- Öhm... Nem, nincs... Csak... - és még mindig csak bámulta a képeket.
- Mit csak? Akkor mégis van velük valami gond. - néztem értetlenül. :/
- Nem csak... k*urva jók! - nézett rám Tom, a lehető legeslegcukibb vigyorával.
- Oh, Tom! Úgy látom valamit elhagytál! - mondta nevetve Bill bátyjának.
- Ugyan micsodát? - kérdezte kíváncsian.
- Hát az álladat! - röhögött Bill Ashley-vel. Számomra ez inkább kínos volt, mint vicces. :S
- Ja, lehet. Linda, ezek a képek fantasztikusak. Nem akarsz minden nap majd itthon ezekben flangálni? - kérzte megint azzal a cuki vigyorral az arcán. Majd felhúzta a szemöldökét, és a nyelvével elkezdte babrálni a piercingjét. Annyira édes volt! :)
- Áh nem hiszem. Tudod, talán majd ha jön a barátom, akkor. - Tom abbahagyta, és megkérdezte.
- Van barátod? :O - nézett rám letörten.
- Miért? Talán túl csúnya vagyok és meglepő, hogy össze tudtam valakit szedni? - kérztem kicsit indulatosan. Amikor közel sem voltam az, mivel nem volt nekem 2 hónapig időm arra, hogy pasizzak. Amúgy is mielőtt elmentem, szakítottunk a pasimmal. :/
- Jaj, nem dehogy. - kicsikét meg volt illetődve. - Inkább gyönyörű vagy, mint csúnya. - és igen, Tom Kaulitz belepirult ebbe a mondatba. :) Annyira büszke voltam magamra, hogy miattam pirult el a Magdeburgi SzexIsten (ahogyan Ash mondaná:P). :D Hihi. :) Lehet, hogy kicsit szenyó voltam most vele, de na! :D
- Oh, köszönöm. De egyébként nincsen barátom. - nevettem el magamat.
- Nincs? . kérdezte tök vörösen.
- Nincs. Csak gondoltam, megnézem, mennyire bírod a gyűrődést. - kuncogtam. :D
- Igen? Na gyere csak! - kitolta jó hangosan a székét. Felállt, és már jött volna közelebb, de én is kitoltam a székemet, és felpattantam. Elkezdtem futni kifele az ajtón. Gondoltam kiszaladok, és a tőlünk pár 10 m-re lévő parkban kifújom magam, ha lerázom. :D De nem így lett! Fogta magát, és ő is elkezdett utánam szaladni. Kishíján fellöktem 2 postást, és egy öreg nénit. :D Már a parkban kergetőztünk. Amikor megszólalt egy fa mügöl.
- Nyugi, Kiscsillag, így is úgy is elkaplak! Előlem nem menekülsz! - nevetett.
- Igen, Nagycsillag? - gúnyolódtam. :D
- Aham. :D - röhögött. Már nem láttam sehol se. Elindultam kifele a fa mögül, amikor hirtelen valaki megragadta a derekamat, befogta a számat, és húzott hátrafele. Csak szorított. Amikor megszólalt.
- Mondtam, hogy velem ne húzz újjat! - súgta a fülembe. Olyan Cuki volt! :D Persze tudtam, hogy Tom az. Sikerült kiszabadulnom a szorításából. Elkapta a kezemet. Sajnos egyikünk sem figyelt hátra, pedig jobb lett volna. Egy szerelmespár sétált mögöttünk. Volt a kezükben egy bazinagy tál rizs. Dehogy minek, azt nem tudom. Nem vettük őket észre, és beléjük mentünk. Ők nem estek el, csak mi. Kierpült a kezükből a sok-sok rizs, és mind ránk zúdult. Én feküdtem alul, Tom meg rajtam szerencsétlenkedett. És mindenem tiszta rizs lett. Tomnak csak a hajára hullott. De nekem mindenhova. A szememre, a számba. Elfordítottam a fejemet, hogy azért csak ne Tomra köpjem a rizst. :D Ő csak bámult, amíg én sepertem magamról le a rizst. Csak mosolygott, megint azzal a cuki vigyorával. :) Aztán mikor kész lettem, felé fordultam és csak egymást néztük. Ekkor megszólalt.
- Mondták már neked, hogy gyönyörűek a szemeid? - kérdezte sunyi vigyorral.
- Hát még nem. - nem tudtam ezt a viselkedést hova tenni. Nekem nem tetszhet Tom! Nem. Az lehetetlen. Úristen,bele fogok szeretni! Ismerem már magamat. Azt nem! :/ Eltoltam magamtól, vagyis magamról! xD És felpattantam. Értetlenül nézett rám. Majd elkapta a kezemet. És megkérdezte. :S