Ne haragudjatok, hogy ennyi ideje nem írtam részt. Csak hát volt egy "pár" dolgom, nagyon keményen jött a tananyag. :/ De mostmár itt vagyok, és írom, ahogyan csak tudom! :D Köszönöm a szavazásokat, és igyekszek ezek alapján alakítgatni a történetet! :) Puszi. Szer. Bogi=)

 ... Ott gubbasztottam az ágyamon, Tom nem volt otthon, mert el kellett mennie ISMÉT a stúdióba. -.- Nem is értem, hogyan akar rám vigyázni, ha nincs velem. Azzal nem fog rám jobban odafigyelni, ha mondjuk 5 testőrt állít az ajtó elé, meg stb. >_<" Most mit kezdjek még azzal a fenyegetéssel is, amit küldött a csávó. MA kellene találkoznom azzal a ...

Ott ültem az ágyon, és gondolkoztam, mit kéne tenni. De semmi sem jutott eszembe. Egyszerűen SEMMI. Szörnyű, hogy nekem pont így kell élnem. Néha már tényleg nagyon elegem van belőle. Ebből a r_hadt életből. Ha nem lennék, valahogy minden sokkal egyszerűbb lenne. Legalábbis számomra. Dühít, hogy Tom egyszerűen majdnem sosincs mostanában itthon velem. Állítja, hogy ,,Kicsim tudod mivel jár az életem, mégis hozzám jöttél! Majd lenyugszanak a kedélyek!" Meg bla bla bla ... De az Isten szerelmére! Attól én sem leszek boldogabb, ha megy a szekér. Akkor inkább szálljon ki a tetves bandájából, és majd én hozom a házhoz a pénzt.  Ez így akkor sem állapot. NEM ÉRDEKEL! Nem érdekel az, hogy mennyi a meló, se az, hogy milyen fontos időszak ez a "banda számára". Egyszerűen senki, és semmi nem érdekel, mindenkivel és mindennel tud foglalkozni Tom, csak VELEM NEM. És az a legrosszabb, hogy ő ezt mind-mind csak kifogásnak gondolja, hogy én már biztosan nem szeretem. Menjen, tudja hová! Nincs időm semmire sem, mert ha Tom azt mondja, ,,Ma este elviszlek egyet vacsizni, csípd ki magad! " Akkor 99,9%, hogy nem megyünk sehová. Tudom hogy ott van az a 0,1% is, de könyörgöm! Ez már akkor is ... Mert éppen amikor kész vagyok, kap egy telefonhívást, és hirtelen neki be kell mennie a stúdióba, mert valami gond, probléma akadt a demóval. >_<" És azt hiszi, hogy ezt én be is veszem! Na jó, talán beveszem. De ez így akkor sem mehet tovább, hogy egyszerűen magamra sincs már időm. Arról inkább ne is beszéljünk, hogy kinek NINCS még rám ideje ...

- Linda?! - rázogatta valaki a vállam, de nem tudtam, mire ráznak annyira. - Linda?! Hahó! Hozzád beszélek! - a rázogató Ashley volt, Gordonnal a kezében. :)

- Szia Ash! - tettem úgy, mintha minden a LEGNAGYOBB rendben lenne. -.-

- Szia, végre feleszméltél abból a fene nagy gondolkodásodból! - nevetett.

- Ebben a házban, vagy országban már egyszerűen gondolkodni sem lehet? - csattantam ki, bár magam sem tudom, mi okból.

- Jó, jó, nyugi! Azért ne egyél meg. - lett feszült a hangulat, és leült mellém Ashley az ágyra. - Tom? - nézett rám kíváncsian, de csak visszanéztem rá.

- Ahol Bill. - mondtam flegmán, és hátradőltem az ágyamon.

- Oké. - mondta, majd mellénk tette a kicsit. - Linda, mi a baj? - nyiltak ki a szemeim.

- Semmi... Az ég világon SEMMI. - nyomtam meg a "semmi" szót.

- Aha, akkor azért vagy velem ilyen undok igaz?! - kérdezett, de nem válaszoltam, inkább elfordultam tőle. - Hát jó. Nem fogok semmit sem erőltetni. Ha neked így jó, elmentem. - éreztem az ágyon, hogy feláll, az ölébe veszi a kicsit, és már csak a szoba ajtó csapódását hallottam. :/

**********Lent***********

- Hó, Ashley! - kapta el Tom, a belé igyekvő nőt.

- Mi van?! - állt bambán Ashley Tommal szemben, kezében Gordonnal.

- Minden oké?

- Nem, nincs. - dünnyögte Ashley idegesen.

- Linda? - kérdezte Tom, de nem gondolta, beleköt a baj FORRÁSÁBA.

- Fent. - kiáltotta, majd kiviharzott a házból, egyenesen haza.

*************Újra fent************

- Cicám! - kopogott az ajtón Tom, a szokásos kiengesztelő hangján.

- Mi van?! - volt a fejem a párnánban.

- Linda, Drágám, minden rendben van? - jött be, és leült mellém az ágyra.

- Rend. Az van... - csóváltam a fejem, reménytelenül.

- Nem úgy tűnik. Péládul Ashley most rohant el dühösen. - vonta fel a szemöldökét.

- Jó.- mondtam.

- Mi történt?

- Semmi.

- Linda! - mondta idegesen.

- Mi ez, vallatás?! Majd ha el akarom mondani, megkereslek! - förmedtem rá, felálltam, és durcásan bementem a fürdőszobába.

Hallottam ahogyan csapkod idegesen, valószínű, nem tetszik neki, hogy nem az van amit Ő akar. De elegem van már abból, hogy minden csak RÓLA szól! Miatta kell itthon gubbasztanom és poshadnom a szobában, nehogy valami bajom legyen. Mert fogadjunk ő keveredett valami bajba, és velem akarják zsarolni. Unom.

- Kicsim, ne haragudj, persze hogy nem kell elmondanod, ha nem akarod! - szólongatott az ajtón át. Nem reagáltam rá, inkább megnyitottam a csapot, és csak ennyit kiabáltam ki:

- Fürdök, szóval hagyj most! - majd bekapcsoltam a zenét a fürdőben, és ellazultam. 

Törölközővel körbetekertem magam, és lementem. Tom sehol, MEGINT, és egy cetli volt az asztalra biggyesztve.  

,,Cica! Nem tudom, mire ez a harag nálad, de el kellett mennem egy kicsikét. Hozok vacsorát, remélem egy kínai megteszi. Kérlek beszéljük meg majd ezt a mai napot! Szeretlek Tom!"

Elolvastam, és belül örjöngtem. Már megint elhúzott? Mi a francért? Elegem van. Nincs is rám szüksége, egyszerűen nem kellek már neki. Se neki, se Ashleynek, se Billnek, se Gerogenak, se Gustavnak, se Davidnek, se Ingridnek, se senkinek... >_<" :(

Hátradőltem az ágyon, és elaludtam...

Nagyon sokat aludhattam, mert már sötét volt, és Tom már itthon volt, és lent csörtetett valamit.

- Tom? - hunyorítottam, mert a fény bántotta a szemeimet. Álmosan támojogtam le a lépcsőn.

- Cicám! - ölelt meg jó szorosan. - Nagyon hiányoztál.

- Persze. - dünnyögtem, de nem hallotta.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Semmi. - legyintettem, majd megláttam egy megterített asztalt, és gyertya is meg volt rajta gyújtva. - Ez... - akadt el a szavam.

- Ezt neked csináltam. - mosolygott.

- Köszönöm! - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltam.

Megettük a vacsit, és már az epres fagyikelyhet nyaltuk, amikor Tom felhozta a délutánt.

- Szóval. Még mindig nem mondod el, mi volt a baj Ashleyvel? - puhatolózott.

- Nem. - mondtam tömören, semmi kedvem nem volt, hogy elkezdjem ecsetelni azt, hogy miért voltam ma ilyen...

- De hát Linda?! A férjed vagyok, az egészséges házasságban elmondják a felek, a bajokat, meg a többit. - mondta. -.-

- És szerinted a miénk az egy egészséges házasság? - tettem a kelyhembe a kanalam, és kérdően, valamint dühösen néztem rá.

- Nem az?! - nézett bambán.

- Szerinted az? - ismételtem meg a kérdésem. Kíváncsi voltam, mit válaszol.

- Hát az. Vagy másként gondolod?

- Pontosan.

- Mégis Linda, mi bajod van? - csapkodott.

- Tudnod kéne. Egy egészséges házasságban tunia kellene a másik félnek az ilyeneket! - csattantam fel.

- Mégis mi a jó büdös francot kellene tudnom?!

- Istenem... - ütöttem a fejem.

- Mit Istenem?! Linda, hogy tudjak bármit is, amikor semmit nem mondasz el nekem?

- Talán ha egy óránál többet itthon lennél nappal, elmondanám. - toltam ki jó hangosan a székem, és támaszkodtam az asztalra.

- Linda, te is tudod, mivel jár... - mondta volna, de félbeszakítottam.

- Hogy mivel jár a munkád. Tudom, tudom. Már vagy 100× ledaráltad ugyanazt Tom!

- Akkor?

- Mit akkor?

- Miért nem mondasz el semmit sem? És egyáltalán minek jöttél akkor hozzám? Nem kényszerítettelek rá. És ha jól emlékszem, akkor azt mondtad, hogy te is akarod. Vagy tévedek?

- Igen. Tévedsz. Abban nem, hogy akartam, de Tom elegem van a folytonos magányból, abból, hogy enni és aludni jársz haza! Szerinted én így hogy éljek? - borultam ki teljesen.

- Ez baromság! - rázta a fejét.

- Nem, nem az! Most sem adnál nekem igazat, Isten ments igaz?! Mindig csak a híres Tom Kaulitznak lehet igaza! Ugye?!

- Nem ezt mondtam. - nézett rám.

- De ezt akartad.

- Jobb lenne akkor...

- ELVÁLNI! - fejeztem be helyette a mondatot. - Vagy inkább özvegy lennél gondolom, mert még több pénzre fáj a fogad!

- Te nem vagy normális. Elválni?! - tátotta a száját.

- Pontosan! Belefáradtam ebbe a házasságba!

- Nem válhatsz el tőlem!

- Akkor másképp intézem el. Ne legyen erre gondod! - csaptam az asztalra a kezem, és felrohantam sírva az emeltre. Hallottam, ahogyan csapódik a ház ajtaja, és ahogyan a kocsija motorja beindul, és messze elhajt...

Feküdtem a kád vízben, és szemeztem a kád szélén hagyott Tom borotvájával. Istenem, mindig mindenét széthagyja! Még nem is pakolná el. -.- Fogtam, kivettem a pengét a borotvából, és néztem rá. Megjelent az angyalka, és az ördög a két vállamon. Az egyik azt mondta, ,,Linda, normális vagy?! Megölnéd magad egy férfi miatt?! Itt hagynál mindent, csak így?!" . A másik pedig azt mondta, ,,Nincs rád szüksége! Törődött volna veled, ha van! Tedd meg, ne habozz! Már mindennek amúgy is vége..." . Annyira nagyon fájt, de az angyalkámra hallgattam. Letettem a kád szélére a pengét, és áztam tovább.

Nem gondolkoztam semmin sem, csak ázni akartam, és kikapcsolni. Nagyban "relaxáltam" amikor Tom kopogott egy hatalmasat az ajtón. Erre észbekaptam, és egyenesen, ahogyan fel akartam ülni, a kád szélén lévő borotva pengéve tenyereltem, és az végighasította a tenyeremen át a csuklómig, ahogyan a vizes kezem csúszott a pengén. Éreztem, ahogyan kijön belőlem a sok vér, és már egyre homályosabban láttam, és hallottam Tom dörömbölését. Kezdtem szédülni, és már feküdtem a kádban, de megszólalni nem tudtam. Csúsztam egyre lejebb, és lejebb a kádban, míg végül már a fejem búbja sem látszott ki a víz alól...

**********Tom szemszöge*************

Erősen vertem már szinte az ajtót, de Linda egyszer sem válaszolt volna a fürdőből. Ráadásul magára zárta az ajtót is. Mikor már 10 perce nem válaszolt, betörtem az ajtót.

Megláttam a kádban feküdni, és a kádban víz helyett már vér volt. Azután rögtön kiszúrtam a földön a véres pengém, ami a borotvámból hiányzott. Azonnal hívtam a mentőket, és bemászva a kádba, kaptam ki Linda fejét a vízből, és láttam, ahogyan egy hatalmas nagy vágás "ékesedik" a csuklójánál. Fogtam, és kiemeltem, majd belegörgettem egy törölközőbe, és a kezére csavartam egy törölközőt. A mentők pillanatok alatt kiértek, és láttam ahogyan újraélesztik...