- Sajnálom... - kezdett bele.

- Tom, most miért kéne nekünk erről beszélnünk? Nem érdekel a magyarázatod! Nem akarom, hogy mégjobban megutáljalak, és gondolom ezt te sem akarod. - inudltam felfele.

- Nem akarom. De ezt meg kell beszélnünk! - állított meg, és visszahúzott a konyhába.

- Álmos és fáradt vagyok Tom, majdnem 10 órát repültem. Vagy lehet, hogy volt is annyi! Nekem erre nincs energiám, és David is vár.

- Ja, David. Emellett a pasi mellett te sosem leszel boldog, értsd már meg! - ráncigált.

- Engedj el! És majd én eldöntöm, hogy ki mellett leszek boldog! Mert talán melletted az lettem volna? - néztem rá szúrósan.

- Pontosan. - adott egyenes választ.

- Hát nem hinném! Fűvel fával kikezdtél, és megcsaltál volna! - kiabáltam.

- Igen, mert te talán nem! Hallottam már egy pár dolgot a pasi ügyeidről! -kiabált már ő is.

- Hát képzeld, nem! Mert én éreztem irántad valamit, te meg eldobtál volna mint valami babát! Istenem, mekkora szerencse hogy nem dőltem be neked! - kiabáltam folyamatosan. - Szerettelek tudod, és te visszaéltél a szerelmemmel! Megaláztál! És hányszor gúnyoltál ki! Csak hogy te maradj meg a macsó!

- Tudod, hogy ez nem igaz! Én? Én gúnyoltalak ki? Na nehogy már... Ez már pofátlanság amit csinálsz! Mit képzelsz te magadról? - tette szét a kezeit. - Én is szerettelek, sőt még... Még mindig szeretlek! - már nem ráncigált.

- És te? Ha? Egy kis sztárocska vagy, akinek a karrierének bármikor annyi lehet! Mégis játszod a kis királyfit, és osztod az észt! Mégis akkor te mit képzelsz magadról? Dolgoztál  és harcoltál te már meg igazán valamiért, ebben a kis csillogó életedben? - dühöngtem. Ami szemmel láthatólag neki is ment.

- Igen képzeld! Mégpedig gondolkozz... - állt szorosan elém.

- Ugyan min? - löktem el előlem.

- Azon, hogy harcoltam-e valaha valamiért, ami aztán nem lehetett az enyém! - nézett a szemembe. Dühös volt, és nagyon szomorú. :S

- Hát perpillanat semmi sem jut az eszembe! - vágtam a fejéhez. - Vagy talán, nem is tudom... Nem az meglett! - nevettem rajta gúnyosan.

- Én nem ilyennek ismertelek meg! Kimentél LA-ba, és felfordult veled a föld! Ez nem te vagy! - nézett rajtam végig.

- Ugyan ki lenne? Igazad van megváltoztam! Mégpedig úgy, hogy nem hagyom magam folyamatosan becsapni, és óvatos vagyok! Hiszen, mindenhol és mindenkiben lehet csalódni! - tudtam, hogy érti, hogy ezt neki szánom.

- Az egy dolog. De nem mondhatsz rólam ilyeneket, amikor nem is ismersz!

- Már hogyne ismernélek! Majdnem 2 évig laktam veled, és mindenedet jól ismerem!

- Nem hinném! - makacskodott.

- Nem? - majd közel húztam magamhoz. Annyira közel, hogy már majdnem megcsókoltam, de nem. Húztam az agyát. Láttam rajta, hogy beismeri. Ismerem már őt eléggé, és nem tudná megállni, hogy ne csókoljon meg.

- Akkor sem. - lökött el.

- Azt gondolsz amit csak akarsz! - löktem arébb, hogy elférjek, és ki tudjak menni a konyhából.

- Jó! - kiabált nekem.

- Jó! - kiabáltam vissza.

Felmentem, és David már aludt édesen. :) Befeküdtem mellé.

Hát igen. Ezt a csatát én nyertem Tom Kaulitz, és nem fogsz mégegyszer behálózni! Nem hagyom! Most én teszem meg veled ugyanezt, és nézem végig ahogyan miattam szenvedsz! Még hogy értem harcolt, és nem lehettem az övé... Mert értettem hogy rám célozgat, csak inkább nem mondtam. :P Szánalmas, egyszerűen szánalmas! Nem tudok én ehhez mit szólni. Legyen vége az egész herce-hurcának, és tűnjünk hazafelé. :@

Ezeken gondolkoztam, majd ráhajtottam David mellkasára a fejemet, és elaludtam.

Reggel, sikításra keltem.

-Ááááááááá! - sikítoztak. De nem a házban... Hanem kint az udvaron. Kimentem az erkélyre, és álmosan elordítottam magamat.

- Kussoljanak már be! Még valaki alszik! - üvöltöttem.

Egy nagy újságíró tömeget láttam meg. Bill és Ashley éppen az esküvői ügyeket mentek még elsimítani, amikor a kapuban lecsaptak rájuk a kis fanok. -.-" No meg az újságírók ugyebár!

- Húzzanak el innen! Valaki még aludni akar! - jött ki Tom a másik erkélyre a szobájából. Mivel egymás mellett volt a két szoba.

Odalranéztem, és ő is. Hát látni kellett volna abban az egy szál boxerben. xD

- Csini pizsi! - röhögtem rajta gúnyosan.

- Neked is! - röhögött ő is ugyanígy, és akkor eszméltem fel, hogy valójában melltartóban és bugyiban állok. Mert így alszok, nem is tudom már mióta...

- Haha! - húztam a szám.

- Hahaha! - detto. xD

- Inkább menj be, mert még megfázik a kis sztárpopód! - vágtam oda neki.

- Te is menj be inkább, mert Davidke felkel, és összepisálja magát, mert nem lát 2 másodpercig! - lebegtette a kezeit maga előtt.

- K*csög barom! - majd sarkonfordultam, és bementem. Visszafeküdtem. De aludni már nem tudtam. Hát igen. Reggel fél 8 volt. Jézus Isten, én ilyenkor fent! Nanee.... :S Úgy döntöttem, inkább nem húzom senki agyát, kibékülök Tommal, legalábbis, hogy az ilyen tegnap esti és ma reggeli veszekedéseket elkerüljük. :)

Így lementem, és láttam Tomot az asztalnál egy nagy bögre kávéval.

- Tom! - ültem le mellé a székre.

- Linda! - fordult felém.

- Sajnálom! - mondtuk egyszerre, majd elkezdtünk nevetni.

- Linda, sajnálom! Ne harahudj amiért olyanokat mondtam. - bocizott.

- Te se haragudj, nem gondoltam komolyan. Csak hát... - inkább be sem fejeztem a mondatomat.

- Csak hát? - kérdezett vissza.

- Nem fontos. Tom, én nem akarom, hogy haragban legyünk ennyire! Nekem ez most nem hiányzik. - húztam el a szám végét. Általában nem én vagyok sosem a békülő típus, de ahogyan megismertem Tomot, ő sem. De most valahogy nem is tudom...

- Linda, én sem akarom.

- Jó, ezt megbeszéltük. Felejtsük el. Az egész beszélgetést... Már ha lehet beszélgetésnek nevezni.

- Ne, ne az egészet! - fogta meg a kezem, amire én kigúvadt szemekkel figyeltem rá. - Én komolyan mondtam hogy még mindig szeretlek, és nem akarom a te mondatodat sem elfelejteni. Azt, hogy szerettél. Legalább régen szerettél,  vagy tetszettem neked. :) - mosolygott rám. Ez nagyon jól esett. :)

- Tom, ne kezd megint. Köztünk már nem lesz semmi sem! Nem is lehet! - húztam el a kezemet.

- Linda, ne mondj ilyet! Lehet valami, és ezt te is tudod! Én szeretlek! - majd megcsókolt. Nagyon hosszan. Nem tudtam ellenkezni, de nem is akartam.

Ennyi lenne. Azért is csak ennyi, mert várom a szavazatokat! Hogy igen, vagy nem! Aki nem tudná a szavazás részleteit, ott a szavazásos rész! :P :) Olvassa el, és szavazzon! :) Na mára ennyi, holnap kaptok! ;) puszi. (L)