- Engedj el! - toltam el magamtól hidegen. Még csak az kell, hogy újra beleszeressek, itt hogy elmegyek. Na nem... Nem kell nekem hogy most mindent összezavarjon. :/
- Mi a baj? - ijedt meg.
- Ne nyúlj hozzám! - mordultam rá. Tulajdonképpen nem tudom, hogy miért tettem ezt.
- Most miért? - nézett kíváncsian.
- Mert engedj el... - rántottam el a karomat.
- Ne haragduj! - vágott kétségbeesett fejet.
- Nem baj, csak ezt hagyjuk! - fordultam el. Nem akarok a szemébe nézni! Az olyan megalázó lenne. Én sem tudom, miért nem szeretnék vele járni. De akkor sem, hiába egyre jobban szeretem. :S - Elég nekem Ashley! - próbáltam terelni.
- Mi történt közöttetek? - kérdezte.
- Semmi, nem akarok erről beszélni. - adtam választ.
- Jó, de te hoztad fel. - vonta meg a vállát.
- Igazad van. Bocsi. - szontyolodtam el. :S
- De hogy értetted, hogy kibeszéltél neki mindent, ő meg szaladt Viktorhoz? - kíváncsiskodott.
- Nem érdekes, a lényeg, hogy csalódtam Ashley-ben.
- De én így nem értem. - vágott hülye pofát, mint aki tényleg nem érti a dolgokat. :/
- Jaj, neked mindent el kell mondani? - fordultam felé enyhén "hülye vagy?!" fejjel.
- Hát lehet. - mosolygott.
- Oh! - forgattam a szemeimet.
- Na? Elmondod? - vigyorgott.
- Jó. Szóval... Amikor valamelyik nap tudod lent Viktor szobája előtt hallgatóztam, amikor te lejtöttél, és mondtam, hogy rossz érzésem van. Hát igazam volt! - húztam el a számat.
- Mármint Ashley csinált valamit? - értetlenkedett.
- Mondjuk... Amikor elmondtam neki, hogy tetszettél, múlt időben ugye - mosolyogtam. - akkor azt hittem hogy ő a legjobb barátnőm. De nem. Tévedtem, hatalmasat.
- Értem. De ennek mi köze van? Mit szövetkezett ellened? - kérdezgetett.
- Ja, hát elmondta mindezt, amit rólad mondtam Viktornak. És megbeszélte Viktorral, hogy majd rádmásztatnak egy kis p*csát, és rádkenik. Ha összejövünk. Meg hogy mi vesszünk ezen össze. És hogy te menj el, és akkor majd szabad lesz a terep nálam... - forgattam a szemeimet.
- K*csög! Ezt nem hiszem el! Hogy milyen egy görény ez a Viktor! - mérgelődött. Annyira édes volt, ahogyan igazat adott nekem. :)
- Hát az... De Ashley! - kanyarodott le a szám sarka.
- Én nem gondoltam volna róla ezt... Bár az unokatestvére, és hát... - mi??? Most neki ad igazat? Cöh...
- Kössz. Azt hittem, hogy nekem hiszel, nem pedig annak! - akadtam ki.
- Bocsi. Igazad van, csak hangosan gondolkodtam. - védte magát. :)
- Jó. De már késő van, és álmos vagyok! - meresztettem be az ágyam felé a szemeimet.
- Vettem a lapot, már itt sem vagyok! ;) - kacsingatott. Adott egy homlokpuszit, jó éjszakára, és kiment. :)
Befeküdtem az ágyamba, és szerencsémre voltam olyan fáradt, hogy el tudjak hamar aludni. :) Szóval elaludtam hamar. Reggel semmi különösre nem keltem, hála Istennek! :P Megbeszéltem Bill-el, mert átérezte a helyzetemet, hogy elviselem még egy hétig Ashley-t és Viktor-t, mivel utána úgyis elmegyek. Lebaktattam a lépcsőn, már felöltöztem, és úgy döntöttem futok egyet. Lent a konyhában nem volt senki sem, egy cetlit találtam.
*,,Sziasztok! Elmentem Viktorral egy pár dolgot elintézni, meg bevásárolunk. Kb. úgy 4-re itthon leszünk, mert át kellett mennünk egy szomszédos falucskába. Szóval vacsorát kaptok, főttet, addig is húzzátok ki rendelt kajával! Puszi. Ash. :) "*
- Ez az! - kiáltottam fel, amire az álmos és kómás ikerpár ballagott le a lépcsőn.
- Hát te? - dörcsölte édesen a szemeit Tom.
- Hát én? Itt lakok! - nem igazán értettem minek mndja, hogy ,,Hát te?".
- Tudjuk, Tom úgy értette, hogy miért melegítőben, nem pedig fehérneműben állsz a konyha közepén? - nevetett Bill.
- Ja... Hát megyek futni! Eszek egy műzlit, és irány! - kacsintottam rájuk.
- Mi nem mehetünk veled? - nézett rám Bill.
- Biztos ez? - kérdeztem tőlük.
- Hát, igen! Tomra is ráfér egy kis edzés! - bökte meg bátyját.
- Tom, te mit gondolsz? - néztem Tomot.
- Felőlem mehetünk, ha ebben a feszülős naciban maradsz! :P- nyújtogatta a nyelvét.
- Jaj, Tom! - forgattam a szemeimet.
- Na akkor mehetünk? - bocizott Bill. :)
- Gyertek. - sóhajtottam.
- De jó! - tapsikolt Tom.
Ettünk egy tál műzlit, legalábbis én, a fiúk rántottát szalonnával. :P Felmentem, összeszedtem még magamat rendesen, és már indulhattunk is.
- Na mehetünk? - néztem a melegítős srácokra.
- Igen! - kacsingatott Bill.
- Jól áll a piros! - húzogatta a szemöldökét Tom, mert piros melegítőm volt. Akkor még nem is sejtettem, hogy a tegnapestére érti. :)
- Mert, most mi bajod van a melegítőmmel? - néztem rá. Mint mondtam, még nem esett le.
- Jaj, ez aranyos volt! - nevetett Tom. Aranyos?! Már megint? :O
- Aranyos?! - néztem rá értetlenül.
- Igen. - most nem terelt, meg semmit sem.
- Akkor mindegy, indulnunk kell mostmár! - mondtam nekik.
- Igenis, asszonyom! - tette mindkettő a fejéhez a kezét, olyan tábornokosdin.
- Jaj, fiúk! Akartok futni velem vagy nem? - viccelődtem.
- Naná! - pattant ki Bill.
Elindultunk, és Tom kérésére lassabban mentem, mint a múltkor. Kb. csak 10 perce futhattunk, és Bill nyavajgott máris.
- Linda, nem állunk meg? - bocizott.
- A-a. Nem. Még bírjad, csak 10 perce futunk. 1 óra és egy fagyi a McDonald's-ban. ;) - kacsintottam, a fagyi szó hallatán mind a két fiú elmosolyodott, és csillogni kezdett a szemük. Viszont az 1 óra futásra, nem lettek valami vidámak. :D
- 1 óra? - nézett Bill tátott szájjal.
- Igen. De utána mondtam nem? Ne legyél puhány, nézd meg a bátyád! Egy szót sem szól, csak fut! Tegyél te is így! - nevettem. :D
- Jó. - szomorodott el.
- Na, nyugi van, pihenünk, még 10 percet bírjatok ki a parkig! - mosolyogtam, ami tetszett mindkettőjüknek. :)
Kb. tényleg 10 percbe telt, amire megérkeztünk a parkba. Hulla fáradtan dőltek le egy padra, én meg egy fának dőlve fújtam ki magam.
. Na fiúk, milyen eddig? - kacsingattam.
- Hát szerintem a legközelebbi futást kihagyom! - nevetett Bill.
- És neked Tom, hogy tetszik? - mosolyogtam.
- Én se szeretek futni, de a látvány kárpótol! Hátul meghúzom magam, és minden cool! - húzogatta a szemöldökét. :D
- Isten ereje! - néztem az égre. - Add nekünk, hogy Tom Kaulitz valaha életében változzon annyira, hogy ne a lányok fenekét, és mellét stírölje! Bármikor amikor meglát egy formás popsit és nagy melleket! - nevettem el magamat. :D
- Haha, nagyon vicces vagy! - játszotta, mintha ő is jól szórakozna a viccemen. :D
- Tudom! - kuncogtam. :D
- Most megint kiröhögsz? - kacsingatott, tudtam, hogy a csikizésre készül.
- Nem, én nem. - tettem magam elé e kezeimet.
- Most megúsztad, de legközelebb... - vigyorgott SUNYIn. :D
- Na indulhatunk? - tereltem a témát.
- Aha. - mondta Bill.
Elindultunk, és elfutottunk a McDonald's-ig, és vettünk egy fagyit. Ránsötétedett, és már nem volt kedvünk hazafutni. Sétáltunk inkább. Nagyban beszélgettünk, amikor a sötétben hat alak tűnt fel. Úgy gondoltuk, lehúzódunk, mert nagyon is részegeknek tűntek. Az egyik nagyon elázott. Majd hozzámszólt, és a fenekemre csapott, majd fütyülgetni kezdett.
- Helló Cica! - röhögött. - Apucikád elengedett? - még mindig nevetett.
Nem szóltam, csak tovább akartam menni, de nem hagyta abba.
- Héé, hozzád beszélek! - kapta el a vállamat.
- Engedjen el! - mondtam nyugisan. Majd megpillantottam ismét a társait.
- Na, mi baj van Kiscsillag? - szólalt meg megint.
- Engedjen már el!- kiabáltam mostmár.
- Hé haver, vedd le a kezed a hölgyről! - mondta Tom.
- Óóó, a híres nevezetes Tom Kaulitz! Azt hiszed el tudsz bújni, a meleg öcséddel együtt? - vigyorgott. Undorító volt.
- Bill nem meleg! - kiabáltam.
- Na, ez a kis vadmacska a csajod? Tüzes a kicsike, kölcsönadhatnád egy estére! - ráncigált.
- Szállj le rólam, és a barátaimról! Nem bújkálok, nincs mi elől! - mondta Tom.
- Ó, dehogynincs. Majd megtudod, mennyire fáj az amit teszel!
- Ha a húgodra gondolsz, akkor nem én kezdtem! Ismerhetett volna az újságokból, és már akkor is eltelt másfél év! - akadt ki Tom.
- Andy? - nézett Bill.
- Fiúk, ti ismeritek ezt? - néztem undorral a csávóra, aki még mindig a kezemet szorította.
- Ismernek biszony. Főleg Tom! - nézett gonoszan.
- Nyugi Linda, hagyd! - legyintett Tom.
- Hagyd? - nézett. - Ha a csajodat félted ennyire, akkor majd őt elintézzük! - (sátáni kacaj) :/
- Ezt hogy érted? Ne merj egy ujjal sem hozzányúlni! - emelte fel a hangját Tom.
- Fenyegetsz? - közeledett Tomhoz.
- Annak veszed, aminek akarod! De hagyd Lindát!
- Linda? Hm... Szép név! Elmegy! Na gyere cica, Tom bácsi miatt, most elbeszélgetek veled! - majd elkezdett ránicgálni.
- Engedd el! - nyomott le egy hatalmasat Bill annak az Andy-nak. :@
- Te kis! - majd az állatok közé dobott. - Vigyázzatok rá, amíg elintézem ezt a két seggfejt! - majd Tomékhoz közeledett, én meglendítettem a lábamat, és jól tökönrúgtam.
- A k.............. - ordított fel. Odajött hozzám és felpofozott.
- Ááá! - kiáltottam fel.
- Neee! Mit akarsz, mondd, csak ne bántsd! - ordított Tom.
- Nem kell nekem semmi, majd most megtudod, mit érzett szegény Charlotte, amikor otthagytad a tudjuk hol... - majd a hasamba vágott. Szerencsére fáztam, és a kezeimet a hasam fölé tettem, ami egy kicsit tompított az ütésen.
- Áááá! - kiáltottam megint.
- Ne! - fogták le Tomot, és Billt.
Megütött megint, és elkezdett vérezni a szám sarka. Csípett nagyon.
- Áááá! - szisszentem megint.
- Jó, mit akarsz, és megkapod! - fodult, amennyire tudott a sok állat kezei között a csávóhoz.
- Azt akarom, hogy te most elmész szépen és... - Hogy mi? Ezt hogy képzeli? Mégis mit akar ezzel elérni? Szánalmas.
- Tom, nem kell! - kiabáltam. De megint felpofozott egy benga állat. - Hagyj már! - fordultam ki magamból. Kirántottam a kezei közül magamat, és nekimentem. ott ütöttem, ahol értem. Többször is orrbarúgtam, amire Tom és Bill is elkezdte ütni a többit. Jöttek rám, és hátulról lefogtak. Még egyszer elmentem egy önvédelemről szóló előadásra, íg tudtam mit tegyek. Hasbavágtam, aztán tökön és orrba. Sikerült kiszabadulnom, és intettem a fiúknak, hogy futás.
Ahogyan csak bírtunk elkezdtünk rohanni. A számból ömlött a vér, de nem érdekelt. Örültem, hogy egy szájbetöréssel megúsztam. Már nem bírtam, és a hasam is fájni kezdett. Már leráztuk őket, de én összeestem, mert nagyon elkezdett fájni a hasam.
- Linda, minden rendben? - jött oda Tom és Bill lihegve.
- Igen, csak a hasam fáj! - majd felhúztam a pólómat, és inkább az oldalam felé volt egy tenyérni kékes zöld folt.
- Úúú, indulás haza, mielőtt utolérnek! - kapott fel Tom, és Bill segített neki. Nem éreztem magam valami jól, de sikerült fognunk egy taxit. Josh volt a taxiban éppen.
- Linda? Jézusom Linda! - nézett rám, majd Tom szólt neki.
- Kérem, a kórházba! - azzal bele is taposott a gázba. Odaértünk, megvizsgáltak, és nincsen semmi komoly bajom.
- Kint ültem a váróban a fiúkkal, amikor Ashley-ék jöttek.
- Úristen Linda! - jött oda Ash és Viktor.
- Hagyjatok semmi bajom.
- Nem is lenne, ha nem lógnál ezzel a ... - majd elhallgatott Viktor.
- Mivel? néztem rá.
- Mindig csak bajbakever! Miatta történik veled minden! Ami rossz! - lett dühös.
- Hagyd már Tomot! Rólad ne is beszéljünk! - akadtam ki.
- Hazamehet. - jött ki a doki. Átadott egy kenőcsre való receptet, majd lekezelte a számat, és hazamentünk.
- Minden rendben? - ült le az ágyamra Tom este.
- Igen, csak a szám és az oldalam fáj. - szisszentem. - De miért kellett volna ezt tenned? Vagy mi volt ez tulajdonképpen?
- Hát régen a húga, pontosabban másfél éve,egy koncert után feljött, és hát rámmászott. Én meg másnao elküldtem. Tudod milyen voltam.- mosolygott. Bár szerintem semmi mosolyognivaló nincs azon, hogy így kihasznált minden csajt.- Szóval elküldtem, és elújságolta a bátyjának, ennek az Andy-nek. Az meg ránkszállt. De sikerült lerendezni nagynehezen. :S
- Értem. De mi volt ez a kérés? - néztem kíváncsian Tomra.
Na ennyi a 30. rész! Remélem izgultok, vajon mi lehet az a kérés! Puszi.Bogi.=)
