Nagyon jó volt a fotózás. Rengeteg kép készült, főleg a tengerparton. És a jó hír az, hogy a ruhákat, amikben a képek készültek, hazahozhattam. Na meg a cipőket, ékszereket, és természetesen a többi cuccot is! :D Miközben ezen gondolkodtam a hotel szobámban, gondoltam ideje felhívni Ash-t.
- Szia. Linda! - köszönt úgy, mint aki kb. 2-3 éve nem hallotta volna a hangomat. :)
- Szia, Ashley! - én, ugyanilyen vidáman. :P - Képzeld, nemrég hívtak, hogy holnap után már készülünk a nagy meccsre! 1 hónap és meccs! Ha sikeresek leszünk.
- Az jó! Csak nem akarlak majd megint betört szájjal, és orral látni! De figyelj csak! - kezdett bele komolyabban.
- Mondjad! Ugye nincsen semmi baj? - kérdeztem megijedve kicsit.
- Nem nincsen, ne aggódj! - mondta - Csak tudod, meséltem, hogy van barátom.
- Igen. És? - kérdeztem türelmetlenül.
- Hát tudod, ma ideköltöznének egy kis időre a bátyjával! Ugyanis éppen lakást keresnek. És addig gondoltam, ha te is belemész, ellakhatnának nálunk.
- De... És mégis kik költöznének be? :O Még a barátodat sem ismerem, nem hogy a bátyját! És mennyi az a "kis idő", hm? - kérdeztem meglepetten.
- De csak akkor költöznek be, ha beleegyezel. Hát kb. 2-3 hónap. - a hónap szó végén lehalkította magát. :)
- Mennyi? De hát Ashley! - mondtam értetlenül.
- Kérlek, Linda! Ígérem, semmi vizet nem fognak zavarni! Attól eltekintvem hogy híresek. És nem lesznek pont emiatt szerintem sűrűn itthon. Csak Ő! - mondta vidáman. :D
- Micsoda? Híresek? Jaj, nem lenne egyszerűbb, mondd, ha elmondanád kik azok?
- Nem Linda, nem.
- De hát miért?
- Mert meglepinek szánom. - mondta kuncogva. :/
