Csengettek...

- Mi van?! - nyitotta ki dühösen kicsit az ajtót Tom.

- Tom? - kérdezett vissza a látogató.

- David? - nézett Tom furcsán a hulla részeg, összevert férfira. Valószínüleg lehetett csak összeverve, a jelekből erre következtetett Tom.

- Tom, kérlek... - esett majdnem össze David, de Tom elkapta.

- David, minden oké?

- Öhm... - dünnyögött valamit az orra alatt.

Tom jobbnak látta bevonszolni.

- Hát ő meg?!  - álltam furcsán kettőjük elé.

- Szerintem összeverték. - jelentette ki Tom, miközben próbálta tartani Davidet.

- Hát valahogy szerintem is, de csak sejtem. - húztam a szám.

- Nem segítenél? - kérdezett Tom

- Eltaláltad. - fordultam el tőle.

- Cica, ne csináld már! - kérlelt.

- Már miért ne?! Nekem már semmi közöm ehhez a... - néztem végig undorral Daviden.

Nem sok jó emlékem van az elválásunkról, megérthetné Tom, hogy nem igazán a szívem csücske már. -.-

- Kérlek, nem bírom egyedül! - folytatta.

- Jaj, hogy miért van nekem aranyból a szívem! - forgattam a szemeim.

- Köszi. - fújta ki a levegőt.

Felvittük nagy nehezen Davidet. Elég nehéz volt, de sikeresen felvonszoltuk.

- Itt csak nem lesz semmi baja. - gondolkozott el Tom, miközben az alvó Davidet nézte.

- Pff... - fordultam meg.

- Na Cica, ne legyél már ilyen! Hiszen csak több mint egy évig voltatok együtt. Nem lehetsz ilyen vele! - vigyorgott sejtelmesen.

- Kit érdekel, meddig voltam vele. Lesz_rom. - mordultam Tomra.

Tudja jól, hogy nem szeretek erről beszélni. Nagyon megbántott David akkor, és nem értem mit csodálkozik. -.- Tom sosem hozta még fel Davidet. Akkor most minek?!

- Jól van, ne haragudj! Nem azért mondtam. - jött utánam, de nem érdekelt. Inkább elhúztam aludni, még hogy nekem Daviddel kelljen foglalkoznom. -.- Hát nem. Ha annyira érdekli Tomot David, akkor ápolgassa csak ő. Én nem fogom! :/

- Nem haragszom, elmentem aludni. - csaptam be az ajtót. Reméltem, hogy legalább felkel rá David, de sajna nem. -.-

- Linda!- kiáltott halkabban utánam Tom, de elengedtem a szólítását a fülem mellett.

Szóval elmentem aludni, és tudomást sem vettem Daviről, még Tomról sem. Kicsivel később bejött Tom, és befeküdt mellém.

- Cica! - suttogott.

Nem szóltam semmit sem, próbáltam azt tettetni, mintha aludnék. Gondolom látta nem reagálok, így abbahagyta a szólongatást is, átölelve benyomta az alvást. :)

Reggel magamtól keltem, megfordultam, és egy tálca reggeli volt az éjjeli szekrényen, mellette egy cetli.

,,Sajnálom Cica hogy nem tudunk együtt reggelizni, muszáj bemennem a stúdióba. Ezt itt hagytam neked, David még alszik. :) Majd nemsokára jövök, kérlek ne akaszd ki a csávót! :) Na puszi. SZERETLEK! Tom. "

 Elolvastam a cetlit, és próbáltam nem egy hatalmasat orítani. Még hogy én akasztom ki azt a hogyis mondjam... Minegy, lesz_rom. Most megpróbál kiengesztelni, de ennyivel nem fogja elérni a célját. Mindegy, mégsem Tomra kellene haragudnom. :/ David kavar mindig össze-vissza.

Megettem ott a reggelimet az ágyban, ha már behozta. :) Azután lementem, levittem magammal a tálcát, de David nem volt lent. Reméltem, hogy még alszik.

- Szia! - köszönt hót kómásan, lefelé jövet a lépcsőről.

- Szia! - böktem oda durcisan. -.-

- Tom? - nézett körbe-körbe.

- Elment. Mint látod.

- Értem. Figyelj Linda!

- Mondd! - csináltam éppen a kávét, rá nem néztem.

- Bocsi, hogy tegnap így beestem. De a csajommal már nem tudom mi történt, de összevesztünk, és kidobott a házából. Most nincs hová mennem, este se volt, szóval ezért jöttem ide.

- Értem. - majd fogtam magam, és felmentem. Nem akartam még végighallgatni a dumáját. Nincs erre szükségem, így felkaptam magamra néhány cuccot, és elmentem vásárolni, mert Tom mindig kiüríti a hűtőt csutkára. xD

Cuccom: http://divat-trend.info/wp-content/uploads/2009/07/Mayo-Chix.jpg

Cipőm: https://m.blog.hu/sh/shoeblog/image/nagy/090731b.jpg

- Hova mész? - nézett rám David a kanapén ülve, a tv-t bámulva.

- Vásárolni. Ugyanis már nincs semmi kaja itthon. Mondani akartam hogy érezd magad otthon, de látom nem szükséges! - nevettem gúnyosan, és kimentem.

*****Tom szemszöge, otthon, amíg vásároltam******

- Linda, megjöttem! - kiabált Tom.

- Nincs itthon, vásárol. - David.

- Értem. És te, még mindig itt?

- Hát igen. Már mondtam Lindának is, hogy kirúgott a csajom, és nincs hova mennem. Figyelj Tom, öreg cimbi nem maradhatnék itt pár napra? Csak amíg keresek valami lakást.

- Hát nem tudom David. Ezt Lindával kéne megbeszélned. Tudod hogy engem nem zavarsz, de hát hogy is mondjam Lindát...

- Kérlek Tom!

- Nem tudom.

- Kérlek! Csak ezt a szívességet tedd meg nekem! - kérlelte.

- Rendben. Megnézem mit tehetek, de ha Linda nem egyezik bele, menned kell.

- Köszönöm!

- Szívesen.

Majd felment Tom a szobánkba, és beült a gép elé.

Nemsokára hazaértem.

*****Már nálam, Lindánál*****

- Halihó! - üvöltöttem, mert már láttam Tom cipőjét az előszobában.

- Édesem! - jött le Tom, majd adott egy csókot.

- Mit akarsz Tom?! - kérdeztem, ugyanis nem szokott Édesemnek hívni. Én mindig Kicsim, Cica, Baby vagyok neki. Édesem csak akkor vagyok, ha valamit kérni akar. -.-

- Öhm... Hát izé... Figyelj, had maradjon már David még pár napig, amíg talál valami kérót.

- Mi?

- Mit mi?

- Ezt meg miért? Ne már.

- Kérlek Baby!

- Nem.

- Kérlek!

- A-a.

- Légyszíves!

- Ajj... Rendben, de pár nap. Nem 1 hét, pár nap.

- Imádlak! - ölelt meg, majd elkezdett csókolgatni.

- Jól van, elég a hízelgésből! Inkább rendelj valami kaját!

- Okés. - leszaladt, és már telefonált is.

Tom kiment a kocsihoz, és kettesben maradtam Daviddel.

- Örülhetsz, hogy itt maradsz! - vetettem neki oda.

- Örülök is. - mosolygott.

- Mégis mi a fenét vigyorogsz?

- Jajj, Linduska... - jött közelebb hozzám. - Tudom, hogy még mindig oda vagy értem. - vigyorgott hülyén. -.-

- Mi? - nyiltak ki a szemeim.

- Aha, nem csak azért engedted meg, mert Tom megkért, hanem mert belém vagy zúgva! Ismerd be!

- Mi? Szerintem meg pont fordítva van! Takarodj innen!

- A-a. Már megengedted, majd megbeszélem én ezt Tommal. Csak megengedi, ha már megtette.

- Szemét vagy! - kiabáltam vele.

- Jajj, persze. - jött közelebb, majdnem lesmárolt, de egy jókora pofont lekevertem neki.

- Szia David! - üvöltöttem. Erre bevadult, és nekem esett. Elkezdett fogdosni, és nekilökött a falnak. - Eressz el! Te köcs_g! - kevertem le neki egyet megint, majd bejött Tom.

- Oh, Tom! - kezdett el röhögni David.

- Tom, elegem van! Vagy a feleséged, vagy a barátod! - kiáltottam rá.

- Hé, nyugi Cica. Minden rendben?

- Nem, semmi sincs rendben! - kiabáltam még mindig. - Te nem veszed észre, milyen egy perverz állat! Az előbb nekem esett, szerencse hogy bejöttél!

- Linda, nyugi. Ez biztosan csak egy félreértés. - nézett furcsán.

- Félreértés?! Na elhúztam. - majd megindultam kifelé, de elkapta a karom.

- Várj Linda, mégis mi ez az egész?!

- Válassz! - kiabáltam rá, kirántottam a karom a szorításából, beültem a kocsiba, és egyenesen Billék felé vettem az irányt. Bekopogtam, majd ajtót nyitottak. Ashley volt az.

- Linda, minden rendben? - látta a kisírt szemeim.

- Nem, nincs! Bemehetek?

- Persze, gyere. - engedett be.

- Bill? - néztem körbe.

- Nincs itthon. Boltban. Minden oké Linda?

- A-a. - hajtottam le a fejem, de kopogtak.

- Megnézem ki az. Maradj itt!

- Oké. De Ashley, ha Tom az, mondd azt, hogy nem vagyok itt, csak letettem a kocsit. Ja, és azt is mondd hozzá, hogy eléggé feldúlt voltam. Így jobban beveszi.

- Oké. - kiment.

- Ashley, Linda itt van? Engedj be hozzá!

- Nem, nincs itt. Letette a kocsit, elment valahová, de eléggé feldúlt volt. Történt valami? - kérdezte, de felsírt a kicsi, így elment Tom.

- Na?

- Lerendeztem. De mostmár magyarázd meg, mi ez az egész! - nézett rám szúrósan Ash.