- Óó Tom, ne már, nem bírok többet! - feküdtem az ágyban, és toltam el magam elől tányért, ami még szinte tele volt spagettivel. :)
- Cica, akkor is kell enned, ha a lábad törött! - tolta vissza. - Ha így nem megy, majd én megetetlek! - vette a kezébe a villám, és elkezdett hülyéskedni. - Egyet Tom kedvéért, aztán egyet a mami, meg a papi kedvéért! - dugta a számhoz a villámat.
- Ne hülyülj, nem eszek többet! És fel akarok innen kelni! - ültem felfelé, de visszatolt. Ismét. -.- :)
- Nem hülyülök, és nem akarom, hogy még nagyobb legyen a baj a lábaddal. - csóválta a fejét édesen. :P
- Tom, kérlek! Nekem ez már túl sok! Legalább akkor had mászkáljak! - bociztam. Majd elkezdtem játszani egy fonatával.
- Jaj, nem bírom amikor így nézel! - piszkálgatta a piercingjét, a szája sarkában. :)
- Na, akkor ugye megengeded? - piszkáltam az orrommal az övét. :P
- Hát... Egy feltétellel... - húzta fel a szemöldökét.
- Tudom is, mi az! - nevettem el magam, majd megcsókoltam.
- Mmm... Tudtam én, hogy okos kislány vagy! - nyomott egy puszit a számra.
- Ühüm... - bólogattam, és keltem kifelé végre az ágyból.
- Na akkor jó, gyere, üljünk ki egy kicsit a teraszra! - karolt fel, fogtam a mankóm, és kicaplattunk együtt a teraszra.
Teltek múltak a napok, már 2 hét is eltelt, és a lábam meggyógyult végre. :D A kontrollon is minden oké volt. :) Tom nagyon örült. Gondolom annak is, hogy már nem kell folyton körülöttem ugrálnia. xD
- Nem hiszem el hogy már megint mosod a kockás boxerem!- pöffeszkedett mellettem a fürdőben. Éppen ahhoz készülünk, hogy elmenjünk egy riportra a TH-val. :) És nekünk is ott kell lennünk, utána pedig benézünk egy bárba. Vagy inkább valami szórakozóhelybe. :)
- Mit már megint?! - akadtam ki. - Tom, így is a te kérésedre, 5 napja nem mostam ki... - szúrós szemekkel néztem rá.
- Jó, jó. De tudod, hogy csak kísérletezem.
- Igen, tudom, de ez már túlzás... - mentem fehérneműben a ruhámat kiválasztani.
- Ugyen miért?! Ez egy rekord, megdöntöm, ha tetszik, ha nem! Bill nem verhet le! - dühöngött, mint egy kisgyerek. :)
- Engem nem érdekel, de mellettem ugyan nem alszol büdösen! - mordultam vissza rá.
- Cica, ne csináld már... - karolt át hátulról, miközben én a szekrényben turkáltam.
- Ugyan mit?! Nem hiszem el, hogy Ashley eltűri büdösen a férjét, aki mellesleg híres, de nem futtya arra, hogy kimossa a boxerét! - ráztam a fejem.
- Rendben... - hajtotta szomorúan a vállamra a fejét.
- Megbeszélem én ezt Billel ma... - mondtam.
- Ne, majd én! Amúgy hova passzolják le Gordont?
- Ashley anyukájához! Az utóbbi időben keveset volt az unoka ott, így megszólta a nagyi. És most ez kapóra jött! - nevettem.
- Ja, értem. - mondta.
Még egy darabig turkáltam a szekrényemben, aztán kiválasztottam a megfelelő ruhát, és cipőt. :)
Ruhám: http://images2.fanpop.com/images/photos/5900000/Veet-Photoshoot-the-saturdays-5936481-600-849.jpg (Itt az a szett, amelyik balról a 2., vagyis a lila felsős, rövidnacis. :D ) A cipő az maradt.
- Húú, nem is tudtam, hogy egy interjúra ennyire ki kell csípned magad! - mosolygott kacéran Tom.
- Hát ami azt illeti, nem csak oda megyünk! - húzogattam a szemdölököm.
- Ja, hát igazad van! - ölelt meg, majd adott egy csókot, és el is mentünk.
Vége lett az interjúnak, és fáradtan dőltbe a pihenő szobába Bill és Tom.
- Na, kifárasztott titeket a nőcske? -Ash.
- Jócskán... - nevetett Tom. Erre csak egy "hülye vagy" pofát vágtam. :D - Na jó, nem volt vészes. - gondolom észrevehette az arcom. xD
- Látom. Nagyon rámozdultál a nőcire! - röhögött Bill, de itt néztem egy nagyot. - Öö... Izé... Nem úgy értettem! - magyarázkodott. Mi történhetett? :O Bent?
- Valószínű... - fordítottam el a fejem.
- Bill... - hallottam a nevet nagyon, de nagyon halkan Tomtól. De valahogy a nagy csönd, ami bent volt, nem tudta elnyomni.
- Na jó, mehetnénk? - Ashley. Gondolom látta, mi a helyzet.
- Nem... Még velem beszélni akar a csaj... - puffogott Tom.
- Ha?! - akadtam ki tökre. -.-
- Mindjárt jövök. - és ki is ment.
- Nyugi, semmi baj nem lesz! - Bill.
- Mert Tom nem olyan, mi?! - ráztam a fejem.
- Bocsi... De nem bántana meg, hiszen szeret! - simogatta meg a vállam.
- Gondolod? - tudtam, hogy most ez valahogy nem volt őszinte Bill részéről.
- Tudom. - bólogatott.
Eltelt már egy óra, de Tom sehol. Majd' ki virágoztunk.
- Megnézem! - pattant fel Bill.
- Hagyd csak, majd én! - állítottam meg.
Mentem végig a folyosón, és bementem abba a szobába, ahol az interjú készült. Hát mit mondjak! Nem tetszett amit láttam!
- Mondom, hagyjon már! - próbálta Tom levakarni magáról a nőt. Itt még nem láttak.
- Jaj, ne kéresd már magad... - csókolgatta.
- Mondom, hogy szálljon le rólam! Nekem feleségem van!
- Kit érdekel?
- E... - nem tudott megszólalni, mert a nőcske letámadta, aztán rámnézett, a könnyel teli szemembe, és köpni, nyelni nem tudott. - Linda, Linda ne... - kiabált utánam, de nem hallgattam rá, futottam vissza Billhez, lefújtam a mai bulit, és máshová, nem abba a bárba mentem,
kikapcsolni....
