Uh, ezt még nagyon is meg kell emészteni. xD El sem hiszem, fel sem fogom, hogy férjhez mentem. Már csak azt nem tudom, a céggel mi a nyavaja lesz. Nem adom el, de csak nem hagyhatom itt a férjem. =S Őszintén szólva fogalmam sincs... :(
- Megint úgy belemerültél a szemeimbe? - vicceskedett a repülőn Tom. Ugyanis úton voltunk a Maldív-szigeteg felé. :P Az 2 hetes nászútunkat tölteni. ;)
- Hát hogyne! - nyújtottam ki a nyelvem, majd elmosolyodott édesen. :)
- Szinte tudtam! - nevetett fel.
Mivel eléggé hosszú út elé néztünk, elővettem az mp3 lejátszómat, és a fülembe dugtam. Kb. úgy 3 és fél órát hallgathattam a zenét. xD Aztán meguntam, letettem, és elaludtam.
Márcsak Tom kedves szavaira, és simogatására keltem.
- Cica, leszállunk! - mondta.
- Ébren vagyok! - mosolyogtam csukott szemekkel. :)
- Akkor jó. - majd bekapcsolta helyettem is a saját övem. xD
- Köszi! - mosolyogtam, és már kinyitottam a szemem.
- Nincs mit Baby! - majd adott egy puszit.
Leszálltunk, és valami gyönyörű helyre érkeztünk meg. Nem is gondoltam volna, hogy a Maldív-szigetek ennyire szép, csodálaton.
Érezni lehetett a sós víz illatát, hallani lehetett ahogyan búg a tenger. :) Fantasztikus volt!
- Na, hogy tetszik? - mentünk be a szobánkba, és kérdeztem Tomtól. Ugyanis a szobát én foglaltam. XD
- Gyönyörű! - nézett körbe.
- Örülök, hogy tetszik! - mosolyogtam, majd máris átvettük a fürdőruhát, és lementünk a partra.
A víz olyan tiszta volt! Látni lehetett a kis színes kavicsokat a víz fenekén. Minden színes, érdekes, és fantasztikus volt. Nagyon tetszett!:D Most kikapcsoltam, úgy döntöttem. Nem fogom magam a céggel traktálni. Kizárom most, és csak Tomra, és erre a csodálatos helyre fogok koncentrálni. Arról, hogy mi lesz ha visszamentünk, majd később beszélek a titkárnőmmel. Az sem kizárt, hogy kiköltözünk. Ugyanis Billék is ki akarnak menni innen, és már is Amerika került szóba, onnan is LA. Vagy még New York, de a fiúk szívéhez közelebb áll LA. :) Sokat turnéztak, koncerteztek arra, és még régebben, olyan 23-24 éves korukban ki is akartak költözni, de végül maradtak itt. Szerencsémre, na meg Ash szerencséjére. :P Különben nem jöttek volna össze, aztán én sem Tommal. Istenem, annyi mindenen mentünk mi már keresztül! Hihetetlen! :) És mégis egymás mellett kötöttünk ki. Voltam már kómában is. Amit egyébként sohasem gondoltam volna. Rémisztő, miket éltem túl, és végig. Sok rossz dolog történt velem. De azért voltak remek szakaszai az eddigi életemnek. :) Hála Istennek megtaláltam Tomot, vagy fordítva. xD
Csak fürödtünk, meg kergettük egymást a tengerparton. Nem törődve a nevető helyiekkel. :) Azért annyira hülyének nem néztem minket. Legalábbis remélem. Bár itt nem nagyon van híre a TH-nak. Az is csak inkább bent a városban. De nem tudom az itteni szokásokat, meg úgy igazán semmit sem tudok erről a helyről. Mégis annyira tetszik. :)
Együtt néztük meg a naplementét. :) Csodálatos volt, és minden tiszta romantikus.
****Ugrunk megint az időben, éppen megérkezünk Hamburgba.****
- Jaj, annyira hiányoztál! - ölelt meg Ashley. Az ölelésünk között csak a nagy hasa volt még ott.
- Egyébként, még nem jön a baba? - érdeklődtem.
- De. Tegnapra voltam kiírva. - mosolygott.
- Úristen! Akkor... - kaptam a számhoz. Szegény Bill teljesen rosszul lett. Azt hitte, gond van a babával.
- Pontosan! Bármikor megszülethet a pici! - mosolygott még mindig Ash.
- Jaj, a frászt hoztátok rám! - tette a mellkasára a kezét Bill.
Otthon rengeteget beszélgettem Ashley-vel. Mindent megbeszéltünk, ami csak létezett. Mondta, hogy iszonyúan fél.
- Nem kell, minden rendben lesz! - simogattam a vállát.
- Tudom, mégis félek egy kicsit.
- Ez természetes. Már hogy néznél ki, ha egy cseppet sem félnél az első kisbabádnál?! - mosolyogtam, hátha felvidítom egy kicsikét.
- Hát nem tudom...Igazad van! Köszönöm, hogy itt vagy nekem! - ölelt meg.
- Nincs mit! Na de lassan szerintem megyek aludni. Fáradt vagyok már. - mosolyogtam, majd elmentem a szobánkba.
- Merre csavarogtál Cica? - nézte Tom a tv-t.
- Ashley-nél voltam egy kicsit. Régen beszéltünk már egy ilyen jót.
- Értem. Valami gond van? - nézett, kicsit aggódóan.
- Mire célzol? Nem értelek.
- Hát hogy most nagyon sokáig beszéltetek. Nem fél, vagy valami? - komolyan néha azt érzem, egy mágushoz mentem feleségül. xD
- Honnan tudsz mindent? - ültem az ölébe.
- Férfi vagyok Szivecském! - húzta ki magát.
- Oh, hogy oda ne rohanjak. Ja, bocsi, a férfiakkal együtt adják az egot is! - nevettem, amire csak mosolygott.
- Pontosan. Elengedhetetlen a férfi léthez!- nevet. - De komolyan. Akkor mégis gond van?
- Nem, nincs. Illetve csak annyi, hogy fél egy kicsit. De ez természetes. :) És én már amúgy is letisztáztam vele a dolgokat.
- Akkor jó. Jössz aludni? - majd maga mellé húzott, és elaludtunk.
Az éjszaka közepén őrült nagy sikításra keltem, majd Tom is. A konyha felől jött, Ashley hangja volt az. Rögtön rohantam mint az őrült le a lépcsőn.
- Ashley, Ashley minden rendben? - kérdeztem, de tudtam, menni kell. - Keltem a fiúkat, gyorsan menj vegyél fel valamit!
- Segíts! - karolt belém, majd amilyen gyorsan csak tudtunk, felmentünk neki ruháért. Bill-t felkeltettem, Tomot már nem kellett, mivel ő is ugyanúgy járt mint én.
Felöltöztünk gyorsan, és már mentünk is egyenesen a kórház felé.
Bent elvitték egy kürterembe, majd kijött az orvos.
- Melyikük a hölgy férje? - kérdezte. Gondolom Ashley említette, hogy itt van Bill.
- Én! - pattant fel a helyéről Bill.
- Jöjjön velem, ha bent szeretne lenni a szülésnél! - fordult meg a doki, Bill pedig követte.
Kint ültünk Tommal, még csak fél órája.
- Hol vannak már? - kérdezett kicsit idegesen Tom.
- Még gondolom nincs meg a baba. Ennyi idő alatt nem lehet! - mondtam neki, majd mosolyogva megölelt. - Hé, ezt miért kapom?
- Mert szeretlek. - majd megcsókolt.
- Én is! - mosolyogtam.
Kb. már másfél órája bent lehettek, amikor Bill jött ki a dokival.
- Megszületett a kisfiam! Pontosan 02:17 perckor! - ugrált Bill, mint valami 2 éves. Mindketten megöleltük, de még nem mehettünk be Ashley-hez.
Az egész estét, vagyis hajnalt már bent töltöttük Ashley-nél, mert fél óra múlva bemehettünk hozzá.Nagyon fáradtak voltunk már. A kis Gordon ott csicsikált Ashley ágya mellett, a saját kis ágyikójában. :)
- Menjetek haza! - mondta Ashley nekünk.
- Ugyan minek? - kérdezte Bill. Aki teljesen fel volt dobva. Még kb. úgy hajnali 3 környékén is. -.- :D
- Akarsz maradni? - nézett Billre.
- Még szép hogy maradok. Menjetek haza Tom! - beszélt a már majdnem alvó bátyjához.
- Mi? - nyitotta ki a szemeit gyorsan.
- Menjetek haza nyugodtan. Majd délelőtt bejösztök! - utasította Bill.
- Oké.
Nem nagyon kellett Tomot győzködni, de engem sem. Őszintén szólva azt hittem ott alszok be. Komolyan. Ezért is mentünk haza, majd már el is aludtunk.
Olyan délután 2 felé kelhettünk. Nem hívtak, úgyhogy egy kicsit tovább aludtunk, mint ahogyan terveztük.
Felöltöztünk, majd bementünk Ash-hez, de előtte elmentünk egy boltba. Vettünk színes lufit, meg egy kis ajándékot, sütit, csokit, meg egy kis innit. Na meg egy kis normál kaját is beiktattunk neki a menübe. :P
Nagyon örült neki, és Bill édesen szunyókált még egy ágyon. :)
Megnéztem a kis Gordon-t, majd megendegték hogy a karjaimba vegyem...
