- Csak el tudom dönteni, hogy szeretlek-e vagy sem! - morogtam neki, de mintha a falnak beszélnék. :/
- Mondjad csak, nem hiszem el úgysem. - nevetett.
- Szóval hazudok? - néztem rá eléggé mérgesen.
- Nem ezt mondtam. - védekezett.
- Hanem? Had döntsem már el én, hogy kit szeretek! - mondtam. Majd fogtam magam, és kimentem a konyhából, és leültem az asztalhoz. Akkor vettem észre, hogy Viktor szobájában Viktor beszélget Ashley-vel. Odamentem, és hallgatóztam egy kicsit.
- Kérlek, akkor minden megoldódna! És Tom is eltakarodna! És csak az enyém lenne a terep! - rázogatta Ash karját. Tudom, mivel hogy be is láttam.
- De ő a legeslegjobb barátnőm! Nem fogom elszedni ilyen kis... Hogyis mondjam... Érted. Szóval nem fogom elszedni tőle Tomot, ha vele boldog! - magyarázott teljes gőzzel Ash. :)
- De nem érted? - tárta szét a kezeit. - Nekem kell Linda! Gyönyörű, okos, helyes, és egyszóval tökéletes! Szeretem! - nézett mélyen unokatestvére szemébe.
- Nem tudom Viktor. Ő a barátnőm, és nem tudok neki hazudni. Nem manipulálhatom!
- Dehogyis nem... Csak elég ügyesnek kell lenned. - majd odament Ashley-hez, és az asztal felé húzta, amit én már sajnos nem láttam, ugyanis Tom jött le.
- Hát te mit csinálsz? - jött.
- Tom... Kuss! Csss... - csitítottam.
- Mivan? - suttogta.
- Rosszat érzek. - hajtottam le a fejemet. :(
- Mi az a rossz? - suttogott még mindig.
- Valamire készül Viktor, és Ashley-t is be akarja vonni. Ellenem. Nem hiszem el, hogy Ash ilyenre képes lenne! - konyult le a szám széle.
- Na... Ne már. Szerintem Ash semmit sem tervez. - simogatta meg a vállamat. Ami hát nem azért, jól esett, de cseppet sem nyugtatott meg. Az nyugtatott volna meg, ha Ash jön oda, és mondja, hogy nincs semmi. :(
- De tudom Tom. Amióta itt van ez a tuskó nincs nyugtom. - majd megint lehajtottam a fejemet. Tom már kezdte volna, de az emeleten megszólalt a telefonom. - Bocsi. - majd felszaladtam. A kijelzőn ez a név állt: *Ingrid*
- Háló? - vettem fel.
- Szia Linda! Minden rendben? Olyan nyúzott a hangod! - ijedt meg.
- Ja, nem semmi. - füllentettem.
- Ja, akkor oké. Képzeld, nem fogod elhinni, mi történt! - virult ki.
- Na mondd, had ne képzeljem el! - próbáltam vicces lenni.
- Az edző, mondta, hogy megyünk meccsezni, másmerre! Egy huzamba! - tapsikolt.
- És hova? Mit megint bemegyünk Berlinbe, aztán München, Frankfurt, meg stb.? - kérdeztem.
- A-a. Nem. Hanem kint lenne egy Chicago-ba, aztán New York, asszem. Majd vissza európába, és Oroszország, Angila. Ez az úti cél. És kb. 2 hónapig lennénk el. - nevetett. - Azt mondta Edző Úr, hogy kérdezzelek meg. Hiába holnap meccsezünk, akkor is!
- Nos, igen már hogyne! - visítottam. Ez az! Most elmegyek, és végre megszabadulok tőlük. Igen! Végre mindent rendbe tudok magamban tenni.
- Ez szuper! Ne feledd, holnap meccs! - tapsikolt.
- Jaj, Ing, nem felejtem el! Nyugi... Hány órára is kell menni? - kérdeztem.
- Öhm... Asszem hogy fél 3-ra. - gondolkozott.
- Oksam. Akkor holnap találkozunk! - nevettem. :)
- Rendicsek. Na szia! - köszönt.
- Szia! - köszöntem én is, majd letettük. :)
- Kivel beszéltél? - jött be Tom.
- Csak Ingriddel. - válaszoltam, és letettem a telefonomat az éjjeliszekrényre.
- Mit? - kíváncsiskodott.
- Majd megtudod, ha itt az ideje! - mondtam sejtelmesen.
- De ez olyan komoly? - tátotta a száját.
- Igen. - mondtam, majd fel akartam állni, amikor Ashley jött be. Csakhogy tökre vigyorgott.
- Hogy hogy itt együtt? - nézett minket.
- Mi az, már beszélgetni sem szabad senkivel a házban? Majd ha Billel állok le, akkor találd ki, hogy megcsal, méghozzá velem! - akadtam ki. Tudtam, hogy valamire készül a hátam mögött. Ezért nem is leszek vele kedves! És kész! :/
- Jó, bocs hogy élek! - tette maga elé a kezeit. - Már megyek is. - majd megfordult, és kiment.
- Ez meg mi volt? - nézett rám Tom.
- Micsoda? - kérdeztem ártatlanul.
- Hát ez... Olyan undok voltál!
- Ki én?! - akadtam ki. - Inkább hagyjuk ezt. Holnap meccsem van, és még készülnöm kell.
- Hogyan készülnél? - érdeklődött.
- Elmegyek futni, aztán pedig a közeli edzőterembe. - mondtam.
- Oh... Edzőterem, futás? Veled tarthatok? - kérdezte sunyin.
- Te bírnád? Nem hiszem. - nevettem.
- Én bírom, ne aggódj! Na akkor mehetek veled? - bocizott.
- Gyere... De én szóltam! Akkor 1 óra múlva megyünk, szóval szedd össze magadat! És kérlek, melegítő és nem farmer! - néztem végig rajta. Majd elnevettem magamat.
- Jó, jó. Vettem! Majd kiment, és én is felvettem egy fekete feszülős melegítőt, mert a kéket nem találtam, egy sárga toppot, és a melegítőhöz tartozó pulcsit. Egy órába telt, és lementem. Tom már lent volt, napra készen. A cipőjét húzta.
****Lent, amíg öltöztem****
- Hát te? - kérdezte Bill, bátyját.
- Megyek futni, aztán edzőterembe. - húzogatta a szemöldökét.
- És kivel? - nevetett Bill.
- Lindával.
- Nocsak. Mi lesz itt?!
Amikor betoppant Viktor.
- Ki megy hova Lindával? - érdeklődött.
- Ahhoz neked nincs közöd! - mondta Tom.
- És? Szóval, Bill? - nézett Billre.
- Már bocs, de én erről semmit sem tudok. - majd felállt az asztaltól, és bement a fürdőbe.
****Már lent****
- Tom! Tom hol vagy? Készen vagy? - kérdezgettem.
- Itt vagyok Szivi! - nevetett.
- Szivi? - kérdezte Viktor.
- Hát te? - néztem undorral. Viktorra. -.-"
- Hát csak gondoltam kijövök a konyhába. - magyarázta.
- Jó. Mehetünk? - néztem Tomra.
- Mégis hová mentek? - kérdezte Viktor.
- Mondtam, hogy nincs közöd! - háborodott fel Tom.
- El innen. - majd karoncsíptem Tomot, és elindultam kifele.
Felvettük a cipőt, és már kint voltunk. Elkezdtem futni, a saját tempómban. Csak pár perce, kb. 2, futottunk a hátam mögött lihegve nyöszörgött Tom. :)
- Állj, nem bírom... - fogta az oldalát. - Nagyon rosszul érzem magamat! - nyögött.
- Mi? - néztem hátra, és úgy döntöttem, megállok inkább. - Na mondd, hol fáj!
- Itt! - tette a kezemet a szívére. :P
- Tom! Te hülye vagy! - kaptam el a kezemet.
- Mert? egyébként tényleg fáj az oldalam! - nyavajgott.
- Mert nem jól vetted a levegőt! Húzd ki magad, és lélegezz egyenletesen! - egyensítettem ki a hátát.
- Köszi, már jobb. - mosolygott.
- Na akkor gyerünk tovább! - parancsoltam.
- Jaj, egy kicsit várjunk még! - kérlelt.
- Jó. De nem sokat, még sötétedés előtt majd haza kell érnünk, és még edzőterem! - mondtam.
- Jó. Csak egy picikét! - mutatta az ujjával. :)
- Na mehetünk? Már 10 percet pihentünk. - mondtam kicsit később.
- Oké, mehetünk. - én sokat pihentem, legalábbis nekem soknak tűnt, úgyhogy meglódultam. :D
- Héé, lassíts! Nem vagyok agár! - nevetett.
- Kössz... - majd begyorsítottam.
- Na várj már meg! - kérlelt.
Pont odaértünk az edzőteremhez, és Tom kipirulva, lihegve állt meg.
- Mondtam, hogy várj meg! - nyögött.
- Boccs, de egy agár gyorsabb mint egy csiga! - kekeckedtem.
- Jó, értem. Bocsi, nem is rád értettem.
- Ja aha. Na inkább gyere a futópadra! - nevettem.
- Na nem! - rázta a fejét.
Elmentem a kondigépekhez, és gyúrtam. Csak nő módjára! :D De láttam, Tom jól keni neki! :P
Miután végeztünk, ittunk, és indultunk haza. Tom kikönyörögte azt, hogy visszafelé sétáljunk.
- Na ez jól esett! - mosolyogtam.
- Aha. Régen voltam már. A futást nem bírom, de a kondizás megy! - nevetett.
- Ja, láttam. Nekem inkább a popsimra kell gyúrnom! - csaptam a fenekemre. :D
- A-a. Az tökéletes. Nekem elhiheted. De szemügyre venném, és akkor már jobban meg tudom ítélni. - húzogatta a szemöldökét, és közeledett a kezeivel.
- Na na! Nem kell, köszi. A kezeidet, tartsd csak a zsebeidben! - - húzogattam a szemöldökömet.
- Jól van. Nem akarok futni, szóval jókisfiú leszek. - nevetett.
- Na akkor jó. - mosolyogtam.
Hazaértünk, és ettünk. Majd felmentem fürdeni, és készültem a holnapi meccsre, szellemileg. :)
- Bejöhetek? - kopogott Ash.
- Gyere. - felvettem egy ál mosolyt.
- De jó, hogy nem szeded le a fejemet, amiért bejöttem. - mosolygott. . Mi ütött ma beléd?
- Ja, csak Viktor.
- Ja, értem.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Bebújtam az ágyba. És el is aludtam.
Reggel frissen keltem. Lent már ebédeltek a többiek, ugyanis fél 1 volt.
- Jézus Isten! - mentem le, amikor megláttam az órát a konyhapult fölött.
- Hát én is ezt mondom! - méregetett Tom, és Viktor.
- Hogy mi? - néztem rá.
- Hát... Köhm... - krákogott Ashley. Akkor jutott eszembe, hogy csak egy melltartóban, és bugyiban voltam. :S Na... -.-
- Bocs... - majd felszaladtam, és felvettem egy köntöst. Vissza lementem. - Bocsi. Már itt vagyok.
- Nem kellett volna felszaladnod! - nevetett Tom.
Ettünk, és már 1 óra volt. Másfél óra múlva meccsem van! Vagyis akkorra kell mennem.
Felöltöztem, és összepakoltam a cuccot a táskámba. Indultam is, negyed 3 volt.
- Mi is kimegyünk, szóval gyere! - jött oda Ash.
- Nekem mindegy. - majd kimentünk.
Beértem, és lepakoltam, átöltöztem. A többiek már kint voltak, és az első sorban ültek.
- Na lányok, melegítünk! - szólt az edző. Általában hozunk magnót, és állatkodunk, utána nyújtunk.
- Csajok! - majd benyomta Ingrid a magnót. Hát a többiek elől titkoltam, miket tudok. :) Egydül Ash tudja, hogy kezen állok, szaltózok, és spárgázok. Mert tornáztam is. :) Régen.
- Na, ezt nézzétek! - bökte meg Tomot és Billt Ashley.
- Linda, jöhet? - húzogatta a szemdölökét Ingrid.
- Naná. - mondtam. Nekikészültem, és már jött is a szaltó, majd megálltam kezen.
- Aztaaa!! - néztek a fiúk.
- Nyújtás! - nyújtottunk. Kinyomtam a spárgát, majd megint mindenki nézett.
Már a meccs legvégén voltunk, amikor rá akartam dobni. Egy benga állat elém állt a 6-osnál, és úgy orrbahúzott, hogy azt hittem ott pusztulok meg. Ismertem ezt az érzést, ugyanis már többször is betörték az orromat.
- A rohadt életbe! - feküdtem a földön, és felálltam, szaladtam Ashley-hez. A kezemen csurgott végig a vérem, mert baromira vérzett az orrom.
- Úristen Linda! - nyúlt hozzám Tom, majd Ash tudta mit tegyen ilyenkor. Felállt, és szaladt ki a mentőhöz.
- Nincs semmi baj fiúk! - nevettem, de nagyon fájt az orrom.
- Már hogyne lenne?! - szörnyűlködött Tom.
- Nyugi, elődordult már egy párszor! - mosolyogtam, de felnyikkantam. - Áááá!
- Biztosan jól vagy? - nézett Tom, és Bill.
Megjött Ashley a mentősökkel, akik bevittek a kocsiba. Elláttak, és nyertünk is.
- Jaj, nagyon megijedtem! - szaladt hozzám Ingrid. :)
- Nincsen semmi gond! - nevettem.
- Biztosan jól vagy? - jött oda Bill. Majd Ash, és Tom. :)
- Igen. Mehetünk? - kérdeztem.
- Linda! Nagyon ügyes voltál! És sajnálom az orrodat, de a kupa mad vigasztal Chicago-ban! - mondta az edző.
- Chicago? - nézett Tom, Bill, Ashley.
- Na ne mááár. - húztam a számat, és nyikkantam mert fájt az orrom. - Áááá! - nem tudtam kimagyarázni magamat.
- Mondd! Mi van Chicago-val? - kérdezte mindenki.
- Ahh...Neee....- nem akartam ilyen hamar elmondani. :/
