Értemjött, és el is vitt hozzájuk.
- Gyere, várj, segítek! - vitte be a házba Gordon-t, és utána visszajött értem.
- Köszi! - támaszkodtam rá. A lábamat sajnos be kellett gipszelni, mert nagyon úgy tűnt, hogy eltört a bokacsontom. :/ Szóval mostmár tényleg egyáltalán nem állhatok rá. Ezért is segít még mindig Ash, de mankót is adtak. :)
- Szívesen! És tudod, nem kell köszönni semmit sem! Természetes dolog! - kacsintott rám, majd segített bemenni.
Bent a földszinti vendégszobát kaptam meg, nehogy még hasonló esetek történjenek. Segített Ash oda is bemenni, de mondtam, van mankóm, nem kell folyton körülöttem ugrálni.
- Oké oké, de akkor is, ha bármire szükséged van, szólj nekem, jó? - vonta fel a szemöldökét.
- Rendben. - bólintottam. Kiment, és előkotortam a telefonom, amit Ashley még pár új cuccal utánamhozott. Volt rajta 12 db nem fogadott hívás, és 1 db üzenet. Természetesen mind Tomtól:
,,Cica, miért nem veszed fel a telefont? Kérlek vedd fel, nagyon idegesít, hogy nem tudlak elérni! Haragszol rám, amiért így el kellett mennem? Ne csináld ezt, nem bírom ki így. KÉRLEK! Szeretlek Tom. "
Jézusom! Ő most tényleg azt hiszi, hogy én emiatt haragszok rá? :O Holott nem is haragszok rá.
- Ashley, nem hívott téged Tom? - kiabáltam ki neki a konyhába.
- Hm? - jött be, egy fakanállal a kezében.
- Nem hívott Tom, amikor kórházban voltam? - Én.
- De hívott, mondtam neki mi történt. És hogy valószínűleg ezért nem tudott elérni, mivel hogy a telefonod sem volt nálad. - Ash.
- Értem. És mit mondott?
- Először nagyon ideges lett, és dühös, hogy miért hagytalak magadra. Szégyelltem is magam... - fordult el.
- Ugyanmár, nincs is miért! Az én hibám volt, nem lett volna szabad ráállnom még, és amúgy is! - ráztam a fejem.
- Jó. De akkor is nem vagyok jó barátnőnek... - ült le mellém.
- Ne hülyéskedj már! - simogattam meg a hátát.
- Ez így van. Nem hülyéskedek! - rázta mostmár ő a fejét.
- A-a. Zárjuk ezt le, jó? Felhívom Tomot most úgyis, és elmondok neki mindent. Nehogy már az én hibámból haragudjon rád! - nyugtatgattam.
- Megtennéd? - nézett rám nagy kerek, de aranyos szemekkel. :)
- Alap. - mosolyogtam, amire már ő is elmosolyodott.
- Csinálok egy kis lazagne-t! Tudom, hogy a kedvenced! ;) - kacsintott, majd kiment.
Felhívtam Tomot, de nem vette fel. Még vagy 3× megpróbáltam, de sikertelenül. :/ Inkább írtam neki egy sms-t.
,,Tom! :) Ne izgulj kérlek értem, semmi bajom. A lábam eltörött igaz, de gipszben van, és kaptam mankót, szóval emiatt ne fájjon a fejed! Ne Ashley-re haragudj az én hülyeségem miatt. Véletlen volt ami történt, nem fair, hogy rá neheztelsz. Most kérlek rám se haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. Perpillanat te vagy az, aki valószínűleg a WC-be ejtette a mobilját. xD Majd ha megkapod ezt az üzenetet, hívj! Szeretlek Linda. "
Elküldtem ezt az üzenetet, és kicaplattam Ashleyhez. Nem kellett neki segíteni, már a sütőben csücsült a kaja, így leültem a tv elé, és megetettem a kis Gordont. :)
- Így ni! Készen is volnánk! - ültettem magam mellé, a már megetetett és megbüfiztetett kisfiút. xD
- Köszönöm, hogy megetetted! - ült mellém Ashley, és bekapcsolta a tv-t. - Nézd, a fiúk vannak a tv-ben! - lökött meg enyhén.
- Tényleg! Hangosítsd fel! - vettem el tőle a távirnyítót, és feljebb tekertem a hangot. :)
********Riport*********
- Sziasztok fiúk, fantasztikus volt a koncertetek! - riportos nőci.
- Köszönjük! - Bill.
- És mondjátok, hogy viselik a feleségetek, ezt a 4 nap távollétet? - nő.
- Hát nekem Ashley kifejezetten jól, mert mint tudni otthon a kicsivel leköti magát így. - Bill.
- És neked, Tom?
- Jól. - mosolygott. Láttam a mosolyát. Bárki ugyan nem értené ezt a fajta mosolyt, de azt hiszem én és Bill, talán még a srácok és Ash is értené. Ez nála az aggódó mosoly. Sejt ugyan valamit, de nem tudja, mi történhet itthon.
- Ennyi? Gondolom akkor jól, ha minden nap beszéltek.
- Igen. Kár hogy most nincs nálam a telefonom, itt hívnám fel nektek. - Tom.
- Mert merre van? Nem magadnál hordod? - nő.
- A hotelben maradt sajnos, és már visszamenni érte nem volt időnk. - Tom.
- Értem. De azért nagyon király koncertet adtatok, remélem, hogy holnap már a feleségetekkel lehettek. Mert ugye holnap utaztok? - nő.
- Igen. Az egyik fellépést lemondták, és ezért 2 nappal korábban indulunk haza. - George.
- Na, akkor jó utat, és köszönjük, hogy velünk tartottak. Samantha Heiz voltam, a Tokio Hotellel, egyenesen Berlinből. - köszönt el a nő, és vége lett a riportnak.
********Vissza hozzánk**********
- Igen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottunk mindketten. - Nem hiszem el, hogy már haza is jönnek holnap! - ujjongtam.
- Én sem! - ujjongott velem Ash. - Jajj, a kaja! - szaladt ki, kitette az asztalra, és kimentünk, megkajálni.
Fáradt voltam eléggé, ezért el is mentem aludni.
,,Lefeküdtem, és már majdnem el is aludtam, amikor valaki dobálni kezdte az ablakom..."
