Csengettek...
- Mi van?! - nyitotta ki dühösen kicsit az ajtót Tom.
- Tom? - kérdezett vissza a látogató.
- David? - nézett Tom furcsán a hulla részeg, összevert férfira. Valószínüleg lehetett csak összeverve, a jelekből erre következtetett Tom.
- Tom, kérlek... - esett majdnem össze David, de Tom elkapta.
- David, minden oké?
- Öhm... - dünnyögött valamit az orra alatt.
Tom jobbnak látta bevonszolni.
- Hát ő meg?! - álltam furcsán kettőjük elé.
- Szerintem összeverték. - jelentette ki Tom, miközben próbálta tartani Davidet.
- Hát valahogy szerintem is, de csak sejtem. - húztam a szám.
- Nem segítenél? - kérdezett Tom
- Eltaláltad. - fordultam el tőle.
- Cica, ne csináld már! - kérlelt.
- Már miért ne?! Nekem már semmi közöm ehhez a... - néztem végig undorral Daviden.
Nem sok jó emlékem van az elválásunkról, megérthetné Tom, hogy nem igazán a szívem csücske már. -.-
- Kérlek, nem bírom egyedül! - folytatta.
- Jaj, hogy miért van nekem aranyból a szívem! - forgattam a szemeim.
- Köszi. - fújta ki a levegőt.
Felvittük nagy nehezen Davidet. Elég nehéz volt, de sikeresen felvonszoltuk.
- Itt csak nem lesz semmi baja. - gondolkozott el Tom, miközben az alvó Davidet nézte.
- Pff... - fordultam meg.
- Na Cica, ne legyél már ilyen! Hiszen csak több mint egy évig voltatok együtt. Nem lehetsz ilyen vele! - vigyorgott sejtelmesen.
- Kit érdekel, meddig voltam vele. Lesz_rom. - mordultam Tomra.
Tudja jól, hogy nem szeretek erről beszélni. Nagyon megbántott David akkor, és nem értem mit csodálkozik. -.- Tom sosem hozta még fel Davidet. Akkor most minek?!
- Jól van, ne haragudj! Nem azért mondtam. - jött utánam, de nem érdekelt. Inkább elhúztam aludni, még hogy nekem Daviddel kelljen foglalkoznom. -.- Hát nem. Ha annyira érdekli Tomot David, akkor ápolgassa csak ő. Én nem fogom! :/
- Nem haragszom, elmentem aludni. - csaptam be az ajtót. Reméltem, hogy legalább felkel rá David, de sajna nem. -.-
- Linda!- kiáltott halkabban utánam Tom, de elengedtem a szólítását a fülem mellett.
Szóval elmentem aludni, és tudomást sem vettem Daviről, még Tomról sem. Kicsivel később bejött Tom, és befeküdt mellém.
- Cica! - suttogott.
Nem szóltam semmit sem, próbáltam azt tettetni, mintha aludnék. Gondolom látta nem reagálok, így abbahagyta a szólongatást is, átölelve benyomta az alvást. :)
Reggel magamtól keltem, megfordultam, és egy tálca reggeli volt az éjjeli szekrényen, mellette egy cetli.
,,Sajnálom Cica hogy nem tudunk együtt reggelizni, muszáj bemennem a stúdióba. Ezt itt hagytam neked, David még alszik. :) Majd nemsokára jövök, kérlek ne akaszd ki a csávót! :) Na puszi. SZERETLEK! Tom. "
Elolvastam a cetlit, és próbáltam nem egy hatalmasat orítani. Még hogy én akasztom ki azt a hogyis mondjam... Minegy, lesz_rom. Most megpróbál kiengesztelni, de ennyivel nem fogja elérni a célját. Mindegy, mégsem Tomra kellene haragudnom. :/ David kavar mindig össze-vissza.
Megettem ott a reggelimet az ágyban, ha már behozta. :) Azután lementem, levittem magammal a tálcát, de David nem volt lent. Reméltem, hogy még alszik.
- Szia! - köszönt hót kómásan, lefelé jövet a lépcsőről.
- Szia! - böktem oda durcisan. -.-
- Tom? - nézett körbe-körbe.
- Elment. Mint látod.
- Értem. Figyelj Linda!
- Mondd! - csináltam éppen a kávét, rá nem néztem.
- Bocsi, hogy tegnap így beestem. De a csajommal már nem tudom mi történt, de összevesztünk, és kidobott a házából. Most nincs hová mennem, este se volt, szóval ezért jöttem ide.
- Értem. - majd fogtam magam, és felmentem. Nem akartam még végighallgatni a dumáját. Nincs erre szükségem, így felkaptam magamra néhány cuccot, és elmentem vásárolni, mert Tom mindig kiüríti a hűtőt csutkára. xD
Cuccom: http://divat-trend.info/wp-content/uploads/2009/07/Mayo-Chix.jpg
Cipőm: https://m.blog.hu/sh/shoeblog/image/nagy/090731b.jpg
- Hova mész? - nézett rám David a kanapén ülve, a tv-t bámulva.
- Vásárolni. Ugyanis már nincs semmi kaja itthon. Mondani akartam hogy érezd magad otthon, de látom nem szükséges! - nevettem gúnyosan, és kimentem.
*****Tom szemszöge, otthon, amíg vásároltam******
- Linda, megjöttem! - kiabált Tom.
- Nincs itthon, vásárol. - David.
- Értem. És te, még mindig itt?
- Hát igen. Már mondtam Lindának is, hogy kirúgott a csajom, és nincs hova mennem. Figyelj Tom, öreg cimbi nem maradhatnék itt pár napra? Csak amíg keresek valami lakást.
- Hát nem tudom David. Ezt Lindával kéne megbeszélned. Tudod hogy engem nem zavarsz, de hát hogy is mondjam Lindát...
- Kérlek Tom!
- Nem tudom.
- Kérlek! Csak ezt a szívességet tedd meg nekem! - kérlelte.
- Rendben. Megnézem mit tehetek, de ha Linda nem egyezik bele, menned kell.
- Köszönöm!
- Szívesen.
Majd felment Tom a szobánkba, és beült a gép elé.
Nemsokára hazaértem.
*****Már nálam, Lindánál*****
- Halihó! - üvöltöttem, mert már láttam Tom cipőjét az előszobában.
- Édesem! - jött le Tom, majd adott egy csókot.
- Mit akarsz Tom?! - kérdeztem, ugyanis nem szokott Édesemnek hívni. Én mindig Kicsim, Cica, Baby vagyok neki. Édesem csak akkor vagyok, ha valamit kérni akar. -.-
- Öhm... Hát izé... Figyelj, had maradjon már David még pár napig, amíg talál valami kérót.
- Mi?
- Mit mi?
- Ezt meg miért? Ne már.
- Kérlek Baby!
- Nem.
- Kérlek!
- A-a.
- Légyszíves!
- Ajj... Rendben, de pár nap. Nem 1 hét, pár nap.
- Imádlak! - ölelt meg, majd elkezdett csókolgatni.
- Jól van, elég a hízelgésből! Inkább rendelj valami kaját!
- Okés. - leszaladt, és már telefonált is.
Tom kiment a kocsihoz, és kettesben maradtam Daviddel.
- Örülhetsz, hogy itt maradsz! - vetettem neki oda.
- Örülök is. - mosolygott.
- Mégis mi a fenét vigyorogsz?
- Jajj, Linduska... - jött közelebb hozzám. - Tudom, hogy még mindig oda vagy értem. - vigyorgott hülyén. -.-
- Mi? - nyiltak ki a szemeim.
- Aha, nem csak azért engedted meg, mert Tom megkért, hanem mert belém vagy zúgva! Ismerd be!
- Mi? Szerintem meg pont fordítva van! Takarodj innen!
- A-a. Már megengedted, majd megbeszélem én ezt Tommal. Csak megengedi, ha már megtette.
- Szemét vagy! - kiabáltam vele.
- Jajj, persze. - jött közelebb, majdnem lesmárolt, de egy jókora pofont lekevertem neki.
- Szia David! - üvöltöttem. Erre bevadult, és nekem esett. Elkezdett fogdosni, és nekilökött a falnak. - Eressz el! Te köcs_g! - kevertem le neki egyet megint, majd bejött Tom.
- Oh, Tom! - kezdett el röhögni David.
- Tom, elegem van! Vagy a feleséged, vagy a barátod! - kiáltottam rá.
- Hé, nyugi Cica. Minden rendben?
- Nem, semmi sincs rendben! - kiabáltam még mindig. - Te nem veszed észre, milyen egy perverz állat! Az előbb nekem esett, szerencse hogy bejöttél!
- Linda, nyugi. Ez biztosan csak egy félreértés. - nézett furcsán.
- Félreértés?! Na elhúztam. - majd megindultam kifelé, de elkapta a karom.
- Várj Linda, mégis mi ez az egész?!
- Válassz! - kiabáltam rá, kirántottam a karom a szorításából, beültem a kocsiba, és egyenesen Billék felé vettem az irányt. Bekopogtam, majd ajtót nyitottak. Ashley volt az.
- Linda, minden rendben? - látta a kisírt szemeim.
- Nem, nincs! Bemehetek?
- Persze, gyere. - engedett be.
- Bill? - néztem körbe.
- Nincs itthon. Boltban. Minden oké Linda?
- A-a. - hajtottam le a fejem, de kopogtak.
- Megnézem ki az. Maradj itt!
- Oké. De Ashley, ha Tom az, mondd azt, hogy nem vagyok itt, csak letettem a kocsit. Ja, és azt is mondd hozzá, hogy eléggé feldúlt voltam. Így jobban beveszi.
- Oké. - kiment.
- Ashley, Linda itt van? Engedj be hozzá!
- Nem, nincs itt. Letette a kocsit, elment valahová, de eléggé feldúlt volt. Történt valami? - kérdezte, de felsírt a kicsi, így elment Tom.
- Na?
- Lerendeztem. De mostmár magyarázd meg, mi ez az egész! - nézett rám szúrósan Ash.