- Cica! Készen vagy már? - kiabált fel az emeletre Tom. :)
- Még nem Tom! Hova mennénk? Még van egy óránk! - kiabáltam vissza le neki, amikor még éppen egy szál törcsiben futottam ki a fürdőből.
- Nem, hát 5-re kell menni! - kiabált vissza. -.-
- Nem Édesem, 6-ra!
- Dehát nem 5-re?!
- A-a. Hívd már fel Bill-t! - üvöltöttem le, de inkább lecaplattam a lépcsőn.
- Oké, értem. Köszi. Cső! - tette le a telefont. - Tényleg 6-ra kell menni! - mosolygott kicsit pirultan. :) - Mm... Nem hinném hogy bármi ruha is szükséges még rád! Tökéletes vagy te így is! - mosolygott kacéran.
- Haha, nagyon vicces vagy Drágám! - gúnyolódtam. :P
- Köszi. Gyere csak ide! - kapott el a derekamnál, és elkezdte puszilgatni a nyakam.
- Te ebben jössz? - toltam el magamtól.
- Aha, miért? - közeledett vissza.
- Mert azt hittem, jobban ki kell öltözni. Azt mondtátok! - vontam kérdőre.
- Hát igen, de tudod ez az én stílusom, és nem igazán változtatom! - húzogatta a szemöldökét.
- Naaa, Tom engedj el! Nekem viszont kell valami ruhát felvennem! - nevettem. Ugyanis a nyakamat birizgálta úgy, hogy a szempilláját odatartotta, és pislogott. xD
- Tudom, hogy ezt szereted! - folytatta.
- Tooooooom!- kaptam már lassan röhögőgörcsöt. :)
- Lindaaaaaaaaa! - csinálta ugyanezt.
- Hé, nem ér kigúnyolni! - löktem arrébb, majd felcaplattam műdurcival a szobába. :P
- Kopp, kopp! - mondta. xD - Bejöhetek Baby? - dugta be a fejét az ajtón. Nem volt szerencséje, mert felvettem egy melltartót, meg egy bugyit, rá pedig a selyemköntösöm.
- Gyere... - forgattam a szemem.
- Haragszol Kicsim? - nézett rám bűnbánóan. Elővette a legeslegcukibb mosolyát. Azt, amivel mindig az ilyen helyzetekből mossa ki magát. :)
- Hát tudok én erre a szexi királyocskára haragudni?! - húzogattam a szemöldököm.
- Hát nem. - ugrott rám. Még szerencse, hogy az ágyon ültem, nem a földön. :D Koppantunk volna...
- Na akkor szállj le rólam, mert ki kell készítenem a ruhám! - próbálkoztam levakarni magamról.
- Most miért?! Szerintem így kellene jönnöd.
- Hát oké. De ne csodálkozz, ha lecsapnak a kezedről! - nyújtottam a nyelvem.
- Ah, inkább vegyél fel valamit! Még csak azt kéne! :D - nevetett.
- Na ugye... - nevettem vele. :)
- De még van egy óránk... - húzogatta a szemöldökét.
- Tom!- mordultam hátra.
- Oké, oké. Bocsi. - feküdt az ágyamon.
- Köhöm... Nem akarnál kimenni míg felöltözök? - krákogtam.
- Eltaláltad! - mosolygott.
- Nekem nyolc. - majd felvettem a ruhám.
- Én már úgyis teljesen készen vagyok. - mosolygott.
- Na milyen? - forgolódtam.
Elővettem a Tomtól kapott nyakláncomat is: http://hardverapro.hu/dl/upc/2009-10/214779_1374a.jpg :)
- Segítesz? - fordultam felé. Amikor már nem nagyon ment bekapcsolni. xD
- Persze. Gyere Baby! - húzott közelebb, bekapcsolta, és adott egy "pár" puszit a nyakamra. xD
- Köszi!
- Nincs mit! Indulhatunk?
- Nem. Még sminkelek!
- Ja, rendben. - nevetett. :D
Sminkeltem, és már készen is voltunk. :)
Elmentünk a helyszínre, nagyon jó kis hely volt. Leültünk, ittunk, majd elmentünk tánconi.
Nagyban táncoltunk, amikor valaki hátul megfogta a vállam. Hátrafodultam, és nem hittem a szememnek.
- Linda?! - Davdi volt. :/
- David? - tátottam a szám. Mellette rázta magát egy szőke ciklon szerűség. -.-
- Szia! - adott puszit az arcomra.
- Szia, de te mit keresel itt?
- Hát miután vége lett, itt maradtam.
- Értem. És ki az a részeg csaj ott melletted? - mutattam rá.
- Ja, ő itt Nancy. (Nenszi) - mutatta be. - Nancy, ő itt Linda. - dettó.
- Szia. - köszöntem, de láthatólag eléggé benyomott már a csaj. -.-
- Öhm. Nekünk mennünk kell. - David.
- Nem, nem kell, maradunk még... - rázta tovább magát Nancy... Vagy ki a fene.
- Oh Tom, nem is láttalak! - nézett végig Tomon David.
- Csá! - ezt nagyon bírom Tomban. Ugyanúgy vág vissza bárkinek, ahogyan a másik.
- És veletek mi van? Együtt vagytok még mindig? - kezdett el nevetni.
- Linda a feleségem! - bökte oda Tom flegmán. Hát hogy őszinte legyek meglepődtem ezen. De annál jobban esett. :)
- Komolyan? - fagyott le a vigyor az arcáról.
- Komolyan. - mondtam már én is.
- Hű. - képedt el. Legszívesebben lekevertem volna neki egy kiadósat ez előző kis beszólásáért. Mármint hogy kiröhögött. :@
- Mit hű? - estem volna neki, már felemeltem a hangom, de Tom megakadályozott. - Mi van? - fordultam felé.
- Bocs David, de mi megyünk. Még dolgunk van otthon. - mosolygott kacéran Davidre.
- Á, értem. - húzta a száját. - Nem lenne baj, ha valamikor benéznék hozzátok?
- D... - kezdtem volna bele, de Tom befogta a szám.
- Dehogyis. Akarta mondani Linda. - nézett rám mosolyogva.
Elmentünk, és otthon inkább rákérdeztem, mi volt ez.
- Ez mire volt jó? - néztem rá.
- Majd megtudod. - pattant mellém a kanapéra.
- Majd megtudom?! Ezt hogy érted?
- Jaj Linda, te is láttad, hogy megbámult David. Szerintem még mindig beléd van zúgva.
- Ez baromság. - ráztam a fejem.
- Szerintem meg nem. És minél jobb, ha látja, mennyire nincs már rá szükséged, mert én itt vagyok neked. - simogatta meg az arcom.
- Gondolod?
- Aha. - mondta, majd megcsókolt.
- Hát jó. De ha elkezd nyomulni, leverem! - néztem határozottan Tomra, hogy éreztessem vele, mit akarok.
- Rendben. Akkor még én is segítek! - kacsintott egyet.
- Okés. - mosolyogtam.
Megcsókolt, és nagyon jól elvoltunk, amikor csöngettek...
