********Tom szemszöge*********

Elkeseredve bámultam ki a verőfényes napsütésbe. Az az igazság, hogy valahogy nem értem, miért pont VELÜNK történtek meg ezek a dolgok. Miért mindig az olyan párokat kell bántani, bojgatni, akikkel minden rendben? Talán ha nem lennének ezek az úgymond "kis gubancok", sosem jöttünk volna rá Lindával, hogy mennyire sokat jelentünk egymásnak. Nem fogom hagyni, hogy Linda csak így kisétáljon az életemből. Mivel én cs_sztem el, én is fogom helyrehozni!

- Freddie? - szóltam bele a telefonba. Freddie egy igazán jó haverom, aki ahhoz ért, hogy lenyomozzon, vagy az én esetemben kinyomozzon bizonyos személyeket.

- Mondjad, cimbi! - szólt bele nevetve.

- Szóval.. Tudod, meséltem a feleségemről. - mindent elmondok neki, Bill után ő a második legjobb haverom.

- Igen?!

- Na őt kéne lenyomoznod, hogy hol van. És esetleg a telefonszáma is kéne.

- Oké. Meglátom mit tehetek!

- Köszönöm! Tudod, nem leszek hálátlan!

- Jaj, Tom, ne hülyéskedj! Szívesen segítek! Nem kell érte pénz, nyugi van. Előkerítem neked még a föld alól is a kis gyönyörű asszonykádat! - nevetett.

- Köszi szépen Freddie! - köszöntem meg.

Még pár percig beszéltünk, majd letettük. Mivel már későre járt, elmentem hát aludni...

***********Linda szemszöge**************

Fáradtan ébredtem. Hihetetlenül kimerítettek a történtek, és a repülőút sem volt egy álom. :/

- Szobaszolgálat! - kopogtattak.

- Tessék! - adtam utat neki.

Bejött a csávó, és itthagyta a reggelim.

Nos, igen. Egy hotelben szálltam meg.-.- A házamat eladtam. Magam sem tudom miért. :/ Nem kellett volna, na de ki láthat bele az időbe?! Pff... :O

Megkajáltam, és úgy döntöttem, elmegyek egyet vásárolni.

Teltek a napok, és már két hét is eltelt. Egyre jobban kezdtem beletörődni, hogy Tomot már nem érdeklem, és nekem is így kell tennem. Ki kell vernem őt ÖRÖKRE  a fejemből. De miért ilyen nehéz ez?! Annyira, de annyira próbálok ellene kűzdeni, de valahogy nem megy. Valahogy mindenről Ő jut az eszembe, és mindentől rá emlékszek. Nem tudom kiűzni a gondolataimból, minden egyes tettemben ott lapul. A közelsége, a szerelme, az érintése. Valahogy mindene. Nem tudok megszabadulni tőle, akárhogy is próbálom elfelejteni. Nem megy. És azt hiszem, még egy jó ideig így is marad. Nem fog menni ...

***********Tom szemszöge***************

- Háló? - kaptam a telefonomhoz, amikor megláttam "Freddie" nevét a kijelzőn.

- Jó hírem van öregem!

- Micsoda? - reménykedtem. Imádkoztam, hogy meglegyen Linda.

- Megvan a nőd! - szóval igaz. Isten végre meghallgatta imáimat! ;)

- Komolyan?

- Igen! Már el is küldtem neked egy e-mailben a linket, ahol megtaláltam.

- Köszönöm, nagy vagy Freddie! - hálálkodtam.

- Semmiség! Na cső!

- Csá! - köszöntem el, és megnéztem az e-mailjeim.

Valóban ott volt a pontos lakcíme:

Los Angeles, 32. út, Broadway sarka. RoseFlower Hotel. 345ös szoba. - Mobilszám: 367/598-163

 Amint megláttam, azonnal foglaltam egy repjegyet LA-ba. Mivel a héten már úgysincs melónk, így simán megtehettem. Amúgy még csodálkoztam is, hogy a szobaszámot is ki tudta deríteni Freddie.

Másnap már indult is a gépem. Felhívtam Billt, aki hülyeségnek tartotta, de valahogy nem tudott izgatni. Azt mondta, menjek akkor.

A repülőút nagyon sokáig tartott. Alig bírtam végigülni. Már régen ott akartam lenni, és a karjaimban akartam őt tudni.

- Jó napot, üdvözöljük a RoseFlower Hotelban! - karattyolt angolul a recepciós.

- Jó napot, egy szobát szeretnék kivenni.

- Rendben.

- Esetleg nem szabad a 344es, vagy a 346os szoba? - kérdeztem.

- De, mindkettő.

- Értem. És egy folyosón, vagyis emeleten van mind?

- Természetesen. - bólogatott.

- Akkor a 346os szobát kérném. - mondtam, és megkaptam a kulcsokat is. Felmentem, és belementem a szobába. A szívem úgy kalapált, mint még soha.

**********Linda szemszöge*************

Kimentem a folyosóra, és nem hittem a szememnek. Velem szemben Tom állt. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről ...