Halí minden kedves olvasómnak! :) Remélem tetszett az előző két rész, és igyekszek megintcsak a következővel! :P Na itt is van, jó olvasást♥:

- Szia! - pattant be lelkesen a házba. :D

- Szia! - köszöntem őt utónozva.

- Akkor ugye mondd, hogy nem váltok el! - nézett rám boldogsággal teli szemekkel.

- Nem válunk el. - mosolyogtam rá.

- Jaj, annyira megijedtem már, hogy tényleg itt a vége... - mondta.

- Hát én is. Azt hiszem kellett ez, hogy rájöjjek, mennyire fontos nekem Tom! - sóhajtottam.

- Aha. Hát igen. - helyeselt.

- Bill tudja már? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát nem tudom. Tom biztosan elújságolja majd neki a hírt! - nevetett. - De tőlem is megtudja, ha hazaértem!

- Ja, tuti! - nevettem én is. - Gyere csak fel! - intettem neki, majd utánam feljött.

Fent sokat beszélgettünk, és elmondtam neki ezt a változás dolgot, amire ő csak ennyit mondott:

- Egy gyerek nagyon is megváltoztatná az életeteket! - dobott egy sejtelmes mosolyt.

- Hát nem tudom... Nem mertem még erről Tomot kérdezni, tudod, azt hiszem neki még mindig fontosabb a banda, mint hogy egy gyereke legyen. - törtem a fejem.

- Nem tudhatod, amíg meg nem beszéled vele. És te szeretnél már kisbabát? - kérdezte.

- Hát magam sem tudom. Azt hiszem, egyenlőre nem. Nem érzem magam készen az anyaságra! - mondtam tök komolyan, amire Ashley csak mosolygott egyet. - Mit mosolyogsz? - kédeztem én is vigyorral.

- Ja, semmit. Csak ugye tudod, hogy nem azért mondtam, hogy feltétlenül szülj egy gyereket! - nevette el magát, amire belőlem is kitört a kacagás.

- Persze, tudom. Amúgy meg csak mert te mondod, nem szülnék, ha nem akarnék! - röhögtem, amire ő is nevetett folyamatosan.

- De én akkor sem tudom, mi lehetne az a változás az életedben...

- Hát én sem. - szomorodtam el egy kicsit.

- Majd rájössz, amikor nem is gondolsz rá!- mutatott egy bíztató mosolyt. :)

- Remélem. - mondtam, majd lementünk, és rendeltünk egy pizzát. - Egyébként Gordon merre van? - kíváncsiskodtam, amíg vártunk a kajára.

- A nagymamánál. - mosolygott.

- Ja, értem. Megint az volt a baj, ugye, hogy nem jártok arra?

- Nem, most Bill anyukájánál van. De egyébként mondhatjuk azt is... - húzta a száját.

- Értem.

Még beszéglgettünk, és a rendelésre kb. úgy 35 perc múlva meg is érkezett a pizza.

Megettük, majd betettünk egy DVD-t, mert tudtuk, hogy a férjek későn jönnek haza, mivel készül az új klip. Na meg fel kell venni hozzá még egy pár dolgot.

A kanapén aludtunk el ketten, és olyan jó volt, megint egy csajos délutánt eltölteni. Mostanában nem igazán volt alkalmunk egy ilyen délutánra. :) De ami késik, nem múlik! :D

*********Tom szemszöge*************

- Oké, köszönöm fiúk, fantasztikusak voltatok, pihenjétek ki magatokat a hétvégén, mert hétfőtől megint jön a gürizés! - röhögött David, amire én egy "Tiszta nem normális vagy, húzzunk a francba hazafelé!" fejet vágtam. Erre ő csak mosolygott elégedetten, és elengedett végre minket.

Hazamentem, és már nem égett semmi lámpa sem a házban, csak a tv fénye világított. Bementem, és bezártam magam után az ajtót, majd megpillantottam a kanapén szunyókáló két lányt. Az egyik tutira a feleségem, a másikat nem tudtam, mert mostanában nem szoktak jönni a barátai. Aztán megláttam a szőke hajat, és rögtön tudtam, Ashley az. :) Halkan felkapcsoltam a villanyt, azt, amelyik nem közvetlenül náluk ég, és felvittem Lindát a szobánkba, Ashley-t pedig a vendégszobában helyeztem el. Nagyon mélyen alhatattak, mert egyikőjük sem kelt fel arra, hogy az ölemben elviszem őket onnan. Ezután írtam egy sms-t öcsémnek. :)

,,Ne aggódj Öcsikém a nejed itt alszik a vendégszobában nálam! :D Majd holnap hazamegy. Cső!"

Aztán felmentem, és én is lekefüdktem, miután átvettem egy tiszta alsót.

Reggel már a mellettem mocorgó Linda simogatására ébredtem. Meg arra, hogy ölelget a drágám. :P

********Linda szemszöge************

Reggel nem tudom miért, de még félálomban voltam, amikor ölelgetni kezdtem a mellettem lévő Tomot. :) Nem emlékeztem rá, hogyan kerültem fel, arra sem, hogy ő mikor jött haza.

- Jó reggelt! - köszöntem álmosan.

- Neked is! - éledezett. xD

- Hogy kerültem fel? - néztem körbe magunkon. - Ashley? - pattant ki a szemem.

- Nyugi, a vendégszobában durmol. Felhoztalak téged, meg Ashley-t is elrendeztem! - mosolygott rám édesen. :)

- Ja értem! - nevettem. - De egy pizsamát nem tudtál volna rámadni? - vontam fel a szemöldököm.

- Bocsi. Nem találtam meg. - pirul el tökre. :D

- Semmi baj! - csókoltam meg, majd visszabújtam hozzá, és még pihengettünk egy keveset.

Lementünk, és valami hihetetlenül fincsi illat csapta meg az orrunk. Ashley sűrgött-forgott a konyhában.

- Hát te? - néztem nagyot Tommal együtt. XD

- Kértek? - mutatott a pirítósra, és a palacsintára.

- Aha. - válaszolt helyettem is Tom, leültünk, és megkajáltunk.

- Köszi Tom, hogy letettél odabent! - mosolygott Tomra Ashley.

- Nincs mit. Honnan tudod, hogy én, és nem valami mutáns szörny vitt el aludni? - röhögött Tom.

- Tom! - böktem meg nevetve a lábát az asztal alatt.

- Na jó... - csókolt meg.

- Hát felkeltem rá.

- Ja, Linda egyáltalán nem! Az karjaimban szunyált tovább, édesen! - nyomott egy puszit az arcomra.

- Oh! Hát ennyiért nem is fogok felkelni. - nevettem.

- Hé! - szúrósan nézett rám Tom, majd elnevette magát.

- Sziasztok! - köszönt vidáman Bill. - Jöttem hazavinni a kis feleségem! - adott egy csókot Ashleynek, majd elmentek...