Most mi baja lett? Egyszerűen nem értem. Miért ilyen? Ez már beteges...
*****Otthon, amíg én nem voltam.*****
- Cső! - jött be Bill, mintha természetes lenne. xD
- Csá! - morgolódott Tom a kanapén.
- Linda?
- Látod valahol? - esett öccsének Tom.
- Bocs. Hol van? Hozzá jöttem igazából. Ashley küldött.
- Fogalmam sincs.
- És ezt csak így, ilyen nyugodtan mondod?
- Ja.
- Összevesztetek?
- Nem tök mindegy? - fordult szúrós nézéssel Bill felé.
- Mi bajod van?
- Semmi.
- Látom! Fogadjunk az álmod miatt vagy ilyen!
- Mi? Honnan tudsz te erről? Istenem, muszáj mindig mindenbe beleütnötök az orrotok?
- Igen. Linda csak jót akar neked, nem értem miért vagy vele és velem is ilyen szenyó.
- Csak. Nem értetek ti semmit sem, mint mondtad... - kapcsolgatni kezdte a tv-t.
- Jó. De ne csodákozz, ha Linda otthagy.
- Ugyanmár, soha nem bírna elhagyni! - nevetett Tom gúnyosan.
- Mekkora pofád van, most tényleg! Már hogyne hagyna itt? Bunkó vagy mindenkivel... - majd megfordult, és kiviharzott.
*****Lindánál*****
Fogalmam sem volt, hová menjek most. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Háló? - vettem fel.
******************
- Úristen! Minden rendben? Mikor menjek?
*****************
- Rendben. Már ma indulok.
Azzal le is tettem. Apukám volt, hogy anyukám kórházba került, Hawaii-on. -.- Na hát pont ott kell neki is kórházba kerülnie. Nem komoly apa szerint, de jobban szeretnék otthon lenni.
Így haza is mentem.
*****Közben még otthon******
- Elegem van! - csapkodott Tom.
Majd fogta magát, felvett valami hétköznapit, és elment otthonról, bulizni. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy mindent kipihenjen. -.-
******Lindánál*******
Otthon nem találtam senkit sem, főleg nem Tomot. Elképzelni sem tudtam, hol lehet, csak sejtettem. Biztosan megint bulizik, talaj részegre issza magát. :/ De nem érdekelt most, felmentem, és összeszedtem a egy pár dolgot, amikre szükségem lehet 4 napon keresztül. Bepakoltam egy bőröndömbe, és már mentem is a reptér felé.
Ott megvettem a jegyeket, szerencsére volt egy, ami 15 perc múlva indult, így már szállhattam is fel. Kb. úgy 10-13 órát repülhettem.
Odaérve meleg volt, és kellemes szellő fújt. Megkerestem a kórházat, majd bementem megkérdezni, merre találom az anyámat. A váróban apuval találkoztam össze. Szerencsére amúgy pont nappal volt ott. Szóval elkezdtünk beszélni.
- Jaj, mi van anyuval?
- Semmi komoly, annyira.
- Annyira? - rémültem meg.
- Az orvosok azt mondták, hogy nem komoly. Egyszerűen csak romlott ételt evett, de eléggé megijesztettek a tünetei. - húzta a száját.
- Értem. Akkor jó. De jobb is most, hogy itt vagyok, nem pedig otthon. - húztam már én is a szám.
- Minden rendben, Kicsim?
- Hát, most nincs. Kicsit, sőt eléggé összekaptunk Tommal. De remélem nem komoly. Azt is remélem, hogy ráébred arra, hogy nem vagyok otthon, hogy mennyire fontos vagyok neki. - mentünk be anyuhoz.
- Kicsim! - nyitotta ki a szemeit.
- Anya! - öleltem meg.
- Figyeljetek, mi lenne, ha elmennétek, és hagynátok engem itt egy kicsit? Menjetek le a partra, szórakozzatok, majd csak elég ha este jösztök vissza. - egy kicsit furcsa volt amit mondott, de végülis beleegyeztünk.
Még egy kicsit beszélgettünk, mindent kitárgyaltunk, majd felmentem anyuék hotelszobájába, elővettem a fürdőrucim, magamra kaptam, és mentünk is. A telefonomat nem tudom, miért vittem magammal. Talán abban reménykedtem, hogy Tom fog felhívni. :(
Lementünk a partra, és ugye vittem a telefonom. Apa elkezdett hirtelen csikizni, és a telefonom egyszer csak eldobtam.
- Apaaaaa! - kiabáltam egyet.
- Ne haragudj! - rohant a vízbe, megkeresni a telefonom.
- Kössz... - rohantam utána dühösen.
- Meg van? - kérdezte.
- Nem nincs. - ráztam a fejem.
- Én sem látom sehol. - nézett a víz fenekére.
- Hagyd. Már mindegy. - hajtottam le a fejem, majd visszamentünk, fel a szobába.
- Tényleg ne haragudj Kicsim! - jött oda, és megsimogatta a hátam.
- Nem haragszom. Csak mostmár fel sem tud hívni. De tudod mit?! Nem érdekel! Majd így mégjobban ráébred, hogy kellek neki! - mosolyogtam, kicsit szomorkásan.
- Úgy legyen. - ölelt meg.
Este még beszélgettünk, majd bementünk anyuhoz.
Azt mondták, nemsokára kiengedik. Még 1 nap, és jöhet ki. De én mindenesetre úgy döntöttem, mivel 4 napra pakoltam, addig is maradok, itt anyuékkal. :)
*****Otthon*******
- Macika! Nem keresünk egy szobát? - simogatta Tom mellkasát egy szőke nő.
- Dehogynem.- nyalogatta a száját.
- A-a. Itt marad! - rántotta el Bill bátyját a nőcskétől.
- Engedj el, nem vagy az anyám! - részeg volt Tom.
- Nem is, de van egy feleséged, aki szeret, és te is szereted! Meg fogod bánni, amit most teszel! - kiabált Bill.
- Nem fogom! - majd kirántotta a kezét Bill kezei közül, és elment a lánnyal.
- Drágám! - ölelte meg Ashley otthon(náluk, Bill és Ash lakásábanxD).
- Szia! Kicsi?
- Alszik. Milyen volt a buli?
- Szar. - húzta a száját.
- Szar? Lindáékkal nem lehetett szar. - nevetett.
- Ott sem volt Linda. Nem volt már otthon sem, amikor átmentem Tomhoz. Tom meg most valami nőcskével hetyeg a nő lakásán.
- Jézusom! Ugye nem engedtek őt hozzá fel?
- Nem. Először nem, de utána már nem tudtam visszatartani.
- Ebből hatalmas botrány lesz. - fogta a fejét Ashley.
- Igen. De Tom kereste a bajt . Tom miatt vesztek amúgy is össze.
- Ajajj... - majd elmentek aludni.
*****Másnap reggel******
Tom kicsit kómásan ébredt, nem milyen szőke nő fekszik mellette az ágyban.
- Jó reggelt Maci! - kezdte piszkálni a mellkasát megint a nő.
- Te ki vagy? - nézett ijedten körbe Tom, majd felült.
- Nelly. Nem emlékszel a tegnap estére?
- Nem.
- Nem baj, legyen annyi elég, hogy imádlak! - majd kiszállt a nő az ágyból. Pucér volt, a ruhái a földön voltak, ugyanúgy mint Tomnak, ebből gyorsan le is tudta szűrni Tom, mi is történt. - Istenem... - fogta a fejét.
- Mi a gond? - ült vissza mellé.
- El kell menned!
- Mi? - nézett furcsán a csaj.
- Húzz el innen! - dühödött be.
- Jól van... - majd fogta a cuccait, felvette, és elment.
Amikor már egy kicsit jobban lett a gyógyszertől, rájött, hogy Linda akkor tulajdonképpen otthon sem aludt. Ő megcsalta azt a nőt, akit az életében a legjobban szeretett, és az ő hülyeségei miatt veszekedtek. Azt is tudta, mert emlékezett rá, hogy Bill megmondta neki. Megbánta, már hogyne bánta volna meg. Talán nem is lenne normális emberi lény, ha nem bánna meg egy ilyen tettet. Ezek után fogta a telefonját, és Linda számát tárcsázta. Nem is csöngött ki, így fel sem vette senki. Ezután még 5× megoróbálta, de nem sikerült. Ugyanúgy járt, mint az előzőknél. Komolyan kezdett aggódni. Amikor csengettek.
- Igen? - nyitott ajtót, és öccsét találta az ajtóban.
- Beengedsz? - tette szét a kezeit.
- Gyere. - mondta, majd bementemk, és leültek az asztalhoz. 10 percig csak némán néztek egymásra, és várták, mikor szólal meg a másik.
- Ugye nem jött fel tegnap az a nő? Mondd, hogy nem csaltad meg Lindát!
Tom nem felelt, csak nézett maga elé... Nem mert megszólalni.
- Ezt nem hiszem el! Ezt Linda sohase fogja neked megbocsátani! - kezdett bele a prédikációba.
- Tudom. De részeg voltam. És összevesztünk.
- És ez jogosít arra, hogy megcsald a nejed?
- Nem. De már nem tudok mit tenni.
- És mikor mondod el neki?
- Ha lehet sose. - mondta, majd lehajtotta a fejét.
- Mi? Szerinted nem tudja meg sehonnan sem? Mondjuk az újságokból?
- Nem. Nem láttak engem. Egy árva fényképezőt sem láttam. Így nem hiszem.
- Hát szerintem meg jobb lenne ha te mondanád el neki.
- Nem.
Majd ezzel le is tudta Tom részéről a beszélgetést. Vagyis nem egészen.
- És Linda hogy hogy nem volt itthon?
- Nem tudom. A telefonja ki van kapcsolva. Lehet hogy csak velem nem akar beszélni. Felhívnád? - Bill tárcsázta Linda számát, de neki se vette fel senki. - Na?
- Semmi.
-Ezt nem hiszem el! - fogta a fejét.
Teltek a napok, és Lindáról már 3 napja semmi hírt nem lehetett hallani. Tom, Bill és Ashley idegesek voltak miatta. Eléggé.
- Miért nem jön már haza? - hajtotta a kezeire az asztalon a fejét Tom.
- Fogalmam sincs. - mondta Ashley.
- Aggódok érte. - Bill.
- Én is. Nem élném túl, ha bármi baja esne!
Megint eltelt 1 nap.
****Lindánál*****
- Na, sziasztok! - köszöntem a gépemre felszállva.
- Szia Kicsim, vigyázz magadra! - integettek vissza.
Hazaértem, és megláttam Tomot, Billt, Ashley-t az asztalnál egy kupacban.
- Linda! - rohantak felém. Mind megölelt, majd Tom következett.
- Sajnálom Linda! - ölelt meg.
- Én is. - hajtottam a fejem a vállára, majd megcsókoltam.
- Hol voltál? - Ash.
- Hawaii-on. Anyámhoz mentem.
- Értem. De miért nem vetted fel a telefonod? - Tom.
- Mert elveszett a vízben.
- Nagyon aggódtunk érted.
- Nem kellett volna.
Felmentem. Örülök, hogy Tommal minden rendben. Láttam, hogy az egész ház budiban úszik. Minden tiszta retek, ezért belekezdtem egy végtelen takarításba.
A földszinttel végeztem, és a szobánkban folytattam. Elkezdtem porszívózni, majd az ágy alatt valamiben megakadt a porszívó. Behajoltam, és egy vörös tangát szedtem ki. Jól megnéztem, és rájöttem, ez bizony nem az enyém.
- Tom! Tom gyere már fel egy kicsit! - kiabáltam le neki.
- Jövök! - majd feljött. Amikor meglátta a kezemben a bugyit, szörnyűlködve kezdte volna a magyarázkodást.
- Ez kié? - néztem dühösen. Majd' fel robbantam.
- Linda, meg tudom magyarázni!
- Semmi szükség nincs rá! Végeztünk Tom Kaulitz! - azzal kirohantam a kocsihoz, bepattantam, és egyenesen Billék felé vettem az irány.
Azért, hogy a lehető legtöbb dolgot tudjak meg erről....
