Bizony elég régen írtam már ilyen kis különkét. :/ De most írok, és örülök annak, hogy sokan olvassátok a blogot, és írtok kommikat. :) Köszönöm! ;) Most 2 részt kaptok, a sok kommiért. Pontosabban az egész heti kommikért! :D Puszi. Szerk. Bog=)

 ,,Lefeküdtem, és már majdnem el is aludtam, amikor valaki dobálni kezdte az ablakom...

Kikászálódtam az ágyamból, felvettem a mankómat, és elmentem az ablak felé. Mivel földszinten volt, így nem kellett a dobálónak sem megfeszítenie magát. Odamentem, és nem hittem a szemeimnek.

Tom volt az, a kerítésen kívül dobálta az ablakot. Valószínű nem láthatott a sötétben, mert amikor még ott álltam a párkánynál, akkor is szakadatlanul dobált. Felkapcsoltam a villanyt, jelezve neki, hogy ébren vagyok. :) Szépen odasétáltam, és felhúztam az ablakot. Már amennyire mankóval szépen lehet sétálni. xD

Szóval felhúztam az ablakot, és kikiabáltam neki, halkan igaz. Mert már aludtak Ashleyék is.

- Tom? - kérdeztem.

- Linda! - válaszolta.

- Tom, gyere! - mutattam a kezemmel.

Átmászott a kerítésen, néha-néha nyöszörgött, mert nem volt valami alacsony az a kerítés. De végülis átkecmergett, és ott állt tőlem 1 cm-re. :) Nem szóltam semmit sem, ő sem, csak megölelt, jó szorosan.

- Hiányoztál! - simogatta meg az arcom.

- Te is nekem! - csuktam be a szemeim.

- Öhm... Jut eszembe ott hagytam valamit a kocsiban... - elment, és megint átmászott. Kiment a köves útra, körülnézett, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Kihúzta, de jött egy őrült módjára hajtó, és már csak egy nyikorgást hallottam, és ahogyan Tom segítségért kiált... Gyorsan kiugrottam az ablakon, amilyen gyorsan csak tudtam a gipszemmel. Már úton voltam felé, de nem tudtam átmászni. Láttam a kerítésen keresztül, hogy a csávó fogja magát, és elhajt. Nem törődik azzal, hogy egy embert ütött el. Csak visszaszállt, miután megnézte Tomot, és elhúzott. Ott feküdt vérben, kitekeredve, és én nem tudtam hozzájutni. Szörnyű volt látni, csak zokogtam, és ordítottam, de senki sem jött. Tom sem kelt fel, és már nem mozgott... "

- Neeeeeeeeeem! - ültem fel nyögve, és kiabáltam torkom szakadtából. Folyt rólam a víz, és mindenfelé kapkodtam, próbáltam leszállni az ágyról, de a gipszem nem engedett. Pont jókor toppant be Ashley.

- Linda, Linda jól vagy? - szaladt hozzám, de előtte felnyomta a villanyt.

- Nem... - ráztam a fejem, és éreztem valami szörnyű ürességet a gyomromban, ami megijesztett. Elfehérdetem, és nem voltam valami fényesen. - Mondd, hogy csak álmodtam! - sírtam.

- Gyere, kiviszlek egy kicsit a friss levegőre! - karolt fel, a kezembe nyomta a mankót, és a hátsóajtóhoz mentünk. Kinyitotta, és leültetett a teraszon lévő székre. - Minden oké? - fürkészte a tekintetem.

- Azt hiszem... Már... Jobb... - taglaltam.

- Akkor jó. Mi történt, rosszat álmodtál? - fogta meg a kezem. - Mindjárt jövök, hozok egy pohár vizet. - és azzal el is ment. Majd visszajött vízzel a kezében. - Tessék! Idd meg, jobb lesz tőle! - nyomta a kezembe.

Meghúztam a vizet, és mindet meg is ittam. Jobb lett tényleg tőle, de még mindig nem szűnt ki a rosszullétem.

- Na, jobb? - Ash.

- Igen, köszi. - tettem le az asztalra az üres poharat.

- Szívesen. Elmondod, mi volt a baj?

- Rosszat álmodtam, azt hiszem.

- Értem. De már vége, nyugi! - ölelt meg szorosan.

Ahogyan megölelt, könnyek szöktek a szemembe. Tom is pont úgyanígy ölelt meg az álmomban... Most inkább rá lenne szükségem. De mint az ilyen alkalmakkor sosincs itt, így most sincs. :(

- Na, most mi a baj? - tolt el annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Semmi... - mosolyodtam el.

- Akkor jó. Gyere, menjünk vissza! Kezdek fázni. Te nem? - Ash.

- Nem. Menj csak, jó itt nekem így. - Én.

- Rendben. Szia, jó éjt! Ne maradj sokáig, mert megfázol! - nyomott egy puszit a homlokomra, és bement.

Még kb. úgy másfél órát ülhettem kint, de már nagyon kezdtem fázni, így visszacaplattam a szobámba, és visszafeküdtem.

Hála Istennek nem gyötört már az este folyamán semmilyen rémálom.

********Reggel, amíg aludtam*********

- Ashley! Gordon! - kiabált Bill halkacskán a házban, csomaggal a kezében, és mellette Tommal.

- Bill! - ölelte meg Ashley férjét. - Hát ti?

- Már este felszálltunk a gépre. - mosolygott.

- Linda? - kérdezte Tom.

- Alszik itt a szobában.

- Oké. - indult volna hozzám, de Ashley megállította.

- Nem kéne felkeltened. Az este nagyon rosszat álmodott, a kiabálására keltem, és arra hogy zokog.

- Miért?

- Mondom, rosszat álmodott.

- Hát akkor hagyom, had pihenje ki magát.

Leültek az asztalhoz, és várták, legalábbis Tom várta, hogy felkeljek.:)

Nem kellett sok, na jó, még 3 órát aludtam.

Felkeltem, és ügyesen letettem a lábam az ágyról. Csak hogy a mankóm már nem találtam, így kikiabáltam Ashleynek:

- Ashley, behoznád kérlek a mankóm? - kúsztam el fogat mosni.

- Menj csak! - mosolygott Tomra Ashley, és a kezébe nyomta a mankóm.

Megmostam a fogam, és kúsztam a földön tovább amikor egy lábba "botlottam". xD Felnéztem, és Tom édes mosolyával találtam magam szemben.

- Cica! - kapott fel hirtelen a földről, és megcsókolt.

- Tom! - öleltem meg nagyon szorosan, úgy, mint még talán sosem.

- Na, minden rendben? Azért a levegőt ne szorítsd ki belőlem! - mosolygott. - Mi történt a lábaddal?

- Ja, hát megírtam sms-ben.

- Oh, tényleg. - kapott nevetve a fejéhez. :)

- Jaj, annyira hiányoztál! - mosolyogtam.

- Te is nekem! És mostmár kiszolgállak, komolyan! ;) - kacsingatott.

- Jaj, Istenem! - nevettem.

Tom segített kimenni. Köszöntünk Billnek, és leültem az asztalhoz.

Megreggeliztünk, aztán Tom hazavitt, és kezdetét vette a kényesztetés. :)