Hihetetlenül jól aludtam az este. Az, hogy végre nem Bill kicsike kocsijában nyomorgunk, és az, hogy Tom karjaiban aludhattam el, fantasztikus volt. Olyan, mintha csak nemrég jöttünk volna össze, vagy nem is tudom. Egyáltalán nem érzem azt, hogy nekem ő tulajdonképpen a férjem. Remélem, ő is így van vele. Tudom, Tom nem szereti az ilyen házasságos cuccokat, mint említettem. De mostanában valahogy mindig kimondja a "feleségem" szót, és a "házasok vagyunk" dumát is egyre sűrvebben használja. Lehet, hogy ez jelent valamit?! Hát nem tudom, minden esetre azt hiszem, örülök ennek a kis változásnak. :) Imádom Tomot, és most valahogy jobban gondoskodni akar rólam, hát akkor megadom neki az esélyt. :P

- Oh, az én kis Feleségem felkelt? - ült le mellém az ágyra, miközben ébredezett. Megint a "feleségem". :) Még direkt kinyomta a szót. :P

- Mondhatjuk. - böktem oda, többet nem igazán tudtam. A lábam megint el kezdett fájni, és nem éreztem magam túl jól. - Fáj a lábam. - sziszegtem.

- Várj, hozok neked egy gyógyszert, az orvos még felírta, és már ki is váltottam. - nyomott egy puszit a homlokomra. Esküszöm, nem tudom, mire ez a nagy aggodalom! :D

- Köszi. De Tom... Állj csak meg! - nyúltam a karja után.

- Mondd Cica! - ült vissza.

- Mire ez a nagy gondoskodás, és jól hallottam, feleségemnek szólítottál? - kíváncsiskodtam. Próbáltam normális lenni, nem pedig a szemére hányni, hogy mi a fenének kerít ekkora feneket egy lábdagadásnak, vagy mert megvágtam. Vagy akár mi is történt vele. :)

- Most ezt miért kérdezted így? - pedig én tényleg próbáltam óvatosan...

- Hogy? Bocsi, ha félreértetted, de eddig ha jól tudom, nem igazán szeretted, ha érzékeltetik veled, hogy házas vagy! - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

- De. Igazad van, ne izgulj, nem értettem félre. ;) - kacsintott. - És te mondtad mindig, hogy a változás kell! Hát most miért ne változtassak ezen? Büszke vagyok, hogy ilyen feleségem van, és hogy egyáltalán hozzám jöttél! - ölelt át. :)

Annyira aranyos volt. :) Valahogy mindent máshogy mondott, és mennyire igaza van! A változás néha tényleg kell, és büszke vagyok én is, hogy ilyen férjem van! ;)

- Imádlak! - csókoltam meg.

- Én is! - majd felállt, és elment, behozta a gyógyszert.

Bekapkodtam gyorsan a bogyókat, és Tom vissza is dugott az ágyba, mondván, hogy ,,Pihenned kell, ha megint azokban a szexi magassarkúkban akarsz topogni Cica!" . :) Úgy szeretem, amikor cicázik. Nem tudom, de engem még nem nagyon hívtak így az előző pasijaim, és megszoktam Tomtól. :) Valahogy tőle jól hangzik az, ami a többi férfitől egyáltalán nem. :P

Tom egész nap körülugrált, és ide-oda szaladgált a házban, csak hogy rólam gondoskodjon. :) Annyira cuki volt, ahogyan odafigyelt rám.

Este Tom lecipelt a kanapéra, felpóckolta a lábam, és betett egy DVD-t. Megpróbáltam egyedül kimenni, csinálni egy Pop Corn-t, de nem sikerült. :S

- Áúúú! - kaptam a lábamhoz, és s_ggre ültem. :D

- Linda, mi volt ez? - kiabált le az emeletről Tom, mert fent keresett valami más DVD-t, mert nem játszotta le azt, amit betett.

- Semmi. - hazudtam gyorsan. Megpróbáltam megint ráállni, de nem sikerült. Ott gubbasztottam a konyha hideg kövén, és vártam, hogy Tom lejöjjön.

- Cica! Mit keresel te ott? - nézett szigorúan.

- Én csak.... - mondtam volna el, ha félbe nem szakított volna.

- Semmi csak! Mondtam, hogy ne állj rá, nem?! Kérlek, én csak azt akarom, hogy meggyógyulj! Szóval az ilyen kis magánakciókat hanyagold ha lehet! - szedett fel a földről, és a karjaiban bevitt, és letett a kanapéra. Megint. -.-" :)

- Rendben. Én csak egy pop corn-t akartam csinálni. - szomordtam el. Még egy r_hadt pattogatott kukoricát sem tudok megcsinálni?! Öcsém... -.-

- Na, nincsen semmi, majd rendbe jön, és megint futunk együtt! - csókolt meg.

Kiment a konyhába, megcsinálta a kukoricát, és visszaült mellém.

Egész este filmeztünk, és már nagyon untuk, így elmentünk aludni.

Másnap ugyanúgy indult, és folytatódott, mint az előző nap. :) Tom körülöttem ugrált, amit én ki is használtam, de persze nem vittem túlzásba. :)

Amikor kettecskén voltunk fent, és egymást bámultuk szórakozásból, és azt vártuk, melyikünk röhögi el magát, vagy csinál bármit is, megcsörrent Tom mobilja.

- Háló?

***************************

- Mi? Ne már David!

***************************

- Most nem lehet, értsd meg! Bill nem mondott el semmit sem?

*************************

- Akkor sem. Sajnálom.

**************************

- Mi? Ezt nem teheted meg.

***************************

- Ahh, rendben. Szia! - tette le a telefont, és bűnbánóan nézett rám egy kicsit, majd megszólaltam inkább én.

- Minden oké?

- Hát nem igazán...

- Mert?

- El kell mennem.

- Menj! - mosolyogtam.

- De nem úgy.

- Hanem hogy? - kérdeztem.

- 4 napra, Berlinbe. - mondta, majd lehajtotta a fejét.

- Értem. - húztam el a szám, de megértem. Tomnak mindig is a munkájával járt az utazgatás, és pár hónap múlva, pontosabban 5 hónap múlva, turnézni mennek. :S De ezt is megértem. :)

- Ennyi?

- Mert mi legyen még? Kezdjek el szendvedni, hogy "Ne menj el, itt nem hagyhatsz a r_hadt lábammal!" ? Hm? - vontam fel a szemöldököm.

- Hát igazad van. De nem akarlak itt hagyni így. - mutatott a lábamra.

- Tom, nem béna vagyok, csak fáj. Ha nagyon féltesz, akkor megbeszéljük Ashley-vel, hogy arra a 4 vagy 5 napra hozzájuk megyek. Gondolom Bill is csak megy, majd segítek a kicsit etetni, altatni, amit ülve is lehet. Semmi bajom nem lesz. - simogattam meg az arcát.

- Jaj, Linda, nem tudom mi lenne velem nélküled! - ölelt meg.

- Valószínűleg közel sem lennél ennyire boldog, na meg házas! - nevettem saját magamon. xD

- Pontosan! - csókolt meg, majd elkezdett csomagolni.

- Mikor mész?

- Holnap délben. Felhívom Ashley-t, jó? - nyúlt a telefonjához, de megakadályoztam.

- Felesleges, nagy kislány vagyok már, fel tudom hívni, és magam is el tudom intézni! - vettem ki a kezéből a telefont, előkaptam a sajátom, és lebeszéltem mindent Ashsel.

Kis beszélgetés után kíváncsian kérdezett Tom.

- Na, mehetsz?

- Persze, mit vártál?! - mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. :)

- Akkor jó. Nem alszunk? - kérdezett.

Ránéztem az órára, és már lassan 9 volt.

- Még hová? - értetlenkedtem.

- Ja, hát ha akarsz, maradj fent, de én lefekszek.

- Oké. Én is, csak hogy velem aludj el! -  nyújtottam ki neki a nyelvem. :P

- Rendicsek! - csókolt meg, elment fürödni, és utána engem is bevitt a fürdőbe.

Letusoltam, felvettem a pizsim, és már mentem is hozzá, de bealudt. -.-

Biztosan nagyon kimerítette a folytonos kiszolgálás, ezért nem keltettem fel, hagytam had aludjon tovább. :)

Reggel más hangjára, nem Toméra ébredtem...