Halí minden kedves olvasómnak! :) Remélem tetszett az előző két rész, és igyekszek megintcsak a következővel! :P Na itt is van, jó olvasást♥:
- Szia! - pattant be lelkesen a házba. :D
- Szia! - köszöntem őt utónozva.
- Akkor ugye mondd, hogy nem váltok el! - nézett rám boldogsággal teli szemekkel.
- Nem válunk el. - mosolyogtam rá.
- Jaj, annyira megijedtem már, hogy tényleg itt a vége... - mondta.
- Hát én is. Azt hiszem kellett ez, hogy rájöjjek, mennyire fontos nekem Tom! - sóhajtottam.
- Aha. Hát igen. - helyeselt.
- Bill tudja már? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát nem tudom. Tom biztosan elújságolja majd neki a hírt! - nevetett. - De tőlem is megtudja, ha hazaértem!
- Ja, tuti! - nevettem én is. - Gyere csak fel! - intettem neki, majd utánam feljött.
Fent sokat beszélgettünk, és elmondtam neki ezt a változás dolgot, amire ő csak ennyit mondott:
- Egy gyerek nagyon is megváltoztatná az életeteket! - dobott egy sejtelmes mosolyt.
- Hát nem tudom... Nem mertem még erről Tomot kérdezni, tudod, azt hiszem neki még mindig fontosabb a banda, mint hogy egy gyereke legyen. - törtem a fejem.
- Nem tudhatod, amíg meg nem beszéled vele. És te szeretnél már kisbabát? - kérdezte.
- Hát magam sem tudom. Azt hiszem, egyenlőre nem. Nem érzem magam készen az anyaságra! - mondtam tök komolyan, amire Ashley csak mosolygott egyet. - Mit mosolyogsz? - kédeztem én is vigyorral.
- Ja, semmit. Csak ugye tudod, hogy nem azért mondtam, hogy feltétlenül szülj egy gyereket! - nevette el magát, amire belőlem is kitört a kacagás.
- Persze, tudom. Amúgy meg csak mert te mondod, nem szülnék, ha nem akarnék! - röhögtem, amire ő is nevetett folyamatosan.
- De én akkor sem tudom, mi lehetne az a változás az életedben...
- Hát én sem. - szomorodtam el egy kicsit.
- Majd rájössz, amikor nem is gondolsz rá!- mutatott egy bíztató mosolyt. :)
- Remélem. - mondtam, majd lementünk, és rendeltünk egy pizzát. - Egyébként Gordon merre van? - kíváncsiskodtam, amíg vártunk a kajára.
- A nagymamánál. - mosolygott.
- Ja, értem. Megint az volt a baj, ugye, hogy nem jártok arra?
- Nem, most Bill anyukájánál van. De egyébként mondhatjuk azt is... - húzta a száját.
- Értem.
Még beszéglgettünk, és a rendelésre kb. úgy 35 perc múlva meg is érkezett a pizza.
Megettük, majd betettünk egy DVD-t, mert tudtuk, hogy a férjek későn jönnek haza, mivel készül az új klip. Na meg fel kell venni hozzá még egy pár dolgot.
A kanapén aludtunk el ketten, és olyan jó volt, megint egy csajos délutánt eltölteni. Mostanában nem igazán volt alkalmunk egy ilyen délutánra. :) De ami késik, nem múlik! :D
*********Tom szemszöge*************
- Oké, köszönöm fiúk, fantasztikusak voltatok, pihenjétek ki magatokat a hétvégén, mert hétfőtől megint jön a gürizés! - röhögött David, amire én egy "Tiszta nem normális vagy, húzzunk a francba hazafelé!" fejet vágtam. Erre ő csak mosolygott elégedetten, és elengedett végre minket.
Hazamentem, és már nem égett semmi lámpa sem a házban, csak a tv fénye világított. Bementem, és bezártam magam után az ajtót, majd megpillantottam a kanapén szunyókáló két lányt. Az egyik tutira a feleségem, a másikat nem tudtam, mert mostanában nem szoktak jönni a barátai. Aztán megláttam a szőke hajat, és rögtön tudtam, Ashley az. :) Halkan felkapcsoltam a villanyt, azt, amelyik nem közvetlenül náluk ég, és felvittem Lindát a szobánkba, Ashley-t pedig a vendégszobában helyeztem el. Nagyon mélyen alhatattak, mert egyikőjük sem kelt fel arra, hogy az ölemben elviszem őket onnan. Ezután írtam egy sms-t öcsémnek. :)
,,Ne aggódj Öcsikém a nejed itt alszik a vendégszobában nálam! :D Majd holnap hazamegy. Cső!"
Aztán felmentem, és én is lekefüdktem, miután átvettem egy tiszta alsót.
Reggel már a mellettem mocorgó Linda simogatására ébredtem. Meg arra, hogy ölelget a drágám. :P
********Linda szemszöge************
Reggel nem tudom miért, de még félálomban voltam, amikor ölelgetni kezdtem a mellettem lévő Tomot. :) Nem emlékeztem rá, hogyan kerültem fel, arra sem, hogy ő mikor jött haza.
- Jó reggelt! - köszöntem álmosan.
- Neked is! - éledezett. xD
- Hogy kerültem fel? - néztem körbe magunkon. - Ashley? - pattant ki a szemem.
- Nyugi, a vendégszobában durmol. Felhoztalak téged, meg Ashley-t is elrendeztem! - mosolygott rám édesen. :)
- Ja értem! - nevettem. - De egy pizsamát nem tudtál volna rámadni? - vontam fel a szemöldököm.
- Bocsi. Nem találtam meg. - pirul el tökre. :D
- Semmi baj! - csókoltam meg, majd visszabújtam hozzá, és még pihengettünk egy keveset.
Lementünk, és valami hihetetlenül fincsi illat csapta meg az orrunk. Ashley sűrgött-forgott a konyhában.
- Hát te? - néztem nagyot Tommal együtt. XD
- Kértek? - mutatott a pirítósra, és a palacsintára.
- Aha. - válaszolt helyettem is Tom, leültünk, és megkajáltunk.
- Köszi Tom, hogy letettél odabent! - mosolygott Tomra Ashley.
- Nincs mit. Honnan tudod, hogy én, és nem valami mutáns szörny vitt el aludni? - röhögött Tom.
- Tom! - böktem meg nevetve a lábát az asztal alatt.
- Na jó... - csókolt meg.
- Hát felkeltem rá.
- Ja, Linda egyáltalán nem! Az karjaimban szunyált tovább, édesen! - nyomott egy puszit az arcomra.
- Oh! Hát ennyiért nem is fogok felkelni. - nevettem.
- Hé! - szúrósan nézett rám Tom, majd elnevette magát.
- Sziasztok! - köszönt vidáman Bill. - Jöttem hazavinni a kis feleségem! - adott egy csókot Ashleynek, majd elmentek...