- Tom! - szaladt be Bill is.
- Bill! - ölelték meg egymást.
- Jaj, nagyon féltem, hogy valami baj lesz! - ölelte még mindig bátyját. :)
- Nem kell félni, ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem! - nevetett.
- Tom, te buta! - ölelte át Ashley is.
- Hé, haver nagyon ránkijesztettél ám. - vigyorgott David. Ezek mióta vannak ennyire jóban? :O Hm? Ezt nem értem...
- Nem akartam haver! - bökte vállon David-et Tom is.
- Na, menj mostmár haza Linda, itt vagyunk mi Tomnak. Egyél, tusolj le, és jöhetsz vissza! - parancsolgatott Bill.
- De... - kezdtem.
- Menj Linda, de visszagyere! - mosolygott édesen rám Tom is. :)
- Rendben. - majd összeszedtem a cuccomat, és hazamentem David-del.
Hazaérve bementem a fürdőbe, és vagy 1 órát áztam a kádban. Utána felvettem egy ezüst színű csőnyacit, fekete tunikát és fekete magas sarkút. Lementem, és David összeütött nekem egy kis ebédet. Lazagne volt. :)
- Oh, köszönöm. Megérdemlem ezt én? - húzogattam a szemöldökömet.
- Hát, ha jobban belegondolok...
- Hé! - böktem oldalba.
- Igen. ;) - kacsingatott. :P
- Akkor jó. - kacsintottam én is.
Megkajáltunk, és azt mondta David, hogy még maradhatnánk itthon egy kicsit kettesben, mivel hogy Tom is jól van, meg hogy kicsit kevés időt vagyunk így együtt, amióta itt vagyunk. Én ezzel teljesen egyet értek, ezért is maradtam még ebéd után itthon. David-del. :P :D
Olyan fél 3 lehetett, és már úgy döntöttünk, hogy akkor visszamegyünk.
Beértünk a kórházba, és egy rakás paparazzi állt Tom szobája előtt. Szerencsére volt rajtam napszemcsi, így annyira nem kombinálhatnak, hogy együtt vagyok Tommal, meg megfogtam David kezét is. :) Mégis csak együtt vagyok vele, szóval... :)
- Hali! - köszöntem, és alig bírtuk visszazárni az ajtót, mert az összes újságíró be akart törni. Azt pedig mi nem hagyjuk! ;) :P
- Azt hittem, vissza sem jösztök! - mosolygott Tom. Na meg a többiek.
- Hát, na... Itt vagyunk nem? - nyújtottam a nyelvemet. :P
- De de. ;) - kacsintott.
- És mikor jöhetsz haza? - érdeklődtem. :)
- Azt mondta a doki, még 2-3 nap. - válaszolt Tom helyett Bill.
- Értem. És nem tudja az orvos elintézni szerintetek, hogy 1-2 hétig bent tartsák? - fordultam Billhez tök komolyan.
- Mi? - értetlenkedett Tom. Hát igen. Elmehetnék akár színésznek is. :P
- Csak viccelek, nyugi. - nevettem.
- Viccelsz? Köszönöm... - vágta be a műdurcit.
- Na jól van. - veregettem meg kedvesen a vállát.
- Na azért... Ajánlom, hogy ne kekeckedj velem. - lóbálta a mutatóujját.
- Igenis főnök! - tettem a kezemet a fejemhez, mint a katonák.
- Haha, vicces vagy. - nevetett. Megint műn. -.-
- Tudom! - csuktam be a szememet, és vágtam elégedett pofát. :)
Este még beszélgettünk Tommal, és azt mondta, mindenki menjen haza. De reggel feltétlenül jöjjünk vissza. Ugyanis éppen délután vittek hozzá egy szobába egy 15 éves kiscsajt, és visítani kezdett amikor meglátta Tomot. -.-" Szóval, nem hagyja, mindig kérdezgeti, és minél hamarabb menjünk be. Mert ha társasága van, akkor meg sem szólal a lány. :)
Este megfürödtem, és a telefonom csörgésére rohantam ki a fürdőből egy szál törcsiben.
Gyorsan kapva vettem fel.
- Háló?
*************
- Mi?
*************
- De most nem tudok. Szabadságot vettem ki, a főnöködnek is joga van hozzá.
*************
- A-a. Kizárt.
*************
- Ez hogy lehet? Mondtam, hogy figyeljetek oda az új kollekció csipkéjére. Nem megmondtam?
************
- Jól van. Mikor hozza a beszállító?
************
- Oké. Akkor 2 nap múlva. Megyek, megyek. Szia!
A titkárnőm hívott. Elsz**rták az új kollekció csipkézését, és a beszállító nemsokára hozza az új anyagot. És ott kell lennem. Helyre kell hoznom a problémát, és beszélnem kell a beszállító céggel is. Szörnyű. 2 hét szabadságot kérek, és még ennyit sem kapok. Nem igaz. Egyszerűen nem igaz. :@
- Drágám, ki volt az? - jött be David. Én ültem az ágyon, és gondolkoztam az előbbieken. Egy szál törölközőben még mindig.
- Kathlin. - jelentettem ki.
- Valami zűr van? - aggódott, és leült mellém.
- Hát zűr az van. - húztam el a szám.
- Nagy? - kíváncsiskodott.
- Nagy. Annyira nem, de eléggé.
- De meg tudják oldani nélküled is. Nem? Kathlin ért hozzá. - reménykedett. Szerintem tudta, hogy így is úgy is elmegyek.
- A-a. Hiába, nem. Ezt nekem kell helyrehoznom. - csóváltam a fejem. :/
- De Kicsim, mégis mikor mennél? És mennyi időre? - kérdezgetett.
- 2 nap, és indulok. Holnap meg kell vennem a rep.jegyet. Nem tudom. Talán 1 hét, vagy 2-3, fogalmam sincs.
- Mennyi? Jézusom. És én maradok?
- Ha akarsz, nem erőltetem. Ha úgy gondolod hogy kijössz itt a többiekkel, akkor maradhatsz. Ha nem, jöhetsz velem. - mondtam neki.
- Én jól kijövök a többiekkel. De nem leszek teher? Amúgy is 4 nap múlva megy Ashley és Bill nászútra. - gondolkozott el.
- Nem hiszem. Tommal meg jól meg vagy, vagy csak látszat? - kérdeztem.
- Nem. Szerintem jól meg vagyunk. Legalábbis én így gondolom... - mondta.
- Akkor jó. Megbeszélem még úgyis Tommal, meg a többiekkel is. Úgyis holnap bemegyünk. - mondtam.
Erre David csak bólintott, és elmentünk aludni. Még este elmondtam Billnek és Ashley -nek, egyedül attól aggódnak, hogy mi lesz itt a házzal, ha David és Tom lesznek csak itthon. xD Megértem.
Reggel megreggeliztünk, és bementünk Tomhoz.
Édesen aludt még, amikor beértünk, de felkelt.
- Sziasztok! - köszönt álmosan.
- Szia Tom! - mentünk oda. Kértem a többieket, hogy menjenek hozzanak kávét, csak hogy kettesben legyek Tommal.
- Tom, figyelj egy kicsit. - kezdtem.
- Valami baj van? - ült feljebb.
- Hát az van, de nem érint téged. Nyugi. - nyugtattam.
- Téged igen? - kérdezte kétségbeesve.
- Annyira nem vészes, viszont helyre kell hoznom. - húztam a szám.
- És mégis mit? - érdeklődött.
- Vissza kell utaznom Los Angeles-be. - böktem ki.
- Hogy mi, mikor? - esett le az álla. - És mennyi időre?
- Holnap után. - mondtam. - Nem tudom pontosan, de gondok vannak az új kollekcióval. Muszáj elutaznom. Azt akarom, hogy David maradhatna nálatok? Viszont ketten lennétek csak a házban, mert elmennek Ashley-ék nászútra ugye.
- Az nem jó. :S Persze. Én jól meg vagyok David-del, semmi bajom sincs vele. Majd rásózok egy pár csajt, és akkor az enyém leszel! - vicceskedett. -.-
- Tom! - akadtam ki.
- Csak hülyülök. - röhögött.
- Igen? - és az oldalára néztem. Remélem vette, hogy a csikizésre értem.
- Jaj, nem, Isten ments! - tette fel a két kezét maga elé.
- Na azért. - nevettem. - Akkor nem zavarna David? - váltottam komolyra.
- Dehogyis. - simogatta meg a vállamat. - Addig maradtok, meg ő is, ameddig akartok. Végülis még a te házad is. - mosolygott.
- Ja, igen. Köszönöm! - öleltem meg.
Bejöttek a többiek is, és kacsintottam egyet David-re, hogy sima ügy. Vette is az adást. :)
Miután még ott maradtak a többiek, elmentem megvenni a jegyet.
Az utazási irodában, egy furcsa személy állt előttem, eléggé ismerős volt. Miután megfordult, rájöttem:
Én pontosan ismerem ezt a személy. Sajnos...
Itt a 37. rész! Remélem tetszik emberek! ;) jó olvasást, és a szavazatokat még mindig várom! :) pusszó.Bogi.=)
