké. Menni kéne aludni! Csá! - Cső! Jó éjt! - Neked is! Letettem, és elmentem Lindáékkal aludni. Fel nem fogtam, hogy kisbabánk lesz! :)
